Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-03 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 3, 1957 ÍS. Je íe ÍJ a S'JSe v/CeStíJA oj 1 hi ökrös szekér 3 és a nemzeti szocializmus t * Tisztelt Munkástársak! Hatvanhét évvel ezelőtt Budapesten a szociáldemokrata munkások jelszava ez volt: Világ proletárjai egyesüljetek. S most mit látunk? A lengyel és magyar munkások nemzeti szocializmust követelnek. Micsoda ostoba képzelet ilyesmit akarni! Ez olyan lehetetlenség, mintha egy anya, mikor megszülte gyermekét, vissza akarná gyömöszölni. Hát ez még mesének is elképzelhetetlen. Én mint egyszerű munkás, egyetemi tanult- aág nélkül is meg tudom érteni, hogy őrület ilyesmire gondolni is, amikor a technikai fejlődés ilyen magas fokán állunk. Kell, hogy modern emberhez méltóan gondolkozzunk. Nem lehet visszatérni arra az időre, amikor ökrös szekérrel utaztunk egyik helyről a másikra. Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez tevő rétegének életét megkeserítették. Ezt az alkalmat használta ki a 11 év óta készenálló, szervezkedő reakció a maga bűnös céljaira. A ‘nemzeti szocializmus’ elve nincs ellentétben a nemzetközi munkásszolidaritás elmeivel és csupán annyit jelent, hogy a különböző országokban, ahol szocializmust építenek, vegyék tekintetbe az illető nép nemzeti és kulturális hagyományait. Mi hátránya lett volna a szocializmusnak Magyarországon, mondjuk például, ha meghagyták volna augusztus 20-ikát Szent István napjának?) ÍTÉLET vagy bírálat? Most kezdem megérteni, hogy Sztálinnak sok tekintetben igaza volt. Mi történt volna, ha kesztyűs kézzel bánik mindenkivel, amikor az ország élére került 40 évvel ezelőtt. Olyan ipart épített, mely ma vetekszik az Egyesült Államokéval, Tehát nem volt árulója a szocializmusnak, mint sok hasbeszélő szeretné a világnak magyarázni. Magyarországon és Lengyelországban is az volt a baj, hogy minden rablót beengedtek, mielőtt a szocializmust megszilárdították volna. Jgy történhetett csak, ami a legnagyobb meglepetésemre történt. Szinte hihetetlen még most is, pedig megtörténtnek kell elkönyvelnünk. Nem tudják megérteni, hogy ha az orosz munkások tem zavarják ki Hitleréket és a magyar rablókat. ma már hire sem volna a magyarnak. Azt, emit Mária Terézia, II. József, Bachék óta akartak a Habsburgok, elnémetesiteni Magyarországot, az Hitler alatt megtörtént volna. Hitler a magyart alacsonyrendü, korcs fajnak tekintette. He bármilyen szégyenletes dolog történt, nincs okunk kétségbeesni. Kutya ugat, a karaván halod. . .mondia a régi közmondás. Az ígéret földjén sem adják a házat ingyen. Itt is 25—30 évig kell dolgozni egy munkásnak, ha nagyon erősen dolgozik, mire egy házat szerez magának. De az otthoniak azt hitték, hogy csak imádkozni kell és manna fog lehullani az égből. Egy esetet írok, amely az 1937-es sztrájkban történt. A Fleetwood gyárban ülősztrájk volt, ?>O00 munkásból 150-en maradtunk benn és esténként elbeszélgettem a munkavezetőkkel, ők voltak, akiket jól ismertem és egy este beszélgetni kezdtünk, hogy ki mit érdemel a munkájáért s én azt mondtam, kezdjük a mérnöknél. Egy fiatal francia mérnök tervezett egy 16 cilinderes motort, amit a Cadillac kocsiban használtak és e. mérnöknek megállapítottuk a bérét 25 ezer dollárban; a munkavezetőknek pedig háromszor annyit számítottunk, mint az átlagos munkás keresete, mert ö azt mondta, annyit érdemel, tékát megegyeztünk. Fgy Cadillac kocsit teljesen felszereltünk, csupán a gummikerekek hiányoztak róla és én azt mondtam, hogy üljön a kocsiba és próbálja ki. Rámnézett és azt mondta, igy imm lehet használni. Ön állította, mondtam én r°Vi, hogy az átlagos munkás nem fontos. Ha rém fontos, akkor miért nem hajtja a kocsit g’immi nélkül? Egy szó a másikat követte és ráfértünk a szocialista társadalomra, ő nem akarta f szocialista rendszert elismerni. Én kezdtem ne- I : magyarázni, hogy az uj társadalomban egy- f irmának születnek az emberek, egyenlő joguk Van az élethez és ha még akkor is lesznek, akik beképzelik, hogy ők többet érdemelnek, arra is van orvosság. Aki beképzeli, hogy kétszer annyit 'érdemel, mint más, annak egy ebéd helyett két ebédet kell megennie és egyszerre két pár cipőt viselnie és igy tovább a ruhával és a telhetetlen be kell, hogy lássa helytelen felfogását. E. K. • (A szerkesztő megjegyzése: Komoly, gondolkozó munkás írása a fenti levél. De, véleményem -s^ennt téves némely megállapítása. A magyarországi munkásság nem “imádkozással akart magának jólétet teremteni. 11 évi keserves munkát fektetett bele. Tény, az életszin- ivonal emelkedett, de emelkedtek ezzel párhuzamban olyan tényezők is, melyek a nép számotTisztelt Szerkesztőség! Lapunk december 20-iki számában K. A. aláírás fölött néhány megjegyzés jelent meg a dec. 6-iki számban megjelent s általam irt SZÉL- JEGYZETEK-re vonatkozólag. Engedje meg, hogy csak röviden erre viszont én tegyek néhány megjegyzést. Legelőször is leszögezem, hogy teljesen egyetértek K. A. megjegyzéseinek úgy a lényegével, mint a szellemével. De úgy látszik K. A. félreértette Írásom célját. írásommal egyáltalán nem a jogos bírálat ellen álltam ki, hanem csak azokat akartam egy kissé lehűteni, akik józan megbirálás helyett, higgadtság és meggondolás nélkül gyors ítéletet gyakorolnak. Ha a haladó magyarok közt nincsenek ilyenek, arra büszke lehetünk. De sajnos, elszomoritóan sok ilyennel találkoztam az utolsó két hónap folyamán, és éppen ez volt az, ami cikkem megírására késztetett. És ezek bizony dobálták a köveket azokra, akiket ők hiányos adataik alapján elitéltek. (A kődobás ítélet, nem bírálat.) Az elkövetkező hetek egyre több bizonyítékot! fognak szolgálni arra, hogy kik okozták a kirobbanás! ; ha mégannyi gyúlékony anyag halmozódott is fel, az magától nem okozott volna ilyen robbanást. V. Beboesájlásí bszosiyilvány Tisztelt Szerkesztőség! A clevelandi angol nyelvű lapok tele vannak a szabadsághősök képeivel, dicséretével. Egyik nap azt Írják, jól öltözöttek, jól tápláltak, egészségesek. A másik nap rongyosak, soványak; abban azonban megegyeznek, hogy mind iskolázott és képzett szakmunkás. No, de december 14-én, mint a derült égből a villám úgy csapott le John P. Leacacos cikke, hogy a 21,500 szabadsághős között 200—450 körül van a kommunisták száma. De megjegyzi, hogy amelyik kommunista be tudja bizonyítani, hogy keménykötésü, kommunistát és szovjet katonát gyilkolt, és birtokában van a Nagy Imre által kiállított bizonyítványnak, az bent maradhat az országban. Aki pedig a fentieket nem tudja bizonyítani, azt visszaküldik Ausztriába. Nem akarok ezzel a cikkel sokát foglalkozni, habár érdemes volna, csupán annyit még, hogy megnyugtatják a clevelandi magyarságot, hogy titkos kommunista ügynökök nincsenek közöttük, mert azokat mind meggyilkolták a szabadság- hősök, a további kivizsgálást pedig a zsidó és katolikus szervezetek vezetőségeire bízzák, melyek eddig is jó munkát végeztek ezen a téren. Kedves clevelandi honfitársam, nyugodj meg és minél több szabadságharcost fogadjál be hajlékodba, és várj a fejleményekre. Egy clevelandi olvasó PLAINWELL, Mich. — John May gazolin állomására beállított Santa Claus és a tőle megszokott mosolygással boldog karácsonyt kívánt. Látván, hogy May egyedül van, hirtelen előhúzott egy revolvert, ráfogta a meglepődött emberre és ráparancsolt, hogy a cash-register tartalmát öntse az eléje tartott papír zácskóba s aztán “szerencsés újévet” kívánva elillant az igy nyert 300 dollárral. — Nos, hát ki gondolná, hogy a mosolygó kis öreg ilyen huncutságra is köpés?! “Mit felelsz a szegénynek, ha hite-lángját eltékozoltad? Az ólmos hetek múlnak, a magyar tragédia nő, nő a világ szeme előtt. Ki-ki megkereste már a maga halottjait, “normalizálódott’’ az élet, ahogy