Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-21 / 5. szám
SZÉLJEGYZETEK A TRAGÉDIÁHOZ Egy ismerősöm lakásán kezembe került egy newyorki hetilap ezévi első száma, amely a “Kor- vin-köz hőseivel” Camp Kilmer-ben folytatott interjút. A “hősök” szószólója szerint ők demokráciáért harcoltak, fasiszták, antiszemiták nem szerepeltek a felkelésben. A “hősköltemény” olvasása közben arra gondoltam, hogy minden Amerikába érkezett menekültről feltételezhető annyi ravaszság, vagy mondjuk: életösztön, hogy ne kérkedjék fasiszta vagy antiszemita voltával. Feltételezhető, hogy minden ilyen jelenséget letagadjon az, aki itt akar maradni és joggal, vagy érdemte'entil “szabadsághősként” akar szerepelni. Mindez azonban csak találgatás volt és találgatással nem lehet megcáfolni határozott állításokat, amelyeket lelkünk mélyén kétségbe vonunk. A találgatásnak másnap reggel véget vetett egy vidéki magyar városból, január 15-ről keltezett levél, amelynek egy része igy szól: “Elképzelhetetlenül sok izgalom után most már azt írhatom, hogy viszonylag jól vagyunk. Mindketten régi állásunkban maradtunk és dolgozunk. Voltak periódusok, amikor úgy látszott, hogy vallásunk miatt ismét kenyértele- nekké válunk. Sajnos, ismét bebizonyosodott, amit láttunk és éreztünk, hogy itt még igen sok a fasiszta. A 12 év nevelése kevés volt az emberek egy részének a megváltoztatásához s fel kell vetnünk a kérdést, hogy hány évtized szükséges ahhoz, hogy az emberek egyformák legyenek és ne okozzon gondot és bajt, ha valakinek az őse történetesen a zsidó felekezet tagjaként született... ' “Rendkívül elkeserít, hogy hét éven keresztül végzett kiváló és elismerésekkel teli munkája után, órákon belül csak zsidó lett és hajszálon múlott, hogy állástalanná nent vált. Milyen élet ez?” A második levél egy budapesti napilap decemberi számában jelent meg. A rövid, de sokat mondó levelet a Kőbányai textilmüvek szövő-kikészitő telepe munkástanácsának elnöke irta Zala megyéből, ahová teherautóval és a dolgozók 80 ezer forintjával utazott, hogy számukra lisztet vásároljon! íme a levél: “Kedves barátaim! Elnézést kérek önöktől, de helyesebbnek tartom, ha az országot itt ha- 1 gyom, minthogy előbb-utóbb elvigyenek, mert a dolgozótársaim érdekében nagyon exponáltam magam, mint a munkástanács elnöke. A pénzt elvittem. Fájó szívvel búcsúzom. Sugár I Ottó.” Ez a Sugár Ottó névre hallgató menekült normális viszonyok között közönséges sikkasztóként érkezett volna külföldre, ahol a rendőrség elöl bujkálva kellett volna tölteni bűnös életét. Jelenleg más a helyzet. Jelenleg “szabadságharcosként” fogadják őt, lehetőleg munkába helyezik és felkarolják. Ha elmeséli, hogy hány oroszt és kommunistát ölt meg, még hősként is ünnepük. Nem tudjuk, hogy a külföld melyik országát “szerencsélteti” ez a sikkasztó, aki dolgozó emberek és családjuk szájából elvont pénzzel szökött meg, de jó lesz, ha itt Amerikában éber szemmel figyeljük esetleges megjelenését valamelyik magyarlakta város szinterén. Hazánk közismerten a korlátlan lehetőségek országa és ez a kalandor itt még sokra viheti, — ha az amerikai magyarság félbe nem töri magasra törekvő pályáját. Ha valahol netalán felüti a fejét, gondoskodjunk arról, hogy innen mielőbb “fájó szívvel búcsúzzék” és lehetőleg ez alkalommal ne sok pénzt vigyen magával. ÜZLETI ÉS SZAKKÖRÖKBEN, 5 billió dollárra becsülik az autóforgalomban egy év alatt előforduló torlódások költségét. Az autóbalesetekből származó károkét pedig 6 és félbillió dollárra. — Magva roszági riport — “Csak a szektás, ultrabaloldali elemek festik állandóan az ellenforradalom ördögét a falra. Csupán megszokásból ott is ellenforradalmat szimatolnak, ahol nincs. Még