Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-21 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 31, 1957 VIHAR A HASI-GYANÚS “SZABAD MAGYARSÁG” KÖRÜL GONDOLATOK MAGYARORSZÁGRÓL 0. ('.öle. az oxfordi egyelem szociális és politikai elmélet Urnára, hires szociálpolitikai ivó, az Angol Munkáspárt .nemhivatalos ideológusa Gondolatok Magyarországról dininél cikket irt a New Statesman and Nation című angol hetilapban. Az elábbiakban kivonatosan ismertetjük a cikk azon részeit, amelyekben az október 23 és november 7 közötti magyar helyzetet elemzi. Elöljáróban hangoztatja, hogy elitéli a Szovjetunió magyarországi beavatkozását, de ugyanakkor rámutat arra is, hogy a legutóbbi magyar- országi események megítélése nehéz probléma elé állítja a nyugati baloldali szocialistákat, nemcsak azért, mert még nagyon nehéz teljes bizonyosságot szerezni a tények felől, hanem azért is, mert a tényeket — ahogyan most ismerik — nem könnyű elemezni. “Könnyű antikommunis- ták számára — Írja Cole — még ha szocialistáknak is nevezik magukat, az eseményeket úgy 'vázolni, hogy egy hős nép fellázad elnyomói ellen és csupán a szovjet harckocsik ereje akadályozta meg egy szabad nemzeti kormány felállítását és megszilárdítását. Az sem meglepő, hogy a legtöbb nyugati lap az ügy e változatát terjesztette nap nap után. A baloldali szocialisták főként azért nem tudják ezt az események kielégítő ismertetésének elfogadni, mert köztudomásúak azok az erőfeszítések, amelyek régóta folytak, különösen olyan szervezetek, mint az “Amerika Hangja” égisze alatt és amelyek célja zendüléseket szítani a népi demokráciákban, továbbá közismertek a kapcsolatok, amelyeket e szervezetekkel olyan személyek és csoportok tartottak fenn, akik a fasiszta Horthy-rendszerrel azonosították magukat. Nem az a kérdés, hogy játszottak-e ezek az elemek valami szerepet a felkfelésben, inkább az, hogy milyen nagy szerepet játszottak és hogy mi történt volna, ha magukra a magyarokra bízták volna, hogy intézzék el beavatkozás nélkül saját ügyeiket. Spontán mozgalom A cikkiró úgy vélekedik, hogy a magyar felkelés jórészt mint spontán tömegelégedetlenség! mozgalom indult meg. Azt hangoztatja, hogy a kommunista párt népszerűtlenné vált a tömegek jelőtt. “Alig robbant ki azonban a forradalom — Írja —, bizonyos reakciós elemek, nagyon természetesen, látták, hogy elérkezett számukra az alkalom, hogy abból saját céljukra kovácsoljanak tőkét. A zendülésnek nem volt megfelelő vezetése, nem volt olyan szervezett párt vagy csoport, amely abban a helyzetben lett volna, hogy meg- ragadjy a vezetést és határozottan irányítson. A munkástanácsok — folytatja Cole — a legfontosabb gyülekezőpontok voltak ugyan, de nem állt mögöttük semmiféle egyesitő erő, amelynek világos, határozott vonala lett volna. Nem volt sok befolyásuk, sőt mondhatni, semmi befolyásuk ■nem volt a vidéken, ami természetesen döntő fontosságú. Ilyen körülmények között adva volt minden elképzelhető alkalom a csatlakozáshoz, minden rendű és rangú elégedetlen csoport számára és a befolyás megsze rvezéséhez a különböző néprétegek felett, sőt saját helyi “kormányaik”, vagy ideiglenes rendszereik felállításához is. E csoportok közül egyeseket a szabadság és a demokrácia magasztos eszméi is lelkesítettek, mig mások majdnem leplezetlenül fasiszták voltak, szilárd eltökéltséggel, hogy megsemmisítik az egész 1945-ös forradalmat, amely megfosztotta trónjuktól az előzőleg uralkodó hatalmakat. Ilyen körülmények közepette jutott Nagy Imre hivatalba, de nem hatalomra, azon kísérletei nyomán, hogy középutat, alternatívát találjon a széthullott kommunista rendszer heyett. Nagy Imre azonban nem mutatta semmi jelét annak, hogy képes lenne a felkelők fő csoportjait kormányának