Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-07 / 6. szám
February 7, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 AMERIKÁT LÁTHATÁR Infláció vagy depresszió Az egyre emelkedő hadügyi kiadások nagy inflációhoz vezetnek Irta: GERÉB JÓZSEF Mint előre lehetett látni, a demokrata többségű kongresszus nem valami nagy örömmel fogadta az elnök 1958-as költségvetési (budget) ajánlatát, amely jóval felülmúl bármely eddigi békeévben kért kiadási összeget. De nem a kongresz- szus akadékoskodása okozott feltűnést, hanem inkább az, hogy a 71 billió és 800 millió dollárt még maga Humphrey pénzügyminiszter is meg- sokalta s azt meg is merte mondani méghozzá azzal az indokolással, hogy az “depressziót" okoz. A nemvárt helyről jövő kritika annyira megzavarta az elnököt, hogy7 ilyen kijelentést tett: “Minden képviselőnek jogában áll, sőt kötelessége a “budget” tanulmányozása és ahol lehet egy- egy dollár megtakarítása”. De, — s ez a legérdekesebb, — az elnök nem a depressziótól fél, hanem éppen ellenkezőleg, az infláció veszélyére hívta fel az ország figyelmét. Mitől féljünk tehát: inflációtól, vagy depresz- sziótól ? Mert annyi bizonyos, hogy a kettő együtt nem jelentkezik. Infláció az, amikor nagyon sok pénz van a nép kezében, de az üzletekben áruhiány van és ffey az árak felmennek; ha fordítva jön a dolog: kevés a pénz, de a boltok tele vannak árucikkekkel, akkor az árak leesnek, de még úgy sem ürülnek ki a raktárak, mire leállnak a gyárak, bekövetkezik a depresszió, a tömeges munkanélküliség, nyomor. Az elnök meg Humphrey7 pénzügyminiszter beszédeiből arra lehetne következtetni, hogy az esetleg megtakarítható egy-két dollártól függ, hogy depresszió vagy infláció lesz-e? Pedig dehogyis attól. Ez az EGY-KÉT DOLLÁR azonban mindenki által érthető és elképzelhető valami. Annyi már volt nekem is, meg neked is, nyájas olvasó, de el tudod-e képzelni, hogy milyen ösz- szeg az a kért 71,800,000,000 dollár? Billió dollár Dehogyis tudod? Nem tudod jobban elképzelni, mint azt, hogy hány csillag van a Tejut csillag-ködben, pedig azt is már igen régen találgatják. No, de sebaj, segítségünkre jönnek a jó fizetést huzó, tehetséges, szindikált rovatokat iró újságírók s hamarosan kisegítenek. Egyikük igyekszik megértetni velünk, hogy milyen összeg is az EGYBILLIÓ dollár, gondolja, ha azt el tudjuk képzelni, már könnyű lesz a 72-szeresét venni. A könnyebb elképzelés kedvéért felteszi ezt a kérdést: “Tudod-e mit lehetne csinálni egybillió dollárral?” Nos, nyájas olvasó, figyelj ide, ez az éleseszü újságíró kioktat, hogy mit is csinálhatnál azzál a billióval. “Ha beváltod a billiót csupa 20 dolláros bankókra”, — mondja a rovatiró, — “akkor azokkal egv-végbe fektetve kirakhatnád az országutat New York várostól San Franciscóig meg vissza”. Nem tudom, akad-e olyan “balek”, aki megfogadja ezt a tanácsot, én bizony nem tennék ilyesmit. Nem azért, mintha a 20 dolláros bankókkal kirakott New York—San Francisco ut nem von- zana elég nézőközönséget s segítőtársat a tisztogatásra, hanem inkább azért, mert a 200 millió huszas bankó lerakása, feltéve, hogy percenként 10 és féldarabot, óránként tehát 630-at raknál le, ami a 40 órás hétben (akinek egv billiója van, bolond lenne, ha többet dolgozna) 25,000 bankótól, egy évben tehát 1,250,000 darabtól szabadítana meg, igv a telies esw billiót 160 év alatt tudnád lerakni. Dehát ki akar ilyen sokáig élni? (A szedő megjegyzése: Engedtessék meg, hogy én is megpróbáljam illusztrálni mennyi is egy billió dollár. Ha valaki közülünk Krisztus születése napján üzletbe ment volna egy billió dollárral s oly rossz üzletember lett volna, hogy minden egyes héten 10,000 dollárt vesztett volna, még a mai napig is lenne nénze, sőt még több mint 100 évig folytathatná üzletét — heti 10,000 dolláros deficitjével egyetemben!) A drágaság Nos, most már tudjuk, hogy mennyi is az a billió dollár és igy az asztronómiai számok területéről visszatérhetünk a jelen nagyon is prózai világba, ahol nem is dollárokról, hanem inkább csak centekről esik szó, mint azt ez a kis hir mutatja: WASHINGTON. — A drágaság december hóban újból emelkedett. A jelen 0.2 százalékos emelkedéssel a megélhetési index 118 rekord- magasságra jutott. Egy évvel ezelőtt 114.7 volt. Ez az emelkedés azt jelenti, hogy a háziasszony az üzletekben most 1 dollár és 3 centet fizet azért, amit a múlt évben egy dollárért kapott. Az index ily emelkedése következtében mintegy félmillió munkás kap béremelést. Ez a félmillió munkás tehát nem veszi észre a drágaság emelkedését. De hát a többi sok-sok millió munkás? És méginkább a Social Security nyugdijakon élő öreg emberek? Ezek számára ez a drágaság emelkedése INFLÁCIÓT JELENT. Az inflációt támasztja alá a gazolin árának a multheti felemelése is, amit az.összes automobiltulajdonosok megéreznek. Ezt az áremelést csak a profitharácsolással lehet magyarázni, — mondják a szakértők. Marquis Childs, neves szindikált rovatiró még tovább megy. Azt állítja, hogy az olaj báróknak azért engedték meg ezt az áremelést, mert a republikánus kormány valamivel viszonozni akarta azt a rendkiviil nagy financiális támogatást, amit az olajérdekeltségtől kaptak úgy 1952-ben, mint a múlt őszi választásoknál is. Az olajbárók azért emelhették fel a nyersolaj árát 12 százalékkal kormánybeavatkozás nélkül. Az olaj uralma Még nem is olyan régen itt az volt az általános' felfogás, hogy a piaci árakat az acél ára szabályozza. Ha az acél ára emelkedik, az magával vonja a legtöbb árucikk megdrágulását, miután acél (vas) csaknem minden áruhoz kell. (Réges- régen a búza volt az iránytadó). Az utóbbi pár évben azonban az acélnaá ily szerepét az olaj vette át. Olaj, mint erőforrás, akár mint transzpor- tációnál a fűtőanyag egyre nagyobb teret foglal el. Azért az olaj árának emelkedése megdrágít csaknem mindent, — de egész biztosan a hadiszereket. Ezért mondotta az elnök, hogy a jelenlegi “budget” nem is olyan magas, ha tekintetbe vesz szűk, hogy most minden többe kerül. Az olaj 12 százalékos felemelése jóval csökkentette a közel 72 billiós budget vásárló képességét. A felduzzasztott árakra alapított tulmagas költségvetés természetesen még inkább fokozza az infláció veszélyét. Fokozza különösen akkor, ha annak jelentékeny részét a profit szívja fel, amivel teháf nem emelkedik a nagy néptömegek vásárlóképessége. És mégis most azon folyik a vita, hogy a tulmagas költségvetés melyik részét lehetne csökkenteni. A hadi kiadásokhoz sem a kongresszus, sem a pénzügyminiszter nem mer, vagy nem akar nyúlni, mert a militaristák a költségvetés tárgyalását megelőzőleg mindig ugv kiélesitik a hidegháborút, hogy a honatyák a militarista kiadásokra még gondolni se merjenek.. Mároedig a 20. század története elég szépen mutatja, hogy a háborúkkal karöltve jár az infláció. Láttuk, hogy ugv az első, mint második világháború után miként száguldott végig egész Európán ez a félelmetes szörny. Figyelemmel kisértük a német márka meg a magyar korona esését egész addig, amig egy dollárért 26 milliót adtak, de azután abbahagytuk, mert ha kérdeztük, hogy hány koronát ér a dollár, azt felelték, hoo-y éppen annyit, amennyi csillag van a Tej útban. Amerikában is Az amerikaiak persze azt mondották, hpgv az ilyesmi csak külföldön, a “foreign” országokban esik meg, közben azonban itt is állandóan esett a dollár értéke