Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-21 / 5. szám

January 31, 1957 A SAAR VIDÉK Az első világháború után a versaillesi szerző­désben a Saar-területet elválasztották Németor­szágtól. Francia ellenőrzés alá helyezték azzal, hogy bizonyos idő elteltével a Saar-terület népe az önrendelkezési jog alapján szavazással fog dönteni sorsáról. Hitler felborította a francia elképzeléseket. Fegyveres erővel hatolt be a de- militarizált Rajna-völgybe. Ezt követően a Saar- terület vissza került a német birodalomhoz. Nyersánvagkincsei a német fegyverkezés hatal­mas erőforrását jelentették. A második világháború után a Saar-vidéket újból elválasztották Németországtól. A francia kormány 1947. október 5-én önkényesen “nép­szavazást” rendezett a Saar-vidéken s azt gazda­ságilag Franciaországhoz csatolta. A francia tő­ke teljesen behálózta a területet, a gyárak urai a francia tőkések, a parasztok is francia ban­koknak voltak adósai. Természetes, hogy az Adenauer rendszerét fenntartó német nagyiparosok, a militaristák és revansra törekvők nem nézték tétlenül a francia szándékokat. Jakob Kayser miniszter az elmúlt évijen nyíltan hangot adott a német revans-tö- rekvéseknek, amikor a “német tömb” egyesítésé­ről beszélt. Ebbe a tömbbe beletartoznék a Saar- terület is. Ez a kicsiny, de szénkincse miatt oly nagyfon- tosságu terület újból a francia-német kapitaliz­mus versengésének ütközőjében áll. Wall St. a Schuman-terwel szeretné kijátszani mindkettő­jüket és megkaparintani a Saar-vidék szenét, profitját. Siirün lakott terület A Saar-vidék 2544 négyzetkilométernyi terü­letén kereken 950,000 ember él. 360-nál nagyobb népsűrűségével tehát Európa legsűrűbben lakott területeinek egyike. A népesség eloszlása nem egyenletes. A Saar-folyó és a Saarbrückennél be­letorkoló Fisch-folyó völgyében — Diliingen és Neunkirchen között — ezren felüli a népsűrűség. Északon és nyugaton, valamint a délkeleti csü­csökben a sűrűség 100 alá csökken, sőt helyen­ként csak 25 körüli. A lakosság egyharmada vá­rosokban lakik, további harmada városias kis településekben és mindössze a harmadik harmada lakik falvakban. A vidék “fekete gyémántja” A Saar-vidék legnagyobb kincse: a szén. A régi Németországnak jelentőségre nézve ez volt a harmadik nagy szénvidéke. Már régen ismerték és hasznosították, hiszen helyenként — kivált a törésvonalakban — egyenest a felszínre tör. Nagyobb jelentőségre azonban csak akkor emel­kedett, amikor a lotharingiai vasércet nagyüze­miig kezdték feldolgozni. A nagyüzemi bányá­szat 120—130 éves. A szenet tartalmazó karbonkori rétegekben, keskenyebb sávokban mintegy 200 szénréteg van, de csak 88 réteg alkalmas a kitermelésre, mint­egy 82 méter vastagsággal. A szénterület 1000 négyzetkilométerre terjed ki, a kitermelhető sze­net 4000 millió köbméterre becsülik. A mostani termelési ütem mellett ez a készlet négy évszá­zadra elegendő. A kitermelt szénnek mintegy 40 százaléka kokszolásra kiválóan alkalmas. A bányászat főhelye, egyszersmind a legrégibb bányavidék: a Sulzbach völgye, Saarbrückentől északra. A Saar-folyótól délre, a Rossel völgyé­ben csak századunk elején kezdték a fejtést, de a termelés egyharmada már innen kerül ki. A Sulzbach völgyében főleg kokszolásra alkalmas szenet bányásznak, mig a Russel-völgyi tüzelő­szén. Az évi termelés 17 millió tonna körül van. Érdekes a dudweileri szénréteg. Ez már 200 esztendeje ég. Kokszolók, acélművek, üvegipar A kokszolók — Neunkirchen, Heinitz, Alten- wald, Burbach és Völklingen — a szénvidéken vannak, kivéve Dillingent. A dillingeni acélmű­veknek külön kokszolója van. A saarvidéki szén és a behozott lotharingiai vas nagy ipart teremtettek a Saar-vidéken. Ma hat nagy acélmű működik itt: Neunkirchen, Ingbert, Brebach, Völklingen és Diliingen. A ki­sebb üzemek száma mintegy 30. Nyersanyaguk legnagyobb részét a határral délen közvetlenül szomszédos területről kapják, de igen sok vas­ércet szállítanak Nyugktlotharingiából, kivált Metz vidékéről és részint Luxemburgból is. Az egyes üzemek gazdái éles profithajhászó verseny­ben vagdalóznak egymással. A Saar-vidék másik nagy iparága az üveg­ipar. Nagyon régi foglalkozás itt az üvegesség. Igen sokáig kisiparszerüen űzték. 