Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-24 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 24, 1957 Sül mm. AZ OKTÓBERI ESENÉRYEKRŐL Az alábbi dec. közepén keltezett óhazai helyzetismertetést Kaliforniából küldte hozzánk I egyik olvasónk: j Kedves Barátom! Nagyon megörültem levelednek és megpróbálok eléggé tiszta képet nyújtani az itteni történtekről. 1956-ig sztálinista kormány volt nálunk hatalmon, Rákosival az élén. Túlságosan szélsőséges, baloldali vonalon haladtak. Sem a politikai, sem a gazdasági vonaluk nem volt a többség ínyére. Nem engedélyeztek olyan szólásszabadságot, amilyen veszélyeztette volna a szocializmust, de olyant sem engedélyeztek, ami megerősíthette volna azt. Sok pénzt költöttek értéktelen kezdeményezésekre és egy kis csoport biztonsága érdekében. Mindenki várta Rákosi lemondását a 20-ik kongresszus után. Csak júniusban mondott le, de Gerő követte, aki éppen olyan volt mint elődje. A népek látták, hogy a dolgozók pártja vezetősége nem akarja bevezetni azokat a változásokat, amit a 20-ik pártkongresszus kijelölt és harcoltak azok ellen, akik a párton belül követelték a változások létrehozását. Csökönyösségük dacára is, sok szabadságot ki- tvivtunk s október felé érezhető volt, hogy az ország helyes utón halad úgy politikailag, ideológiailag mint gazdaságilag. Cierő hibái Gerő és kis csoportja megijedtek, hogy az ut visszafelé megy a kapitalizmushoz. Ez teljesen karnis volt. Az ut valódi népi demokráciához vehetett volna, ahol mindenki boldog lehet, kevés kivétellel, mármint azok, akik mindenféle baloldali izmus ellen vannak. Gerő meglátogatta Titót és október 28-án jött kaza Budapestre. Aznap délután a diákok tüntettek, szimpátiájukat fejezték ki Lengyelország iránt. Este Gerő beszélt a rádión. Reakciósoknak, fasisztáknak nevezte a diákokat. Teljesen jogos ,volt felháborodásuk. Beszédjéből az is látszott, hogy nem talált semmi hibát saját vezetésében, semmi beismerést arról, hogy ami Jugoszláviában, vagy Lengyelországban történt, Magyarországon is szükséges. A diákok a rádió-épület előtt zúgták, hogy Gero mondjon le. Lövések kezdődtek. Ma már 100 százalékban biztos, hogy reakciósok kezdték meg a lövöldözést, akik felhasználták ezt az alkalmat, bogy elkeseredést váltsanak ki az egész rendszer ellen. Legjobb barátom a rádiónál dolgozott és október 2.3-án déltől egészen október 25-ig megszakítás nélkül ott volt. Néhány órán belül harcok kezdődtek Budapest különböző részein és teljes volt az összezavaro- dás. Jobboldali reakciósok vegyültek a diákok közé és lőni kezdtek. A közbiztonsági rendőrség visz- ízalőtt, nemcsak fasisztákat öltek meg, hanem E békésen tüntető diákokat is érte a golyó. A diákok azt hitték, hogy ellenük támadt a [rendőrség, tehát ők is harcolni kezdtek a rendőrség ellen. Gerő segítségül hivta az oroszokat. Először rendeletet kaptak az oroszok, hogy ne lőjjenek. Gépfegyverekkel támadtak rájuk, tehát ők is visszalőttek. A legtöbb orosz azt hitte, hogy reakciós fasiszta elemek ellen harcolnak. Egyes helyeken maguk a magyarok is egymás ellen harcoltak. Beszéltem az egyik tankos magyar ezredeshez, akinek tankjára egy másik magyar tank lőtt, mert azt hitték, hogy a lázadók vezetik a tankot, ő is visszalőtt. Mikor végre Gerő lemondott, az oroszok megkezdték a kivonulást Budapestről. Ekkor a diákok abbahagyták a harcot, mert nyilvánvaló lett, hogy követeléseiket teljesítették, nem volt szűk- céges többé a harc. Az oroszok sok embert vesztettek a visszavonulásnál, mert rendeletük volt arra, hogy ne lőjje- rek, viszont rájuk állandóan lövöldöztek. Atrocitások és szabadrablás Miután az oroszok kivonultak Budapestről, kitört a szabadrablás és a biztonsági rendőrök