Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-14 / 7. szám

February 14, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AMERIKAI LÁTHATÁR HÚSZ ESZTENDEJE KEZDŐDÖTT A “SIT-DOWN” Február 11-én múlt húsz esztendeje, hogy a General Motors beadta derekát és szerződést kö­tött a “United Auto Workers” szakszervezettel Nem volt olyan egyszerű, mint hangzik. 17 üzemben leültek a munkások és történelmet csi­náltak. Megkezdték a “sit-down” sztrájkot a világ egyik óriása ellen. Mindenre el voltak szánva, ha kellett életüket tetté kockára. Mivel álltak szem­ben ? Tiltóparancs, könnygázbombák, katonaság stb. stb. Mindent elkövettek, hogy kiéheztessék a munkásokat, hogy igy kénytelenek legyenek el­hagyni a gyárak helyiségeit. A munkásoknak mindössze két fő követelésük volt. Az egyik a szakszervezet elismerése, mint a munkások szószólója. A második, hogy G. M. nem alkalmaz megkülönböztetést, más szóval nem üldözi a szervezett munkásokat. A kémek özöne sem segített Ez a győzelem uj korszakot hozott az amerikai munkásság történelmében. Egy kis csoport nő és férfi hitte, hogy legyőzheti a világ óriását, a föld legnagyobb részvénytársaságát, a General Motorst. Ez- a hit gyorsabban elterjedt, mint kezdeményezői álmodni is merték volna. Néhány hónappal az ülő-sztrájk előtt a GM közel egymillió dollárt költött kémhálózatára. A szakszervezeti gyűlésen egyetlen felszólaló sem tudhatta, hogy munkástestvére ül-e mellette, vagy előtte, vagy pedig az üzem kémje, a mun­kásság árulója a kémek csak rámutattak a szak- szervezettel való szimpatizálókra, már kiadta út­jukat a GM. Hiába egyre elszántabban érezték a munkások, hogy joguk van saját életük, létkérdésük bele­szólásába a szakszervezet eszméje gyökeret vert. 1936 végével kezdődött a “sit-down”. Futótűz­ként terjedt el 9 város 17 üzemében. GM sem vette könnyen, katonaságot hivott ellenük, cso­portokat, “vigilantes”-okat szervezett meg, hogy erőszakkal hozzák ki a sztrájkoló munkásokat. Megpróbálták kiéheztetni őket. Valahogyan mindig keresztül jött az étel. Még a könnygáz sem segített. John L. Lewis figyelmezteti a kormányzót A GM követelte Frank Murphy kormányzótól, hogy az állami katonasággal kergettesse ki a sztrájkólókat. A munkások sürgönyt küldtek a kormányzóhoz, hogy fegyvertelenek ugyan, de életünkkel védik meg a sztrájkhoz való jogukat, ha kell a katonaság támadása ellen is. John L. Lewis, a CIO elnöke azt mondta Murphy kor­mányzónak, hogy először őt meg kell, hogy öl­jék, mielőtt behatolnak a gyárba a katonák. Közben valóban jött egy hadsereg Flintre, fegyvertelen civilek jöttek a szakszervezetbe Ohióból, Michiganból. Mindenre elszánt férfiak és az őket buzdító munkásnők tömege állt az üzemek előtt. “Rajtunk kell, hogy a katonák át­gázoljanak először”, mondták. Murphy kormányzó nem használta a katoná­kat sztrájktörésre. A GM, a világ leghatalmasabb részvénytársa­sága, a tőke citadellája kénytelen volt beadni de­rekát. Megtörtént a hihetetlen! Az ember mégis tud csodát létrehozni! E rendkívüli siker egy szervezési lavinát indí­tott meg. A munkások tízezrei csatlakoztak az uniókhoz. Kilenc hónap leforgása alatt 400 rész­vénytársaság kötött szerződés az autómunkások szakszervezetével. Azóta a munkások 10 billió dollárt kaptak kü­lönböző jóléti alapokon. Ami a legfontosabb, biz­tonságot szereztek maguknak és emberi méltósá­got a 300,000 GM munkásnak. Egyelőre nem váltak be a szaszervezetiegységhez fűzött remények Az AFL-CIO végrehajtó Bizottsága Miámiban gyülésezik. Nem tekinthető