Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-21 / 5. szám

January 31, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Emlékezzünk Károlyi Mihályról, a magyar nép hü fiáról Tisztelt Szerkesztőség! Olvasva lapunkban Károlyi most megjelent naplójának ismertetését, határtalan örömömnek adok kifejezést a Károlyit megillető ismertetés­ért. Jóvátevését látom annak a majdnem jóváte­hetetlen mulasztásnak, ami elhallgatás formájá­ban Károlyi és érdemes kortársai személye körül eddig fennforgóit. A közleményből sok mindent megtud az olvasó, de sokat elhallgat, aminek mi a munkásmozga­lom katonái, Károlyi korának tevékeny ismerői, végrehajtói voltunk. Károlyi nemes alakját meg­rajzolni a történészek dolga. Mi magunk csak a Károlyi korához fűződő és a népiélekbe gyökere­zett emlékeket regisztrálhatjuk. Még számosán élünk azok közül, akik jártunk abban a katlan­ban, melyet Károlyi óriássá nőtt szelleme tüzelt. Károlyi dúsgazdag arisztokrata létére nem hírnév után vágyó hamis szólamokat dobáló politikus volt, hanem a haza sorsáért, a véréig kizsarolt magyar népért aggódó ember, aki a dolgok mé­lyére hatolva mutatta meg nemzeti életünk alap­vető hibáit. E miatt gyűlölték őt mágnás társai és ez emelte őt dolgozó népünk szemében géniusz- szá. A parlamenti harcok közepette félreérthetetle­nül szemébe mondta a szőrösszívű Tiszáknak, Andrássyaknak (apósa), hogy földet, emberhez illő jogot népünknek, kiket a nincstelenség Ame­rikába üz és ezen az utón elsorvad nemzetünk. De ezek a figyelmeztetések süket fülekre találtak, s utána jött a vízözön, Károlyit és becsületes tár­sait kidobták az úri parlamentből. Semmiféle terror nem tudta eltéríteni útjáról. A szocialista és haladó polgársággal megalakítot­ta a “Vállasztójogi Ligát”, melyen keresztül ösz- szefogva minden becsületes lakost a közös érdekli küzdelemre ösztökélt Itt mutatkozot Károlyi igazi nagyságában. Ha kellett, ott tüntetett velünk az utcán a csendőrség, rendőrség brutális fellépése ellen. Frappánsan megmutatta azon a Nemzeti Muzeum-kerti gyűlésen, amikor dacolt a fölosz­lató paranccsal szemben és tüntető sétára indult a tömeggel. A Kossuth Lajos utca sarkán Károlyi és Justh mellének csendőrszuronyt szegeztek és csak a tömeg erélyes fellépése akadályozta meg a vérontást. Újpest, Rákospalota “Választójogi Liga” nép- gyülést határozott és bizottságot küldött a par­lamentbe meghívni a Károlyi vezette Független­ségi Pártot. Voltunk a bizottságban ipari munkások, disz- magyaros kisgazdák és egyéb rétegek. Amikor az ülésterem csarnokában vártunk Károlyira, Andrássy Gyula hozzánk jött abban a hiszemben, hogy őt keressük; ugyanakkor ért oda Károlyi is. Andrássy úgy nézett le bennünket és Károlyit, mint valami gonosztevőket. Károlyi a legvésze­sebb időkben mutatta meg igazi nagyságát. A háború kitörését mindenáron meg akarta akadá­lyozni. Élete, egyéni szabadsága kockáztatásával szorgalmazta a békekötést. Az események Káro­lyinak adtak igazat. A Tiszák siralomvölggyé sü- lyesztették és szétdarabolták szülőhazánkat. Hogy mennyire a néptömegek leikébe záródott Károlyi, azt az összeomláskor lehetett látni a legjobban. Abban a reménytelen, tragikus hely­zetben a szervezett munkássággal egybevetve Károlyi tekintélye kölcsönzött bizalmat hazaözön­lő hadseregnek. Földosztás, jog, emberhez illő méltóság motoszkált az agyakban és emberré szelídültek a bosszút lihegő katonák. De a tala­ját vesztett gonoszság sem aludt akárcsak napja­inkban; szőtték a terveket a boldogság útjára lépett népünk elbuktatására, fájdalom, eredmény­nyel, mint már annyiszor