Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-21 / 5. szám
2 _ Amerikai Magyar Szó Befizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. MAGYARNAK SZÜLETTÜNK (Folytatás az 1-ső oldalról) kialakítása helyett a kolhozt másoltatták. Dehát nem a részleteken múlott a dolog, az egész koncepció volt hibás és hamis! A felszabadító iránt érzett természetes hálát, a testvéri szövetséghez való őszinte ragaszkodást lassacskán “hivataból” átalakították alázatos hajbókolássá: a barátságot engedelmességgé, a szövetséget függéssé, a nagyobbnak, a tapasztaltabbnak, az oltalmazó- nak kijáró elismerést vak tömjénezéssé. Ez az áldozati tömjénfüst lengte körül a magyar—szovjet viszonyt. S ez csak ellenérzést kelthet minden népben, amely ad valamit magára, történetére, büszkeségére, erényeiré. Hogyan történhetett ? ügy, hogy akinek (külső körülményekről nem szólva) személyükben is képviselniök kellett volna a szabad, független, önálló nemzetet, alázatos hajbókolok voltak maguk is, s önnön képük hasonlatosságára formáltak, akit csak lehetett. Eközben nagynak hitték magukat, s nagynak hitték őket. Hiért ne? Tolsztoj Írja valahol, hogy a lakájnak is vannak fogalmai a nagyságról... Beszélhet valaki lélegzete fogytáig a negyven- nyolcas szabadságharcról, ha közben eltörli március 15. ünnepét. Esküdhet valaki Táncsicsra ezerszer, ha politikája nyomán parasztok tízezrei menekültek el földjükről. A tények logikája könyörtelen, de a magatartás- logikája is az. Aki nem érzi és hordja magában a nemzeti méltóságot, aki hitványabbnak tartja a maga fajtáját másnál: hihet-e egyáltalán népek és országok egyenrangú kapcsolataiban? Nem. Az lehet politikus, de nem magyar politikus, nem is kommunista politikus. A marxizmus tanítói soha, egyetlen sorukban le nem Írták, hogy a népek barátságának a függés, az alárendeltség elvén kell nyugodnia. Ellenkezőleg. Szabad népek, kicsinyek vagy nagyok barátsága el nem gondolható, meg nem valósítható, fenn nem tartható másként, csak a kölcsönös megbecsülés és a teljes egyen- joguság alapján. Féltek a sovinizmustól ? Volt és van ilyen veszély. De micsoda politikus, miféle marxista az, aki nem tud különbséget sovinizmus és nemzeti önérzet között? Hát olyan nehéz dolog ez? Nem kérkedünk, de szégyelni valónk sincs. Nem tartjuk magunkat többre senkinél, de kevesebbre sem. Tiszteljük más nemzetek nagyjait, nagyságuk szerint, de elvárjuk a tiszteletet a magyar történet nagyjai iránt. Szeretünk minden népet, barátságuk szerint, de ki vetheti szemünkre, hogy legiobban szeretjük a magunk fajtáját? Aki nem érti ezt, aki nem tud eggyé válni a nemzeti eszmével, nem azonosulhat a nemzetköziség eszméjével sem. Példa rá a letűnt vezető klikk: ártott a hazának, ártott a nemzetközi munkásmozgalomnak. Az ember csak rágódik, tépelődik: hát csakugyan nem értették, hogy a magyar nép százados harcok haragjával kél fel minden kisebbítés ellen? — Hát nem hitték, hogy a magyar hűséges. hálás, példásan ragaszkodik a hiv baráthoz? De ne tépelődjünk, ennél fontosabb a tanulság: F'udvalélek ne lehessen többé vezető a hazában. Nincs rájuk szükség. Itthon elítélte őket a nép- harag, a szocializmus táborában elítélte őket a fcavalv október 30-i moszkvai nyilatkozat, lg * ni. Megkönnyebbül az ember ha ezt kimondja. De mindiárt itt van a másik aggodalom, másfajta szolgalelkek miatt. .. A utánzásnak, a hízelgésnek, a nemzeti létet és méltóságot hazárdul kockáztató talpnyalásnak van egy másik, igen elharapózott formája. Hir- teleuében nem tudom, másnak nevezni ezt, mint nyugati orientációnak. Hol itt hallom, hol amott, s e*z a méreg: most kell okosnak lenni, majd a Nyugat garantálja a nemzeti önállást. . . most álljunk jó helyre, miért a Nyugattól kapunk védelmet, kölcsönt, barátságot, mindent, ami jó és drága, akarom mondani, jó és olcsó.,. Hát