véletlenségnek, hogy ez alkalommal a Wall Street Journal “front- page”-en foglalkozott a szakszervezetek “szer­vezési problémáival”. Wall Street hires szócsö­ve megállapításainak összegezéseképpen megírta azt, hogy a “szakszer­vezet céljai még a ré­giek, de belső küzdelme­ik következtében képte­lenek terjeszkedni”. Egyrészt igen jó az, ha a munkáltatók lapja hívja fel a szakszerve­zetek figyelmét legna­gyobb bajukra. Talán megszégyeníti egy ki­csit a Miamiban gyülekező végrehajtó bizottság tagjait. Talán rájönnek, hogy mennyivel fonto­sabb volna a munkásság szervezetlen kétharma­dának megszervezése, az egymás közötti vesze­kedések és viszálykodások helyett. A Wall Street Journal megállapítja, hogy az egyesülés alkalmával készített nagyszerű tervek dugába dűltek, illetve még meg sem kezdték végrehajtásukat. DuPont birodalma még nagy­jában szervezetlen. A déli munkásság legna­gyobb része, valamint a hivatalnokok túlnyomó többsége nem is tudja mi a szakszervezet. “Ed­dig még nem volt semmi komoly próbálkozás a szervezés terén” állapítja meg a WSJ, sajnos helyesen. A fő ok az, hogy az AFL és CIO még mindig egymás között versengenek az egyes szakmák­ért. Persze a munkáltatók sem könnyítik meg helyzetüket, a déli államokban pedig a faji meg­különböztetés hátrányára van a szervezkedésnek. Amig az AFL-CIO csupán fontolgatja a szer­vezkedés kérdéseit, a munkás, mozgalom -egy ré­sze nem tétlen. A teher-autó sofőrök szakszerve­zete 1#5 ezer uj tagot vett fel az elmúlt évben! A hozzájuk közeljáró kereskedelmi alkalmazot­tak szakszervezete (Retail Clerks International Association) szintén 50,000 taggal *ett nagyobb az egyesülés óta. _ Az IBT. (International Brotherhood of Team­sters) vezetői ellenezték az egyesülést és ma is a munkásszervezetek egyesülése ellen harcolnak, de azért mégis szaporodott taglétszámuk, mig sok más szakszervezetben teljesen megállt a munka, sőt harcolniok kell, hogy megtarthassák tagjaikat. Ez annál furcsább képet nyújt, mert az IBT-ről hasábokat írnak az újságok, hogy mennyire a gangszterek uralma alá esett. A taglétszám növekedése jó jel még akkor is, ha a “Teamster” szakszervezethez hasonló kon­zervatív szervezetről van szó. A kérdés inkább az lehet, hogy egészséges lehet-e az ilyen egy­oldalú növekedés az AFL-CIO részére, ha a töb­biek megállnak és csupán Dave Beck és James Hoffához hasonló alakok alatt szélesedik a ta­laj. Mennyire rontja ez az egész AFL-CIO minő­ségét ? Nem lehet nagy a megelégedés a volt CIO kö­rökkel sem, mert az egyesülés programjának nagy része csupán a papíron történt meg. Mi­helyt .szóba kerül a szervezések kérdése, az egyik AFL csoport azonnal jogot követel magá­nak a szakmunkásokhoz. Ami legjobban bántja a CIO-t az, hogy a volt AFL részekben azok, akik telve voltak gangsz- terizmussal és legjobban ellenezték a politikai akciókat, a leghangadóbbak és egyre több ha­talommal rendelkeznek. A legfontosabb államok nagyrészében még mindig nincs meg az AFL-CIO egyesülés, mert Beck-ék például egyesülve bizonyos hatalmas szövetségesekkel, mint az épület munkások szak- szervezete, állandóan elgáncsolják az állam és városi szakszervezetek egyesülését. Mikor végre sikerült az egyesülés, nagy volt a remény az ipari szakszervezetekben Walter Eeutherral az élén. A valóságban azonban az történt, hogy paralizálták a szervezet előreme- netelét a szakmai szakszervezetekkel. Mindösz- sze egymás között veszekedtek az ipari és szak­mai szakszervezetek hívei. A harc, a szervezet erősítése helyett