Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-29 / 35. szám
m~ az mkémesség §:■ - NETOVÁBBJA @ “Uj tényezők ajánlatossá tették, hogy az amerikai nép jobban értesüljön Kina belső helyzetéről”, — je- • lenti a külügyminisztérium. (N. Y. Times, aug. 23.) Mr. Dulles elhatározta*, hogy “korlátolt számú ujság- V Írónak kommunista Kínába engedélyezett utazása öszszeegyeztethető az Egyesült-Államok külpolitikájával.” A Hogy mik azok az uj tényezők, arról hallgat a krónika. Elég az hozzá, hogy az újságírók útlevelet kaptak. Érdekes, hogy ez az elhatározás csak néhány nappal követi Christian A. Herter, Ditlles helyettesének leve- i lét, melyben megpróbálta a moszkvai világkongresszuson résztvevő amerikai ifjúságot visszatartani attól, hogy Kinába utazhasson. (Hir szerint a három hétre tervezett ut hat hétig fog tartani.) Herter “büntető eljárással” fenyegetődzött és az “ellenséggel való érintkezés” címén megkísérelte az elijesztést. De sikertelenül. Sajnos sikerült a világnak megmutatnunk a nagy hangon hirdetett amerikai szabadság minemíiségét. Egészen más volt az angol diplomácia az angol ifjak- kal szemben. A moszkvai követség fogadást rendezett az 1,500 angol ifjú tiszteletére. Aug. 6-án a New York Times azt irta, hogy a Peoples Daily, a legbefolyásosabb kinai napilap elitélte Dulles £ egyoldalú határozatát, melyben udvariatlanul mellőzte Kina véleményét és megakadályozta, hogy a kinai újságírók vízumot kaphassanak. (Washington megerösi- tette a kinai újságírók kizárásának hírét.) “A U. S. külügyminisztériuma akadályt gördít annak lehetősége elé, hogy a kinai és az amerikai nép egy- mást látogathassa, de a felelősséget ezért a kinai kormányra igyekszik hárítani”, — írja a Peoples Daily. “A viszonosság megkívánja, hogy az újságíróknak mindkét részről megengedjék, hogy egymás országába mehessenek, híreket szerezzenek és a kölcsönös megértéshez segítsék népeiket. “Az Egyesült Államok külügyminisztériumának határozata egy imperialista kormány tipikus megnyilatkozása. Mellőzi a kölcsönösséget, beleavatkozik mások belügyeibe és akaratát próbálja másokra ráerőszakolni. De elmúlt az az idő és többé sohasem jön vissza, amikor a kinai néppel mások úgy bánhattak, mintha sakkfigurák lennének.” Igv irt a Peoples Daily, Kina legbefolyásosabb napilapja. A hideg-háború egyik átka u sok között, hogy a kül- ügyi hivatal az útlevélből is fegvvert kovácsol. aTfiety azok ellen irányul,- akiknek meglátása nem alkalmazkodik a külügy kaptafájához. Vegyük pl. Paul Robe- sont, kiről egyszerűen kijelentették, hogy külföldi utazása “ellentétben van. az Egyesült Államok érdekeivel”. Irigyésreméltó művészi karrier után a koncertteremben és színpadon egyaránt, lehetetlenné tették számára, hogy folytathassa művészi tevékenységét. Jövedelmétől megfosztották azáltal, hogy felléptetésétől elijesztették a koncert és színházi vállalkozókat. Az útlevél megvonásával megakadályozták azt is, hogy külföldi ajánlatokat, külföldi szereplésre elfogadhasson. Doner Wilson, az angol irodalom professzora Edinburgh egyetemén, aki egyúttal kiváló Shakespeare-kri- tikus is, az Egyesült Államok külügyminisztériumához folyamodott, hogy “Shakespeare nevében engedjék meg Nagybritánnia népének, hogy Paul Robesont láthassa^ Othello szerepében”. A Brit Equity, az angol színészek egyesülete határozatot hozott, melyben meghívta Paul Robesont, hogy Angliában játsza el a mór szerepét. Az elmúlt májusban Londonban koncertet tartottak a St. Panras Hallban, ahová Robeson hangját az Egyesült Államokból rádión továbbították. Az angol rádió leadási rendszerének főnöke maga kezelte a felszerelést. A közvetítés mindkét