Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-03 / 1. szám
cíHftTtP rfcÄV Ir^leilninknevaß ft A JÖVŐ LEHETŐSÉGEI (Folytatás az 1-ső oldalról) befogva, mint azelőtt: vagy ha nem, akkor munkanélküliség folytán kell nélkülöznie egy oly világban, amely fokozottan képes az összes szükségletek megteremtésére. ★ Sem a nyugat, sem a kelet, sem a monopólka- pitalizmus, sem pedig az ez ideig szintén bürokrata és regimentálást használó szocializmus, avagy a szocializmusra való törekvés nem tudta eddig e hét célkitűzést kellően és az átlagember jólétét kielégitőleg szolgáiban megközelíteni. Az egyikben a kapzsiság és haszonvágy volt az akadály, a másikban pedig az ember bizonyos egyéni sajátosságairól való helytelen megfeledkezés. Az egyikben a belső ellentétek abban állnak, hogy a fokozódó vagyonkoncentráció és a több haszonért való ujrabefektetés kívánalma végül munkahiányra és társadalmi ellátatlanságra vezet, ha nincs háborús készülődés; a másikban meg — amíg a köztermelés a közszabadsággal nem egyesül — a bürokratizmus által teremtett egyéni érvényesüléshiány alkotja főleg azt a belső ellentétet, amelv a kitűzött termelési célok elérésének és a termelési javak szándékolt helyes szétosztásának a legnagyobb ellensége. Mindezzel párhuzamosan mindkét részen ott áll a folytonos háborús készülődés és atomeszközös fegyverkezés ténye. A gvanu és félelem egyik helven a világbiztonságot folytonosan veszélyeztető agitációval teszi a lakosságot az elkerülhetetlennek minősített atomháborus készülődések rabjává, mely készülődések ferdített moralitásra alapított hamis “proszperitást” teremtenek; a másik helyen pedig a hirtelen rácsapással való megsemmisítés félelme készteti a vezetőket a háborús készülődésre és — mert jólétet és háborút a csak újonnan teremtett ökonómiában nem lehet egyszerre szolgálni — a népességi életnívó emelésének elhanyagolására is. Csupán a kettő közötti, többé-keyésbé semleges országok, mint például India, gyakorolják, amennyire lehet, a békés népfejlődés és békés gazdaságpolitika alap- elveit. Ily körülmények között a különböző kormá- é, nv»>k -ált-ahxg7'.- reH~ emberiség nagytömegeinek csak kevés ut áll nvitva. hogy a mindkét oldalról jövő és mindkét oldalon fennálló világfeszültségek ellen, valamint a gazdasági, politikai és kulturális anomáliák ellen hatásosan tiltakozzon. A kevés ut közül kettő a legfontosabb: a) tünte- téses tiltakozás, sztrájk és forradalom, b) általános és oly nemzetközi megegyezésre való törekvés, amelynek révén majd kooperáció váltja fel a mai világversengést, s amely utján az egyén gazdasági és szellemi jóléte nemzetközileg lesz majd biztosítva. Hogy mindezek milyen elkerülhetetlen változásokat hoznak majd magukkal, az ma nem az első kérdés és azt pontosan megjövendölni ma még nem lehet. De annyi bizonyos, how kollektivizmus és nem szélsőséges individualizmus az az irány, amely felé a mai megrázó történelmi események a világot elkerülhetetlenül vezetik. Végül majd az egyes nemzetek “szabad önrendelkezési joga” (nemzeti szuverénitása) alá kell, hogy rendelődjék az egész világ, a nemzetek ösz- szesége szabad rendelkezési jogának. Amint, azt a hirneves és a második világháború befejezése meg az atombomba megszületése előtt elhunyt amerikai történész a kollektivizmusról megírta: “A kérdés csupán az, hogy7 milyen kollektivizmust kívánunk. Mert azt mondani, hogy nem kívánunk kollektivizmust, nem más, mint egy hiú vágy kifejezése. Nem ez ma a kérdés, hogy mit szeretnénk, ha lehetséges volna, hanem inkább az, hogy mit kell elfogadnunk az adott helyzetben. Már eddig is van (itt, Amerikában) egy bizonyos mértékű kollektivizmus, egy bizonyos fokú kormány-szabályozása a gazdasági életnek; és a napnál is világosabb, hogy a jövőben rrtg több kollektivizmusra van szükségünk.” (Carl L. Becker, Cornell-egyetemi tanár, a “How New Will the Better World Be?” cimü. 1944-ben kiadott könyvében. Lásd a 6-ik fejezetet a 134-ik oldalon.) A szuezi és magyarországi