elismerésére késztetni. Minél inkább igyekezett kormánya alapját kiszélesíteni, a legkülönfélébb irányzatú politikai személyek felvételével, annál kevésbé volt képes eredményes vezetést adni. A százszázalékos reakciósok olyan erősöknek érezték magukat, hogy egyszerűen tudomást sem vettek róla. A munkástanácsok nem tömörültek körülötte, mert nem értette meg velük világosan, hogy voltaképpen mit igyekszik tenni. Ennélfogva tökéletes felfordulás fenyegette az országot. Nem lehet megmondani, mi történt volna, ha a Szovjetunió, miután kiürítette Budapestet, nem küldte volna vissza harckocsijait és nem Az American Jewish Committee a nyilvánosság előtt azt a vádat emelte, hogy Camp Khmerben egy kimondottan náci szellemű magyar újságot, a “Szabad Magyarság”-ot terjesztik a magyar menekültek között. Irving M. Engel, a Committee elnöke kijelentette, hogy a lap első három számát titokban a táborparancsnokság tudta nélkül csempészték be. A tábor vezetősége különvéleményt jelentett be. Azt állítják, hogy ők igenis tudtak a “Szabad Magyarság” terjesztéséről, de nem találták a lapot demokráciaellenesnek, miként a táborban terjesztett többi magyar lapot sem. Mr. Engel azt állítja, hogy a “Szabad Magyar- ság”-ot a volt magyarországi nyilaspárt amerikai támogatói adják ki. A lap kiadójának neve “Magyar Publishing Company”. Szerkesztőségük és kiadóhivataluk, 1592 First Avenue alatt van. A lap egyik száma közölte a véresszáju nyilas iró, az Amerikából annakidején deportált Mar- schalkó Lajos “költemény”-ét. Balogh Lajos, a lap egyik részvényese, közismert newyorki melltartógyáros, azt hangoztatta, hogy a lap “demokratikus szellemű, ő 37-7 J 62. Avenue, Woodside-ot jelezte a részvénytársaság címeként. Ha a nyilaskeresztes mozgalmat és a nyilas hadsereget “demokratikus szellemü”-nek lehet nevezni, akkor a “Szabad Magyarság”, amely dec. 21-én közölte a nyilas MHBK amerikai “főcsapat vezérének”, valami Martonfalvy Hugónak cikkét, szintén “demokratikus szellemű”. Az a véleményünk, hogy Camp Kilmer táborKülöstös segély elosztás December 6-án gyűjtést rendeztek Chicagóban a polgármester jóváhagyásával a magyar menekültek javára, összesen 125,226 dollárt gyűjtöttek. Ebből mindenekelőtt levontak 3,600 dollárt, “költségekre”. A sok dúsgazdag emberbarát, politikus, intézmény, akik s amelyek a gyűjtést rendezték, nyilván nem voltak képesek a párezer dollár költséget fedezni. A fennmaradt összegből eljuttattak 60,000 dollárt az Elnöki Segélyalapra, melyből a menekülteket támogatják. Miért csak 60,000 dollárt ? És miért csak a menekülteknek? A megnyomorított, megbénított Magyarországon nincs akkora szükség a tragédia áldozatai támogatására, mint a mi dúsgazdag fogadott hazánkban? A fennmaradt több mint 60,000 dollár 62 százalékát a Katolikus Jóléti Tanácsnak adták. Kérdés: Amikor kollektáltak az utcán, meg- mondták-e a népnek, hogy a Katolikus Jóléti Tanács javára gyűjtenek? Mi nem vonjuk kétségbe a Katolikus Tanács jogosultságát a közönség támogatására. Minden bizonnyal sok jó munkát végez. De hogy a magyar menekültek segélyezésére gyűjtött összeg jelentékeny részét katolikus jóléti alapra fordítsák, ezt nem értjük. És még kevésbé értjük azt, hogy ha már mindenáron az itteni szervezetek közt osztják fel a magyar menekültek javára gyűjtött összeg felét támogatta volna az uj kommunista kormány alakítását célzó kísérleteket, Kádár vezetése alatt. A fenti tények mérlegelése ellenére helytelennek ítéli a szovjet katonai beavatkozást. Ugyanakkor azonban megállapítja: “Nem hiszem — folytatódik a cikk —, hogy ha félreállt volna, akkor a magyar nép szabadon és demokratikusan tudott volna dönteni saját sorsáról. Különféle (elemeknek, amelyek a felkeléshez csatlakoztak, nem volt közös