Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-07 / 6. szám

JÓAKARATU TANÁCSOM A SZABADSÁGHARCOSOKHOZ Az újság, a szószék, a TV' és a rádió módot ad régi amerikásoknak arra, hogy az uj ameriká- sokat tanáccsal lássák el, útbaigazítsák és ameny- nyire töltik telik, segitsék rávezetni a megélhe­tés és érvényesülés felé vezető, nem mindig ró­zsákkal szegélyezett kacskaringós útra. Tekintettel arra, hogy ebben az esztendőben Amerikába érkezésemnek 43-ik évfordulóját ün­neplem, nemcsak feljogosítva érzem magam, hogy beálljak a tanácsadók egyre sűrűsödő cso­portjába, hanem egyenesen kötelességemnek tar­tom, hogy amerikai életem értékes tapasztalatait önzetlenül megosszam a menekültekkel, szabad­ságharcosokkal, kiszököttekkel, — egyszóval mindazokkal, akiknek egyetlen szivük vágya tel­jesült és az amerikai adófizetők költségén meg­érkeztek a szabadság és demokrácia földjére. Főként azokhoz szólok ez alkalommal, akiket most szerte az országban jogosan, vagy komoly indok nélkül “szabadságharcosokként” ünnepel­nek. Rájöttök majd arra, hogy ebben az ország­ban is vannak hősök és szabadságharcosok. Az első időben ez nem lesz könnyű. Nem pedig az­ért, mert New Yorktól Californiáig, ahol magya­rok nagyobb tömegekben laknak, kezetekbe nyomják majd a helyi magyar hetilapot, vagy az azonos két napilap egyikét, amelyek hasábjain úgyszólván soha nincsen szó ezekről a hősökről. Bármilyen légyen is politikai felfogástok, iskolá­zottságtok és társadalmi beállitottságtok, ha gon­dolkodó emberek vagytok könnyű lesz megállapí­tani, hogy ezek az újságok úgyszólván kivétel nélkül, idejét múlta, reakciós nyomtatványok, amelyeknek hangja és stílusa alantasabb, mint az évtizedekkel ezelőtt Bivalyhasznát községben kiadott közlöny hangja és stilusa volt. Természe­tesnek fogjátok találni, hogy ilyen újságok ha­sábjain szabadságharcosokról ne essék szó. Idők múltával azonban mégis rájöttök majd arra, hogy a déli államokban milliószámra van­nak igazi szabadságharcosok, akik azért küzde­nek, szenvednek és sokszor életüket áldozzák, mert annyi szabadságot követelnek, hogy a köz­úti jármüvekben oda ülhessenek, ahol hely van, a vonat és autóbusz állomásokon, valamint a vá­rosok terein bármely padra ülhessenek és vizet is ihassanak, ahol világosabb bőrű honfitársaik ülnek vagy enyhítik szomjukat. Sőt, elég köny- nyelmiiek ahhoz, hogy azokba az iskolákba köve­teljék bebocsátásukat, ahová eddig csak fehér­bőrű tanulók járhattak. Rájöttök arra, hogy e sötétbőrü szabadsághar­cosokat gyakran meglincselik világosbőrü “haza­fiak”, akik a csillagsávos zászló lobogtatása mel­lett templomokat és hős lelkészek otthonát rob­bantják fel, de e tettükért legtöbbször még csak felelősségre sem vonják őket a törvény végre­hajtására felesküdött hatósági közegek. Megtud­játok majd, hogy vannak országos szervezetek, amelyek ezeket a szabadságharcosokat nevelik, védik és küzdelmüket támogatják a törvény ke­retein belül. Tanácsom az, hogy a világért se azonosítsátok magatokat e szabadságharcosokkal és tartsátok magatokat távol ilyen intézményektől, mert a szabadság földjéről való gyors deportálás veszé­lye fenyeget benneteket, ha netalán ilvmódon szabadságharcosokhoz illő viselkedést árulnátok el. Vannak ugyan idegeneket, tehát bennetek és alkotmánvbiztositotta jogaitokat védő intézmé­nyek is, de ajánlom, hogy ezeket is kerüljétek, nehogy veszedelmekkel járó vizsgálatok és eset­leges deportálás áldozatai legyetek. Ha itt akartok maradni és nyugodt polgári éle­tet élni; ha úszni akartok az árral, akkor szabad­ságharcos mivoltotok zajos ünneplése után gyor­san változtassatok szerepet. Élhettek itt úgy, ahogy akartok, szabadon minden korlátozás nél­kül, csak éppen szabadságharcosok ne próbálja­tok lenni, mert az súlyos kockázattal jár, ahhoz itt nagy bátorság kell és nem tudom, hogy ebből a tulajdonságból mennyit hoztatok