1890-ben még 22 kis üvegfúvó volt, máig számuk négyre csök­kent. Mellettük hét nagyüzem magaslott ki. Az üvegipar központja Friedrichstal. Nagyobb üze­mek működnek még Homburgban és Ingbertben. Műszaki üvegárut gyártanak Fennében és Wad- gassenben. Az üvegipar jelenleg — külföldi piac hiányában — meglehetősen sorvadozik. Forgalmas utak fáradt emberekkel Régi s való igazság: fejlett ipar csak ott te­rebélyesedhet ki, ahol a közlekedés sem elmara­dott. A Saar-vidék közlekedési szükségleteit el­sősorban a vasút elégíti ki. A saarvidéki vasút összhpsszusága 553 kilométer. A vasutakat az üzemek anyagellátási igényei szerint építették, üzemek an yagellátási igényei szerint építették. A Saar-folyó mint viziut nem jelentős. Egyes részeit ugyan szabályozták, de még igy is csak egészen kis — 100 tonnánál kisebb meríilésü — hajók közlekedhetnek rajta. Sokkal fontosabb az a csatorna, melyet Saarbrücken és a Rajna— Marne csatorna közt építettek. Ezen a csatornán már 350 tonna merülésű hajók is közlekedhetnek. A saarvidéki ipari gócpontok munkásainak csak fele lakik munkahelye közelében. Másik fe­le vasúton, autóbuszon jár be, vagy hétfőtől- szombatig ágyrajáró. A gyárak környékén épült bérkaszárnyákban igen magasra szabták a lak­bért. A városokban és az ipartelepek környékén drága az élelmezés. A munkásokat tehát nemcsak a telekspekuláció és a lakbéruzsora kényszeríti, hogy falura költözzenek. Az élelmezési gond is falura hajtja őket. A falun egy-egy munkás családtagjai kis konyhakertet müveinek. A ter­mesztett kevés zöldségfélét általában föléli a család. Hajnaltájt és késő este megtellenek az utak, vasutak fáradt, munkába menő vagy haza­tartó emberekkel, akik kis edényekben magukkal viszik szűkös ebédjüket vagy vacsorájukat. Hitvány talaj, sovány föld, törpebirtokok, nyo­mor: ez a Saar-vidék mezőgazdasági képe. A pa­rasztnak nem érdemes vesződnie sovány földjé­vel, mert jó árat úgy sem tud elérni, a helyi pia­con. Szegény a munkásság, vásárlóképtelen. Még a fuvarköltségekre se nagyon futja a saarvidéki kisembereknek. Többnyire maguk vontatják kor- délyukat vagy csónakukat a piacra. Ilyen a Saar-vidék munkásainak sorsa. Ez a megyényi nagyságú, sürü lakosságú, szorgos né­pű terület immár három évtizede az imperialista hatalmak versengésének ütközőjében sorvadozik és várja a jobb, boldogabb életet. Nem a Schu- man-terv szuperkartellje, hanem a francia és né­met dolgozók testvéri összefogása hozza majd el a nyugalom és a zavartalan fejlődés korszakát. A föld kincsei majd nem a ruhrvidéki és lotha­ringiai iparmágnások profitját növelik, hanem a dolgozók javát fogják szolgálni. Vagács András (a Földrajztudományi Intézet közleménye) A pénz az oka minden rossznak? Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam egy természettudományi cikkből, hogy miként alakultak át az egysejtű lények ál­lattá és azon túl, hogy fejlődött ki az ember. Itt volna az ideje, hogy valaki megírja, hogy a pénz miként alakítja VISSZA az embert állat­tá. Mert ez történik. Ebbe a szép világrészbe Európából vezették be a pénzrendszert, idejöttek a spanyolok, utá­nuk meg a többiek először gyémántot, aranyat, ezüstöt harácsolni. A mai napig is harácsolják a természet kincseit, főleg a még az aranynál is értékesebb olajat. A harácsolok karöltve dolgoznak a papokkal, Épül is a sok templom, de gyorsabban épülnek a nyomortanyák. Annak, aki épit, annak nem jut femmi. A nép egy része levonja a tanulságot, ha a nagyok rabolnak, ők is rabolnak. Ezért plyan sok a bankrablás, onnan vesznek, ahol van. A fiatalságnak nincs pénze, jön a gyermek- pablás, mert másként nem tud otthont alapítani, vagy otthont fenntartani. Ezért olvassuk a fia­talkori bűnözés mérhetetlen elterjedéséről. A pénz nem azok kezében van, akik építenek, ha­nem azokében, akik rombolnak és legtöbbször gyilkolnak, de épül a börtön, meg a kaszárnya is, de nem az iskola, meg a lakóház a szegényebb népek számára. Persze, ha van 15,000 dollárod, vagy tudsz kölcsönt kapni, akkor te is vehetsz magadnak házat, melyre gürcölhetsz aztán egész