Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-21 / 5. szám
January 31, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 A MAGYAR NÉP MINDENKOR SZÁMÍTHAT A HATSZÁZMILLIÓS KÍNAI NÉP SEGÍTSÉGÉRE A múlt hét egyik legfontosabb külpolitikai eseménye Csu En Láj kiírni.miniszterelnök budapesti. látogatása volt. A kínai kormányfő fontos beszédet mondott a tiszteletére rendezett gyűlésen, melyből az alanti részleteket közöljük: A kinai nép teljesen megérti a magyar nép felháborodását és elégedetlenségét a volt vezetők súlyos hibái miatt. A magyar munkások és parasztok, értelmiségiek követelik: javítsák ki ezeket a súlyos hibákat, hogy egészségesen fejlesszék a szocialista demokráciát. E követelések teljesen jogosak. E k ö v ete- iések célja nem az, hogy Magyarországon megingassa a népi demokratikus diktatúrát és a szocialista demokráciát, hanem az, hogy még jobban kifejlessze a szocialista demokráciát, ezzel megszilárdítsa a szocialista rendszert. Az események azonban azt mutatták, hogy amikor a magyar nép fellépett ezekkel a jogos követelésekkel, ugyanakkor az imperialisták és az általuk támogatott, az országon belüli és kívüli magyar ellenforradalmi elemek ezt az alkalmat kihasználva, a régen előkészített aknamunkát folytatták. Megindították a fegyveres lázadást, megkísérelték megsemmisíteni a magyar nép szocialista vívmányait, visszaállítani a kapitalista rendszert és a fasiszta terroruralmat. Demagóg jelszavakkal népellenes gaztettekbe sodorták azokat a fiatal értelmiségieket és dolgozókat, akik nem látták tisztán a dolgokat. Az ellenforradalom posványában A Nagy Imre-klikk az ellenforradalmi erők tá- [madása elől egyre visszavonult, utat nyitott az ellenforradalomnak és az ellenforradalom posványába sülyedt. Ez azt eredményezte, hogy az ellenforradalmárok egy ideig szabadon garázdálkodtak, sok kommunistát és hazafit meggyilkoltak és rendkívül súlyosan fenyegették a magyar nép szocialista rendszerét és viványait. A magyar nép azonban sok szenvedést élt át és dicsőséges forradalmi hagyományokkal rendelkezik. Emlékezetében még nagyon világos, hogyan lépett fel az ellenforradalom 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után. Akkoriban az imperialista reakció éppen a hamis demokrácia és a hamis szabadság jelszavaival hozta létre Horthy fasiszta diktatúráját. Horthy reakciós uralma alatt a magyar dolgozó népet kegyetlenül kizsákmányolták, elnyomták, sok hazafit üldöztek és sokan életüket áldozták, s végül — mert Horthy kormányai részt vettek Hitler véres kalandjaiban — a nemzet elpusztulásának veszélyébe taszították Magyarországot. Most a magyar dolgozó nép a véres tanulság után belátta, hogy a hazafiság, függetlenség és szabadság leple alatt fellépő ellenforradalmárok semmiképpen sem a magyar nemzet érdekeinek képviselői, hanem Horthy fasiszta terroruralmának közvetlen utódai. Ezért a hazafias magyar nép újra rendezte saját sorait és megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjet csapatok segítségével rövid idő alatt meghiúsította az ellenforradalom bűnös mesterkedéseit. A magyar nép győzelmei az ellenforradalom mesterkedései elleni harcban világtörténelmi jelentőségűek. Az imperialisták mesterkedései egyáltalán nem korlátozódtak arra, hogy megkíséreljék helyreállítani a régi rendet Magyarországon, ezzel messzebbmenő céljaik is voltak: rést akartak ütni a szocialista tábor egységén, megsemmisíteni a szocialista országokat. A magyar nép harcának győzelme súlyos csapást mért az imperialistáknak a szocialista tábor fel- bömlasztására és a szocialista országok egyenkénti leverésére irányuló törekvéseire. A magyar nép győzelme ugyanakkor meghiúsította az imperialistáknak azt a mesterkedését is, hogy Magyarországot háborús tűzfészekké változtassák. Ez \a győzelem, igy hatalmas hozzájárulást jelentett ia világ békéjéhez. A magyar nép harcát ezért rokonszenvvel figyelték, támogatták a világ szocialista és haladó erői. Az ellenforradalmárok — miután vereséget szenvedtek a fegyveres lázadásban — azzal akarják tovább folytatni nép- és szocializmusellenes tevékenységüket, hogy politikailag bujtogatnak, uszítanak és a gazdasági életben igyekeznek zavart kelteni. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar dolgozó nép, élén a munkásosztállyal, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével bizonyosan le fogja küzdeni a nehézségeket, hamarosan begyógyítja az imperialisták és az ellenforradalmárok által okozott sebeket, még eredményesebben megvalósítja a szocialista építés nagy feladatait. A magyar nép, amikor különböző nehéz és dicső feladatokat hajtja végre, mindenkor számíthat a 600 milliós kinai nép támogatására. A magyar népnek az imperialisták s az ellen- íőrradaimárok feleit aratott győzelme nemcsak a magyar nép, hanem az összes szocialista országok és a világ haladó mozgalmai számára is rendkívül fontos politikai tapasztalatot nyújtott. A szocialista országok népeinek és a világ dolgozó népeinek feltétlenül le kell vonni a tanulságokat ezekből az eseményekből, hogy a proletá- riátus ügye még hatalmasabb eredményeket érjen el. A magyar események mindenekelőtt igazolták a marxizmus-leninizmusnak az osztály harcról szóló alapvető elveit, bebizonyították, hogy a kizsákmányoló osztályok harc nélkül nem mondanak le pozícióikról. Bebizonyították azt is, hogy ezek az osztályok az imperialisták támogatásával mindig és mindenkor újra a munkásság és a parasztság nyakába akarják ültetni reakciós uralmukat. Erre tettek kísérletet a múltban, de most és a jövőben sem mondanak le ezekről a törekvéseikről. A munkásosztálynak nagy hivatása, hogy meg- döntse a kizsákmányolok uralmát, kíméletlenül letörje ellenállásukat, ne engedje megtéveszteni magát a hamis demokrácia és a hamis szabadság jelszavaitól. Az a tény, hogy a, magyar nép viszonylag gyorsan győzelmet aratott az ellenforradalommal szemben — azt bizonyítja, hogy az ellenforradalmárok kalandorelemek köziül kerültek ki, nincs és nem is lehet igazi tömegbázisuk. Viszont az a tény, hogy az ellenforradalom terrorja egy ideig felülkerekedhetett, azt bizonyítja, hogy a volt magy ar vezetők a szó szoros értelmében nem mozgósították a tömegeket, nem támaszkodtak a tömegekre, s nem gyakoroltak igazi forradalmi diktatúrát. A proletárdiktatúra, vagyis a népi demokratikus diktatúra azt követeli, hogy a proletáriá- tusnak a kizsákmányoló osztályok fölött gyakorolt diktatúrája együttjárjon a dolgozó nép legszélesebb demokráciájával- A dolgozó nép széles tömegeivel való szoros kapcsolat, s a nép aktiv támogatása nélkül nem lehet szilárd proletárdiktatúra. Proletárdiktatúra nélkül demokráciáról fecsegni gyakorlatban azt jelenti: a burzsoázia oldalán állva, a proletáriátus ellen cselekedni és kapitalizmust követelni — szembeszállni a szocializmussal. A volt magyar vezetők sok hibát követtek el a népi demokrácia megvalósítása és a forradalmi diktatúra gyakorlása kérdésébenA magyar proletárdiktatúra munkás-paraszt államában — mondotta a nyilatkozat — demokrácia és szabadság illeti meg a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a néphez hü értelmiséget, minden törvényt tisztelő magyar állampolgárt. Az ellenforradalmároknak, az imperialista ügynököknek, a Magyar Népköztársaság törvényes rendje és alapvető intézményiéi ellen támadó és uszító elemeknek azonban nincs és nem is lehet része szabadságban, még akkor sem, ha demokratikus jelszavakkal álcázzák is ellenforradalmi Egy magyar menekült panaszos levels A New Brunswickon megjelenő “Magyar Hírnek” c. hetilap január 24-iki számában panaszos levelet közöl a Kamp Kilmer egyik magyar menekültjétől. Nem tudjuk menyire jellemző a táborban