Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-22 / 34. szám
Thursday, August 22, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 12 f............11111......................111111... IA tudomány ^világából' INDULNAK AMESTERSÉGES Az angliai Cranfieldben julius közepén összeültek a rakétatudomány képviselői az egész világról, hogy tanulmányozzák a nemzetközi geofizikai év során tervezett mesterséges holdak szerkesztésének és kilövésének problémáit. Legnagyobb érdeklődéssel a szovjet és az amerikai kiküldött bejelentését várták. Mindkét nemzet erősen előrehaladt már ezen a téren. Az amerikai- megbízott, Milton Rosen, elsősorban a Vanguard-rakéta tervezési problémáival foglalkozott. Arról tájékoztatta a kiküldötteket, hogy a várakozásokkal ellentétben, a mesterséges holdak elkészítésének és kilövésének kérdése a gyakorlati kivitelezés folyamán sokkal, de sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint amilyennek a rajzasztal mellől elképzelték. — A mesterséges holdat szállító rakéta tervezésénél a legfontosabb probléma az, hogy bizonyos egyensúlyt sikerüljön elérni, egyfelől a mesterséges hold sebessége, másfelől a vezérlőberendezések pontossága között. A cél az, hogy ezeket az ellentétes szempontokat valamiképpen összhangba hozzák. Az érdekes ugyanis az, hogy minél nagyobb sebességet sikerül a rakéta révén a mesterséges holdnak kölcsönözni, annál kisebb pontosság szükséges a vezérlésnél. (Ez természetes is, mert minél nagyobb egy lövedéknek — például a mesterséges holdnak — a sebessége, annál jobban ellenáll minden külső erőnek, amely pályájáról le akarja téríteni.) A törekvések most arra irányulnak, hogy a “mesterséges holdat mindenáron rájuttassák egy föld körüli pályára.” Eredetileg azt gondolták, hogy részletes számítások és anyagvizsgálati eljárások alapján sikerül a rakétát, valamint a mesterséges holdat végleges formában felépíteni. A fejlesztési program megvalósitása során azonban kiderült, hogy pusztán számítások alapján, tényleges kilövési próbák nélkül sem a rakétákat, sem a mesterséges holdat a célnak megfelelő formában megvalósítani nem lehet. Éppen ezért előbb a szállitóra- kéta néhány prototípusát kell fellőni, összesen 7 rakéta kilövését tervezik az USA-ban és a kilövések időpontját is rövidesen kitűzik. Ha a szállitórakéta a próbakilövések során kifogástalannak bizonyul, akkor kerül csak sor egyes mérőtestek (mesterséges holdak) próba-kilövésére. A konferencián összegyűlt 150 mérnök, rakéta- specialista, egyetemi tanár, akik a világ minden részéből érkeztek Cranfieldbe, feszült figyelemmel hallgatták, és rendkívül értékesnek találták a szovjet beszámolót. Ennek különös érdekessége az, hogy ez volt az első beszámoló, amely hivatalos formában, nemzetközi fórum előtt erről a kérdésről szovjet részről elhangzott. Az előadó, Boris Petrov professzor, aki, mint Tudományos Akadémia küldötte volt, aki mint az az angol Léghajózási Társaság és a Brit Interpla- netáris Társaság vendége vett részt a konferencián. Petrov professzor bevezetőben közölte, hogy a tervek szerint a szovjet mesterséges holdakat egészen más irányba fogják kilőni, mint az amerikaiakat. Az amerikaiak ugyanis a floridai Cap Canaverale állomásról olyan pályára igyekeznek a mérőtestet feljuttatni, amely kb. 45 fokot zár be az Egyenlítővel. Ennek következtében a megfigyelési lehetőségek aránylag korlátozottak. Ezzel szemben a szovjet mesterséges holdakat úgy szándékoznak fellőni, hogy pályájuk majdnem pontosan egybeessék egy-egy délkörrel, pályájuk tehát 90 fokot zárna be az Egyenlítővel. Ennek az volna az előnye, hogy a szovjet holdakat az Északi- és a Déli-sarkvidék közepetájától eltekintve, majdnem mindenünnen meg lehetne figyelni. Az amerikai programhoz hasonlóan a szovjet rakétakutatás is első lépésként próbarakéták kilövését tervezi. Három zónát választottak ki a keleti szélesség 50. és 60. foka között. Ez a földsáv az Északi-sarkon Novaja Zemljától kezdődik, beleesik az Ural-hegység, Turkesztán, a Káspi- :ó, Perzsia, Arábia délkeleti csücske, Madagaszkár keleti szegélye és a Déli-sarkvidékbe torkolóik. Ezen a húszezer kilométer hosszú (az Egyenlővel körülbelül 1100 kilométer széles) földsá- Ton három területet jelöltek ki a rakétakisérle- ;ek céljára. Az első terület az Északi-sarkvidék HOLDAK PRÓBARAKÉTÁI közelében levő Ferenc József Föld (az északi szélesség 80. fokánál), ahonnan 1958 év folyamán 25 rakétát fognak fellőni. A második zóna a Szovjetunió középső vidéke az 50. és 60. délkör között (tehát valószínűleg Dél-Urai vagy Turkesztán). Innen 1957 decemberéig 30 rakétát szándékoznak felengedni és további negyvenet 1958 folyamán. A harmadik övezet az Antarktisz, mégpedig a szovjet délsarki expedíció Mirnij nevű tudományos megfigyelőállomása. Innen 1958 folyamán 30 rakétát indítanak majd el. Petrov professzor tájékoztatta a konferencia részvevőit arról, hogy a kísérletek során tanulmányozni fogják a rakéták üzembehelyezésével és kilövésével kapcsolatos problémákat, továbbá rakéták viselkedését a magas légkör zónáiban. Fájdalomnélküli gyermekszülés A fiatal nő rámosolygott az ápolónőre a szülőszobában. “Legyen szives helyezze másképpen a lábam, nagyon kényelmetlen igy”... Az asszonyka tudta, hogy itt az ideje, de hangja könnyed, majdnem üde volt. Mosolya sem volt erőltetett, arca sem torzult el. Arcáról az apró ráncot, »•— mely némi erőlködésre mutatott — könnyen elsimította az ápolónő, ahányszor megjelent homlokán. “Oh, igy sokkal jobb” — mondta Jaqueline — “nagyon szépen köszönöm.” Majd félbeszakította magát: “Lélegzetet kell vennem”. .. gyorsan apró, majdnem lihegésszerüen lélegzett, csak köny- nyebben/“Mint a kiskutya”, mondta neki az orvos mialatt tanította, otthon is gyakorolnia kellett egy gyújtott gyertya előtt, melynek lángja reszkethetett, de nem volt szabad eloltani. E lélegzésből leckét kapott Jaqueline, rendszeres leckét, mely előkészítette arra, hogy fájdalom nélkül szülje meg gyermekét. Ami ezután történt nem tündérmese. Francia- ország minden klinikáján naponta látható ez a csoda, amit “FÁJDALOMNÉLKÜLI SZÜLÉSNEK” hívnak. Büszke az a nő, aki átmegy ezen. Csodával határos, de nincs benne természetfeletti, sem tudatalatti. Az emberi tudomány egy újabb fejleménye. Szerszámai, észszerüség, tanulás, az intelligencia és akarat. Jutalma uj női méltóság, nem áldozata többé, hanem mestere testének; uj szabadság, megszabadulás a fájdalomtól, a szenvedés félelmétől. A Szovjetunióban kezdődött A hires orosz tudós Iván Pavlov professzor fél évszázaddal ezelőtt uj elméletet hozott létre a “beidegzett visel k e dé s i mód” elméletét, és Pavlov munkája uj utat nyitott a fájdalom tanulmányozására, kikutására, analizálására. Hamarosan rájöttek, hogy szoros összeköttetésben áll a beidegzett viselkedéssel, vagyis egyes esetekben lehet ott is fájdalmat éreztetni, ahol nincs, más esetben kizárhatják onnan is, ahol van. ■ Az élső világháború után egy csoport nőgyógyász, köztük Nikolajev és Velvoski, Pavlov munkatársai és követői uj tudományukat, a fájdalomra vonatkozólag, megpróbálták a gyakorlatba átvinni. Rájöttek, hogy a normális szülések 90 százalékánál sikerült megszüntetni a fájdalmat. De csak 1950-ben jutottak oda, hogy a fájdalomnélküli szülés klinikai valósággá vált. Azóta általánossá vált ez a Szovjetunióban. Ezt az uj metódust magával hozta egy francia geneko- lógus a Szovjetunióból vagy 5 évvel ezelőtt. Először a francia fémipari munkások szakszervezetének kórházában honosították meg és innen ment hóditó útjára. Ma az egész