Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-21 / 5. szám
January 31, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 OLVASÁSKÖZBEN írja: Márky István lll!il!l!l!l!!lll!l!llll!lll!lll!lllll!ill!!i!l!ll!l!!!IIIllllllll!!!!!Ii!!!li A magyar ellenforradalom körüli tények kristályosodása következtében egyelőre megakadt 'a “forradalmárok” idehozatala, mert a kongresszus nem nagyon siet meghozni azt a törvényt, amely szerint valamennyi Ausztriába kimenekült állandó tartózkodásra jöhetne az Egyesült Államokba. Képviselőink között többen vannak, akik még nem tudták saját magukat meggyőzni afelől, hogy tulajdonképpen mégis kik iSzámitanak igazi hősöknek: azokf-e, akik meglógtak az országból, vagy azok, akik odahaza maradtak azzal a céltudattal, hogy felépítsék újból az összerombolt házakat, s beleolvadva ismét az ország és annak népének mentéséért folyó termelő munkába, vívják tovább harcaikat Bz általános jólétért és ennek nyomában járó teljes szabadságért. No, meg törvényhozóink azt sem tudják biztosan, hogy a menekültek között mennyi az ideiglenes renegát, esetleg tolvaj, vagy közönséges gyilkos, akik ha rájönnek arra, hogy itt sem lehet dollárokat érett alma módjára fáról szedegetni, hanem keményen meg kell dolgozni érte, — igy fenn áll az esély, hogy ezek ismét kommunisták, esetleg pártonkiviili rendbontók lesznek. Mert már köztudomású, hogy az idetelepi- tett “forradalmárok” egy része már is zúgolódva panaszkodik, hogy ők többre számítottak, munkájukkal, ha van, nincsenek megelégedve, a honvágy pedig mardossa szivüket, mert ha könnyű is volt nekik ide jönni, a hazatérés bizonyos okok miatt már nehezebb lesz. A napokban közölte a Miami-i Herald Mezei Jóska 13 éves “szabadságharcos” fényképét, aki féltestvérével és annak feleségével jött Amerikába. Azonban a fiatal házasok csak olyan lakáshoz juthattak, ahol csupán kettőjüknek volt férőhely. Ennek következtében a huncutképii Jóskát elhelyezték amerikai “mostoha szülőknél”, ahol bár minden kényelme meg volt a kis lesi- puskásnak, még sem akart megmaradni, -— mert fezámára minden idegen.. . Aztán egy napon otthagyott csapot-papot, tiszta szobát, jó kosztol, (úgy látszik nála az a kutya bendő nem jelentett jövendőt) beült egy taxiba és a sofőrnek kéz- zel-lábbal valahogy megmagyarázta, hogy vigye őt a Magyar Amerikai Kultur Kluba. A sofőrnek azonban gyanús volt a dolog és a mi Klubunk helyett a rendőrségre vitte Jóskát, ahol azután a jó rendőr bácsiknak bevallotta, hogy azért szökött el hazulról, mert bizony ö magyar gyerek és magyarul akar beszélni. És a sok magyarázkodás végén még azt is kikötötte, hogy csak úgy hajlandó haza menni, már a “mostoha szülőkhöz”, ha legalább naponta telefonon eldiskurálhat valakivel magyarul. Nem tudom hányán vették észre, vagy figyelték meg Jóska arcán azt a széles mosolyt azon la képen, de ebben a mosolyban benne ragyogott pzer esztendős történelmünk, a magyar nép minden vágya és szenvedése és talán azért tudott mint nemzet megmaradni a veszedelmek dacára Js, mert vig arcot vágva, el tudta takarni azt ti nagy akarását, amellyel védték és mentették fajtájukat, kultúrájukat az országot áruló és dúló hadaktól. Ezért tudott Jóska olyan nagyot mosolyogni, mert a szivében úgy érezte: én magyar vagyok, az is maradok, — mégha Amerikába hoztatok is! A hirtelen hazát, családot és barátokat vesztett menekültekkel sok helyen baja van a vendéglátó hatóságoknak. Ausztriában megtetve- pedtek a barakokban és tömegesen követelik hazaszállításukat. Kanadából és Angliából jön a hir, hogy parázs verekedéseket rendeztek elkeseredésükben, Franciaországból pedig azt jelenti az egyik tudósitó, hogy roppant lehangolt állapot uralkodik