Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-04 / 27. szám
12 Thursday, July 4, 1057 I AMERIKAI MAGYAR SZÓ DOHÁNYZÓ NYULAK Nem mondok újat azzal, hogy mily nehéz embereket kedvenc szenvedélyükről leszoktatni. A megrögzött kártyásnak hiába magyarázzák, hogy a múlt tapasztalata szerint veszíteni is lehet ; hogy végeredményében mindenki vészit. Hiába mondják, '— amit ő maga is belát józan perceiben, — hogy a veszteségek előbb-utóbb őt is, családját is tönkreteszik: a kártyás rendszerint kártyás marad és mint ilyen, továbbra is veszíteni fogja pénzét, amig szép csendesen, de teljes határozottsággal tönkremegy. Körülbelül igy vagyunk az iszákos emberrel is. Sok magyarázat és óvó intés után ő maga is rájön arra, hogy a szertelen ivás nemcsak anyagilag, hanem egészségileg is tönkreteszi. Időn- kint esetleg abbahagyja az ivást, de a legkisebb ok elegendő kifogás arra, hogy ismét a káros Szenvedély rabja legyen és folytassa ott, ahol abbahagyta. A két fenti példa csak bevezetés akar lenni, mielőtt rátérnék e sorok hősére, a dohányzó emberre. Ahogyan én látom, a dohányzás a ragályos betegségek osztályába tartozik. A gyerekek látják jó apjukat és gyakran anyjukat is, amint a cigaretta füstjét nagy kéjjel mellre szívják és természetesnek találják, hogy ámi jó a szülőknek, az nem lehet rossz nekik sem. Először . titokban, később zsenge serdülő korban nyíltan éppen olyan dohányzók lesznek, mint szüleik, vagy körülöttük a legtöbb ember. Köztudomású, hogy a szenvedélyes dohányzónak hiába magyarázzák, hogy a nikotin ártalmas, étvágytalanságot, álmatlanságot, köhögést okoz, amiből az idők folyamán súlyos bajok származhatnak. Ilyesmit a dohányzó ember már csak .azért is elenged a füle mellett, mert az óvó intést tolmácsoló orvos rendszerint két cigaretta között, vagy szivarfüst mellett adja a tanácsot. Az utóbbi időben egyre-másra és egyre gyakrabban halljuk, hogy a dohányzóknak kitűnő esélyük van e művelet következtében évekkel megrövidíteni életüket, legtöbbször rák-betegséggel való személyes megismerkedés révén. Az ember azt hinné, hogy ilyen hírre a dohányzás egy csapásra kimegy a divatból, mert hiszen a rák a betegségek olyan formája, amelytől minden ember irtózik, — nem ok nélkül. Akadnak is erős akaratú emberek, akik abba is hagyták a dohányzást, de az újság-, a rádió- és TV-hirdetések oly hatásosak,- hogy. egy' helyébe száz is akad. Kísérletezés történik most arra, hogy ami orvosoknak és szakavatott kísérletezőknek nem sikerült, talán sikerülni fog arra a célra igénybe vett nyulaknak, hogy az embereket a dohányzás veszélyére ébresszék. Amikor először hallottam arról, hogy nyulakat fognak dohányzásra szoktatni, s kísérletezésről merész elképzeléseim voltak. Szinte láttam a fiatal idomított nyul-csemetéket, amint először titokban rá-rá- gyujtanak egy-egy öregek által eldobott cigaretta-végre. Láttam a serdülő korban levő nagyobb nyulakat, “akik” immár nyíltan és büszkén szívják a “King-size” cigarettákat. Elképzeltem, hogy a felnőtt nyulak már trabukó-szivarokat szívnak és az öregek hosszuszáru csibukban fogyasztják a titokban becsempészet szülz-dohányt, mint árinak idején nagyapámtól láttam. Úgy képzeltem, hogy egyes nyul-fajtát olyan cigarettára fognak szoktatni, amelyben pontosan 20 ezer “szűrő” van; másokat arra, amelyet “micronmite” szűrökkel szereltek fel, vagy amely “accuray” gépből kerül forgalomba, hogy ezáltal is megállapítható legyen, melyik cigaretta többé, vagy kevésbé ártalmas a nyuli és emberi szervezetre. • Kiderült, hogy mindez csupán az én személyes és hiú elképzelésem volt, mert a 40 ártatlan nyúl, amelyet a tudomány oltárán-áldozandnak fel, nem igy fog elrettentő példával szolgálni, a dohányzás rabjai számára. Ezt a 40 nyulat a Veterans Administration dallasi kórházának laboratóriumában erre a célra berendezett ládákba