politikájuk, ennélfogva menthetetlenül összevesztek volna egymással. Valószínűleg még nyugati beavatkozás nélkül is polgárháború dúlt volna, amelynek kimenetelét nem lehetett volna megjósolni.” parancsnoksága kissé túl gyorsan adta ki a makulátlan demokrácia bizonyítványát a “Szabad Magyarságának. Mi jól ismerjük a lap alapitóit, támogatóit, céljait, kezdve a néhai Rév. Galambostól, akinél nácibb szellemű magyar kevés élt ebben az országban. De, sajnos, meg tudjuk, mert meg kell értenünk, a Camp Kilmer parancsnokság dilemmájának okát. Először is, magától értetődőleg, annyi esze, még egy nácinak is van, különösen amerikai magyar nácinak, hogy egyelőre ne tűzze ki gomblyukába, vagy lapja homlokzatára a svasztikát, vagy a horogkeresztetet. És, hogy ne követelje mindjárt az első néhány számban az égető kemencéket vagy kivégző táborokat a zsidóknak. Annyi világosság talán behatolt agyuk sötét zug- jaiba, hogy Amerika azért mégsem az, ami Németország vagy Magyarország volt 1944-ben. De, látva az amerikai külpolitika irányát — látva mint készül az Egyesült Államok elnöke fogadni a zsidók halálos ellenségét, Szaud királyt, látva, hogy miként hajbókol New York polgár- mestere a fasiszta Franco képviselője előtt, olvasva arról, hogy Hitler tábornokát, Speidelt jelölték a “szabad nyugat” NATO hadserege főparancsnokságára, türelmesen várnak a megfelelő időre és alkalomra, amidőn kibonthatják egyelőre összegöngyölt nyilas lobogójukat. A náci-gyanus lap camp-kilmeri terjesztéséről a newyorki “Az Ember” rántotta le először a leplet. Tekintet nélkül e lap más kérdésekben elfoglalt és szerintünk helytelen álláspontjára, e lépésükkel kiérdemelték az amerikai magyar társadalom háláját. a katolikus szervezet csaknem NÉGYSZER ANV- NYIT kapjon, mint a hasonló, jótékonvcélu munkát végző PROTESTÁNS szervezet, a Church World Service és HÉTSZER ANNYIT mint az ugyancsak fontos és aktiv humanitáriánus tevékenységet kifejtő zsidó HIAS szervezet? Elítéli a fenyegetéseket Hugh B. Hester nyugalmazott tábornok, akinek cikkei és levelei gyakran jelennek meg befolyásos amerikai folyóiratokban ( a Churchman-ben megjelent cikkét mi is közöltük lapunk jan. 10-iki számának első oldalán), levelet irt az uj Eisen- hower-Dulles doktrínáról a N. Y. Timeshoz. Hivatkozva Eisenhower elnöknek az 1955-iki genfi csúcskonferencián tett kijelentésére, hogy “nincs más választás, mint béke” felteszi a kérdést: “Miért kell veszélyeztetnünk a békét, elrontanunk minden együttműködés lehetőségét a folytonos nyilvános fenyegetésekkel?” Majd igy folytatja : “A tárgyaló asztalnál megegyezés jöhetne létre még arra is minden valószinüség szerint, hogy együttesen, az Egyesült Nemzeteken keresztül alapot teremtsünk az olajgazdag vidékek népei- magasabb életszínvonalának létrehozására, miként azt nemrégen Humphry szenátor ajánlotta. A Dulles ajánlat, ha elfogadják kizár minden együttműködés lehetőségét. Ez végzetes gyengeség, a nagy tragédiája a Dulles-ajánlatnak, csak úgy, mint a Truman-doktrinák előtt. Orosz kooperáció nélkül nem lehet állandó béke közép-keleten, de a világon sem, mert a kizárás, diszkrimináció tűrhetetlen úgy a nemzetközi, mint az egvéni életben. AKÁR TETSZIK NEKÜNK, AKÁR NEM, S E TÉNY A LEGTÖBB AMERIKAINAK nem tetszik, de a kommunistákkal egy világban élünk, még pedig egy igen összezsugorodott világban, ami azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk együttélni, csak úgy, mint nekik velünk együttélni, valamint a többi milliókkal együttélni, akik tegnap még nem voltak urak saját otthonaikban. Azokkal is, akik még ma sem szabad független népek. Siralmas lehet, de el kell fogadnunk, ha nem akarjuk a világot az atombombával egyesíteni.” Hugh B. Hester, U. S. nyug. brig, tábornok