ezelőtt. Károlyi sok ezer szabadságharcos társával fenékig ürítette a keserű poharat, végig igazi harcostársa maradt és a legbecsületesebb barát. Amerikában is intri­káltak. Égjük nap azt írták az “igazmondók”, hogy Károlyi koldusszegény, elkártyázta vagyo­nát, majd napok múlva igy írtak: Károlyi hatal­mas vagyonát a Horthy bíróság elkobzásra Ítélte. Mindezek ellenére az amerikai magyar Károlyi­Olvasóink hozzászólnak a köziigyekhez ban látta az igazi segítőtársat. Sok honfitársam­mal beszéltem itt Amerikában, akik egyhangúan szivükbe zárták. Régi mozgalmi emberek nehez­ményezték Károlyi semmibevételét. A szülőházéjáér aggódó amerikai magyarság­nak is van kívánalma az óhazai eseményekkel kapcsolatban. Legyen szavunk “tetemrehivás”. Bármi is okozta a magyar tragédiát, az ország vezetőit is terheli a felelőség. Reálisabb vágányra állítsák szivüket, főként eszüket. Amennyire hűt­lenség, olyannyira ostobaság volt Károlyit és be­csületes kortársait elhallgattalak Tudni kell, hogy a földosztó Károly in keresztül a magyarság lelkében meg volt az erkölcsi alap egy uj világ építésére. Károljű és az őszirózsás Októberi For­radalom előtt soha a magyar népnek annyi joga, reménysége nem volt. Ha Károlyinak és a szer­vezett munkásságnak sikerült volna megterem­teni a népuralmi parlamentet, úgy az osztrák- magyar uralkodó osztály nem tudta volna megin­dítani a világháborút. Károlyin kivül sok tündöklő csillag van a ma­gyar horizonton, mint Hock János, az arany- szájú pap, aki krisztusi hévvel küzdött a magyar nép igazságáért és akit példaként lehet odaállí­tani a mennyországot szajkózó papság elé: ime egy becsületes pap, aki már a földön akarja mennyországba juttatni az elnyomottakat, kö­vessétek! De a civilizáció útjára lépett magyar munkásság szivébe zárta más nemzetek becsü­letes fiait is. Óhazai testvéreinknek figyelmébe ajánljuk, hogy áldozzanak méltón Károlyi emlékének, le­gyen nagy szelleme szilárd talaj, amelyre épít­hetik a boldog hazát. Fejezzék ezt ki úgy, hogy termelő szövetkezetét nevezzenek el róla. Nevez­zenek el kulturotthont Károlviné Andrássy Ka­tinkáról, a legodaadóbb hitvestársról és harcos­társról. Ez a legbecsesebb ajándék, amit kérges- kezű, fennköltlelkü munkások adhatnak igazi barátaiknak. V. .s. BBBBBBBBBBBBBEBSBBBBBBBRRBEBBBBBBBBEBBB'B Gondolatok a naptár körül Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, nagyon szép és leg- jobb kívánságom küldöm mindazoknak, akik oly iszeretettel és odaadással fáradoztak ezen év­könyv előteremtésén. Sok hasznos tudnivaló, felvilágositó, szórakoztató elbeszéléssel van tele. Hogy hazai képek nincsenek benne, ki hogy ve­szi fel. Én azt hiszem, hogy mi nem vágyunk •olyan fényképeket látni, mint amilyeneket most lejátszottak Magyarországon azok az úri bitan­gok, akik nem akarják elhinni, hogy az úri be­tyárvilágnak már befellegzett. Mintha csak lát­nánk őket, szomorúan vakaróznak, hogy tervük nem sikerült, Y. M. Nincs megelégedve a lap irányával Tisztelt Szerkesztőség! A lap irányával nem vagyok megelégedve. Na­gyon “hoci-boci-tarka”, nincs határozott iránya. A refugee-kat. én meggyőződésbeli náci bérencek­nek tartom, mert ők a nácizmus felszabadítói akartak lenni. Az egyik munkástársam mondta el nekem, hogy a mült év október végén elment egy magyar korcsmába, ahová a hídverők fő és altag- jai szoktak összejönni. Ott volt egy csendőrszá­zados és mutatta a sürgönyt, amit aznap kapott, hogjr "azonnal repüljön haza... a zsidók már lógnak . Aznap el is ment. Kéthlv Anna szerint ez nem antiszemitizmus, csak egy kis tréfa. 