Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-21 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 31, 1957 . AJ AMERIKAI LÁTHATÁR Az uj költségvetés Az elnök uj költségvetési ajánlatában 78 százalék katonai célokra Irta: GERÉB JÓZSEF Nemcsak az ország népe, de még a kongresszus tagjai is nagy fejcsóválgatással fogadták az elnök uj költségvetési ajánlatát, mert azt tulma- gasnak találták. Igaz, abban, hogy melyik részt kellene csökkenteni megoszlók a vélemények a különböző érdekeltségek szerint. Az uj, 1958-as költségvetésben Eisenhower elnök 71 billió és 800 millió dollárt kér, amit ha egyforma adagokban szednének be a jövőre esedékes 172,500,000 egyént számláló amerikai néptől, — mondja az (AP) szakértője, — akkor mindenkinek, még a csecemőknek is, — sőt még neked is nyájas olvasó, — 416 dollárt kellene leszurkolni. De ne ijedj meg nyájas olvasó, mert ugyanakkor azt is jelentik, hogy a szövetségi kormány abban az évben akkora jövedelemre számit, amiből mindenkire (per-kapita) 427 dollár esik. Igv még 11 dollár fölösleg is marad. Azonban nehogy a pénztárcádban máris helyet készíts ennek a pár dollárnak, azt nem fogod megkapni, miután a terv szerint a fennmaradt összeggel a nemzeti adósságot fogják redukálni, hiszen az máris tul- magas s igen nagy kamatokat kell utána fizetni. Noha ez a költségvetés jéval nagyobb a múlt éjinél, még sincs hozzá sok megjegyezni valóm, hiszen megszoktuk már, hogy a népesség és a nemzeti gazdaság emelkedésével a szövetségi kormány kiadásai is növekszenek. Ez még mindig igy volt, miért lenne éppen most kivétel? A grafikai kép Azonban mégis egy kicsit elámultam, amikor a költségvetés grafikai ábrázolását nézegettem, amellyel a kiadások elosztását magyarázzák. A “Budget Bureau” a könnyebb megértés kedvéért egy cikkelyekre osztott kört rajzol, amely az ezüst dollárt ábrázolja. A különböző nagyságú cikkelyek a költségvetés egyes ágait mutatják, tehát a nagyságukat mindjárt arányosan láthatjuk. De azonkívül minden cikkelybe beírják a kiadás nemét is. így ebből a grafikai képből azt tudjuk meg. hogv a tervezett költségvetés minden dollárjából 59 centet közvetlenül a militariznius céljaira (katonai kiadásokra) szántak. Ez tehát aránytalanul a legnagyobb cikkely. A többiek igy oszlanak meg: 10 cent a kamatokra, 7 cent földművelésre, 7 cent a veterán katonákra, 2 cent adósság törlesztésére és minden más kiadásra összesen 15 cent. De nyilvánvaló, hogy a veteránokra költött 7 cent is a katonai célt szolgálja, hiszen a múltak táborait fizetjük vele. De éppenigy a militariz- mus kontójára mennek az adósságok törlesztései és a kamatok is, mert az adósságokat is a háborúkkal szereztük, összeadva ezt a négy tételt láthatjuk, hogy a költségvetés minden dollárjából 78 centet irányoztak elő katonai célokra, vagyis Mars isten dicsőítésére. Ezzel szemben iskolákra, kórházakra, utakra, erőmüvekre és minden — de — minden más kiadásokra csak 18 cent marad. Nem akarom bírálni ezt a költségvetést, rábízom nálamnál nagyobb szakértőkre. De amikor azt a grafikus ábrázolást nézegettem, akarva- nem akarva ez a három kérdés ötlött eszembe: 1. Meddig bírja ki az ország gazdasága az ilyen túlzó katonai költekezést? 2. Ha sokáig, akkor milyen mértékben lesznek a militaristák az ország urai, ami a polgárjogok elvesztését jelenti. 