Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-04 / 27. szám

12 Thursday, July 4, 1057 I AMERIKAI MAGYAR SZÓ DOHÁNYZÓ NYULAK Nem mondok újat azzal, hogy mily nehéz em­bereket kedvenc szenvedélyükről leszoktatni. A megrögzött kártyásnak hiába magyarázzák, hogy a múlt tapasztalata szerint veszíteni is le­het ; hogy végeredményében mindenki vészit. Hiába mondják, '— amit ő maga is belát józan perceiben, — hogy a veszteségek előbb-utóbb őt is, családját is tönkreteszik: a kártyás rend­szerint kártyás marad és mint ilyen, továbbra is veszíteni fogja pénzét, amig szép csendesen, de teljes határozottsággal tönkremegy. Körülbelül igy vagyunk az iszákos emberrel is. Sok magyarázat és óvó intés után ő maga is rájön arra, hogy a szertelen ivás nemcsak anya­gilag, hanem egészségileg is tönkreteszi. Időn- kint esetleg abbahagyja az ivást, de a legkisebb ok elegendő kifogás arra, hogy ismét a káros Szenvedély rabja legyen és folytassa ott, ahol abbahagyta. A két fenti példa csak bevezetés akar lenni, mielőtt rátérnék e sorok hősére, a dohányzó em­berre. Ahogyan én látom, a dohányzás a ragá­lyos betegségek osztályába tartozik. A gyerekek látják jó apjukat és gyakran anyjukat is, amint a cigaretta füstjét nagy kéjjel mellre szívják és természetesnek találják, hogy ámi jó a szü­lőknek, az nem lehet rossz nekik sem. Először . titokban, később zsenge serdülő korban nyíltan éppen olyan dohányzók lesznek, mint szüleik, vagy körülöttük a legtöbb ember. Köztudomású, hogy a szenvedélyes dohányzó­nak hiába magyarázzák, hogy a nikotin ártal­mas, étvágytalanságot, álmatlanságot, köhögést okoz, amiből az idők folyamán súlyos bajok származhatnak. Ilyesmit a dohányzó ember már csak .azért is elenged a füle mellett, mert az óvó intést tolmácsoló orvos rendszerint két ci­garetta között, vagy szivarfüst mellett adja a tanácsot. Az utóbbi időben egyre-másra és egyre gyakrabban halljuk, hogy a dohányzóknak ki­tűnő esélyük van e művelet következtében évek­kel megrövidíteni életüket, legtöbbször rák-beteg­séggel való személyes megismerkedés révén. Az ember azt hinné, hogy ilyen hírre a dohányzás egy csapásra kimegy a divatból, mert hiszen a rák a betegségek olyan formája, amelytől min­den ember irtózik, — nem ok nélkül. Akadnak is erős akaratú emberek, akik abba is hagyták a dohányzást, de az újság-, a rádió- és TV-hirde­tések oly hatásosak,- hogy. egy' helyébe száz is akad. Kísérletezés történik most arra, hogy ami orvosoknak és szakavatott kísérletezőknek nem sikerült, talán sikerülni fog arra a célra igény­be vett nyulaknak, hogy az embereket a do­hányzás veszélyére ébresszék. Amikor először hallottam arról, hogy nyulakat fognak dohány­zásra szoktatni, s kísérletezésről merész elkép­zeléseim voltak. Szinte láttam a fiatal idomított nyul-csemetéket, amint először titokban rá-rá- gyujtanak egy-egy öregek által eldobott cigaret­ta-végre. Láttam a serdülő korban levő nagyobb nyulakat, “akik” immár nyíltan és büszkén szívják a “King-size” cigarettákat. Elképzeltem, hogy a felnőtt nyulak már trabukó-szivarokat szívnak és az öregek hosszuszáru csibukban fo­gyasztják a titokban becsempészet szülz-dohányt, mint árinak idején nagyapámtól láttam. Úgy képzeltem, hogy egyes nyul-fajtát olyan cigarettára fognak szoktatni, amelyben ponto­san 20 ezer “szűrő” van; másokat arra, ame­lyet “micronmite” szűrökkel szereltek fel, vagy amely “accuray” gépből kerül forgalomba, hogy ezáltal is megállapítható legyen, melyik ciga­retta többé, vagy kevésbé ártalmas a nyuli és emberi szervezetre. • Kiderült, hogy mindez csupán az én személyes és hiú elképzelésem volt, mert a 40 ártatlan nyúl, amelyet a tudomány oltárán-áldozandnak fel, nem igy fog elrettentő példával szolgálni, a dohányzás rabjai számára. Ezt a 40 nyulat a Veterans Administration dallasi kórházának laboratóriumában erre a célra berendezett lá­dákba helyezték, ahol