helyezték, ahol a nap 24 órájából hármat cJyképen töltenek el, hogy friss levegő helyett cigaretta füstöt lélegzenek be, ellentétben az okos nyulakkal és a meggondolatlan emberekkel. Gyarmat a felszabadulás utján Londonban tárgyalások folynak Nigériának, a legnagyobb afrikai angol gyarmatnak adandó önkormányzati alkotmányról. A tervek szerint a nigériai álamszövetség még az idén önkormányAz ország, amely nevét legnagyobb folyójától nyerte, a három legnagyobb törzs elhelyezkedésének megfelelően, három részre oszlik: északi, keleti és nyugati területre. Az államszövetség negyedik része Dél-Kamerun, gyámsági terület. Az 1954-es alkotmány értelmében létrehozott államszövetség egész területe 966,700 négyzet- kilométer, lakóinak száma 32 millió. Nem könnyű a függetlenség útja A függetlenségi mozgalomnak két nagy ellenséget kellett legyűrnie: a belső, a nagy erővel ható széthúzó erőt; a külső, az angol gyarmatosítók ehenállása volt. Az ország belpolitikai erőit vizsgálva számtalan ellentétes és ellentmondásos törekvéssel találkozunk. Elsősorban azért, mert egy még törzsekbe hulló (mintegy 250 törzs él Nigériában), egymással csak laza kapcsolatban álló, most nemzetté alakuló nép nemzetté válásával egyidőben »teremti meg állami önállóságát. (Főbb törzsek: Fulami 3,023,000, Haussza 5.5 millió, Joruba 4.5 millió, Ibo 5 millió.) Egyes politikai pártok attól félnek, hogy az egységes független államban veszítenek majd politikai befolyásukból. Jelenleg az államszövetség képviselőháza mandátumainak fele az Északi Népi Kongresszus Párté. Ez azt jelenti, hogy nélküle nem lehet kormányt alákitani. Az önállóság után elveszne ez a monopóliuma. Komplikálja a helyzetet, hogy Kamerunban egyesek a Nigériához való csatlakozás ellen keltenek hangulatot, s azért kardoskodnak, hogy Francia-Kamer unnál egyesülve követelj ejiek függetlenséget. Úgy látszik a függetlenségi mozgalom már túllépett ezeken a gáncsoló intrikákon, amelyek az önálló állami lét korszakában is még sok nehézséget okozhatnak. A visszahúzó erőket támogatja a feudális törzsfőnökökből való komprádorburzsoázia, amely gazdaságilag érdekelt az angol kizsákmányolásban. A nemzeti burzsoáziának az a része, amelynek érdekeit sértik az angol monopóliumok, támogatja a nemzeti mozgalmat. A legnagyobb és leghaladóbb országos szerveket (körülbelül 200 politikai, szakszervezeti, ifjúsági, kulturális és más szervet) Nigéria és Kamerun Nemzeti Tanácsa fogja össze, s ennek vezetése is a nemzeti burzsoázia kezében ván. Ki vezeti a harcot? A nemzeti burzsoázia legnevesebb képviselője Nnadi Azikive, közismerten Zik, Kelet-Ni- géria miniszterelnöke, Nigéria és Kamerun Nemzeti Tanácsának elnöke. Egyike azoknak, akik legtöbbet munkálkodtak a függetlenségért. KüÖsszesen egy millió 600 ezer cigarettát fognak e jobb sorsra méltó jámbor állatok életük öt évi tartama alatt elfogyasztani. Minden hat hónapban X-sugarakkal fogják a kilátásba helyezett ^ák-betegség fejlődését kimutatni, a nyulak halála után pedig boncolás utján kétségbe nem vonható bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy nem hiába áldozták életüket embertársaikért,^ mert valamennyi — vagy legtöbbjük*— rák-beteg lett az emberek között elharapózott káros szenvedély rájuk kényszerítése következtében. Ellentétben a kísérletező orvosokkal és tudósokkal, a hatalmas dohánygyárak érthető okokból remélik, hogy a'dohányzók a nyulakra sem fognak hallgatni és tovább fogják ártalmas termékeiket vásárolni, legyenek bár azok bármilyen mérgező hatásúak. A nagy újságok, a rádió és TV társaságok ugyanezt remélik, mert számukra éppen olyan katasztrofális lenne a hirdetésekért bezsebelt milliókról lemondani, mint azokról a milliókról, amelyeket a visz- ki-gyárosok költenek el évenkint. Ami pedig az emberek egészségét illeti: szabad országban élünk, ahol mindenki úgy teszi