magatokkal az óhazából. Mint tudjátok, Amerikában gyülekezési, saj­tó- és szólásszabadság van, hiszen a dollárok utáni vágy mellett ugyebár, ez is csábított ide benneteket. Valóban: e hatalmas köztársaság nagy emberei által megszövegezett alkotmányunk biztosítja e szabadságjogokat, — de én mégis (Folytatás) A nyugat bűnösségének tudata, mikor a szov­jet csapatok visszatértek Budapestre, kihangsu- lyozódott egy sürgönyben, melyet Harold Callen­der küldött Párizsból a N. Y. Timeshez novem­ber 6-án: “Sok bűnös lelkiismeret van ma Európában. Nem könnyű megmagyarázni a két fontos nyu­gati állam véletlen támadását egy kis afrikai nemzet ellen. A tárgyilagosan gondolkodó európai diplomaták szerint nem lesz könnyű dolog a Nyu­gat problémáinak megoldása azzal, hogy a szov­jetek bűneire helyezik a hangsúlyt, hogy elterel­jék a figyelmet saját bűneikről”. Mindez, valamint azon erők felemelkedése Ma­gyarországon, akik minden szocialista haladást tönkre akartak tenni és akik olyan körökkel vol­tak összeköttetésben, amelyek a német militariz- must akarták ismét létrehozni, valamint a tény, hogy a szörnyű bosszuállások a kommunisták és támogatóik ellen Magyarországon már megkez­dődtek, ugyanakkor az uj háború veszedelme, amely Egyiptom megtámadásával kezdődött, ad­ta meg az okot a szovjet csapatok visszatérésére Budapesten. A Kádár-kormány megalakulása Az uj kormány Kádár vezetése alatt alakult meg nov. 4-én, abban a pillanatban, mikor a Nagy-kormány összeomlott. E kormány magára vette a felelősséget a szovjet csapatok másod­szori behívásáért. Az uj Kádár-kormány neve a Munkások és Parasztok Forradalmi Kormánya. Kérte a nép támogatását és, hogy hagyják abba a harcot. Kádár programját a következő legfontosabb pontokkal proklamálta: 1. A nemzeti önállóság és önkormányzat fel­tételnélküli biztosítása. 2. A népi demokratikus és szociálista rendszer védelme és tovább terjesztése. 3. A testvérharc megszüntetése, a rend hely­reállítása- Nem üldözni a munkásokat, még ha részt vettek is a lázadásban. 4. Testvéri, barátságos és szoros összekötte- téts a szociálista államokkal, a teljes egyenlő­ség alapján, nem beleavatkozni egymás belügyei- be, gazdasági kapcsolatot teremteni velük, a kölcsönös jólét és segítség alapján­5. Békés együttműíködést minden állammal akármilyen társadalmi rendszerük, kormányuk van. 6 Gyors emelése az életszínvonalnak, több la­kást építeni. 7. Felülvizsgálni az ország gazdasági terveit és adminisztrációs rendszerét. 8. Feloszlatni a bürokráciát, teljes demokrá­ciát a dolgozó népnek. 9. A munkások adminisztrációját bevezetni a gyárakba és üzemekben a teljes demokrácia alapján. 10. Felemelni a mezőgazdasági termelést, le­szállítani a beszállítási kötelezettséget, segíteni az egyénileg gazdálkodó parasztokat, véget vetni jóakaratulag figyelmeztetlek benneteket, hogy egyelőre csak a fentebb említett maradi, reak­ciós és rossz magyarsággal Írott nyomtatványo­kat olvassátok. Lehet, hogy megdöbbenéssel fog­játok olvasni e közlönyök ama cikkeit, amelyek háborúra buzdítják a béke jelszavával megválasz­tott elnökünket. Lehet, hogy csodálkozni fogtok, amikor lelkészek gyűlöletet hirdető cikkeit olvas­sátok. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik majd az a valóság, hogy ezek a lapok és papok, a mellettük felsorakozó “jótékony” egyesületekkel együtt ri­degen elzárkóznak a sokat szenvedett magyar nép megsegítése elől, de azért ragaszkodom ama tanácsomhoz, hogy egyelőre ti csak olvassátok ezeket a butitó, gonosz lapokat, mert a szabad­ság földjén esetleges súlyos következményekkel járna, ha ti, újonnan érkezett szabadságharco­sok, liberális vagy urambocsá’: radikális lapokat vennétek kezetekbe. Remélem, kedves szabadságharcos honfitársa­im, hogy megfogadjátok jóakaratu tanácsomat. Kívánom, hogy minél gyorsabban felejtsétek el hősi mivoltotokat és ajánlom, hogy lapuljatok minden törvényellenességnek a termelő szövetke­zetekkel kapcsolatosan és biztosítani az önren­delkezési jogot a termelőszövetkezetekbe való beállással kapcsolatosan.. Biztosítják a szabad választást a helyi hatóságok és forradalmi ta­nácsok tagjai megválasztásánál. 