Franciaországban gyakorolják. Egyre több orvos, ápolónő és szülésznő kap kiképzést az uj módszerben. Rendkívüli sikere azonban nem csupán az orvosoktól függ. Intelligens, komoly, magában biztos szerepet játszik a másállapotban levő nő hozzájárulása. A fájdalomnélküli szülés visszaküldi a leendő anyát az iskolába egy pszichológiai és fiziológiai kurzusra. Tanulmányai megértetik vele az évszázadok alatt összegyűlt babonának alaptalanságát; bár még a biblia is szentesíti, hogy “fájdalommal szüljed gyermekedet.” Lassanként megismerkedik szervezetével, mert a tudatlanság okozza a legtöbb félelmet. Megtanulja az uj lélegzési módszert, izmai helyes irányítását, ami a szülés minden részében irányítja cselekedeteit és kizárja a fájdalmakat. Rájön arra, hogy tőle függ csupán, hogy gyermekei fájdalom nélkül jöjjenek a világra és nem kell tehetetlenül fetrengenie kínok között, mint azelőtt. Viszatérve a francia kórházba, itt az ideje, hogy Jacqueline megmutassa mit tanult. Mellette áll az orvos és Jacqueline újból gyorsan kezd lélegzetet venni. Egész intelligenciájával, teljes erejét összpontosítja most arra ami vele történik. “Most már az utolsó részéhez közelgünk a dolognak” — magyarázza az orvos — “kövesse pontosan amit mondok.” “Figyelek” — mondta Jacqueline. “Fordítsa egy kicsit jobbra a fejét” — irányítja az orvos. “Most erőlköldjön kicsit és próbáljon nyomni... tovább... tovább, de vegyen szépen lélegzetet is... igy... igy... csők folytassa... tovább.” Az orvos hangja erős, egyre gyorsabb ütemü. Valóban drámai ami ezután következik, bár csak másodpercekről van szó. Csupán az orvos irányítása hangzik és Jacqeline erősen lélegzik, szinte erőlködik. Utánna egy pillanatnyi csend... Jacqueline megszólal, hangja újszerűén könnyed, szinte nem hisz saját magának; “Furcsa... semmit sem érzek, nincs semmi fájdalmam, csodálatos, egészen csodálatos...” “Leány” — mondja az orvos, most már a régi megszokott módon. KÉSZÜL AZ ÜNNEPI NAPTÁR! 1958 ismét egy mérföldkő lapunk történetében. Az amerikai magyar munkáslap 55-ik esztendejét ünnepli ebben az esztendőben. Hosszú idő volt, nehéz idők voltak. A nagy kaszás is megtépázta sorainkat, de azok, akik itt maradtunk összefogva, összetartva visszük tovább a zászlót. 1958-as naptárunk ünnepi szám lesz, amely visszatükrözi ezt az elmúlt 55 esztendőt. Jönnek már hozzánk a szebbnél-szebb cikkek, jobbnál-jobb olvasnivalók. Némelyik már a szedők keze alatt van. Remekelni szeretnénk naptárunk 1958-as számával, azért munkástársaink segítségét, hozzájárulását kérjük. Olvasóink tudják, hogy kis csoportunk csupán az ő segítségükkel képes egy dollárért szép naptárt nyújtani. A mi olvasótáborunk sohasem várta meg, amig a naptárt kézhez kapja, hanem mindig előre beküldte segítségét, nagylelkűen, üdvözletek formájában. Az üdvözleteket csoportosítjuk, hogy mindenki azt választhassa, ami neki tetszik és annyit küldhessen be érte, ami tehetségének megfelel. Nem akarjuk megterhelni olvasóinkat, de kérjük megértő segítségüket. Töltse ki az alanti szelvényt: MAGYAR SZÓ KALENDÁRIUM 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Szerkesztőség! Büszke vagyok lapunk 55 éves múltjára. Én is szeretnék hozzájárulni 1958-as kalendáriumunk előállítási költségéhez. Csatolok $.....................................t üdvözletre. 1. üdvözlöm 55 éves lapunkat és további sikereket kívánok! 2. üdvözlöm szülőhazám népét és kívánom, hogy békében, megértésben dolgozzanak céljuk elérésében. 3. üdvözlöm a világ dolgozóit, akik egy célért a békéért és boldogságért dolgoznak, üdvözlöm Amerika népét, a szabadság és demokrácia harcosait. Név: ...................................................................... Cim: ......................................................................