események, — e tragikus vészjelek a mi robbanásokon át változó társadalmunkban — csupán hangsúlyozott előhírnökei azoknak az elkerülhetetlen társadalmi átalakulásoknak, amelyek egy közmegegyezésen alapuló, közjót szolgáló, háborumentes és kollektiven kooperáló világegység felé vezetnek. Abban az eljövendő világban, — amelv sohasem lesz végleges és örökké változhatatlan, mert ilyen AHOGYAN ÉN LÁTOM... Aki kinevette a feleségét Pár hét előtt “Az asszonyokat kinevetni nem szabad” címmel jelent meg egyik cikkem, amely- lyel kapcsolatban eszembe jutott egy másik eset, amikor — későbbi nagy bánatára — egy férj nevette ki a feleségét. Ezt az esetet karácsonyi vonatkozása folytán a karácsonyi számra kellett volna megírnom, de az ünnepi számra más mondani valóm akadt, — ami nem jelent meg, igy hát most terjesztem a nyájas olvasó elé. A mai történet főszereplője évtizedekkel ezelőtt New Yorkban lakott és főként az Előre Műkedvelő Körben kifejtett tevékenysége révén vált ismertté. De ismertté vált New Yorkban és később Californiába való költözködése után Los Angelesben is arról, hogy olyan ember volt, aki nemcsak mindent tudott, hanem mindent jobban tudott mindenkinél. Természetesen a feleségénél is. A feleség egy szép nyári napon, a szokásos bevásárlásból az ennivalón kívül egy — nyullal jött haza. A férj aznap este egy pillantást vetett a nyulra és utánna nemcsak kinevette, de egy órán át leckéztette a feleségét. Apró részletességgel megmagyarázta, hogy egy normális nyúl számára két elengedhetetlen kellék szükséges : az egyik, a hosszú fül, a másik, a szép, selymes szőrözet. Ennek a szóban forgó és immár new yorki lakásban futkározó nyúlnak ugyan voltak hosszú fülei, de szőrzete, az nem volt. Nemcsak, hogy szép selymes nem volt, de egyáltalán semmi fajta szőrzete nem volt. Egy-két hosszú és magányos szőrszáltól eltekintve, a nyúl csupasz volt. Kopasz nvul volt — és ez végtelen alkalmat adott a férjnek arra. hogy a feleségét zajosan és ismételten kinevesse. A feleség minden kérése, könyörgése hiábavaló volt. Hiába magyarázta, hogy a nyúl, amely letagadhatatlanul kopasz volt, csak 50 centbe került és rá-adásul még Ígéretet is kapott arra, hogy idővel kinő a szőrzete. Hiába magyarázta, hogy a majdan szép szőrzetü nyúlnak mennyire fog örülni kis leányuk, a férj — ugyi&jmint főokos — kimondta a megíellebezhetetlen Ítéletet; a nyúlnak menni kell! A nyultól tehát mindjárt másnap reggel olymódon szabadultak meg, hogy az east-side-i bérház házmesterének ajándékozták, aki kétes érzelmekkel fogadta a szépnek és gusztusosnak nem mondható ajándékot. A nyul-ügy ezzel befejezést nyert és a kis család ékte rendes kerékvágásba zökkent. Múltak a hetek és hónapok és mint minden évben, ez alkalommal is közelgett a szent karácsony napja. Történetünk szereplői elkészitették a szokásos karácsonyi ajándékot a házmester számára, azonban a házmester érthetetlenül és szokásától eltérően, többszöri felszólítás ellenére sem jelentkezett az ' ajándékért. Karácsony napján a férj tehát személyesen kopogtatott a házmester ajtaján és megkérte, legyen szives, vegye át az ajándékot. A házmester válasza meglepő volt. Szóról-szó- ra ezt mondotta: “Köszönöm szépen, de én már régen megkaptam a karácsonyi ajándékot.” Erre a mi okos barátunkon volt a csodálkozás sora... Megkapta a karácsonyi ajándékot? Mikor, kitől, mit kapott?? Tessék bejönni, mondta a házmester. A férj belépett a házmester szerény és részben földalatti lakásába és az első, ami szemébe ötlött, egy jókora ketrec és abban egy hatalmas állat volt. Miután már régen megfeledkezett a hónapokkal azelőtt ajándékba adott csúnya, kopasz nyulról, jó darabig tartott, amire megértette, hogy ez a ketrecbe zárt, égő szemű, gyönyörű hófehér szőrzetü hatalmas állat tulajdonképpen azonos azzal az 50 centes szőrtelen nyullal, amellyel kapcsolatban annak idején a oly kitartóan nevette ki a feleségét. De ez még nem minden. Kiderült, hogy az nincs, — abban a jo^b jövőben maid en'xr az ember: szabad, ellátott, progresszív -0 Vm-y*. ráló, nem pedig regimentált, nélkülöző, maradi és egyénien versengő. rímen A Mikulás jó volt az amerikai dolgozók több- •ségéhez, szép terített asztal várta családjaikat Karácsonykor. Szilveszter estét is lesz miből ünnepelni. De 2,460,000 otthonban az Ínség vagy szüköl- ködés különböző fokában “ünnepeltek” és nehezen leplezhető aggodalommal tekintenek 1957 felé. Ennyi a kormány kim utatás szerint a teljesen munkanélküliek száma.- Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a kormánykimutatások az ilyen kérdésekben hagyományosan alábecsülik a valóságot és hogy e számban nincsenek benne a csak részidőre dolgozók, megállapíthatjuk, hogy még most is, a viszonylagos “prosperitásban’ is több mint négymillió amerikai él nagy anyagi bizonytalanságban. ★ Willard E. Edwards uj naptár elfogadására fog javaslatot tenni az Egyesült Nemzeteknél. Mr. Edward az évet négy, egyenkint 91 napból álló negyedre osztaná fel, melyek mindegyike hétfővel kezdődne és vasárnappal végződne. Az uj kalendáriumban a különböző dátumok minden évben a hét ugyanarra a napjára esnének. Például az, aki 1956 október 10-én, szerdán született, az a további években is mindig szerdai napon ünnepelhetné születésnapját. Újév napjának nem volna dátuma, a szökőévek extra napja pedig minden negyedik évben junius 30 és julius 1 közzé volna iktatva és ugyancsak dátumtalan nap lenne. ★ Ausztrián kívül az Egyesült Államok fogadta be a legtöbb magyar menekültet, szám szerint 16,800-at. Utána jön Anglia 12,700-al és Nyugat- Németország 11,170-el. ★ ELLENTMONDÁS AZ ÁLLAMI TITKOK KÖBÜL. — J. E. Moss kaliforniai demokrata congressman vezetése alatt egy bizottság dolgozik annak földerítésén, hogy miért van annyi állami dolog szükségtelenül titokban tartva. A Moss-bizottság tüzetes vizsgálat után megállapította, hogy túlsók a titkolódzás és helytelennek tartja azt. Ugyanakkor azt ajánlja, hogy mindazon riporterek, akik valamilyen utón mégis hozzájutnak az ilyen titkos információkhoz és közük azokat, bíróság elé viendők. És legyenek szigorú büntetés terhe alatt kötelezve arra, hogy elárulják, hogy ki által jutottak az információ birtokába. ★ Az amerikai bankok profitja az idén átlagosan 15 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. A newvorki bankoknak különösen jól ment. Itt 18— 20 százalékkal volt nagyobb a haszon, mint az előző évben. ajándék-nyul úgyszólván az első naptól kezdve gyönyörűen fejlődött és miután meglepően szép példánnyá nőtte ki magát, egyesek unszolására a házmester elvitte néhány nyul-kiállitásra. Az eredmény csodálatos volt: a nyúl minden egyes kiállításon elnyerte az első dijat, amit a sorban felaggatott kék, piros és fehér kokárdák bizonyítottak. Az ilyen selyem kokárdákkal mindenütt készpénz dijak is jártak és karácsony napjáig a szóban forgó nyúl immár közel 1,500 dollárra] növelte gazdája addig nagyon sovány bank-betétjét. Hogy, a mi fő-okos barátunk öröme teljes legyen, a házmester megmutatta azt az Írásbeli ajánlatot is, amelynek értelmében egy nyul-tenyésztő 2,500 dollár készpénzt ajánlott fel a nyűiért, — azzal a megjegyzéssel, hogy ha ennek a nyúlnak sikerülne egy hozzá hasonló gyönyörű szőrzetü házastársat találni, akkor a nyul-párért az illető hajlandó lenne 10,000 dollárt, — mond és ird: TÍZEZER DOLLÁRT kifizetni. Nem tudom, hogy a történet folytatása mi volt. Nem tudom, hogy sikerült-e a többszörös pályadijas nyulat hozzá méltó egyénnel összehá* zasitaríi és a házaspárt tízezer dollárért eladni, vagy vajon a nyulat ártatlan hajadonként 2,500 dollárért kellett-e elvesztegetni. Azt sem tudom, hogy a férj, aki mindenkinél mindent jobban tudott, milyen ábrázattal járult a kinevetett feleség elé és el.mondta-e mindazt, amit a házmesternél látott. Én csak azt tudom, hogy nekünk férfiaknak és férjeknek jó lesz emlékezni arra, hogy az asszonyokat kinevetni nem szabad! __________AMERIKAI MAGYAR SZÓ ____ January 3, 1957 i . iw » nj 1