a nap 24 órájából hármat cJyképen töltenek el, hogy friss levegő helyett cigaretta füstöt lélegzenek be, ellentétben az okos nyulakkal és a meggondolatlan emberekkel. Gyarmat a felszabadulás utján Londonban tárgyalások folynak Nigériának, a legnagyobb afrikai angol gyarmatnak adandó önkormányzati alkotmányról. A tervek szerint a nigériai álamszövetség még az idén önkormány­Az ország, amely nevét legnagyobb folyójától nyerte, a három legnagyobb törzs elhelyezkedé­sének megfelelően, három részre oszlik: északi, keleti és nyugati területre. Az államszövetség negyedik része Dél-Kamerun, gyámsági terület. Az 1954-es alkotmány értelmében létrehozott államszövetség egész területe 966,700 négyzet- kilométer, lakóinak száma 32 millió. Nem könnyű a függetlenség útja A függetlenségi mozgalomnak két nagy ellen­séget kellett legyűrnie: a belső, a nagy erővel ható széthúzó erőt; a külső, az angol gyarmato­sítók ehenállása volt. Az ország belpolitikai erőit vizsgálva számtalan ellentétes és ellent­mondásos törekvéssel találkozunk. Elsősorban azért, mert egy még törzsekbe hulló (mintegy 250 törzs él Nigériában), egymással csak laza kapcsolatban álló, most nemzetté alakuló nép nemzetté válásával egyidőben »teremti meg álla­mi önállóságát. (Főbb törzsek: Fulami 3,023,000, Haussza 5.5 millió, Joruba 4.5 millió, Ibo 5 mil­lió.) Egyes politikai pártok attól félnek, hogy az egységes független államban veszítenek majd politikai befolyásukból. Jelenleg az államszövet­ség képviselőháza mandátumainak fele az Északi Népi Kongresszus Párté. Ez azt jelenti, hogy nélküle nem lehet kormányt alákitani. Az önálló­ság után elveszne ez a monopóliuma. Komplikálja a helyzetet, hogy Kamerunban egyesek a Nigériához való csatlakozás ellen kel­tenek hangulatot, s azért kardoskodnak, hogy Francia-Kamer unnál egyesülve követelj ejiek függetlenséget. Úgy látszik a függetlenségi mozgalom már túllépett ezeken a gáncsoló intrikákon, amelyek az önálló állami lét korszakában is még sok ne­hézséget okozhatnak. A visszahúzó erőket támo­gatja a feudális törzsfőnökökből való komprádor­burzsoázia, amely gazdaságilag érdekelt az angol kizsákmányolásban. A nemzeti burzsoáziának az a része, amelynek érdekeit sértik az angol monopóliumok, támogat­ja a nemzeti mozgalmat. A legnagyobb és leg­haladóbb országos szerveket (körülbelül 200 po­litikai, szakszervezeti, ifjúsági, kulturális és más szervet) Nigéria és Kamerun Nemzeti Ta­nácsa fogja össze, s ennek vezetése is a nemzeti burzsoázia kezében ván. Ki vezeti a harcot? A nemzeti burzsoázia legnevesebb képvise­lője Nnadi Azikive, közismerten Zik, Kelet-Ni- géria miniszterelnöke, Nigéria és Kamerun Nem­zeti Tanácsának elnöke. Egyike azoknak, akik legtöbbet munkálkodtak a függetlenségért. Kü­Összesen egy millió 600 ezer cigarettát fog­nak e jobb sorsra méltó jámbor állatok életük öt évi tartama alatt elfogyasztani. Minden hat hónapban X-sugarakkal fogják a kilátásba he­lyezett ^ák-betegség fejlődését kimutatni, a nyulak halála után pedig boncolás utján két­ségbe nem vonható bizonyítékot szolgáltatni ar­ra, hogy nem hiába áldozták életüket embertár­saikért,^ mert valamennyi — vagy legtöbbjük*— rák-beteg lett az emberek között elharapózott káros szenvedély rájuk kényszerítése következ­tében. Ellentétben a kísérletező orvosokkal és tu­dósokkal, a hatalmas dohánygyárak érthető okokból remélik, hogy a'dohányzók a nyulakra sem fognak hallgatni és tovább fogják ártal­mas termékeiket vásárolni, legyenek bár azok bármilyen mérgező hatásúak. A nagy újságok, a rádió és TV társaságok ugyanezt remélik, mert számukra éppen olyan katasztrofális len­ne a hirdetésekért bezsebelt milliókról lemonda­ni, mint azokról a milliókról, amelyeket a visz- ki-gyárosok költenek el évenkint. Ami pedig az emberek egészségét illeti: sza­bad országban élünk, ahol mindenki úgy teszi tönkre az egészségét, ahogyan neki