1945 óta szervezték ezt a puccsot a munkásmozgalom ellenségei. Milliókba került nekik a robbantás, de céljukat nem érték el. A hiba a gyors iparosítás­ban és az ipari szervezet hiányában található. Szükség van a népek osztálytudatra való nevelé­sére a nagyhangú forradalmi jelszavak bömbölé- sével szemben. Balogh ★ Válasz egy óhazai régi bajtársnak Kedves öreg bajtársam! 1956 okt. 21-én kelt leveled megérkezett dec. 25-én. Megértem soraidból, hogy félelemben él­tél és azért nem irtai az elmúlt tiz éven át, mert r- jkisfának voltál bélyegezve. Kedves bajtárs! Te nem voltál rajkista, a spanyol szabadságharc­ban Rajkot nem ismerted, mert ott Firtos Laci héven szerepelt és te mint teherautó-vezető az autó-osztaghoz tartoztál és nem volt szolgálati összefüggésed Rajk hatáskörével. Raj,k a 13-as brigádnál volt komisszár és te a 15-ik amerikai brigádhoz tartoztál. Azt is megértem, hogy rajkista bélyeget tet­tek reátok azok a szerencsevadász-iparlovag, szoba-harcosok, akik a harcba eljönni gyávák voltak, de a magyar népszabadság vívmányait siettek megszállni, mint a legyek a dögöt. Be­fészkelték magukat a minisztériumokba és onnét adtak véleményt rólatok. Persze, akik a marx­ista tisztaság mellett szót emeltek, nem váltak fejbólógató jánosokká. Rajk bukása után azok rajkista bélyegzőt nyertek, hogy elnémítsák őket és te is ezek közé tartoztál, leveledből ítélve. Amazok, akik mindenre bólintottak, azoknak juttattak előnyöket. Némelyek kaptak 8, vagy 9 hold jó földet egy, vagy két holdas kerthelyi­séggel házat, tehát ICL—11 holdig terjedt a ju­talmuk. A másik kapott városokon házat, fize­téses állással. Ezek voltak a szobaharcos hősök hátsó támaszai, igy alakítottak fejbólógató hát­teret maguknak. Beékelték magukat Rákosi és iaácsadói közé és ők vezették tévútra Rákosit. Úgy értem leveledből, hogy Zalka Máté emlék­érmet osztanak a spanyol harcosoknak és rólad nem tudnak. Már vágj' tiz éve osztottak szabad­ságharcos okleveleket; egyik bajtársam, aki ve- rrető munkát végzett, ebben az időben volt Ma- gyaroszágon, a francia emigrációból meghívták az ünnepélyre. Azt irta, hogy olyan egyének díszelegnek oklevelekkel, akiket a küzdőtéren sohasem látott. Megjegyezte, hogy hol voltak ezek az urak, amikor a bátrak kellettek. Az ün­nepi vacsorát meg sem várta, elment szállására és fájó szívvel tért vissza Franciaországba. Ha a jelenlegi történelmi időkben lejátszódott tra­gédiát meg akarjátok érteni, meg kell értenetek azt, hogy a népi demokrácia csemetét megszáll­ták a belülről rágó mérges rovarok. A menekült mágnásosztály kémjei és beültetett ügynökei ál­tal szigorúan figyelte a szociálizmus fája gyöke­reinek rágását; amikor a rovarirtást megkezd­ték, alkalmasnak látták a terepet a régi úri ha­talom visszaállítására és a kommunisták nya­kának elnyiszálására. Ismét a szovjet népnek kellett megmenteni a magyart. A szabad nemzet hős fiai először 1945- a némettől mentett meg benneteket és felszaba­dították az országot. 1956-ban önmagátoktól és régi uraitoktól, az Eszterházyaktól, akik már benn voltak Pesten. Azt üzenem nektek, én, kanadai szegény pa­raszt, építsétek újjá a romokat, dolgozzatok, termeljetek, mert csak a termelt javakból le­het jobb és szebb életetek, fizetéstek, örömötök. A kormánytok bármily nemes szivü is legyen, n csillagokról nem hozhat nektek jobb életet, ezt munkával kell megteremtenetek. Egységes nem­zeti szívvel föl a munkára! Legyen elég egjszer és mindenkorra a nemzet öngvilkos tragédiájá­ból. Bajtársi szerettei köszönt öreg baj társad. Kanadai farmer Károlyi Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents