Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-07 / 6. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 7, 1957 ^e(/eka S'ze'S/i'eJi-tJÁoz Szintén nem ért egyet Deákkal ü otthoni események mérlegelésében Tisztelt Szerkesztőség! Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez 1 Nagyon rég nem adtam életjelt, s. talán azt gondolták, hogy én is elfordultam a munkássaj­tótól. Nem munkástársak, csak meg kellett áll­mom egy rövid időre, hogy gondolkozzak a mai magyarországi tragédiáról. Az embernek a szive vérzik és az esze megáll azon, ami ott történt október 23-ika óta, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Nem lett volna szabad Gerönek el­hagyni a posztját és Nagy Imrének átadni a ha­talmat. S nem lett volna szabad megengedni a diákságnak, hogy kimenjen az utcára tüntetni. Azt el lehetett volna kérvény által intézni. Akkor tnár Nagy Imréék kiengedték a fasiszta ellensé­get Mindszéntyvel együtt és elkezdődött a gyil­kolás és rombolás. Éppen ezt akarták elérni, hogy amit a munká­sok nagynehezen, tizenegy év alatt felépítettek, tönkretegyék és azután a kommunistákat okol­ják érte és még az Amerika Hangja is segített ebben. Hiszen már Nagy Ferencék ott szédeleg- tek Magyarország határszélén, hogy mikor tud­nak besurranni és Ígéretüket végrehajtani két­százezer munkás és paraszt torkot elvágni. Tehát én nem értek egyet Deák szerkesztővel abban, hogy az ifjúságnak jogos követelése volt. liehet, hogy volt jogos követelése, de nem volt > elyes a cselekedete, mert mikor már tüntetnek, .legyen az munkás kormány, vagy tőkés kormány, ott már zavargás és gyilkolás is történhet, mint Ahogy meg is történt. Még abban sem értek egyet, hogy az oroszo­kat ki kellett volna vonni Magyarországból abban helyzetben. A Kádár-kormány helyesen cseleke­dett, hogy orosz segítséget kért, mert ha nem, .akkor ma lehet, hogv Szálasi, vagy Horthy hívei íilnének a néo nyakán. A menekültekről szintén volna egy pár szavam. Annyira el vannak itt ragadtatva a menekültek­kel az amerikai és magyar tőkés újságok, hogy milyen hősök és szabadságharcosok. Az én felfo­gásom szerint mindennek lehet őket nevezni, csak hősöknek, meg hárcosoknak nem, mert a hősök és harcosok nem szöktek meg, hanem ott marad­tak harcolni. Nem hiszem, hogy van köztük kát- liárom százalék munkás és paraszt, többnyire ta­nult egyének, orvosok, mérnökök, színészek, stb. Ezeket az amerikai kormány a keblére öleli, mert tudja, hogy nem voltak soha igaz hívei a munkás kormánynak és csak az alkalmat várták, hogy mikor tudnak szabotálni és zavart csinálni. Az­után a tíz és tizenöt" éves fiukat, leányokat ho­gyan felmagasztalják, hogy ezek voltak az igazi hősök, mert orosz tankokat robbantottak fel és a kormány embereit hátulról lepuffantották és milyen bátran, mert azoknak sejtelmük sem volt arról, hogy olvan tacskóknak gyilkoló eszköz van a kezében. Hát ezek az igazi hősök? Tudjuk, mit müveinek itt Amerikában is az ilyen taknyosok, iskola- és templomablakokat vernek be, vandaliz­must rendeznek. Éppen most olvastam, hogy Ala- hamában ilyen fiatal bandát fegyvereztek fel a fehér fajvédők és egy néger asszonvt, aki az autóbuszon ült, a lábán meglőttek. Tehát ezek az igazi hősök. Az ilyeneket öleli a mi kormányunk a keblére, majd még meggyűlik a baja velük. A múlt nváron irt levelemre hivatkozom, ami­kor a Sztálin-ügyről írtam. Akkor megvigasztal­tak, hogy ne legyek elkeseredve, mert Sztálinnak az érdemeit nem rongálták meg. csak a hibáit 1 árták fel. Hát kedves munkástársaim, igenis, hogy lerombolták Sztálin érdemeit, s az egész nemzetközi munkásszervezetet szétzüllesztették, eenki sem tudja, melyik a helyes vonal, a Sztá­liné vagy a Titóé. (Sztálin leszámolt a nácikkal, hagyott maga után egv erős, hatalmas szocialis­ta országot és megindította a többi kelet-európai