inkább szétoszlatására irányult. Beck szövetségese, Maurice Hutcheson az asztalosok szervezetének feje, McDonaldot az Amerikai életmód Az autó mint szimbólum Irta: EÖRSI BÉLA Talán semmi sem jellemzi jobban az amerikai életmód sajátosságát, mint az automobil. Sokan azt állítják, hogy az amerikai autó csak a köz­lekedést szolgálja. Ez határozottan alábecsülése a tényeknek. Sokaknak az autó — kiélési mód, vagy gyilkoló eszköz — de semmiesetre sem csak közlekedési eszköz. Tanúnak idézem Amerika egyik legértékesebb íróját, a nobeldijas William Faulknert. Egyik érdekes könyvében (Intruder in the Dust) a kö­vetkezőket Írja: ...“Az amerikai valóban csak autóját sze­reti; sem feleségét, sem gyermekeit, hazáját, sőt még a bankszámláját sem (a tény az, hogy sokkal kevésbé szerelmes bankszámlájá­ba mint azt külföldön hiszik, mert hisz min­dig, kész majdnem az egészet elkölteni, ha va­lami elég haszontalant talál) — csak autóját szereti igazán. Az autó nálunk a szerelem szimbóluma lett. Nem élvezünk semmit, ha nem járunk) érte tekervényes utakon. Pedig egész hátterünk és nevelésünk tiltja a “sub rosa” lopott örömöket. Innen ered az amerikai nők hidegsége, nőiet- lensége; libidójuk autójukra irányul, nem csak mert csillogása és mütyürkéi, mozgékonysága hiúságát legyezgeti, vagy mert képtelen gya­logolni a ruházatban amit a Nemzeti Konfek­ció Ipar rádiktál — de mert nem izzad ki, frizurája és ruhája nem lesz zilált. Igv hát az amerikai férfi is ha valahol úrrá akar len­ni, autójára összpontosítja érzelmeit. Ezért — lakjon bár kis bérelt lyukban, nem csak hogy autója kell legyen, hanem azt évente szebbre, szűzi újra kell kicserélje, féltékenyen őrizve mindenkitől, — nem adná kölcsön, hogy más keze érintse titokzatos pedáljait, beférkőzőn örökké szűzi és örökké ledér intimitásába. (?) Ö maga nincs hová menjen kocsiján, és ha menne is, kerüli a helyeket ahol összekarcolód­hatna, makula eshetne fényes testén. Vasár­napjait azzal tölti, hogy mosogatja, fényesíti, viaszkolja, mert ezzel a “nő” bársonyos bőrét simogatja, a nőét, aki már régen távoltartja magától”. .. Az automobil osztályjellege Amerikának nincs címmel és ranggal kérke­dő arisztokráciája. Ezeket helyettesitik a film sztárok (férfiak és nők), és a milliárdos csalá­dok tékozló és feleséget gyakran cserélő ivadé­kai. Ezek nem laknak palotákban, vagy ha igen, palotáik rejtve vannak a közönséges népek előtt. Egy mód van felismerni őket — az autójuk. Minden autónak osztály jellege van. Az uj gazdagok a Cadillac' osztály, a régebbi gazdagok Lincoln vagy Imperial autót használnak. Közép­osztályi! értelmiségi osztályúak Buick-ra esküd­tek fel. Cadillacba nem ültek, mert féltek fitog­tatni a nagy ügyvédi vagy orvosi prosperitását. Szegény ember régebben Ford-on járt, most a “Chevi” tőrt elő. , (Folytatás az 5-ik oldalon) T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! acél munkások szakszervezetéből dicsőítette, mint akivel az épület munkások nagyszerűen tudnak együtt dolgozni. Hutcheson egyik alelnö- ke nem győzte McDonaldot az acélszervezet előtt is dicsérni, mialatt támadta azokat, akik nagy reklámokat dolgoznak ki és túlsókat politizálnak. Ez nyilvánvalóan Reuther ellen irányult. Ha a volt CIO szakszervezetek nem ébrednek fel hamarosan és nem kezdik meg valóban szer­vezési kampányukat, nem állnak ki a polgárt jogok védelmére, szakszervezeteik kitisztogatá­sára, rövidesen megtizedelve találják szervezete­iket. LilJ B,V-a; * .wrv "*** .---------3_

Next

/
Thumbnails
Contents