tönkre az egészségét, ahogyan neki tetszik és e célra olyan mérget vásárol, amilyen neki megfelel. Végtére, is, az orvosoknak is élni kell, nemdebár ? lönös és érdekes egyéniség. Anyai ágon rokonságban van az ősi Onitsha királyi családdal. Apja angol gyarmati tisztviselő volt, de ő nem akarta kiszolgálni az angolokat. Hét évig tanult az Egyesült Államokban, éveket töltött Angliában és az Aranyparton. Nyugaton megismerkedett a szocialista tanokkal, s voltak kommunista barátai is. Tizenkét inasesztendő után újra ha- zatalált. Zik üzleti tevékenysége révén maga is tőkés, politikája azonban haladó. Kettős jelszava: az imperializmus leleplezése és erős, egységes Nigéria megteremtése. Mint mondogatni1 szokta: “Bár eszem az üzleti vállalkozások sikerének édes mango-gyümölcsét és a népem közötti népszerűség zamatos narancsát, mégis Afrika egyik leglázadóbb fia vagyok,''"ezzé tett az a sok keserűség, amelyben népemnek része volt”. Különösen az Ibo és a Joruba törzsek között népszerű. A nyugati vidékeket Avolovo, Észak-Nigé- riát, Sokoto és Abubakar Tafava Bálévá képviseli. Az angolok jó hasznot húztak A belső széthúzó erőknél sokkal keményebb dió volt az angol gyarmatosítás, amelynek megtöréséhez hosszú évek kellettek. De ahogy nőtt és erősödött a mozgalom, úgy voltak kénytelenek az angolok újabb és újabb engedményeket tenni. Az 1946-os, Richards-féle, majd az 1951- es MacPherson-féle alkotmány jelzi ennek a visszavonulásnak az útját. De egyik sem adta meg azokat a jogokat, amelyekre Nigéria már megérett. A konferenciázások többéves időszaka után, az elszánt küzdelem most végre meghozza gyümölcsét. Ez a gyümölcs Anglia asztalát szegényebbé teszi. Háromszáz éven át Nigéria valóságos aranybánya volt az angol rabszolgakereskedőknek: ötezer százalékos hasznot zsebletek be a “beszélő szerszám” adásvételéből. S a pénz bőven ömlött később is, de.az áru változott: rabszolga helyett pálmaolajat, kakaót, kaucsukot, gyapotot, ólmot és tantált ontott Nigéria gazdag földje. Csupán az utóbbi 12 évben 150 millió font sterlinggel gazdagitotta Angliát. A gyarmatbirodalom, amely fél évszázada még 563 millió lelket számlált, időközben 74 millióra apadt. S ha még á korona feketegyémántja — Nigéria ■— is kihull, elvész a kincsebánya és el a 32 millió lélek is. Épülnek a Kínával kötött kereskedelmi kapcsolatok Hírügynökségi jelentések beszámolnak arról, hogy Anglia és Nyugat-Németország után további Országok jelentették be, hogy enyhítik az eddig az Egyesült Államok által rájuk kényszeri- tett kinai kereskedelem embargóját. Luxemburg hivatalosan közölte, hogy Belgiummal és Hollandiával folytatott tanácskozásai után elhatározta a Kínával folytatott kereskedelem korlátozásainak enyhítését. Hasonló elhatározásra jutott Olaszországsezt a döntését már közölte is a Párizsban ülésező Chincommal. A francia kormányhoz közelálló körökben múlt héten azt mondották, hogy: “Franciaország még a hét vége előtt enyhíteni fogja a Kínával szemben alkalmazott kereskedelmi korlátozásokat.” Ennek következtében francia exportőrök tehergépkocsikat, traktorokat, közüzemi felszereléseket, szerszámgépeket, valamint villamos- és elektronikus felszereléseket szándékoznak eladni Kínának. Az eddigi intézkedések eredményeként máris komoly üzletkötési tevékenység indult meg nyugati, illetőleg kinai cégek között. Londoni jelentés szerint eddig hat angol cég tett áruszállítási ajánlatokat kantoni vállalatoknak. Hasonló ajánlatok érkeztek francia, nyugatnémet és japán cégektől is. Az olasz gazdasági szakértők legutóbbi milánói értekezletén javasolták, hogy a Kínával folytatott kereskedelemben a jelenlegi, globális kompenzációs elszámolási rendszer helyett rugalmasabb fizetési rendszert léptessenek életbe. Ennek velejárója az lenne, hogy fizetési eszközként elismernék az átutalható lírát. AHOGYAN ÉN LÁTOM...