a katonai táborokban összegyűjtött 8 ezer, főnyi magyar között. Ifjú Eszterhá- zy herceg egyetemi hallgatóra is egy ilyen barakkban talált rá a külföldön élő rokonság és egy sajtó és televiziósi értekezletet tartottak vele magyarellenes propaganda célzattal, amely azonban visszafelé sült el, mert a riporterek és a hercegi család megrökönyödésére a sok feladott kérdés után a hercegi csemete hozzájuk fordulva kijelentette: “ha ti azt hiszitek* hogy mi azért harcoltunk, hogy benneteket visszahozzunk Magyarországra, akkor ti nagyon tévedtek. Mi nem akarunk benneteket.-.” Eörsi Béla cikksorozata Amerika a 20-ik század ötvenes esztendeiben a világ leggazdagabb országa — csak szellemi fogyasztása igen szegény. Egy ország szellemi életét nem annyira Írói és művészei jellemzik, hanem az, hogy hány ember élvezte az irók és művészek alkotásait. A cári Oroszország és India kitűnő irodalmat alkotott, csak a lakosságból minden 100 ember közül öt olvasott vagy látott képet. Az orosz mondás: sötétségben élő ember az, aki nem tud irni-olvasni, — sajnos jellemzi a gazdag amerikai tömegeket. — Az olvasottságot két számmal lehet jellemezni, hány könyvkereskedés van az országban és hány könyvtár, mert hisz ezek a forrásai a könyv olvasásnak. Amerikában minden 100,000 emberre esik egy könyvkereskedő, Dániában (igen szegény, de mamas kultúrájú ország) minden 7,000 dán élőlényre (csecsemők is beleértve) jut egy könyvkereskedés. Amerikának van 7,500 közkönyvtára, ha olyan arányban állana a könyvtárak száma, mint például Svédországban, akkor 77,000-nek (több mint tizszerannyinak) kellene lenni. A meglevő könyvtárak megteremtése sem a nagyközönség érdeme volt a múltban. A Carnegie Alapítvány tette legtöbbjét lehetővé. Az amerikai közönség nem vásárol jó könyvet, de nem is használja a közkönyvtárakat. Minden 1,000 emberből öt kölcsönöz könyvet a könyvtárból. Megfigyelés szerint a könyvtár használói közül csak 13 olvas úgynevezett komoly (vagy jó) könyvet, 88 a százból megelégszik rossz, alacsony nívójú könyvvel. Sokan úgy gondolnak Szibériára, mint kul- turátlan jégmezőkre. És mégis én nem találtam Szibériában egyetlen kisvárost sem, ahol ne lett volna jó közkönyvtár, vagy muzeum! Ennek természetesen a cári rendszer volt az oka, mert any- nyi intelligens embert száműzött Szibériába. Hiszen az irodalom és közélet minden nagy embere volt ott száműzetésben. (Dostoievskytői Koro- lenkó-ig.) Ismertem egy Kuznezoff nevű tudóst, aki a cári időkben fényképezéssel tartotta el magát, (nem volt engedélye tanítani) és minden öt évben megalapított egy-egy könyvtárat vagy muValószinü folytatása is volt mondókájának, azonban az ujjságiró, — vagy1 gazdája — ennyit engedett keresztül, azzal a megjegyzéssel, hogy az ifjú herceg élő bizonyítéka annak az agymosásnak, amelyen a magyar ifjúság átesett az elmúlt tiz esztendő folyamán. És valószínűleg figyelmeztetés volt ez Washington számára is és ezért nem nagyon siet a kongresszus kitárni Amerika kapuit a menekültek előtt, mert amint az ábra mutatja, kissé talán körülményes lesz ezeknek az ifjaknak agyát ismét mosodába küldeni, mert sose lehet tudni, hátha túlságosan megtisztulna. A tisztaság pedig fél egészség még Sangri-Lá-ban is... Amerikába meg pláne ez! Czobel Gyula magyar festőművész is kérelmezte a francia hatóságoktól a hazaszállítását Magyarországra. Kérelmét azzal okolta meg, hogy öreg ember már és egy-két hónap múlva háza körül virágzani kezdenek az almafái, akkorra pedig szeretne odahaza lenni, mert attól tart, hogy megszakad a szive, ha idegenben éri a rügyek fakadása. . . Csak a jó Ég a megmondhatója, hány ilyen magyarral találkozunk mi még tiki az életét könnyelműen eltékozolta