uralkodó viszonyokra — melyekről, mellesleg megjegyezve már a New York Post-ban és a N. Y. Times-ban is jelentek meg elitélő cikkek — de érdemesnek tartjuk ara, hogy néhány részletet belőle olvasóink tudomására hozzunk: “Ha valaki véleményt mer nyilvánítani, hogy lassú az ügymenet, letorkolják azzal, hogy senki se hivta ide a magyarokat. Ez igaz, de akkor nem kellett volna egyetlen magyart sem befogadni, nem kellene hirdetni, hogy ennyi meg ennyi ezret még befogadunk, hanem inkább azt kellene hirdetni : “nincs rátok szükségünk, ide ne is gondoljatok jönni!” “Azt hittük, hogy Amerika az emberi szabadság hazája, de sajnos eddigelé úgy tapasztaltuk, hogy itt a Camp Kilmerben, lábbal tapossák az emberi szabadságot és az emberi jogot. Itt a magyar menekült nem ember, hanem szalma báb, amit dobálni lehet ide-oda, félretenni, elővenni, ha valakinek arra kedve van... De hogy az a magyar menekült, aki ide jött, érző ember, akinek rengeteg fájó sebe van, akinek idegei is vannak, amik pattanásig feszültek, arra senki s gondol. Minek is? Elvesztette hazáját, az neki fáj csak, meghalt valakije otthon, vagy eldeportálták. . . kit érdekel az, hogy itt felőrlődnek teljesen az idegei ebben a bizonytalanságban? Az is csak az ő baja, magyar, hát tudnia kell türni- szenvedni és azután meghalni! “Itt nem siet senki, aki nem menekült. Csak mi, menekültek szeretnénk innen elkerülni mielőbb; csak nekünk van sürgős dolgunk, mert itt ebben a táborban nem érezzük magunkat jól. Csak el innen, ebből az internáló táborból! “Talán rosszul fog esni az ittélőknek, de kénytelen vagyok párhuzamot vonni két állam között. Az elnyomott, letiport Magyarország és a szabad, gazdag U. S. of America között. “Ha megérkezésünk után rögtön a hazai magyar orvosok kezébe került volna a menekült, akkor már egy órával az X-ray felvétele után osztályozva lenne, egészséges, meszesedés, aktiv t. b. és már Írná is a kórházba utaló lapot, vagy elbo- csájtót. Nem tartanák a menekültet hetekig kórháznak — elkülönitőnek csúfolt helyen. Nem tudom el se képzelni — lehet, itt mások a szokások, azért van ez igy — de ha kórházba, pláne elktilönitőbe helyeztek valakit, akkor azt alaposan megvizsgálta az orvos, naponta többször megnézte az ápolónő és élte a betegek fekvő életét, mig meggyógyult. Itt egy hét alatt, amelyet magam is az elkülönitőnek csúfolt, barakban töltöttem, egy orvost vagy egy ápolónőt nem láttam. Étkezni az egészségesek közé jártam, ha lett volna kedvem, járhattam volna a szórakozó helyre is. “Hát itt most olvashatnak egy kimerítő tájékoztatást a gyönyörű Camp Kilmer-i életről, mely ről ha valaki odahaza, vagy csak Ausztriában is ilyen pontos képet adott volna, hazugnak bélyegeztük volna, egyetlen szavát se hittük volna el!...” törekvéseiket. A múltban Magyarország és a Szovjetunió viszonyában valóban voltak egyes megoldandó problémák, amelyek akadályozták a normális magyar-szovjet kapcsolatok kialakulását Az imperialisták és ellenforradalmárok ki is használták ezt a helyzetet, sovinizmust igyekeztek szítani, s alá akarták ásni a Szovjetunió vezette szocialista országok egységét. Bármilyen hibák is voltak azonban a múltban a szocialista országok közötti kapcsolatok terén — ezeket ki kell javítani, ugyanakkor vitathatatlanul még fontosabb helyet kell adni a testvéri kölcsönös segítség és együttműködés kapcsolatainak. Az elmúlt időszak eseményei a szocializmus rendszerének példátlanul hatalmas életerejét és a nemzeti függetlenségi mozgalmak ellenállhatatlan erejét bizonyítják. Az imperializmus hanyatlásának képe világosabb, mint bármikor azelőtt. A világ határozottan halad előre, mégpedig a haladás irányába, és nem a reakció felé. Lehet, hogy az imperialista agressziós erők egy ideig garázdálkodhatnak, de sehogyan sem tudják megakadályozni a történelem szükségszerű menetét.