irányban oly nagyszerű volt — mondta Robeson —, hogy a rendezővel társaloghattam és egy walesi kórus kíséretével énekelhettem. Ugv éreztem, mintha én is a színpadon lettem volna és a koncert olyan sikeres volt, hogy a Manchester Guardian azt irta, hogy U. S. külügyi hivatala sohasem volt nevetségesebb. Útlevelét azonban a mai napig sem kapta meg. A világ szinesbőrii népei az emberiség túlnyomó többségét teszik ki. Robeson az amerikai néger nép egyik kiváló szimbóluma. Talán alig akad amerikai, akit a világ jobban szeret, vagy nagyobb tiszteletben részesít, mint őt. Feltesszük a kérdést: az amerikai külpolitikának előnyére, vagy hátrányára válik-e az, hogy Paul Robesontól megvonják a külföldi utazás jogát? Azt hisszük, fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy hátrányára van. Dulles uj elképzelése azonban itt is érvényesült, hiszen csak a napokban mondotta, hogy a külügyminisztériumnak nem célja, hogy barátokat szerezzen, ami valóban az uj elképzelések netovábbja. Ne feledkezzünk meg az amerikai magyar munkás, (Folytatás a 2-ik oldalon) Veszélyben az ifjúság élete! “A fiatalság életét veszélyeztetjük észak-keleti vidékeinken, ha a következő néhány évben is olyan mennyiségben robbantjuk az atombombákat, mint a múltban tettük”, mondta az a tizenkét tudós, akiknek jelentését a Joint Congressional Atomic Energy Committee most hozta nyilvánosságra. Ha még néhány évig tovább robbantják az atombombákat, a stroncium 90 úgy megszaporodik a fiatalság csontozatában, hogy annak mérgező tartalma a megengedhető egv- íizedtől egynegyedig fog emelkedni. Ez sokkal több, mint amit Dr. Willard F.. Libby a múltban hajlandó volt bevallani, ö ugyanis a bizottság egyedüli tudós tagja és ő volt az, aki a kisugárzás veszélyét a múltban lekicsinyelte. A fent idézett kijelentés csak mint egy megjegyzés szerepelt a bizottság hatezer szavas dokumentumában. A tudósok a Julius 29-én Washingtonban tartott gyűlésükön hozták e tényeket nyilvánosságra. Dr. Libby is kénytelen volt elfogadni a tudósok véleményét. (Majdnem egy teljes hónapig vártak e nagyjelentőségű dokumentum közlésével.) Mit mondanak a tudósok? Az utolsó öt évben körülbelül 10 megaton erejű robbantást hajtottak végre évente. (Egy megaton egymillió tonna dinamit erejű.) A bizottság kijelentette, hogy ‘!az emberiséget veszélyeztetjük, ha a jelenlegi mennyiségben végzünk továbbra is próbarobbantásokat.” Észak-kelet U. S. veszélyben A bizottság véleménye szerint a megengedhető Stroncium 90 az, amely még nem hoz létre az emberekben genetikus változásokat. A maximálisan megengedhető Stroncium 90 egytized microcurie, j vagyis száz stroncium egység ! egy kilogramm csont-kalcium részére. Eddig az volt a vélemény, hogy sok időbe telik, amíg a Stroncium 90 lecsapódik a földre és ez általában egyforma mennyiségű minder üti. Dr. Lester Machta, a ! . >. meteorológiai intézet tagja és mások ézt kérdésessé ették, mivel megfigyelésük szerint a Stroncium 90 lecsapódása sokkal nagyobb a t\ i. észak-keleti részein és D - Kanadában, mint bárhol máshol. Ezt most ezen az égövön megnyilvánuló sztra»osz- féra alatti “légáramlá s - ni magyarázzák. Dr. Lawrence Ku'n vizsgálatai szerint a U. S. északkeleti részein élő gyermekek csontjában az 1956 ős éig tartott próbarobbantások lecsapódásából már nyolctized egység Stroncium 90-t találtak. Mint előbb említettük, 100 egység már genetikus változásokkal jár. Ha a lecsapódás ilyen méretekben folytatódik, akkor az észak-keleti államokban (Folytatás a 15-ik oldalon) KANADA VISSZASZÁLLÍTJA A MAGYASOKAT A kanadai szövetségi kormány bevándorlásügyi hatóságai eddig suttyomban és apródonként lopdosták ki az országból vissza Európába a dajkamesékből kiábrándult és visszatérésüket kellemetlen- kedőleg követelő magyar disszidenseket; kis csoportokban elkülönítették őket a többiektől, s most is vár egy ily csoport Quebec városában, Csávossy báró és társai gonosz gondnoksága alatt. Sok követelésre és a súlyosbodó gazdasági nehézségek nyomása alatt, a Diefenba- ker-kormány most megkezdi a hazatérni vágyó és hazatérési engedéllyel már rendelkező magyar menekültek ingyenes tömegesebb visszaszállítását. Jelentkezzenek Ez abból is nyilvánvaló, hogy az ottawai Lengyel Követség Magyar Konzuli Osztályának vezetője, Schaeffer R. Ádám, a múlt hétvégen értesítéseket kezdett szétkiil- deni az országban olyan disz- szidenseknek, akiknek hazatérési engedélye már megvan, felszólítva őket, hogy a helybeli bevándorlásügyi hatóságoknál jelentkezzenek a visz- szaszállitásra arra hivatkozva, hogy a múlt csütörtök, aug. 15-én a kanadai kormány értesítette a Lengyel Követséget és a Magyar Ügyosztályt, hogy megkezdi a hazatérni kész magyar menekült eknek repülőgépe» való ingyenes v i s s zaszállitását Európába. A hazatérési engedélyt pár nap alatt megadja az ottawai ügyosztály (Polish Legation, Hungarian Division, 255 Flora St., Ottawa, Ont.) az oda- fordulóknak. az egyéni amnesztia értelmében nem egyedül a csak törvénytelen határátlépést elkövetőknek, hanem másoknak is, akik egyéb bűneikért hajlandók a felelősséget vállalni. A méltányos e emberséges eljárás, persze a' lesz, hogy a kiskorúak, a gyermekes családok és munka nélkül senyvedők része süljenek a hazatérési lehetőségnél elsőbbségben . Auszt ria hajlandó az engedéllyel visszatérőket befogadni, hogy a bécsi magyar külképviselet azonnal intézze hazaszállításukat. És a többiek? 'Valószínűnek látszik, hogy ez az ingyenes visszaszállítási akció csak ideiglenesnek van szánva, tehát nem fog beleférni minden hazavágyó magyar disszidált (hacsák újabb, még erősebb követelési akció nem fogja teljéssé tenni, minden visszatérni vágyó részére érvényesíteni, folyamatossá tenni ezt az akciót). A hazatérés biztosítására tehát a legtöbb részéről továbbra is szükségesnek látszik az útiköltség itteni ösz- szehozására vagy hazai rokonoktól a repülő- vagy hajójegy megszerzésére való törekvés. Azzal, hogy most a lengyel Báthory hajó ismét megkezdi a Kanadával való közlekedést, olcsóbbá válhat a visszatérés a rövidebb hajóuttal. A repülővel való vissza Ws útja a holland KLM-társula - tál továbbra is nyitva van, valamint a svéd ha jón ton is. Botrányok Közben súlyosabb lett a helyzet. Egymásután megkezdték az országban^ a menekültek lágereinek a feloszlatását, egyszerűen szélnek eresztik őket és teljesen magukra lesznek utalva. E feloszlatásokkal kapcsolatosan nem egy helyen újabb botrányok szöknek elő a fedő aki: most már világosan kitűnik, hogy a bevándorlási hatóságok kutyára bízták a szalonnát, amikor e lágerek felügyeletét és általában a menekültek kezelését több he- • lyen olyan volt magyar urakra, Horthy-vitézekre és hajcsárokra bízták, akik nemcsak embertelen, gonosz kezelésükkel és sexuális betyárkodásukkal tűntek ki, hanem, a kanadai adófizetők és a szerencsétlen menekültek rovására rengeteg anyag és nagy összegek elzsebelésében is. Nem egy helyen lázadásban vannak régebbi magyar haladások amiatt, hogy nem tódnak kimutatást és elszámolást kapni arról, hogv s-Pc esetben tetemesebb összeyi adományaikat hová ford * >- ták, vagy kiknek a kezén.kallódtak el ezek az összegek. “ . 3nt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the PO. of N. Y., N Y. Eol. VI. No. 35. Thursday, August 29, 1957_______.______ NEW YORK, N. Y.