életeden át. Takács T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! Oudás Józsefet népeilenes bűnei miatt kivégezték —Budapest, január 20 — j A magyar Népköztársaság j Legfelsőbb Bíróságának ka- j tonai kollégiuma Ítéletet ho-' zott Dudás József és Szabó - János büntetett előéletű ka- 1 a ndor, ellenforradalmárok ügyében. A bíróság a vádlot­takat népi demokratikus ál­lamrendünk megdöntésére fel­kelés szervezésének büntette miatt vonta felelősségre. A halnapos tárgyalás során a bíróság a vád és a védelem 39 tanúját hallgatta ki. A ta- j mik meghallgatása után Du­dás József vádlott kiegészítő tanúkihallgatásokat kért. A bíróság a kérésnek helyt adott és a védelem újabb öt tanúját hallgatta meg. A vád és a védelem tanúi a tárgyalás során bizonyítot­ták a vád tárgyát képező cselekmények elkövetését. A * bi: óság Dudás Józsefet és 1 Szabó Jánost egyhangúlag j halálra Ítélte. Dudás József Romániában még a második világháború előtt befurakodott a munkás- mozgalomba, mint a román politikai rendőrség ügynöke. Azsantprovokatőri szerepe le­lepleződött, később börtönbe került. A börtönből való sza­badulása után Magyarország­ra szökött. Itt Horthyék mint munkásárulót provokációs fel­adatokkal bízták meg. 1944- ben Horthyék a szovjet csa­patokat félrevezető szándék- ! kel Dudást a Kommunisták Magyarországi Pár tjának megbízottjaként fegyverszü-1 neti tárgyalások folytatásá­val bízták meg. Dudás soha­sem volt tagja a Kommunis­ták Magyarországi Pártjá­nak, a párttól soha ilyen megbízatást nem kapott. 1946 végén Dudás József ellenforradalmi összeesküvés­ben való részvétel miatt le­tartóztatásba került. Szabó János vádlott szin­tén büntetett előéletű. Elő­ször kémkedés, másodszor til­tott határátlépés, szökés kí­sérlete miatt volt börtönben. Dudás József az 1956. ok­tóber 23-i ellenforradalmi cselekmények egyik hazai szervezője és vezetője volt Október 27-én megszervezte a Széna téri, majd a a II. ke­rületi, úgynevezett forradal­mi bizottmányt Október 28- án, fegyveres harc után meg­szállta a Szabad Nép szék­házát, és ott létrehozta az “Országos Magyar Forradal­mi Bizottmányt”. Dudás volt a fegyveres felkelésben rész­vevő csoportok egyikének ve­zetője. önmagát a “Forradal­mi Bizottmány” elnökének és főparancsnoknak nevezte. Október 31-ikén megjelen­tette az ellenforradalmi erők egyik sajtótermékét, a “Füg­getlenség” cimti napilapot. .4 lapban közölte az úgyneve­zett forradalmi bizottmány 25 pontból álló követelését, szervezte aZ ellenforradalmat, uszított, fegyveres harcra hi­vott fel a népi demokratikus államrend megdöntésére. Fel­hívással fordult a Biztonsági Tanácshoz és kérte, hogy ka­tonailag segítse a magyar né­pi demokratikus rend meg- d ö n t ését. Parancsnoksága alatt 200—300 főnyi fegyve­res csoport állt. Fegyveresei Dudás utasítására fosztogat­tak és gyilkoltak: fosztogat­tak többek között a Corvin Áruházban. A Corvin áruház előtt 3 embert felkoncoltak, s más különböző terrorcselek- m é n yeket, gyilkosságokat hajtottak végre. Fegyveres bandáival meg­támadta és elfoglalta a Kül­ügyminisztériumot azzal a céllal, hogy a minisztérium rádióján keresztül kapcsola­tot teremtsen imperialista erőkkel. Dudás József a Széna téri f e g yveres ell^nforrauamu c s o p ortok parancsnokává Szabó Jánost nevezte ki, al- ezre desi rangfokozatban. Szabó János egy 50 főből ál­ló “speciális csoportot” is vezetett, amely különleges terrorista feladatokat haj­tott végre: kommunistákat kutatott fel, letartóztatáso­kat foganatosított. A letar­tóztatottakat a Maros utcai laktanyában megkinozták és többeket kivégeztek. A Dudás és Szabó parancs­noksága alatt működő terror­ista fegyveres csoportok bar- rikádok mögül, házakból tü­zet nyitottak a rend védelmé­re kirendelt katonaságra, az elrendelt tűzszünetet meg­szegték, s ezzel fővárosunk lakosságának- rengeteg szen­vedést, több százmilliós kárt okozlak­Az elitéltek kegyelmi kér­vényét elutasították. Dudás Józsefen és Szabó Jánoson az ítéletet 1957. január 19- én reggel végrehajtották. __________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ . .-<• •OÁ--------------

Next

/
Thumbnails
Contents