Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-04 / 27. szám
Thursday, July 4, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ni I r od alom ^ Mü vész et Elmélkedés a modern művészetről Irta: EöRSI BÉLA — MÁSODIK RÉSZ — Newyorki látogatásom néhány év előtt, számos igen érdekes és mélyreható élményt hozott.. Egyikét ezeknek következőkben Írhatnám le: Be- járogattam a szerkesztőségbe, feltartottam a dolgozókat és találkoztam ott sok érdekes emberrel. Egy napon egy fiatal, progresszív nővel ismerkedtem ott meg. Igen kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja nekem New Yorkot. Kértem vezessen a modern művészeteknek szentelt múzeumhoz. A munkástársnő eljött velem a muzeum kapujáig, de nem volt hajlandó bejönni a múzeumba. A munkástársnőnek mély történelmi tudása volt (magas iskolai képzettsége) „ de nem volt hajlandó megismerkedni a modern művészettel. Ez nemcsak az ö története — ez általában jellemző a mai kor embereire, — sőt minden korbeliekre. Minden Ízléstelen, otromba vicc jogos, ha uj művészetekről vagy irodalomról van szó. “Szamárfarok pamacsolása — és ezt nevezik művészetnek!’’ nem uj megjegyzés. Az impresszionisták kezdő idejében ugyanez az Ízléstelen vicc járta — most 80 év múlva felbukkan. Wagner zenéjét úgy lerántották, hogy “rendes” ember nem volt hajlandó elmenni az operába és meghallgatni, sőt Párisban kifütyülték egyik legjobb operáját. Ma Wagner zarándok dala, a szellőt utánzó Walkür motívum, fülbemászó, majdnem ódivatú zene. Ötven év előtt népi tudtam társaságba menni anélkül, hogy ne hallottam volna Ady verseinek kigúnyolását. .. Egy közeli rokonom állandóan nyaggatott, hogy magyarázzam meg neki a “Fekete zongora” című verset — ha tudom! Huszonhat évvel később találkoztam leányával, aki nagy Ady-imádó volt. Apjával is az a baj volt, mint a komoly kolléganőnkkel — nem akart modern zenét, képet vagy költeményt megismerni. Egyben igazuk van az embereknek — a modern művészeti irány dallamtalan zenéjét, szépitetlen tárgyakat ábrázoló képzőművészetét nehezen lehet megérteni. Ezek megértéséhez idő, türelem és szeretet kell. Mi a száguldó autók idegfáradt emberei vagyunk, a mindennapi kenyérért való hajsza kevés időt és erőt hagy modern művészet és zene megértésére. Talán öregek is vagyunk már, és ráhagyjuk az uj nemzedékre saját életformáinak megismerését. Középfokú vagy idősebb embertől nem vettem volna zokon a modern művészet megtagadását. Nehéz a fiatalokkal lépést tartani. Szeretném kedves munkástársnőnknek elmondani. mit látott volna a Modern Művészeti Múzeumban, ha bejön velem. A művészeti korszakok jellege más és más. Van oly korszak, melyben gyűjtenek tudást, tapasztalatot, vagyis amikor kísérleteznek. Van azután olyan korszak, melyben nehény művészi zseni vagy igen tehetséges művész) leegyszerűsíti (leszűri) az .előbbi század művészi eredményeit és maga nagy művészi alkotásra képes. A XX. század első fele a gyűjtés és kísérletezés korszaka volt és nem volt olyan művészete mint Michelangelo vagy Leonardo da Vinci, Rembrandt vagy Cézanne. Ez nem jelenti azt, hogy ennek a korszaknak művészi termékei értéktelenek. Nem, semmiesetre sem! hanem azt jelenti, hogy előkészítette a talajt a következő korszak számára, mikor a nagy alkotások lehetők lesznek. A modern művészet korszaka a kísérletezés korszaka, azért oly nehéz követni. Most — név nélkül — leírok néhány kísérletező törekvést korunkból. ■ Amikor a festőművészet számbavette az eddig elért eredményeket, ráeszmélt, hogy az ipresszio- nizmus név alatt ismert művészeti irányzat elhanyagolta a formát a szin kedvéért, a kompozíciót — a véletlen'benyomások érdekében. Ezért iparkodnak most a forma lényegét megismerni, mint ahogy az előző korszakban a szin-változatokat tanlmángozták különböző fényhatások alatt. Kerestek olyan művészetet, melyben a színnek még nem volt fontos szerepe és ilyet találtak a primitiv népek szobrászatában. Hosszas tanulmányok után rájöttek, hogy a tonnáknak lényegileg közös vonásai vannak és a megkülönböztető kis változatok csak véletlenek. Például az emberi csontváz — és az emberi test. Megpróbálták a test formáit —a lényegében azonos csontvázra visz- szavezetni. Cézanne — a múlt század legnagyobb festője azt irta egy levelében, hogy a természetben mindenütt a “henger, a gömb és a kúp”, forma uralkodik. Plato görög filozófus szerint pedig: “egyenes vonalak és körök, s a szögek méretei és törvényei (Rulers and measurers??) képviselik az abszolút szépséget. Egy ilyen kísérletekből álló kiállítást látogatott meg Matisse — korunk egyik legnagyobb művésze és nézegetve a képeket, azt mondta: hisz ezek csupa Cube-ok- ból (kockák) állanak és azóta efajta kísérleti művészetet “kubizmusnak” nevezik. Irodalomban kifejlődött Freud és utódainak lelkibuvárlati elmélete nyomán egy uj. irány. Ezek szerint megfigyelünk és átélünk eseményeket nappal és éjjel álmunkban, melyeknek nem vagyunk tudatában — mert agyunk működése sohasem szünetel. így például, ha buszon vagy villamoson utazunk, elolvassuk a felírásokat, cégtáblákat — visszagondolunk sok lényegtelen apróságra. Ezt az “öntudatlan” gondolkodást felhasználták az irodalomban, különösen egy ir iró (James Joyce) tökéletesítette az ilyen Írási módszert. Ha ez áll az irodalomra, méginkább áll a festőművészekre. A kép “emlékek-’ erősen hatnak látásunkra. Egy vitorláshajó kapitánya látja az árbocot még ha a köd eltakarja is, mert tudja, hogy ott kell az árbocnak lennie. Ez az ismeret Hozzásegíti ahhoz, hogy olyat is meglásson, ami talán látható. Efajta kísérletek igen érdekesek. Van aki látva egy épülő felhőkarcoló acélvázát, ebből kiindulva megtölti azt gyönyörű szin élményekkel. Ilyen tárgy nincs a valóságban, de alkalmat nyújt a szinharmonikát leegyszerűsített formák segítségével párosítani. Az abszolút (modern) művészet közös tulajdonsága — a fényképszerű realizmus elkerülése. Minden ilyen kísérlet hasonlít a zenéhez (a legabsztraktabb művészeti eszköz) ahol semmiféle realizmus sincs. Ezért keresnek uj törvényeket. A Bach, fuga és Beethowen szimfónia törvényei önként vállalt béklyók, melyekre szükség volt, hogy a káoszból rendet teremthessenek. A festőművészet is keres ilyen törvényeket, hogy a képekbe belső harmóniát vihessen. A szellemi élet egyik legnagyszerűbb kísérlete folyik szemünk előtt... kár elzárkózni előle. .. • • • Hozzászólás Eörsi cikkéhez Talán könnyebben megértjük, hogy a munkásnő miért állt meg a Museum of Modern Art kapujában és nem ment tovább, ha mi is elmondjuk élményeink egyikét. Az úgy történt, hogy egyik vidéki barátunk, akit a művészet nagyon érdekelt, felkért bennünket, hogy alkalomadtán legyünk segítségére, hogy a jelentősebb jellegű kiállításokat megtekinthesse. így végigjártuk vele New York városának múzeumait. így jutottunk el a Museum of Modern Art épületébe, ahol gyűjteményes kiállítást tartottak meg az őszi aztek-nép művészi hagyatékaiból. Megcsodáltuk az aranyműves, a cserepes, a takács szakmák — remekeit. Élvezettel néztük és gyönyörködtünk Amerika ezen ősi népe magas kultúrájának eme bizonyítékaiban. Önkénytelenül is eszünkbe jutott a fehér ember vadállatias volta, amely e nemes népet és sok más népet elpusztított. A' tárlat elhagyásával a lépcsőn lefelé az egyik bejáratnál föliratot láttunk: “Modern Amerikai Művészet”. Nézzük meg ezt is, indítványoztuk, amibe barátunk szivesen beleegyezett. Az ajtón belépve, hatalmas vászonnal álltunk szemben. Az négy egyenlő részre volt beosztva. Mindegyik téglaalaku négyszögnek más szintelensége volt, amire még azt sem lehetett mondani, hogy kellemetlen, csak azt, hogy