11. Segítséget nyújtanak a kisiparosoknak és kiskereskedőknek. 12. A nemzeti kultúra kifejlesztését a prog­resszív tradíciók alapján. 13. A magyar kormány felkérte a szovjet erő­ket, hogy legyen segítségére népüknek a reakció (sötét erőinek megfékezésére és a szociálista rendszer helyreállítására. 14. Amint helyreállt a rend és csend a magyar kormány tárgyalásokba bocsátkozik a szovjet kormánnyal és a varsói paktum többi tagjával a magyar területen állomásozó csapatok kérdésé­ben. Béke és lefegyverzés az egyetlen megoldás A szovjet kormány hivatalosan bejelentette, hogy csapatait visszavonja amint a rend hely­reáll. E sorok Írásakor véget vetettek a vérengzé­seknek, bár a munkások tovább is sztrájkolnak. A béke és szociálizmus minden barátja csak Sajnálattal gondolhat a vérengzésekre, ami arra vezetett, hogy a szovjet csapatoknak kellett a lázadást letörniök. Szenvedést, halált és rombo­lást hozott ez Magyarországra, és hosszú nehéz helyzet áll a nép előtt, mire mindent helyre­hoznak. Reméljük, hogy hazánk és népünk nagy­lelkűen részt vesz a segélynyújtásban, minden követelmény nélkül, hogy segítsen az ország helyrehozásában. Nem óhajtjuk lekicsinyíteni a szovjet kor­mány, vagy a magyar kommunista pártvezetők tévedéseit. De ismételjük, nem elég elitélni őket. Meg kell értenünk, hogy mi lett volna a követ­kezménye, ha másképpen csináltak volna. Meg kell állapítanunk a bünnösségét mindazoknak, akik ezt a tragédiát létrehozták. Nem hisszük, hogy a “sztálinizmus visszahozá- sa” a Szovjetunióban okozta a magyar helyze­tet. Az történt, hogy a reakció közbelépett, hogy magának kaparintsa meg az elvetett forgószél aratását, még mielőtt az elmúlt idők hibáinak kiküszöbölése megindult volna. A nyugatnak is felelősséget kellene vállalni azért, hogy olyan helyzet jöhessen létre, melyben valóban folytat­hatnák a helyzet kijavítását. Meg kell értenünk, hogy mit jelentene az USSR-nak és a szocialista országoknak és még nekünk is, ha éket vernének a népi demokráciák szivébe egy fasiszta kormánnyal Magyarorszá­gon, mindjárt a Szovjetunió határán, Csehszlo­vákia, Románia és Jugoszláviával kapcsolatosan, a nyugati határon át Ausztriával kapcsolatosan vezetne egészen a katonailag leszerelt Nyugat- Németországba, ahol a volt náci tisztekkel fel- töltött divíziók arra várnak, hogy beolvasszák őket a NATO-ba. November 22-én Sepilov orosz külügyminisz­ter igy nyilatkozott a UN közgyűlésén: (Folytatjuk) meg szerető otthonokban, amelyek itt befogad­tak. Ha netalán sértett igazságérzéstek a kiáb­rándulás álmatlan éjszakáit eredményezné, ta­gadjátok le, fojtsátok magatokba minden olyan gondolatot, minden olyan hangot, amely elárul­ná a valódi szabadság felé irányuló törekvéste- ket, mert ilyesmi itt bűnnek számit. Mi, veletek együtt, csak remélni tudjuk, hogy megéljük a napot, amikor a McCarthyak, Nixonok, Dullesok, Eastlandok és Knowlandok helyett ismét egy uj Lincoln, Jefferson és Roosevelt képviseli majd az igazi amerikai szellemet. Amig ez a nap elérkezik: sikert és szerencsét kívánok! Köszönetét mondok mindazoknak, akik az elmúlt hetek folyamán írásban, telefonon és személyesen tetszésüket és elismerésüknek adtak kifejezést a “Magyarnak lenni...” cimii cikkemért. Külön köszönet Csont Péternek, aki a Magyarországi Segély Bizottság los-angelesi csoportja január 27-iki előadásán e cikkem idézeteire alapította beszédét, (ehn) Magyarország agóniája February 7, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ__________________ 6___________ AHOGYAN ÉH LÁTOM...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents