Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-21 / 5. szám
f AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 31, 1957 8 A BAUXIT - ÉS A MAGYARORSZaGI ESEMÉNYEK A Bundestag (a nyugatnémet parlament) tájékoztatójában Hubertus-Friedrich Prinz zu Löwenstein- Wertheim-Friedenberg őexcellenciájának neve mellett a következőket olvassuk: a Szabad Demokrata Párt parlamenti képviselője, a filológiai tudományok doktora, történész, újságíró. Abban az időben, amikor fasiszta banditák ál- latiasan gyilkolták a magyar munkásokat, Löwenstein biztonságban ült egy budapesti hivatalban és tárgyalásokat folytatott egy másik hasonló úrral, aki szintén “von” és “zu”. Az ellenforradalom leverése után a hercegtől megkérdezték, miért mondott bujtogató beszédeket a budapesti rádióban. A herceg kertelés nélkül igy válaszolt: ■“Tiltakozom ilyen vád ellen. Személyemben a német Bundestag méltóságát sértik meg”. Löwen- stein azonban a bonni külügyminisztérium diplomáciai útlevelével a zsebében tevékenyen részt- vett a puccsban. Mi hajtotta Budapestre a herceget? Ezzel kapcsolatban érdekes rámutatni, hogy Richard Herton, a nyugatnémet “szinesfém-király” a zu Löwenstein Wertheim Friedenberg nemzetség egyik tagját vette feleségül. A színesfémek réz, ón, cink, stb., a fődolog azonban az aluminium. Ez a könnyű, aránylag olcsó tűzálló fém rendkívül szükséges a hadiipar részére. Amikor a koreai háborúval kapcsolatban keletkezett kereslet a tőzsdén előmozdította az aluminium érának emelkedését, Nyugat-Németországban széles lehetőség nyílt jövedelmező ügyletekre. Ezek az ügyletek azonban mégsem voltak olyan jövedelmezők, mint a hitlerfasizmus aranykorában. A háború előtt, egészen a háború utolsó napijáig, Németország az aluminium gyártáshoz szükséges bauxitot Magyarországról importálta. Abban az időben Németország az első helyen állt a világ alumíniumgyártásában — 27 százalékot termelt. Ez a termelés most négy százalékra csökkent. A nyugatnémet monopolisták rendkívül elégedetlenek ezzel a szánalmas számmal. Szivüknek kedvesek és közelállók a régi bauxit- lelőhelyek. Abban az időben, amikor a magyar, román és jugoszláv munkások csak munkáskezüket tehették a mérleg gazdasági serpenyőjére, a “Bauxit tröszt” zürichi részvénytársaság ezen országok 900.000 tonnát kitevő termeléséből 800,000 tonna bauxitot exportált évente ebből a három országból, ahol monopóliummal rendelkezett. Ez a zürichi részvénytársaság teljesen ellátta a leg- nagvohb német aluminiumgyártó vállalatot — a “Vereinigte aluminiumwerke”-t. Ez a vállalat pedig a “Metallgesellschaft” frankfurti részvénytársasággal együtt résztvett egész sor bauxitfeldolgozó vállalatban. Ugyanakkor a “Metallgesellschaft” részvénytársaság — vállalatcsoport, amelynek élén Richard Merton áll, akinek a felesége — Elisabeth Löwenstein hercegnő: Mertont különleges érdemeiért rendjellel tüntette ki a Bundestag. A “Vereinigte Aluminumwerke” erős kapcsolatban állt a “Bauxit tröszt” részvénytársasággal és állandóan igyekezett kiszélesíteni hatókörzetét. A második világháború idején megszerezte a “Bauxit tröszt” részvényeinek többségét. 1' . a műveletet megkönnyítette az, hogy a Né- jnet-Ázsiai Bank (a Deutsche Eank fiókja) •Sanghajban megfelelő mennyiségű svájci frankot bocsátott a “Vereinigte Aluminiumwerke” .rendelkezésére a részvények felvásárlására. A j -rnet fasiszta gazdasági miniszter erre beleegyezését adta. Hogyne adott volna engedélyt e re, hiszen ez 1941-ben volt, az aluminium peel ;g köztudomásúan hadifém. Merton kohászati részvénytársaságának állandó képviselője volt a “Vereinigte aluminium- 'V erke” megfigyelő tanácsában. A személyi unió -ss. német Bankkal fennállt és most is fennáll, minthogy a bank érdekelve van imperialista válásiatokban (például délafrikai ércbányák, a bagdadi vasút). Ebben az átgondolt szövevényben “Bauxit tröszt” összekötő láncszem volt a német feldolgozó üzemek és a bauxitszállitó magyar konszernek között. A “Bauxit tröszt” a -zürichi “Blankart & Ko.” bank helyiségében te- .lepedett le, amely a tőzsdei körökben arról hi- .xes, hogy a Rotschild-bankárcsoport igen kétes ügyeit intézi Svájcban. Noha a “Bauxit tröszt” már tizenkét év óta ■egyáltalán nem rendelkezik nyersanyaggal, mégis mindezideig saját megfigyelő tanácsa van. 4Ha eltekintünk egyes úgyszólván dekorativ alakoktól, a tröszt továbbra is azokból az emberekből áll, akik vezetői voltak azelőtt is. Ezek: dr. Ohorin Ferenc, a magyar felsőház volt agja, s egyben a Magyar Gyáriparosok Szövetségének, valamint a bánya és fémfeldolgozó vállalatok szövetségének elnöke. Lakcíme azelőtt Budapest volt, most azonban az Egyesült Államokba kell küldeni a postáját. 1940-ben Chorin a tizenegy legnagyobb részvénytársaság megfigyelőtanácsának tagja volt. Alfred Porada von Rapaport, volt magyar földbirtokos és gyáriparos, három magyar szénipari társaság megfigyelő tanácsának tagja azelőtt — mint illő — Nizzában lakott, most pedig az Egyesült Államokban élt. Báró Weisz Alfonz Budapestről, annakidején szintén Amerikába költözött. Valaha ő volt a tulajdonosa Budapesten a csepeli “Weisz Manfréd” vasmüveknek, a “régi” Magyarország legnagyobb hadikonszernének, amelyhez aluminumgyárak, repülőgép- és motorgyárak, valamint fémárukat gyártó üzemek tartoztak. Ez a fegyverkezés érdekében tevékenydő báró ezenkiviil tagja volt a Magyar Kereskedelmi Bank megfigyelő tanácsának. Az összeesküvés német cinkosai Néhány volt és létező magyar boss nevét em- letettük. A “Bauxit tröszt” részvénytársaság megfigyelő tanácsának német tagjai között találjuk Kari Schirnert — Stinnes, az Acéltröszt, a Német Olajipari Részvénytársaság és elsősorban a Deutsche Bank képviselőjét. Ennek a társaságnak a másik tagja — Lütger Westrik, aki annak idején a “Vereinigte aluminiumwerke vezetőségének elnöke volt, most pedig bonni államtitkár és magától értetődik, még mindig elnöke a “Vereinigte aluminiumwerke” vezetőségének a Német Szövetségi Köztársaságban; ezeknek a gyáraknak most ugyanúgy, mint azelőtt, életbevágóan szükséges a magyar bauxit. így derülnek ki a népi Magyarország elleni összeesküvés egyes szálai. Az Egyesült Államokban élnek (és várnak) a bauxit-kitermelő vállalatok volt magyar tulajdonosai. Bajorországban volt a puccsisták gyülekezőhelye. A Wall Street által pénzelt “Szabad Európa” rádióállomás éppen innen szította az ellenforradalmi lázadást. Traunssteinben és szögesdróttal elkerített más különleges szabotőr táborokban magyar fasisztákat, nyilaskereszteseket fegyvereztek fel és képeztek ki gyilkosságokra, gyújtogatásra és rablásra. Az ellenforradalmi bandák vezetői A “Bauxit tröszt”-ből való urak csak egyik csoportját képezik azoknak a magyar nagybirtokosoknak és gyáriparosoknak, akik régi helyük visszafoglalásáról ábrándoznak. Elegendő rátekinteni a konszernek volt magyar igazgatóinak és a megfigyelő tanácsok tagjainak névsorára, hogy érdekes következtetéseket vonjunk le. A Magyar Hitelbank mindig foglalkozott ipar- vállalatok szervezésével és finanszírozásával: a . banknak nagy befolyása volt a magyar gazdaság majdnem valamennyi ágában. A bank igazgatóságában és megfigyelő tanácsában ott voltak a Schneider-Creuso francia hadikonszern és a Rot- schild-csoDort képviselői, ezenkiviil Scitovszky Nadiker Tibor volt miniszter és a magyar felső- ház ex-tagja, titkos tanácsos, tizenhárom vállalat vezetőségének tagja, köztük a Ganz gépgyáré, amelynek társtulajdonosa a Morgan-tröszt volt az Egyesült Államokban; báró Ulman György, aki huszonkilenc tisztséget töltött be, s egyik vezetője volt a Ganz vállalatnak, és szoros kapcsolatban áll a kölni Oppenheim-család- dal, amelynek bankját Adenauer pénzügyi tanácsadója — az ismert Pferdmenges bankár vezeti. A Magyar Kereskedelmi Bankban igazgatókként jegyeztek aláírást: gróf Szécsényi Domonkos : gróf Eszterházy Móric; Kállai Tibor titkos tanácsos, volt nagybirtokos és nyugalmazott miniszterelnök ; Nelki Jenő titkos tanácsos és volt miniszter; gróf Zichy János