egyszerűen jelentéktelen. A barátunk megrökönyödve nézett reá és azt kérdezte: “Hát ebben azután mi a művészet?!” Bizony mi tréfára vettük a dolgot és azt válaszoltuk, hogy ha a négyszögeket szép színnel és annak módja szerint ügyesen pingálták volna meg, akkor, legfeljebb csak mint díszítő munkát vették volna figyelembe. De mivel ezt olyan hanyagsággal pamacsolták meg, hogy a felső, téglalapból a hig festék az alsóba csurgóit, ezért ez nagy művésznek a múzeumba való remekműve. Igen, ilyen tréfásan intéztük el azt. De az ízléstelen, otromba viccet hozzá maga a muzeum szolgáltatta. A falon nagyított irógépbetükkel. az állt a muzeum egyik igazgatójának aláírása felett, hogy7 "A művészet ilyen fajtája csak a szabad világ országában létezhet és lehetetlen lenne például a Szovjetunióban, mert nem tudnák azt propagandára felhasználni.” Azonban ugylátszik, hogy a szabad világ országában még ezt is propagandára lehet felhasználni. Sőt az ilyen művészet felette kívánatos, éppen azért, mert semmitmondó. így biztosítja azt, fíogy olyat nem ábrázol, ami esetleg úriembernek kellemetlen lenne, vágy zavarba hozná öt. Viszont az is érthető, hogy általában az ember miért nem rajong érte. Olvasni vagy nem olvasni evés közben? Ártalmas-e evés közben olvasni? A kérdés fölött világszerte fellángolt a vita. Van, aki azért olvas, mialatt eszik, mert a táplálkozás untatja. Ezek azonban jóval kevesebben vannak, mint azok, akik jól akarják kihasználni idejüket, mert elvégre el kell olvasni az újságot, hogy tudják, mi minden történik körülöttük a világon. Van, aki regényt, szakkönyvet vagy más valamit olvas akár azért, mert az evéssel eltöltött időt elveszettnek érzi, akár azért, mert ki akar kapcsolódni. - b »■** Most már mindegy, miért olvasunk evés közben, tény az, hogy sokan olvasnak. De helyes-e, hogy két dolgot végzünk egyszerre? Legtöbbjük azt a nézetet vallja, hogy az ember szentelje magát teljesen az étkezésnek, mert ha. közben olvasunk is, a velejáró izgalmi folyamat károsan befolyásolja a .másik izgalmi folyamatot, azt, amely a rágással és a nyálkeveredéssel az emésztést előkészíti. Sokan a sportoldalt bújják, mások a politikai cikkekben mélyednek el, ismét mások gazdasági, törvényszéki, rendőrségi, színházi, vagy egyéb hirék felé fordulnak figyelmükkel. Ám bármit olvasnak is, a felidézett képzetek izgalmi folyamatok formájában éppen azokra a folyamatokra hatnak a központi idegrendszerben, amelyek az evéssel vannak kapcsolatban. Igv ezek a folyamatok kölcsönösen fékezik és zavarják egymást- Ebből aztán gyomor-, bél-, szív- és vérkeringés! bántalmak származhatnak. Segal német orvosprofesszor nincs ezen a véleményen, s vele együtt mások is azt vallják, hogy vérmérséklet dolga, kire hogyan hat az olvasás evés közben. Szerintünk éppen azért helyeselhető, mert elvonja figyelmünket a napi gondoktól, s éppen ezek. a gondolatok befolyásolják károsan a táplálék “bekebelezését” és az emésztést. Majdnem hogy azt mondják: olvasás közben jön meg az étvágy. • SZABÓ PÁL hamarosan befejezi önéletrajzának negyedik kötetét is. Novellái, kisregényei várnak megjelenésre. Van egy kedves terve, a nyáron lát hozzá megvalósításához. Regényt ir a hajdúk életéről. Ha távoli időkről is, ha rég volt emberekről is, de megint csak a szülőföldjéről, a ;» .H äääSSSS ggäSRÄ&SSä&HSÄÄ&Ä&iUSSiaSäSSS S Vegye meg a “Truth About Hungary ”-t Töltse ki az alanti szelvényt: New Century Publishers, Inc. 832 Broadway New York 3, N. Y. ' Mellékelve küldök $.......................... Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimir müvének ...... kötetéért. (Papirkötésben $2.00, vászonkötésben $3.00) Név: ............................................................... Cim: ......................................................................... 1 1