mondják. De a dráma észbontó üteme nem csendesül, sebesebb lesz, ahogy múlnak a napok, ahogy ráeszmélünk, hogy csak az elejét láttuk a hosszú betegségnek. Magyarországon a történelem zordon logikájával vetődnek fel a szocializmus eddig eltakart és alig sejtett létkérdései. Felettünk vajúdik, rajtunk tanul a világ. Nincs szocialista, aki kitérhet a felvetett kérdések elől, akit ezek a kérdések ne állítanának szembe önmagával. Kész feleletek nincsenek: a magyar eseményekre nincs példa a történelemben. Valóban igaz, hogy a magyar események bonyodalmasak voltak, hogy csak erélyes és bátor gondolkodással lehet őket felmérni, minden hírverés és propaganda félretolásával. Akkor nem is olyan nehéz őket világosan megérteni. Megérteni általában csak azt nehéz, aminek nincs világos értelme. Az események főokául mindenki elfogadja a párt volt vezetőségének hibáit és bűneit. A dolgozó tömegek haragéi jogos harag volt, a népi megmozdulás igaz ügy volt. Tavasz óta komoly, szenvedélyes viták folytak a pártban és a népi demokratikus szervezetekben. Belső demokratikus forradalom bontakozott ki, amely a kormány és pártvezetéstől követelte az ügyek közös rendezéseit. Ez a vezetés nem értette meg a közélet és a párt reformjára törekvő mozgalom erejét és mélységét. Túl keveset, túl későn cselekedett. A népi megmozdulás célkitűzései szocialista célkitűzések voltak. A Huszadik Kongresszus életeimében kereste Magyarország saját és független útját a szocializmushoz. A dolgozók ragyogó tizéves teljesítményeit hazug perek szégyenfoltja éktelenitette el. Hogy voltak Magyarországon reakciós erők, régi nácik, nyilasok, nyugati ágensek, hidegháború szervezte ellenségek, azt csak a vak nem látná. Az ő céljaik egészen mások voltak — a föld, a gyárak elrablása, az úri és kapitalista Magyarország visszaállítása. Saját erejükből a népi társadalmat felforgatni menr-tudták volna. De tudtak! a zavarosban halászni, a népi megmozdulásba belekapaszkodni. Meggyőződés dolga, hogy a forradalmi, népi erők el tudtak-e volna bánni a reakcióval. Személyes meggyőződésem az, hogy el. Ezt, ha semmi mást, a munkásság fellépése e hetekben megmutatta. Sajnos, a szovjet hadsereg behívása októberben a legellentétesebb erőket is összeforrasztotta, és a katasztrófa kezdetét vette. Hogy a magyar megmozdulás népi és szocialista gyökerei olyan kevéssé ismertek a nyugati országokban, annak egyik oka kétségtelenül a “valóság álnok elhallgatásában” van, amivel a nyugati propaganda a saját számára igyekszik kisajátítani és elferdíteni a magyar eseményeket. A másik oka abban van, hogy a haladó sajtó egy része, amely még mindig ellenzi a szabad vita kifejlődését, eltökélve és megátalkodottan hallgatta el ugyanezt az igazságot, akaratlanul segítséget nyújtva a nyugati propagandának. Közben a magyar események látszólag mindig érthetetlenebbé válnak. A népi megmozdulásban a munkásság önmagából olyan szervet alkotott, ami háromhetes általános sztrájkban vezette a munkásosztályt, — a Központi Munkástanácsot. Mi lesz Magyarországon, a szocializmus felépítésében a munkástanácsok szerepe ? Ha a kormány nem bírja a munkástanácsokban szervezett munkásosztály bizalmát, milyen társadalmi erőre támaszkodik? Ha a régi párt ahogy a “Pravda” Írja, “széthullt”, milyen értelemben létezik az uj párt? Olyan céliránnyal indul-e útnak, amiért kiálltak a pártreformerek — vagy a restaurációra, a “régi dolgok”, módszerek és emberek visz- szaállitására vesz-e irányt? De ha igy volna, ki bízzék meg benne? — de mit felelsz a szegénynek, hogyha hite-lángját eltékozoltad? Ha most gyanakvó szemmel nézi — tanulván — a hívást, az intést, s nem kap tőle földi, sem égi isten mást, csak nehéz legyintést? (József Attila) A magyar szocialista irók és költők hangot adtak egész népüknek. Olyant, ami annak a kis országnak a történetében elhallatszik akár az idők végéig. D. T.