országokat is a szocializmus utján. Ha megtud­lak, hogy csakugyan hibát követett el. nem kel- ) 3tt volna olyan drasztikusan feltárni, de legalább V:—3 évet kellett volna várni és addig csinálták volna a dolgokat másképoen. Akkor nem lett vol­na az a bonyodalom. Mit csináltak Kruscsevék ; mikor megtudták, hogv Magyarországon az el­lenforradalom fel van fegyverezve és meg akar­ják dönteni a kormányt? Fegyverrel válaszoltak, s ezt csinálta volna Sztálin is és helyesen. Egyet­értek a kanadai olvasónkkal, mert Kruscsevék indították el a lavinát. Ez nem volt helyes, hogy Rajknak temetést rendeztek, az is hozzájárult a kirobbanáshoz. Én nem ismertem Rajkot, nem tudom, hogy bűnös volt-e, vagy nem, de ahogy a Magyar Szóban olvasom, akik ismerték inkább bűnösnek tartották, mint nem. Ez is Kruscsev és Tito hibája és ha rajtam állna, eltenném ezt a két embert, ahová valók. M. F. M. Az isteni dollár vagyok a mindenki által imádott — betö­rők, gyilkosok, szegények, koldusok, gazdagok, feketék, sárgák, fehérek, zsidók, keresztények, papok, ügyvédek, birák és minden foglalkozású egyének legfőbb bálványa, mert nélkülem be­csukhatnának úgy a templomok, mint a bankár urak, vagy kereskedők és a nem dolgozó parazi­ták nem élhetnék vidám életüket. Mert ahol én jelen vagyok (mindenütt ott vagyok) ott az en- gemet összpontosított személynél összpontosul a hatalom, mert engemet szeretnének mások is bír­ni tömegesen. Úgy a bankár ur, aki üzleti csáp­jai révén összeharácsol engemet, mint a gyilkos­ságra felkészült rabló, aki eljött értem megölés­A magyar munkásosztály és az októberi események (Folytatás a 3-ik oldalról) döntő többségét célkitűzéseik megvalósításáért. A szakszervezetek feladatai alapvetően megvál­toztak. miután a munkásosztály meghódította a hatalmat. Az nyilvánvaló volt, hogy ellenzéki mó­don már nem állhat szembe a munkásosztály és annak legátfogóbb tömegszervezetei: a szakszer­vezetek, saját államhatalmával. Az is nyilvánvaló volt, a szakszervezetek egyik alapvető feladatává vált, éppen a munkásosztály érdekében, hogy mozgósítsanak a szocializmus építésére, a társadalmi gazdaság, a nemzeti jöve­delem növelésére. E tekintetben a szakszerveze­tek munkája, ha nem is hibátlan, de kielégítő volt. Szocializmust épitő társadalomban a szak- szervezetek tevékenységének leglényegesebb ré­sze a proletáriátus államhatalmának állandó erő­sítése, politikai és gazdasági téren egyaránt. Ez természetesen az osztályharcos szakszervezetek­re vonatkozik, amelyek tevékenységüket a marx­izmus tanítása és történelmi tapasztalata alap­ján végzik. A társadalmi gazdaság növekedé­sével nőjön a reálkereset is Ha megállapítjuk is, hogy a magyar szakszer­vezetek tevékenységének fő vonala, tehát a szo­cializmus építéséért kifejtett erőfeszítése helyes volt, hiba lenne el nem ismerni azt, hogy a ma­gyar szakszervezetek ezzel csak részben teljesí­tették történelmi hivatásukat. Mi volt a szakszervezetek munkájának döntő fogyatékossága ? A gazdasági és politikai életünkben bekövetke­zett hibák sok tekintetben eltorzították a szak­szervezetek munkáját is. Szakszervezeteink nam kaptak olyan politikai és társadalmi súlyt, amely az uralkodó osztály, a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetét megillette volna. Ennek következtében nem volt elég lehetőségük, hogy összhangot teremtsenek a társadalmi érdek és a magyar munkások egyé­ni érdekei között. Ismeretes, hogy a magyar munkásosztály ön­tudatosan vállalta nagy szocialista létesítménye­ink építésének terhét. Magáénak vallja azt az újat, amit 'az elmúlt öt-hat esztendőben alkotott. Történelmi hiba volt azonban megfeledkezni ar­ról, hogy a magyar munkásosztály áldozatválla­Sél fenyegetve a jelenlévőket és élete kockázta­tása árán is magával cipel. Hát miért is szeretnek engemet, az isteni