tetszik és e célra olyan mérget vásárol, amilyen neki meg­felel. Végtére, is, az orvosoknak is élni kell, nemdebár ? lönös és érdekes egyéniség. Anyai ágon rokon­ságban van az ősi Onitsha királyi családdal. Ap­ja angol gyarmati tisztviselő volt, de ő nem akarta kiszolgálni az angolokat. Hét évig tanult az Egyesült Államokban, éveket töltött Angliá­ban és az Aranyparton. Nyugaton megismerke­dett a szocialista tanokkal, s voltak kommunista barátai is. Tizenkét inasesztendő után újra ha- zatalált. Zik üzleti tevékenysége révén maga is tőkés, politikája azonban haladó. Kettős jelsza­va: az imperializmus leleplezése és erős, egysé­ges Nigéria megteremtése. Mint mondogatni1 szokta: “Bár eszem az üzleti vállalkozások sike­rének édes mango-gyümölcsét és a népem közöt­ti népszerűség zamatos narancsát, mégis Afrika egyik leglázadóbb fia vagyok,''"ezzé tett az a sok keserűség, amelyben népemnek része volt”. Kü­lönösen az Ibo és a Joruba törzsek között népsze­rű. A nyugati vidékeket Avolovo, Észak-Nigé- riát, Sokoto és Abubakar Tafava Bálévá képvi­seli. Az angolok jó hasznot húztak A belső széthúzó erőknél sokkal keményebb dió volt az angol gyarmatosítás, amelynek meg­töréséhez hosszú évek kellettek. De ahogy nőtt és erősödött a mozgalom, úgy voltak kénytele­nek az angolok újabb és újabb engedményeket tenni. Az 1946-os, Richards-féle, majd az 1951- es MacPherson-féle alkotmány jelzi ennek a visszavonulásnak az útját. De egyik sem adta meg azokat a jogokat, amelyekre Nigéria már megérett. A konferenciázások többéves időszaka után, az elszánt küzdelem most végre meghozza gyümölcsét. Ez a gyümölcs Anglia asztalát sze­gényebbé teszi. Háromszáz éven át Nigéria való­ságos aranybánya volt az angol rabszolgakeres­kedőknek: ötezer százalékos hasznot zsebletek be a “beszélő szerszám” adásvételéből. S a pénz bőven ömlött később is, de.az áru változott: rab­szolga helyett pálmaolajat, kakaót, kaucsukot, gyapotot, ólmot és tantált ontott Nigéria gaz­dag földje. Csupán az utóbbi 12 évben 150 millió font sterlinggel gazdagitotta Angliát. A gyar­matbirodalom, amely fél évszázada még 563 mil­lió lelket számlált, időközben 74 millióra apadt. S ha még á korona feketegyémántja — Nigéria ■— is kihull, elvész a kincsebánya és el a 32 mil­lió lélek is. Épülnek a Kínával kötött kereskedelmi kapcsolatok Hírügynökségi jelentések beszámolnak arról, hogy Anglia és Nyugat-Németország után továb­bi Országok jelentették be, hogy enyhítik az ed­dig az Egyesült Államok által rájuk kényszeri- tett kinai kereskedelem embargóját. Luxemburg hivatalosan közölte, hogy Belgi­ummal és Hollandiával folytatott tanácskozásai után elhatározta a Kínával folytatott kereskede­lem korlátozásainak enyhítését. Hasonló elhatározásra jutott Olaszországsezt a döntését már közölte is a Párizsban ülésező Chincommal. A francia kormányhoz közelálló körökben múlt héten azt mondották, hogy: “Franciaország még a hét vége előtt enyhíteni fogja a Kínával szemben alkalmazott kereskedel­mi korlátozásokat.” Ennek következtében francia exportőrök te­hergépkocsikat, traktorokat, közüzemi felszere­léseket, szerszámgépeket, valamint villamos- és elektronikus felszereléseket szándékoznak eladni Kínának. Az eddigi intézkedések eredményeként máris komoly üzletkötési tevékenység indult meg nyu­gati, illetőleg kinai cégek között. Londoni jelen­tés szerint eddig hat angol cég tett áruszállítási ajánlatokat kantoni vállalatoknak. Hasonló aján­latok érkeztek francia, nyugatnémet és japán cégektől is. Az olasz gazdasági szakértők legutóbbi milá­nói értekezletén javasolták, hogy a Kínával foly­tatott kereskedelemben a jelenlegi, globális kom­penzációs elszámolási rendszer helyett rugalma­sabb fizetési rendszert léptessenek életbe. Ennek velejárója az lenne, hogy fizetési eszközként el­ismernék az átutalható lírát. AHOGYAN ÉN LÁTOM...

Next

/
Thumbnails
Contents