hol Magyarország agóniája (Folytatás) Volté külső izgatás? A republikánus párt kortesei úgy nyilatkoztak a választási kampány alatt, hogy Lengyelország és Magyarországon a lázadás az Eisenhower- kormány külpolitikájának eredménye. James Res- ton, a N. Y. Times, okt, 25-iki számában azt ii-ta, hogy Washington egyetlen aggodalma az volt, hogy Magyarországon talán “túlságosan gyors tempóban folynak” az események és a legjobban informált washingtoni specialisták között az volt a vélemény, hogy “bármit tesz USA, csinálja csöndesen és ugv tegyen, mintha semmi része sem volna a történtekben”. A N. Y. Herald Tribune okt. 25-iki számában jelentést tesz egy sajtókonferenciáról, mely New Yorkban a Magyar Nemzeti Bizottmány főhadiszállásán folyt le Christian Ravndal, a nemrégen visszajött US budapesti követe jelenlétében és őt idézve, azt Írták: “A lázadásban az egyetlen meglepő az ideje volt. A nyugati megfigyelők vártak egy oroszellenes lázadást, de gyorsabban jött, mint gondoltuk. Ilyesmit az év végére vártunk.” Allan Dulles, a “Central Intelligence” feje is hasonlóan nyilatkozott. Más bizonyítékok arra nézve, hogy kívülről szították a lázadást, John McCormac, a N. Y. Times nov. 3-iki hasábján a következőket jelenti, “Király Béla tábornok sajnálja a lincseléseket, amik történtek és ezekkel kapcsolatban a SZABAD EURÓPA RÁDIÓT és az Amerika Hangját okolja. Ezek lá- zitották a magyarokat, hogy menjenek még- tovább és sztrájkoljanak akkor, amikor a forradalomnak arra volt már szüksége, hogy a munkások térjenek vissza munkájukhoz”. A N. Y. Post nov. 5-iki számában Hoffer Peter azt irta Bécsből, mikor visszatért Budapestről, a menekülőket idézve: “Hol van a NATO? Hol vannak az amerikaiak? Az angolok? A franciák? Hallgattunk rádiójukra. Hittünk az ígért szabadságban. Most nincs idő konfereneiázni és tárgyalni. Adjanak fegyvereket, küldjék a bombázókat!” Münchenből az egyik AP sürgöny a N. Y. Timeshez nov. 13-án azt hozta: “Nyugat-német és francia újságok a (Szabad Rádió állomást azzal vádolják, hogy fellázította a magyarokat és segítséget ígérve részükre a harc folytatására bírta őket, még akkor is, mikor már minden elveszett... Bonnban az egyik nyugat-német vezető azt mondta, hogy vizsgálatot élnek ezek az emberek? Miben reménykednek? Gyorsan és ünnepélyesen kijelentem, hogy nem vagyok Nyugat-ellenes: bár ezt, mint írónak, nem is kellene hangsúlyoznom. Serdülő gyermekkorom óta áhítattal veszek kezembe minden nagy regényt és minden nagy költeményt (s mily kifogyhatatlanul sok van belőlük!), amelyet a nyugati géniusz alkotott. S bár végigjárhattam volna az emberi kultúra kincsesházát, Leonardo da Vinci képei, Michelangelo szobrai, Goya capri- chosai, Moliére ragyogó vigjátékai, a felvilágosodás és a francia forradalom eszméi szülőhelyeit! Mint ember elmondhatatlanul sokat köszönök Európa nyugati felének. Ám, ha magyar voltomon, nemzetem történetén, a magyar államiság szorongattatásain által nézem a müveit Nyugatot, el nem titkolhatom a csalódást és a keserűséget. Lehet, hogy e kis felsorolás itt nyers, elnagyolt lesz, elnézést kérek érte. .. Mit kapott onnan a hadak villáma, Hunyadi, amikor a “kereszténység pajzsaként” is élethalál harcban állt a törökkel? Egy szerzetest, aki magyarul alig tudott. Mit kapott az iszlám csapásaitól másfél évszázadig vérző magyarság? A Habsburgokat, akik sietve kikanyaritottak egy részt a pusztuló hazából. Mit kapott Rákóczi Ferenc a Habsburgok ellen? A francia udvartól egy ragyogó modorú öregurat, Desalleurs márkit. Mit kapott Kossuth, ugyancsak a Habsburgok ellen? Még egy öreg márkit sem. Katonát, fegyvert, oltalmat, barátságot — s ahogyan most mondogatják, a “nemzeti lét garanciáit” — soha! Igaz, egyszer kaptunk katonát. 1919-ben, entente-csapatokat: ugyan nem védelmünkre, hanem eltiprásunkra. Miért folytassam? Az én nemzedékem egy kurta indítanak a Szabad Europa rádió ellen, a forradalom alatt leadott lázitások miatt”. Ugyanabban a sürgönyben Michael Gordeyt idézik, aki akkor érkezett vissza Budapestről és a Franee-Soirban azt irta: “Hallgattuk a Szabad Európa hangját és leadásaiban szenvedélyesen és elkeseredetten lázitó hangjával valóban sok rosszat csinált. Az utolsó napokban sok magyar mondta, ez a rádió leadó sok vérontást provokált”. Barrett McGurn, a Herald Tribune nov. 3-iki számában még több bizonyítékot nyújtott a lázitáp okra vonatkozólag Budapestre'] küldött sürgönyében : “Hegyeshalomnál frissen nyomtatott röpcédulákat osztogattak szét, melyekben azt állt, hogy Oroszország népe is kövesse Magyarország példáját és lázadjon fel a kommunizmus ellen az Isten és szabadság nevében. Arra izgatott az irodalom, hogy Magyarország vigye előre a szabadság zászlóját keletre az oroszokhoz. Egy része orosz nyelven volt Írva, hogy az oroszok is el tudják olvasni.” Mialatt, mindez megtörtént Magyarországon, a Közép-Kelet iángbaborult. Október 29-én Izráel erőszakkal behatolt Egyiptomba s keresztültörve a Sinai-félszigeten a Szue- zi-csatorna közelébe ért. Október 30-án Anglia és Franciaország ultimátumot küldött Izráelnek és Egyiptomnak, hogy legalább 10 mérföldnyire vonuljanak ki a Szuezi- csatorna környékéről, vagy számoljanak a Szuezi- csatornánál angol-francia katonai megszállással. Ez az ultimátum valóban szentesítette Izráel betörését és szemtelenül követelte az egyiptomiak visszavonulását saját védelmi állásaikból. A világon senki sem várhatta azt, hogy Egyiptom engedelmeskedni fog. Október 31-én angol és francia bombák zuhantak Egyiptom területére és népeire. November 1-én angol és francia csapatok támadást intéztek Egyiptom ellen. Ezen a ponton volt az, hogy Nagy Imre ellenségesen, a Varsói Faktum ellen nyilatkozott és felhívást intézett az Egyesült Nemzetekhez, hogy lépjenek közbe és védjék meg Magyarország semlegességét. Majd ezután felhívást intézett a magyar néphez, hogy fogjanak fegyvert a szovjet hadsereg ellen, bár már folytak a tárgyalások arra nézve, hogy a szovjet haderők kivonuljanak Magyarországból és a Szovjetunió hajlandónak mutatkozott megtárgyalni annak a kérdését, hogy tarthatnak-e szovjet csapatokat Magyar- országon a varsói paktum értelmében. (Folytatjuk) emberöltő alatt - kapott két világháborút, egy trianoni békét, egy Hitlert. .. A legnagyobb államférfi, nemzetünk büszkesége, Kossuth Lajos irta Széchenyinek szóló Feleletében: “A politika, az exigentiák tudománya.” Az exigentiáké, a követelményeké, mármint a kor követelményeié. A kor követelménye: a szocializmus. Magyar módra, nemzetünk lelkét őrizve hordoz va országgyűlésben, munkástanácsokban, gazdálkodásban, emberi jogainkban, minden testvéri néppel való egyenrangú kapcsolatunkban: de a kor igénye, parancsa, nemzeti létünk megtartása, népünk érdeke nem szabhat elénk mást, csak szocializmust. Nem én mondom ezt. A munkás mondja. A paraszt mondja. A hazájáért aggódó józan magyar ember mondja. De hogyan is képzelik a “nyugati garanciások?” Mert az á után a b-t is ki kell ám mondani! Lehetséges volna, hogy egy kis országot — bármely kis országot — csak azért kaparintanának meg a nyugati tőkés hatalmak (legyünk jómód oruak: azért vonnának védő szárnyaik alá), hogy ott aztán áldozatkészséggel segítsék a szocializmus taípraállitását ? Ne, ne bolondozzunk egymással. .. Nekem csak egy hazám van. Lehet, hogy olykor rosszul szolgáltam, és csak olykor jobban. Lehet, hogy olykor mostohán bánt velem, s csak olykor kezesebben. De nincs másik. Kockára vetni csak egy kicsiny göröngyét is? Egy marék porát is? Dicsőségvágyból, “téves orientációból”, haragból, könnyelműségből vagy akármi másból? Soha! AMERIKAI MAGYAR SZÓ ________ January 31,. 1957 .