volt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és sokan mások. Megjegyzendő, hogy a jelenlegi nyugatnémetor- szági Tissen konszern társtulajdonosa és örököse — Zichy magyar grófnő. Fritz Tissen pedig egy ideig (1933-ig) a “Vereinigte aluminiumwerke” részvénytársaság megfigyelő tanácsának tagja volt. Ehhez a két vezető bank-konszernhez csatlakozott a Magyar Általános Szénipari részvénytársaság és a “Salgótarjáni” részvénytársaság, valamint a “Bauxit tröszt” nagyrészvényesei. Itt ugyanazokkal a nevekkel találkozunk: gróf Eszterházy Ferenc özvegye; báró Perénvi Zsigmond miniszter és felsőházi tag; gróf Holyos József nagybirtokos és gyáriparos, valamint — hiszen nélküle nem lehetnek meg — ifj. Horthy Miklós. Ilyenek ezek az úgynevezett “Szabadságot Magyarországnak” kampány kezdeményezői és vezetői. Ilyen a fegyvergyárosok, banküzérek, feudális földesurak és fasiszták hires nemzetközi bandája. A fehér terror néhány napja szemléltetően megmutatta, hogy milyen szabadságot akartak a valóságban: szabadságot a munkások meggyilkolására. a nép javainak megsemisitésére, a parasztok kiűzésére házaikból és földjükről. Hagy, Mindszenty, ücüarihy és Spellman Tisztelt Szerkesztőség! Én is hozzá akarok szólni a magyarországi ügyekhez. Nem tudom megérteni, hogy miért tud valaki sajnálkozni ezeken a mostani menekülteken. Én csak félrevezetetteknek nézem őket, akik innen fel lettek lázitva, de nem vették figyelembe, hogy milyen nagy áldozatok árán tanították őket. Nagy Imre bomlasztotta fel az ország helyzetét a magántulajdon szóval, holott sok nagy ország van, ahol nem sok idő kérdése, hogy meddig fog tudni köztermelés nélkül élni anélkül, hogy tönkremenne. Túltermelés soha nem volt és nem is lesz. Hogy is lehet még csak beszélni is róla, amikor az emberiség 80 százaléka éhezik, nincs elegendő ruházata, emberi lakása! Most pedig Mindszentyről. Neki a pápa adott magyar nevet, még pedig szép magyar nevet, de magyar szivet azt nem tudott neki adni. Lett volna ott magyar is, de akkor nem úgy lett volna, ahogy Öméltósága óhajtotta. Éppenugy, mint ott Amerikában, drága fogadott hazánkban. Amit Spellman diktál, azt kell neki mondani, de a Vatikán az igazi hatalom. A Vatikánnak fogadott hazánkban nagy ereje van, hiszen nem azért keresik fel olyan sűrűn meghízott embereink, hogy ne volna beleszólása hazánk ügyeibe! Igenis van, még pedig erélyes beleszólása. K i K A HŐSÖK? Tisztelt Szerkesztőség! Szíveskedjenek becses lapjuk által tudtára adni az ossz magyarságnak őszinte szavamat. Nem “tudom miért van az a nagy hűhó és miért nevezik ezeket az idejött magyarokat szabadságharcosoknak, amikor kiszöktek miután szeretett hazájukat a pusztulás szélére segítették sodorni. A hősök azok, akik mindvégig harcoltak és azok, akik minden segélyt megérdemelnek és nem ezek a gyászmagyarok. Mrs. E. Molnár ★ Kedves Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt, igen jó, sokkal jobb, mint a múlt évi volt. A mai bajokat a Sztál in-féle “átértékelés”- nek tulajdonítom. De van-e ember hiba nélkül? Sztálint sokan megtámadták. Hitler nem csinált hibát, hisz egyszer már a félvilág a kezében volt. Vagy a Wall Street nem csinál hibát, csak éppen a munkásvezérek? Hát a magyar munkások nem csináltak hibát? Nagy szabadságot adtak a fasiszta bandának, ha az orosz nem megy segíteni, visszaállítják a irégi rendet. Itt Miamiban is van vagy tiz az úgynevezett szabadságharcosokból. Miami-i olvasó * “1944-el is felülmúlta” Lapunk egyik bronxi olvasójától kaptuk azt az óhazai levelet, melyből az alanti részleteket közöljük : “Amit mi kiálltunk öt teljes hétig, azt leírni nem lehet. Hogy életben maradtunk, azt most is, akárcsak 1945-ben, annak lehet betudni, hogy a szovjet csapatok bejöttek. “Állandóan óvópincékben ültünk éjjel is nappal is, a gyermekekről a ruha egy hétig lent sem volt. Amit velünk együtt átéltek, azt az életben elfelejteni nem fogjuk. Olyan barbarizmus volt, amire példa nem igen volt, talán 1944-. f< ’ül- multa.”