8. Ez a félelmetes fegyverkezés nem-e vezet elkerülhetetlenül a végső nagy katasztrófához: a Harmadik Világháborúhoz? Kardcsörtetés Minden kormány, — a parancshatalmi éppen- ugy, mint a demokratikus — szeret eldicsekedni azzal, hogy milyen “dicséretes” módon költi el a jövedelmét. De maga a nép is követeli, hogy mit kap a nagy adókért és egyéb állami jövedelmekért? És midőn a grafikai kimutatásban látja, hogy hadi célokra minden dollárból 78 cent megyen, akkor az azzal elért eredményekről is akar hallani valamit. Ezért küldték most világkörüli útra a nagy bombázó gépeket, mintha mondanák: “Látjátok, olyan nagyszerű bombázó gépeket vásárlunk, amelyek a föld bármely részére elvihetik az atombombát s még vissza is jöhetnek”. Ezért halljuk ilyenkor, hogy már olyan irányítható lövegeink vannak, amelyekkel 1,500 mérföldre is el lehet lőni s mint egyik-másik generális kihangsúlyozza, azokba is lehet atom- vagy hidrogénbombát tenni. Az admirálisok viszont azzal dicsekszenek, hogy az atomerővel hajtott tengeralattjárók akár hónapokig is járhatják a tengerek mélyeit és vihetik az atombombákat bármely tengerpart közelébe. És igy folyik ez a kardcsörtető, a Szovjetuniót állandóan fenyegető dicsekvós. Misem természetesebb, hogy a Szovjetunió erre éppenugy fegyverkezik. Lesz-e ennek a fegyverkezési versenynek határa? Avagy csakugyan kipróbálják, hogy melyiknek vannak jobb fegyvereik? Amig ez a fegyverkezési verseny folyik, egyetlen józaneszü ember sem ajánlhatja, vagy várhatja, hogy akármelyik oldal is egyszerre abbahagyja és ki tegye magát annak a veszélynek, hogy a túlerőre kapó ellenfél megtámadja és leverje. De éppenigy mondhatjuk, hogy nem józaneszü, hanem hatalmi őrületbe esett, vagy az anyagi érdekek következtében elbódult emberek azok, akik állandó kardcsörtető beszédekkel, fenyegetésekkel, sértegetésekkel, gvalázkodásokkal állandóan élesztik a háborús feszültséget, ezzel növelik a fegyverkezési versenyt és visznek bennünket lépésről-lépésre közelebb a végzetes nagy katasztrófához. Iskolák és kórházak Bevallom, sokkal jobban szeretném, ha a költségvetési dollár grafikumán azt látnám, hogy militarista célre megy 22 cent és a mindenféle békebeli célokra költenek 78 centet. Akkor jutna belőle iskolákra, kórházakra és sok más hasonló hasznos dologra. Akkor az iskolák nem panaszkodnának, hogy nem kapnak tanítókat, mert a fizetés olyan alacsony, hogy az iparokban jóval többet kereshetnek. Akkor nem olvashatnánk ilyen híreket az újságokban: Chicago, 111. — Az “American Educational Teachers Association” gyűlésén Dr. Norwood W. Brigance elmondotta, hogy már három éve nem tanít, hanem söröskocsit hajt. Dr. Brigance, aki azelőtt a Wabash College tanára volt, elmondotta, hogy mint teherautó-sofőr, heti 135 dollárt keres 85 dolláros tanári keresetével szemben. Felemlítették a gyűlésen, hogy például Flint, Mich, városban a szemétszedők kezdő fizetése 400 dollárral magasabb, mint a város középiskoláiban a kezdő tanárok kapnak. A tanítók természetesen nem azt kifogásolták, hogy a szemét-gyűjtők nagy fizetést kapnak, hanem csak azt, hogy a tanítókat fizetik nagyon rosszul. A tanácskozások folyamán aztán rájöttek, hogy az alacsony fizetéseknek egyik oka az, hogy a tanitók nagytöbbsége még mindig nem hajlandó