Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-07 / 6. szám
February 7, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A Rádió ostroma SZENZÁCIÓS CIKKSOROZAT A MAGYARORSZÁGI FELKELÉS KIROBBANÁSÁRÓL SZEMTANUK JELENTÉSEI ALAPJÁN! A Rádió ostroma ma már történelem. Ami 1956 október 23-áról 24-re virradó éjszaka Budapesten, a Bródy Sándor utcában történt, az események fontos fordulópontja volt. Határvonal a tömegek forró hangulatú, de békés tüntetése s a fegyveres felkelés között. Ezen az éjjelen Budapest belvárosainak lakóit fegyverek ropogása riasztotta meg. A fegyverdörrenés azonban nem árulkodik arról, hogy ki sütötte el a puskát, söl még arról sem, hogy hová lőttek vele. A levegőbe, vagy pedig élő testre... Ki lőtt először, s miért? A válasz erre a kérdésre, sok mindenre felel. Történelemről beszélünk, mert az események kétségtelenül történelmiek. A kellő históriai távlat azonban — ami egy minden részletet pontosan felkutató vizsgálathoz szükséges — még hiányzik. A budapesti Népszabadság szerkesztősége fontosnak tartotta, hogy beszélgessen a résztvevőkkel, a szemtanukkal, s még frissiben rögzítse, mi történt október 23 éjjelén a Rádió előtt és a Rádió falai között. Mai számunktól kezdődően folytatásokban közreadjuk az események krónikáját, ahogy azt a részvevőkkel való beszélgetések alapján a budapesti lapban megjelent. Mikrofont az utcára Bem József szobra előtt már véget ért a tün- -tetés. Az utolsó csoportok még ekkor is jöttek, zászlókkal, énekelve, keresztül a Margit-hidon. A délután feszült izgalma, a felpezsdült fiatal vér azonban tovább lüktetett az emberekben. Csak kevesen indultak haza. A legtöbben — most már kevésbé rendezett sorokban — a.Kossuth-hidon át a parlament elé vonultak. Gerő Ernőt abcugol- ták. Nagy Imrét éltették — őt akarták hallani. Ott voltak közöttük a rádió munkatársai is. A stúdió épületében csak azok maradtak, akiket a szolgálat odakötött. A többiek — a rádió épületében maradtak nevében is — a lelkes felvonulókkal együtt követeltek “szovjet—magyar barátság, egyenlőség, szabadság”-ot, s kiáltották: “Nem tűrjük már a sok hibát —1 uj gazdaságpolitikát!” Lelkesen, együttérezve fiatalok és idősebbek, a forradalmi jelszavakat. És mégis... Fél 6 lehetett. Vagy talán még annyi sem, amikor a szétoszlok, s a parlament előtt várakozók között felhangzott a jelszó: Gyerünk a rádióhoz! Akkor már lángoltak az első „elégetett vörös zászlók, már fölhangzottak az uszító kiáltások. Hogy kik, s miért hívták a tüntetőket a Rádió elé, azt ma még nem lehet kideríteni. Talán azt hitték, hogy Gerő Ernő riádóbeszédét a stúdióból fogja elmondani, vagy más cél vezette őket? Az bizonyos, hogy sokan hallgattak a felhívásra. 500—600 főnyi sokaság vonult énekelve a Muzeum kőrútról a Bródy Sándor utcába, a Rádió székháza elé. A kaput azonban zárva találták. S bár hangosan követelték: Kaput nyitni! — a kapu továbbra is zárva maradt. De miért nem tárták ki a tüntetők előtt a kaput? Vajon a Rádió el akarta hallgatni, hogy aznap este mi történt Budapesten? Nem. A Rádió riporterei, tudósítói egész délután dolgoztak. A Rádió hangfelvevő autója ott volt a Bem szobornál is. Hangszalagra rögzítették Veres Péter beszédét, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre szavalatát. Sőt, felvették — azért, hogy a rádióban később tudósítsanak róla —, az emlékezetes tizennégy pontot is! De túl ezen, a Rádió az október 23-a előtti napokban nemegv- szer adott hangot azon követelések jó részének, amelyeket a felvonuló ifjúság egységesen hangoztatott. Ezért fogta el izgalom a Bródv Sándor utcai épületben tartózkodó rádiósokat, amikor az éneklő, lelkes menet feltűnt az utcában. Mit tegyenek ? Nyissák ki a kapukat a sokszáz felhevült ember előtt? Mire vezethet ez? Csak bábeli zűrzavarra. Hiszen a világ minden rádiója, New Yorktól Pe- kingig féltve őrzi még a legjobb szándékú ember- tömegtől is bonyolult, precíz és — különösen hangra — igen érzékeny “műszerét”, adó-studió- ját. A Sándor utcai kapu bezárult. A tüntetők felsorakoztak az utcában, s a szűk falak között sokszoros visszhangot vert kiáltásuk: Igazmondó rádiót! Kaput kinyitni! Magyar zászlót kirakni! A rádiósok persze — akárcsak a többi hivatal intézmény dolgozói, ahol a tüntető menet a délután elhaladt, rohantak volna a nemzeti szinü lobogóért, hogy ezt kitűzve, kifejezhessék, menynyire egvüttéreznek a tüntető fiatalokkal. Csakhogy akárcsak másutt, a zászlót itt is a raktár, a raktárkucsát a “házgondnokság”, a házgondnokság irodáinak kulcsát pedig, jaj, ki tudná hamarjában megmondani, ki őrizte. S megindult az izgatott keresés, raktárak szentelt ajtajait vállal bereccsentve törték fel, egyiket a másik után. Mintha érezték volna *a keresők, több fog itt zúzódni, törni még az éjszaka. Közben a tömeg egyre türelmetlenebbül követelte a magyar zászlót. Egy légtornászt megszégyenítő Ügyességű fiatalember, csupán a cirádákba kapaszkodva felmászott a puszta falon, hogy az első emelet magasságában levő erkélyre kitűzzön egy kicsiny piros-fehér-zöld zászlót. De néhány perc múlva már ott állt az erkélyen a rádiósok csoportja is, nemzeti zászlókkal. A rádió elnöke, Benke Valéria megkísérelte, hogy a felvonulókhoz szóljon. “Elvtársak!” — kezdte reménytelenül gyenge hangon, mely teljesen elveszett a hangzavarban. “Elvtársak!” — próbálta most már hangosabban, de csak a harmadik: “Elvtársak !”-ot hallották meg lent. A válasz: Itt nincsenek elvtársak! Egy újságíró mellette most már hangosabban mennydörögte: “Magyarok!” Ezt sokan meghallották a közelben állók éljeneztek. De folytatni már senki nem tudta a kiáltások minden más hangot elnyomtak. Az uj jelszó, amitől néhány perc múlva már az egész utca zengett, ez volt: Mikrofont az utcára! A rádiósok ennek szívesen eleget tettek. Egy közvetítő kocsi utasítást kapott, hogy álljon a Sándor utcai kapu elé. Ennek az autónak a későbbiek során — eredeti hivatásától némileg eltérően — faltörőkos szerepe is jutott. De tartsuk be az események sorrendjét. Az erkélyről mások is megkísérelték, hogy szóljanak a tömeghez. A technikusok hangszórót szereltek fel, mikrofont állítottak és néha működött is, mig néhány odairányzott kődarab szét nem verte. Előbb a rádió munkatársai, majd Erdős Péter, a Petőfi-kör vezetőségének- tagja próbált szólni s az indulatokat csillapítani. Erdős igv kezdi: “Magyarok! A Petőfi-kör küldött hozzátok !” Egy pillanatra halkul a kiáltozás. A mellette állók izgatottan súgják neki: “Mondd meg. hogy ültél, mondd meg, hogy Rákosi lecsukott...” Mondja, de hajaj, ki hederitett már arra. Ráadásul a hangszóró se működik. Erdős hősi mozdulattal kiránt a zsebéből egy fehér papírlapot. “A Petőfi-kör vezetőségének megbízólevele!” — kiáltja, s ledobja az utcára. A papir a földre hull, fel sem veszik. Erdős Péter hátralép... Közben a rádió legrégibb, legtöbb vihart látott, de mindmáig legstrapabiróbb “vágókocsija”, az egyik első soffőrjéröl elkeresztelt “Kuszi-vágó” a Puskin utca felől megpróbál a Sándor utcába fordulni. Sikertelenül. Az utca egészen a sarokig zsúfolva emberekkel, azon túl Deciig autóbuszok. kocsik torlaszolják el az átjárást. Visszaforduljanak. s a másik oldalról, a Szentkirályi utca felől közelitik meg a bejáratot. A rádió autójának megjelenése a mikrofont követelő tömeget kissé megnvugtatta. A kocsi a kapu elé farolt. s az egyik földszinti szoba ablakából kivezetve az áramot, a technikusok trvnr- san felszerelték a mikrofont. De mivel máshol nem volt a felboritástól valamennyire is védett hely, felállították az autó tetejére. Egv riporter állt mellé és hozzákezdett, hogv hangfelvételt készítsen. Az autó teljesen be volt szorítva az emberek gyűrűjébe. Egyik oldalt egv 70 év k"rüli báránybőr-bekecses bácsi kiáltozott, meheDe egv rosszareu, 40 év körüli férfi állt. hadonászva. Vele későbben az épületben tanácskozó “küldöttek” között is találkozunk. . . Rengeteg gverek, maszatosképü 10—12 éves