Győrben is sokan emlegetik az ellenforradalmat, pedig itt ez a veszély elenyésző volt” — ezeket mondták nekem a minap Győr megyei tanító ismerőseim. Úgy vélem, érdemes és szükséges vitába szállni velük, annál is inkább, mert ők talán kevésbé ismerik a győri ellenforradalmárok ténykedéseit, nem sodródtak bele annyira az események forgatagába, mint egy mindenre kiváncsi újságíró. Lássuk hát a tényeket. Az “életmentő” rádiószózat Október utolsó napján öt vöröskeresztes, fehérköpönyeges ember érkezett a győri rádióhoz. Igazoltatni akarták őket, de az egyik — Somogy - vári Lajos nevezetű — azt mondta: — Nincs idő! Emberélet forog kockán, ha azonnal nem szólhatok a rádióban. Nyomban megszállták a stúdió kijáratait. Lapos, amerikai géppisztolyokat vettek elő, s kény- szeritették a személyzetet, hogy közvetítse So- mogyvári rádiószózatát. “Somogyvári Lajos, az ebben a pillanatban is vérét hullató budapesti ifjúság küldötte eljött Győrbe, hogy haladéktalanul megalakítsuk az ellenkormányt”—mondta Somogyvári. — Milyen gyorsan átvedlett a budapesti ifjúság küldöttévé. Ám — mint később kiderült — Horthy egyik magasrangu katonatisztje volt. S Münchenből repülőgépen érkezett Győrbe, hogy részt vegyen az ellenforradalom szervezésében. “Itt a mai nap folyamán honvédelmi, illetve hadműveleti kormánybiztosságot alakítunk... folytatódott a “szózat”.—Honvédeink, írószövetség és egész fórumok vannak, akik megmozdulnak ugyan, de egyelőre csak a nyilatkozatig jutottak el. Ne mondhassák, hogy mi készenlétbe állunk, csak a parancsot várjfuk. Hát ez a parancs a mai nap folyamán ki fog szaladni”. S hogy Somogyváriék kikre akartak támaszkodni, a beszédből ez is kiderül: “Azokat, akik megbízhatatlanok, azonnal le kell blokkolni, őrizet alá kell venni! Bele értve a Belügyminisztériumhoz bármilyen formában tartozó személyeket is. . Minden kísérletet megteszünk arra, hogy a külföldön felrázzuk nemcsak az ott élő magyarokat, hanem minden olyan állampolgárt, aki arra kész, hogy önkéntes brigádokba, ezredekbe belépjen. Minden perc drága. Kérjük a szabad Eu- rópa-rádiót, hogy embereivel, diplomáciai karával együtt azonnal keressen összeköttetést a So- mogyvári Lajos vezetésével megalakítandó hadműveleti kormány biztossággal.” Somogyvári ur “kétéves terve” De a saját maga által kinevezett “hadműveleti kormánybiztos” és társai ellenforradalmi voltáról akkor győződhetünk meg legjobban, ha megismerjük, milyen célokért küzdöttek. Érről Somogyvári ur ezeket mondta: “Nagy Imre kormánya minden alkotmányos alapot nélkülöz. Husz-harmincezer fegyveres briganti és martalóc áll csak mögötte. Ezeket el fogjuk söpörni. A munkások pedig tudják a kötelességüket. A munkát azonnal abbahagyják és csak az újonnan megalakult kormány parancsára veszik fel. Akkor azután hamarosan el fogjuk érni az 1939-es élet- színvonalat. Ez a mi kétéves tervünk”. Nem Somogy várin múlott, hogy “szózata” mégsem hangzott el a győri rádióban. Beszédét ugyanis csak magnetofonra vették fel. De elmondta ‘‘szózatát” a győri városháza erkélyén is, tizezer ember előtt. Ezenkívül magával hozott és itt szerzett futárokat küldött szét a Dunántúl városaiba, akik vitték a hirt: Győrben megalakul a dunántúli ellenkörmány. Hamarosan gyülekeztek is Kaposvárról, Veszprémből, Pécsről, Miskolcról is az “ellenkormány” hivei: horthysta katonatisztek, volt földbirtokosok, egykori gyárosok. Győrbe érkezett például egy 70 éves horthysta tábornok is, aki jelentette társainak: “Itt most katonai tanácsadásra is szükség van. Ezt én fogom ellátni 200 bajtársammal, akiket haladéktalanul egybegyüjtök”. Mozgósították a falvak reakciós elemeit is. Ezen az estén a hangulatot kutatva jártam