szervezkedni. Ezen a téren a garbage- gyüjtők okosabbnak bizonyultak, noha a legtöbbjük nem sokat járt iskolába. A nagy fizetések Közismert dolog, hogy az egyetemeken más foglalkozási ágakhoz arányitva a tanárok igen alacsony fizetést kapnak. Sok évi tanítás után érik el a 6—8,000 dolláros évi fizetést, már amelyik eléri. Az igazgatók és a dékánok is csak a legnagyobb intézeteknél kapnak többet 10,000 dollárnál. De azért tévedne, aki azt hinné, hogy e kul- turintéményekben senki sem keres jól. Dehogyis nem! Éppen most olvastuk, hogy Bud Wilkinson ur részére az egyik oklahomai főiskola évi 50,000 dollárt ajánlott fel, mit azonban egy texasi egyetem még egy olajforrással és egy fényes yacht- tal toldott meg, hogy megszerezhesse Wilkinson ur szolgálatait. Hogy milyen szakmát tanit ez a Wilkinson, hogy annyira kapkodnak érte? Hát kérem, ez a “nagy tudós” labdázni tanítja a gyerekeket; — “coach”, vagyis az intézet football csapatának a tanítója. De persze nemcsak a hires “Bud” felett kapkodnak annyira, hanem más coach felett is, akinek a csapata már egv-két győzelmet vitt haza. Ilyenkor a torna-tanár urnák (coach legfeljebb csak ily minősítéssel bir) nagy hire kel, sokkal jobban ismerik, mint az egyetem igazgatóját, vagy akármelyik tudományos kutatóját. Millió és millió ember tudja például a Notre Dame, Dartmouth vagy Duke egyetemek sportigazgatóinak a neveit, holott máskülönben még azt sem tudják, hogy mely városban, vagy államokban vannak ezek az intézetek. Hiába, ez már igy van, mert az egyetemeknek sok pénzre van szükségük s miután a nagy militarista kiadások miatt a költségvetési dollárból nagyon kevés jut nekik, hát a hiányzó összeget adományok utján és a fottball meg más labdázó csapatok játékával szerzik meg. így lett a kultúra csarnokaiban a labdázás sokkal fontosabb, mint bármely akadémiai tárgy. Folytathatnánk tovább a költségvetés dollárjának analizálását; rámutathatnánk, hogy a militarista rész felfalta a kórházakra szükséges ösz- szegeket is, azért olyan túlzsúfoltak a kórházok. És lehetne még több oly dologra költeni, amelyek az amerikai nép gazdasági jólétét és kulturális színvonalát emelnék, ha Mars isten nem harapna olyan nagyot abból a költségvetési dollárból. Hej, ha az a HA ott nem volna! TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS KÉRDÉS: Már megettem a kenyerem javát, de még mindig dolgoznom kell. Félek, hogy a munkaadó megtudja koromat a “Social Securi- ty”-től és nem ad munkát, lehetséges ez? FELELET: Nem lehetséges. A “Social Security” iroda nem adja ki az alkalmazottak korát a munkáltatóknak. KÉRDÉS: Novemberben elmúltam 65 éves. 1950 óta fiamnál laktam, elvégeztem nála a házimunkát. A lakás és élelem mellett heti 10 dollárt fizetett nekem. Jogosult vagyok aggkori biztosításra ? FELELET: Nem jogosult. Ha valaki fiának vagy leányának dolgozik, nem jogosult aggkori biztosításra. KÉRDÉS: Ugv hallottam, hogy az aggkori biztosítást a havi átlagos kereset alapján számitják ki. Én csupán 8 hónapot dolgozok egy évben. A nyolc hónapot számitják, vagy pedig az egész évi jövedelmet veszik alapul? FELELET: Az egész évet számitják. Ha nyolc hónapon keresztül átlagos havi jövedelme 300 dollár, évi átlaga 206 dollár, ennek az alapján kapja az agkkori biztosiást, ami 78.50 lenne havonta. ^