ebben a felfordulásban és mendhalálig cipelni fogja idegenben elhagyott emlékek irtó súlyát, a család és barátok utáni vágyódást és azt a tudatot, hogy számukra magyar ugaron sohasem lesz rügyek fakadása, almafa virágzás... Mennyivel boldogabbak vagyunk mi, akiket nagyobb darab kenyér keresése kényszeritett el otthonainkból, mert igy azóta is szivünkbe őrizhetjük apró emlékek bimbóit, amelyek virágos tavaszra nyílnak ott belül, amikor gondolatban hazajárunk. zeumot valamelyik kis városban. Azután elkövetett valami kis “bűnt” és még távolabb küldték Szibériába —, ahol újra kezdte munkáját. Ilyen emberről ritkán hallani Amerikában. Pénz lenne bőven az országban, könyvet könnyű vásárolni — csak lenne olvasója. Gyakran járnak hozzánk szülők panaszra gyermekeik viselkedése miatt. A legtöbbjét szülei doktornak szánták és bizony még a High School-t is alig tudták elvégezni. Elmegyek hozzájuk, hogy lássam e lelkiszegény beteget. Megnézem könyveit — rémregények és könnyű humoros történetek. Hogy tudjon ilyen gyermek magasabb- rendü szellemi életet élni, ha szülei sohasem olvastak el egy komoly könyvet mióta elhagyták az iskolát? Természetesen . Amerikában is olvasnak as emberek: a vasárnapi lapok képes mellékleteit és ponyva regényeket. (Ez az elnevezés onnan származik, hogy a régi időkben a hetivásár- és országos vásárokon árusított kalendáriumokat és rém- regényeket, ponyvákon kiterítve árulták.) Mickey Spillane detektív regényeiből 25 millió példány kelt el eddig. Mickey Spillane főhőse kegyetlen, brutális típus, hősnői rendszerint levetkőznek regényeiben, több Ízben és meglepő részletességgel leírva. Ez a könyv a 12—14 éves ifjú emberke világnézeti és értelmi nívóján áll. Az ilyen ifjú szereti a verekedést és kezd érdeklődni a másik nem iránt. Amerika olvasóközönsége vagy nem emelkedett fel a 12—14 éves gyermek értelmi nívóján túl, vagy lelkileg és fizikailag oly fáradt, hogy minden komolyabb irásmü olvasása meghaladja erejét. Angliának még nincs olyan általános iskolázottsága (legalább is igy volt) mint a gazdagabb Egyesült Államoknak. Mégis a lakosság 55 százaléka olvas jó könyvet Angliában, mig nálunk a felnőtteknek csak 29 százaléka talál időt és energiát könyv olvasására. A könyvolvasás hiánya pedig súlyos terhet ró életünkre: kevesebb a politikai érettségünk, házasságok könnyebben kerülnek zátonyra, több az előítéletünk és könnyű prédája vagyunk demagóg szólamoknak. Tudományokban nem haladunk a nagyvilággal, kulturérdeklődésünk elsekélyesedik. Mi ennek a lelki szegénységnek mélyen fekvő oka? Elsősorban a fáradtság, agvonhajszoltság, melyet munkánk tempója megkövetel és okoz, továbbá nincs társadalmi követelmény, mely az embereket jobb kulturális életre kényszerítené. Társadalmi életünk célja — pihenés és nem embertársaink iránti komoly érdeklődés. Könyvről vagy nehezebb témákról nem is illik társaságban beszélni. Box-bajnokság vagy más sportesemény, a legújabb 65,000 dolláros kérdés hőse — veszélytelenül említhető témák. Ha valaki az újabb könyvekről kezdene beszélni, azt hinnék, fitogtatni akarja tudását és népszerűtlen lenne. Olvasottság hiánya okozza a film, rádió és televízió sekélyességét és politikai éretlenséget. Veszedelmes dolog a tudatlanság! A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján az Ön neve felett levő dátumot. HA MÚLT ÉV DECEMBERNÉL korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egjr munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..................... dollárt. Név: .................................................................................... Cim: .............................................................................. AMERIKAI ELETMOD