Mórichidán, Rábaszentmihá- lyon, Emesén, s mondhatom mindenütt erőteljes szervezkedést tapasztaltam az ellenkormány mellett. Eközben Győrben és környékén megkezdődött a “megbízhatatlan elemek” és köztük egyszerű párttagok, pártonkivüliek “leblokkolá- sa”. Sok a miniszterjelölt — kevés az idő A becsületes embereknek sajnos, csak egy része látott át a szitán. A győri városháza előtt és az épületben levő tömeg egyes vezetői nyíltan megmondták az ellenforradalmároknak: “Uraim, önöknek mi nem csinálunk forradalmat!” De — sajnos — a nép jelentős részét sikerült megté- veszteniök. Somogyváriék olyan “mesterien” tudták megpendíteni ezeket a szép szavakat: haza, függetlenség, igazi néphatalom, hogy sokan viharosan megtapsolták őket. Az ellenforradalom persze nem tudott szándéka szerint megerősödni, cselekedni. Nem tudott megalakulni az ellenkormány sem. Részben azért, mert túl sok volt a miniszter-önjelölt, s ez bonyodalmat okozott, részben azért, mert a néphez hü vezetők ezekben a napokban még tudták valahogy tartani a frontot. Ezenkívül hamarosan hírek érkeztek újabb szovjet csapatok érkezéséről, s ez sokakat — köztük Somogyváriékat is — elriasztott a miniszterségtől, de még a környékről is. Ezek a tények. Méghozzá megdönthetetlen tények. Győr megye munkássága, parasztsága az ellenforradalom nagyon is reális veszélyével találta magát szembe, amikor legjobb szándéka szerint a Rákosi-korszak bűnei ellen hadakozott. És ezt, őszintén meg kell mondanunk, ha hívek akarunk lenni az igazsághoz. Pozsgai Zoltán Gomulka üzenete a magyar munkásokhoz A magyarországi szakszervezetek lapja, a “Népakarat” varsói munkástársának Lóránt L. Endrének alkalma volt Gomulka lengyel miniszterelnökkel beszélgetni. A magyarországi belső helyzetre terelődve a társalgás, Gomulka a következő kijelentést tette: Rendkívül fontos dolog, hogy a magyar munkások komolyan dolgozzanak. . .Ne hagyják magukat heccelni az ügyesen álcázott ellenforradalmároktól . . . — Átadhatom ezt az üzenetet ? — kérdeztem. — Igen — bólintott és megkérdezve, hogy me- Ivik lap mukatársa vagyok, igy folytatja: — Éppen jó. A Népakarat, a magyar szabad szakszervezetek lapja utján szeretettel üdvözlöm a magyar munkásokat, a magyar szervezett dolgozókat és üzenem nekik: a bányászoktól kezdve végig, az egész vonalon fogják meg keményen a munkát, mert csak a munka segítségével szabadíthatják meg magukat a munkanélküliség fenyegető rémétől. . . — A magyarok értsék meg azt is, hogy a nemzeti függetlenség biztosítéka is — akárcsak nálunk, lengyeleknél — a normális munka és a rend. — Igen, teremtsenek otthon teljes rendet a .magyar munkások. Van kormányuk, Kádár János kormánya, amelyik az ő érdekeiket képviseli. A munkások támogassák tehát ezt a kor- fnányt!. . . A most érkezett menekültekről Tisztelt Szerkesztőség! Egy ismerősöm beszélte nekem a következőket. Vásárolni voltam egy nagy cégnél és nem találtam amit venni akartam. Egy alkalmazotthoz fordultam, aki olyan magyar akcentussal beszélt, hogy magyarul kezdtem hozzá beszélni. Magyar volt, nemrég érkezett. Egy-kettőre kitört belőle az elkeseredés: Itt nincs senki, itt nincs barát, nincs rokon, nincs szomszéd, itt csak dollár van.” Szóval az jött ki, hogy otthon jobb volt. Hát otthon jobb volt és mégis elégedetlenkednek. Ej, ej, Amerika, te ahelyett, hogy tollat vagy esetleg kést adtál volna a kezébe, seprőt és talicskát adtál neki és ledegradálta egyszerű munkássá, olyanná, mint millió más. És ez fáj neki. Valószínűleg nem ezt várta, hanem folytonos ünneplést. A. C. Mi történt Győrött? January 31, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ .................""" ' 1 . 1 ......J - ----------— 4 AHOGYAN ÉN LÁTOM...