s jelenleg álitólag 2 dollár és 33 centet kell fizetni azért, amit az első világháború idején 1 dollárért kaptunk, vagyis a dollár értéke leesett 43 centre. Ez tehát infláció, ha mindjárt nem túlságosan nagy is. A nép nem érezte meg, mert hosszú éveken át fokozatosan ment végbe a pénz értékének esése. De ott, ahol az ilyen esés rövid idő alatt megy végbe, nagy csapás éri a szegényebb nép- osztályt, tehát leginkább a munkásságot. Az inflációnak két oka lehet: nincs elég áru a piacon, vagy a gyárosok, kereskedők, bankárok (üzletvilág) túlságos profitéhsége. Mint látjuk, az Egyesült Államokban jelenleg még a túlzott haditermelés mellett is tele vannak az áruházak. Az amerikai ipar termelőképessége olyan nagy, hogy a közhasználati dolgokat félerővel is nagyon bőségesen el tudja látni. Mert dacára a mak, hogy az iparok felét Mars isten tartja munkában, mégis már éppen annyi automobil vau itt, mint amennyi csillag van a Tejutban, hiszen már csaknem minden üres telek tele van velük. És mégis az árakat magasan tartják. Énpen igy tesznek mindenféle erős békebeli árucikkel is. A gyárosok és kereskedők között valami íven erős megegyezés van az árak fenntartására, vagyis a szabadverseny, amivel olyan sokat dicsekedtek, csak a hirdetésekben szerepel, amit tehát nem kell komolyan venni. Szóval nyilvánvaló. hogy a fokozatos, de állandóan emelkedő inflációt az üzletvilág profitéhsége hajtja előre. A két nagy szakadék De kérdés, meddig mehet ez igy? Megáll-e ez az infláció, avagy egyszer csak itt is eléri a Tejutat? Jól tudjuk, hogy a stabilizáció nem köny- nyii. Talán az az oka, hogy még csak nem is hallunk semmiféle hivatalos tervről, amely azt megállítaná. Az elnök ugyan kérte —, csak kérte és nem követelte, — a gyárosokat, hogy ne emeljék tovább a profitjukat és a munkásokat, hogy ne követeljenek magasabb béreket. De ugyanakkor a kormány eltűrte az olajprofit emelését. Humphrey pénzügyminiszter a szociális intézményekre szánt összeget szeretné csökkenteni, ami természetesen a nagytömegek vásárlóképességét vágná le. Ez túlságosan erős orvosság az inflációra mert nem stabilizációt, hanem deflációt (áresést) okozna, ami maga után hozza a depressziót. A gazdasági szakértők szerint a korporációk adóját kellene csökkenteni, hogy az igy megtakarított összegekkel újabb gyárakat állítsanak fel. De minek, — kérdezik az ellenzők, — amikor már a jelenlegi gyárakkal is tulbőségesen tele tudiák rakni az áruházakat. Mindebből látható, hogy az infláció megakasz- tása nem is olyan könnyű dolog. Az amerikai gazdaság jelenleg olyan meredeken halad, amelynek egyik oldalán az infláció, a másikon pedig a depresszió tátong. Ezt a két mélységet hol a profitéhség, hol meg a militarizmus alkotják. Én bizony nem tudom megmondani, hogyan lehetne az infláció és a depresszió rémektől megszabadulni, legalább nem addig, amig a militarizmus és a profitéhség feneketlen mély szaka- dékait be nem töltik. A HOLLYWOODI Screen Actors Guild szak- szervezet tagjai nem csekély meglepetéssel és megelégedéssel szereztek tudomást arról, hogy legújabb szerződésük alapján egy papagály —■ napi 80 dollár fizetésemelést kapott! A dolog úgy történt, hogy a “Jeannie Eagels” nevű film készítésében szerepe van egy papagály- nak, amelynek a hősnőre kiabálnia kell. A papagály tulajdonosa a szerződés tanulmányozása alapján az igazgatóhoz fordult s követelte, hogy a papagály fizetését emeljék fel 80 dollárral. A cég ugyanis mint “hallgatag szinész”-ért fizetett a papagály tulajdonosának a madár használatáért. De a szerződés a “beszélő” színészeknek 80 dollárral magasabb fizetést ir elő, amit a papagály, azaz a tulajdonos meg is kapott. , i