kölykök, akiknek persze roppant tetszett az egész, s különösen az izgatta őket, mi történik a kocsi belsejében. Az autó mellett állók, látva, hogy kezdődik a hang- felvétel, kiabálva kerestek valakit, akinél ott van a 14 pont, hogy azt a mokrofonba felolvashassák. De nem volt senkinél, mig egy fiatal lány nem fUFsködotí elő., papirt lobogtatva, öt azután, a körülállók nagy tetszésére föltolták az autó tetejére. De másztak oda azután fel mások is, jobbról, balról, s a rádiósok ijedten kiabáltak: “Vigyázzanak, mert beszakad a tető!” Csakhogy hiába. . . Azért valahogy elkezdődött volna a felvétel, de látva, hogy ez a követelés téljesül, egyesek most másba kezdtek. Adást megszakítani! — kiáltozott néhány jótorku férfi s alig telt el néhány másodperc, már az egész utca ettől zengett. A kocsiban s a tetején levő munkatársak pedig mivel félő volt, hogy a válogatott szidalmakat kevésbé válogatott pofonok váltják fel. megpróbáltak kimenekülni a gyűrűből. Előbb a Szentkirályi utca felé szerettek volna áttörni, azután máshogyan próbálkoztak különféle udvarokon át. Amikor hosszas próbálkozások után végre beértek a rádiósok “főhadiszállására”, a Sándor utcai elnökségre, legnagyobb meglepetésükre az előbb még lent kiáltozó rosszareu férfit, a 14 pontot hozó lányt és néhány más fiatalembert már ott találták. Hogyan jutottak be? (Folytatása következik) He hanyagoljuk el barátainkat Kesernyés kommentár jelent meg a nyomdászszakszervezet lapja, a Labor’s Daily január 30-i számában Szaud király látogatásával kapcsolatban: “A hivatásos agitátorok feíhányják, hogy ez a Szaud király nem engedi meg zsidóvallásu amerikai katonákat az országban levő amerikai repó- lőbázisokon, meg hogy országába rabszolgákat importálnák, a tolvajokat kezük levágásával, a sztrájkólókat agyonveréssel büntetik. Lehe", hogy ez mind igaz, de olajvezetékeinket nem vágta el, ugyebár? “És ha már barátok meghivásánál tartunk, rt az ideje Csang Kaj-sek meghívásának. A jó öreg Szingman Rhee is rég volt már itt és akkor is oly rövid ideig, hogy a kongresszusban csak árra- volt ideje, hogy sürgesse á harmadik világháború megindítását. Kiknek van nagyobb joguk a meghívásra, mint ezeknek a kommunistaellenes szabadságharcosoknak ? “A délamerikai szabadságharcosokat meg egyenesen elhanyagoljuk. Trujillo 15,000 kompn-h. tagyanus dominikai parasztot koncoltatott fpl s mégsem hívtuk *meg. Ott van aztán Jimenez Venezuelából meg Armas Guatemalából! “Van egy néhány savanyu jóska, aki a^t bo—a fel, hogy ezekben az országokban a börtönök tömve vannak szakszervezeti emberekkel, de ki tud mindenkit kielégíteni? És most, hogy spanyolországi (kártya) v'-rg- ink oly szépen épülnek, szabad-e elfeledkezni ról az emberről, aki már 1936-ban meglcezcbe a bolsevizmus elleni harcot? Itt a legfőbb idei-- a mártírhalált halt Hitler és Mussolini legjobb barátjának, a demokrácia igazi bástyája, Franco meghívásának. De azt a Titót, meg ne hívják, ő kommunista! Hogyan működött Gehlen magyar osztálya? (Folytatás az 5-ik oldalról) — Én a saját szememmel láttam, hogy az oszt rák-magyar határ minden szakaszán — Szentgotthárdtól Hegyeshalomig — a Gehlen- féle nyugatnémet hírszerző szerv által több felfegyverzett csoport lépte át a határt Magyarország felé, hogy ott harcoljanak és erőszakosan megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. — 1956- okt. 27-én este, a bécsi magyar klubban volt egy összejövetel. Az október 27-i összejövetelen részt vett a Salzburgból Farkas Ferenc vezetése alatt érkezett 50 fő fiatalokból álló magyar menekült csoport is. Ezek ott a klubban kijelentették, hogy a magyarországi felkelőket hajlandók fegyverrel támogatni. Én október 29-én találkoztam Farkassal az osztrák határon és beszélgetés közben elmondta nekem, hogv ok-Lóber 28-ról 29-re virradóan a fenter-'i- tett 50 fő Hegyeshalomnál az ő közremüköd - 5- vel fegyveresen átlépte a határt Magyarn-^’'g- ra. hogy Budapesten a felkelő csoportok harcát irányítsa.