dol­lárt? Pedig származásomra nézve nagyon ala­csony családból jövök. Az én anyám, a teremtem a munka volt, én a munka gyümölcse vagyok. De az én testemből ezer és ezer helyen és ezer­nyi. alkalommal csipkedtek azok, akiknek nem volt semmi közük a megteremtésemhez. Ezek annyit csipkedtek el a testemből, hogy ő nekik sokkal több lett belőlem, mint azoknak a milliók­nak, akik engem megteremtettek. Az igy össze­harácsolt menyiségre azt mondták, hogy profit. De hazudtak, mert aki készítette a tárgyat, az meg lett rövidítve és aki megvette használatára, az is rövidséget szenvedett. így a közvetitő (az üzletember) a profitot az előtte lévő készítő és az utána jövő vásárló testéből és véréből hasí­totta ki. Tehát a profit az a ki nem fizetett mun- kadij. S ez a harácsolási eljárás a legnagyobb törvényes védelmet élvezi, mert magánvagyon szentsége sérthetetlen, de csak egyoldalúan. Mert a legszentebb vagyont, az emberi munkaerőt, bármely munkaadónak, kicsinek, nagynak szabad egyformán lopni, rabolni, kihasználni, kizsákmá­nyolni. Dehát ha tulajdonosa szervezetten igyek­szik annyit kérni érte, hogy meg tudjon élni, ak­kor Taft-Hartley bunkósbottal verik fejbe, vagy pedig “felforgatóként” deportálják, elveszik mun­kalehetőségét. Figyelő Ü Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptuk a kalendáriumot, sok jó olvasnivaló van benne és itt küldök érte három dollárt. Ami a lapot illeti, részemről szeretném, ha még többet irna a magyarországi eseményekről, mert csak igy kaphatunk tiszta képet, hogy mi is történt és miért történt. Még nagyon szeretem olvasni a sportot. L. 0. lásának is van határa. Hiba volt megfeledkezni a dolgozók egyéni érdekeiről. A magyar munkásosztály tisztában volt és van azzal, hogy nem kerülhet egyéni elosztásra az egész megtermelt érték. De jogos az az igénye, hogy a társadalmi gazdaság növekedésével együtt reálkeresete évről évre emelkedjék. A magyar szakszervezeteknek korlátozott jog­körük mellett is volt erejük, hogy élve a rendel­kezésükre álló eszközökkel és lehetőségekkel, né­miképpen javítsák a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit. A magyar szakszervezetek a múltbeli általános helyzetben gyökerező hibáik, gyengeségeik és té­velygéseik ellenére is a szocializmus támaszai voltak, a lehetőségek határán belül értek el ered­ményeket a munkásosztály, a dolgozó rétegek ér­dekében. Mindez leleplezi azokat, akik a magyar szak- szervezetek egész tevékenységét hibásnak kiált­ják ki. Az ilyen rágalmazások célja nemcsak a szakszervezeti mozgalomnak politikai kalandorok kezébe való átjátszása, hanem céljuk az is, hogy minden régi elutasításával, merőben és lényegé­ben uj feladatok címén, letéritsék a szakszerve­zeti mozgalmat osztály harcos szocialista alapjá­ról. Gazdasági helyzetünk — októberi események után A beszámoló a továbbiakban ismertette, milyen károkat okoztak a népgazdaságnak a legutóbbi hónapok eseményei, majd ennek következményei­vel foglalkozott. A súlyos helyzetre, amelyben az októberi ese­mények következtében népgazdaságunk került, és még jelenleg is van — jellemző, hogy az ipari termelés december folyamán átlagosan csupán 20—25 százaléka volt a szeptemberinek. Novem­berben még rosszabb volt a helyzet. Fgyes alap­vető fontosságú anyagokból, illetve ipari termé­kekből a réginek csupán kis töredékét termeltük. Mindezekkel szemben a kifizetett teljes bér­alap a minisztériumi iparban a szeptember havit októberben kb. 11 százalékkal, novemberben kb. 8 százalékkal haladta meg. A szakszervezetek egyetértenek a forradalmi minden feltétele megvan annak, hogy 1957-ben helyreállítsuk népgazdaságunkban a termelés normális folyamatát és az év végére a népgazda­ság csaknem valamennyi ágában elérjük az ok­tóberi eseményeket megelőző termelési színvona­lat.

Next

/
Thumbnails
Contents