kiirtása megkezdődött, úgyszintén a pártmunkások és családjai ellen való támadások. Egyes helyeken már a zsidókat is megtámadták. A mellettünk levő házban Budapesten egy ember lakott feleségével és három gyermekével. Az államrendőrség cipőmühelyének az előmunkása f olt és a szervezet őrmesteri egyenruháját viselte. Fegyveres emberek jöttek letartóztatására, bár csupán cipész volt. Nem találták otthon, erre feleségét megkinozták s megölték, úgyszintén három gyermekét is. Nagy Imre lassanként, később gyorsabban a jobbszárny eszköze lett. Tizenhat párt alakult egyetlen nap, hat teljesen nyíltan reakciós volt. Mindszentyt kérték fel, hogy fogadja él á miniszterelnökséget. A kormány az ujját sem mozdította, hogy véget vessen a kommunisták légyil- kolásának. Kádár és a többi kommunisták, úgyszintén az azokat pártoló miniszterek otthagyták a kormányt és Kádár uj kormányt alakított, újra kérték az oroszok segítségét. Tény az, hogy az oroszok első beavatkozása szükségtelen volt és valóban szomorú következményekkel járt, a második viszont nagyon is szűk séges volt, mert csupán az mentette meg Magyar- országot egy borzalmasan véres polgárháborútól. Az oroszok tudták mi történik Igaz az, hogy az országon kívül és belül álló erős emigráns csoportok már készültek Horthy visszahozatalára ami, hozzátehetem, a föld visz- szaadását jelentette volna régi hübér uraik részére, ami viszont a parasztok forradalmára vezetett volna. Nyugodtan állíthatom, hogy köztünk mindenki megérti, hogy az oroszok tisztában voltak a helyzettel és tudták beavatkozásuk következményeit. Tudták, hogy milliók barátságát veszítik el. Tisztában voltak azzal is, hogy sokat veszítenek az orosz-indiai barátság elvesztésével. Tudták, hogy a Szovjetunió történelmének egyik legnehezebb periódusát hozzák létre. Mindez be is következett. De megmentették a népi demokráciát Magyar- országon, nem a sztálinizmust. Megmentették továbbá magukat attól, hogy egy reakciós Magyar- ország legyen a szomszédjukban. Azt hiszem, hogy a világ békéjét is megmentették egyúttal. A katonák is össze voltak zavarodva. Miért nem volt elég magyar erő arra, hogy megakadályozzák a reakciósok lázadását? Azért, mert teljesen összezavarodtak. 12 éven keresztül arra tanították a magyar tiszteket, hogy ne harcoljanak saját népük ellen. Hogy tudták volna megkülönböztetni a tomboló tömegben, hogy ki a demokratikus diák, vagy ki a fasiszta? Tanították őket arra is, hogy barátai az orosz népnek. Azért volt az, hogy kevés kivétellel alig tanúsítottak ellentállást, mikor másodszor is beavatkoztak az oroszok. (Lásd Király Béla ellenforradalmár tábornok beismerését e tényről — Szerk.) Tehát akkor kik harcoltak az oroszok ellen? Többnyire fiatal gyerekek, kik nem is tudták miért harcoltak. Ne keverjék össze ezeket a diákok(Folytatás) Miután Mindszenty hercegprímást kiszabadították a kastélyában levő házifogságából, a sajtóban azt jelentették, hogy hajlandó megalakítani egy uj “keresztény néppártot”, amely csatlakozna egy koalíciós népfronti kormányhoz, sőt azt is írták, hogy ő maga is fontolgatja, hogy csatlakozzon-e a kormányhoz. A N. Y. World-Telegram and Sun október 29-, 30- és 31-iki számában sorozatos cikk jelent meg George N. Schuster, a Hunter College elnöke tollából, melyben állítólagos “közvetlen információk” alapján (titkos forrásait nem volt hajlandó elárulni) azt Írja, hogy: “Nem vonható kétségbe, hogy a magyar nemzet problémájának megoldása Mindszenty bíboros kezében van... ő e mozgalom mai “Kossuthja”. Schuster megjegyezte, hogy Magyarország nyugati határainak megnyitása s az ausztriai békeszerződés megvalósulása után, “az állam legmagasabb fórumaiba is beszivárgás történt” és hogy Kovács Béla, akit Nagy bevett a kormányába, hűséges és lelkes támogatója Mindszenty hercegprímásnak”. Az ő kezében lenne a hatalom “a keresztény-demokratikus kormány”-ban, amelyet az ellenállási erők fel fognak állítani. Mindszenty könyvének a tanulmányozása után, melynek cime “In Silence ] Speak” (Farrar and Straus kiadása, New York, 1956), Schuster azt kai. Ezek a 14—18 év körüli suhancok nagy pokoli játéknak vették az egészet. . Nem meglepő, hogy a jól felszerelt magyar hadsereg, mely támogatta az október 23-iki forrongást, nem is állt ellent az oroszoknak? Viszont a másik oldalról nézve, éppen olyan lehetetlenség volt azt mondani a katonaságnak, hogy harcoljatok a sajátotok, a magyar ellen. A fronttal sem volt tisztában az ember. Csak azok láttak tisztán, akik tudtak valamit, értettek a politikához és meglátták, hogy a demokrata forradalom veszélyes és egyre szélesebb körre terjedő elemeket foglalt magában, a fasiszták hatalomra kerülését. A helyzetet nem látta tisztán az egyszerű ember. Meg volt a veszélye annak is, hogy az egyszerű katona azt hiszi, hogy harcolnia kell Rákosiért. Ezt nem csinálta volna. Ezért kellett az oroszoknak bejönni és ezért volt az, hogy a magyar hadsereget nem fegyverezték le az oroszok. Tisztában voltak vele, hogy számíthatnak a magyar hadseregre, hogyha nem magyarok ellen kell har- colniok. A parasztság szerepe Talán azt is észrevették, hogy a parasztság sehol sem vett részt ezekben az eseményekben, pedig nekik volt éppen elég sok panaszra okuk, amellett a magyar paraszt nem ijed meg a maga árnyékától, ha harcolni kell. Miért, kérdezheti valaki? Mert tudták, hogy a forradalom második része a föld kérdését is elintézte. A paraszt azt mondta, akármilyen rossz is az a sztálinizmus, ha megtarthatom a földet, amit 1945-ben adott, jobb mint a Horthy-rendszer, az visszavenné tőlem. Kádár helyzete nagyon nehéz. Úgy látszik, hogy lassanként megnyeri a nép támogatását. Igen lassan megy. Bármit mond is a szocializmusról, népi demokráciáról, stb. egv sereg el kezd lármázni, hogy ez a régi sztálinista rendszer visszatérése. Eleinte megpróbált szépen beszélni. Aztán látta, hogy túlságosan erőre kaptak a reakciósok ahhoz, hogy a szép szavak hatást váltsanak ki, azóta a szükségnek megfelelő erélyes lépéseket tesz ezek ellen. Könyvet kellene Írni és bizonyára lesznek, akik ezt meg is teszik, az elmúlt eseményekről. Még két kérdés van, melyre válaszolnom kell: az első a jobboldal brutalitása. Azt kérdezed, hogy “mi hajtotta a népet hasonló szörnyű brutalitásra?” Nem lehet általánosságban a népről beszélni. Egyéni és szervezett csoportok követték azt el. Szemtanuk véleménye szerint jóformán sohasem történt az, hogy a járókelők az ilyen lincselő csoportokhoz csatlakoztak az utcán. Ezek a csoportok fasisztákból álltak, volt Horthv-tisztekből, bűnözőkből, fiatal csirkefogókból és itt-ott olyan egyénekből, akiknek személyes okuk volt a biztonsági rendőrség gyűlöletére. írja a hercegprímásról: “Miután sokkal beszéltem, akik hallották őt... azt mondhatom, hogy azt a reményt keltette fel szivükben, még ha nem is mondta egészen azt, hogy a világ keresztény népe, egyetlen lövés nélkül a szabadság és igazságban való ellenállhatatlan hittel, hazazavarják az oroszokat.” A N. Y. Herald-Tribune november 17-iki számában Barrett McGurn az eseményekkel kapcsolatban azt írja Mindszentvről, hogy ő Magyarország egyik legfontosabb vezetője, és hogy “. • . hamarosan nyilvánvaló lett, hogy akivel Oroszország Magyarországon szembe találta magát, az nem egy Gomulka-féie nemzeti kommunista volt, mint ami Lengyelország elnöke, hanem inkább egy Adenauer tipusu, harcias katolikus, aki hajlandó a szovjet tankok útját vágni, akár be, akár ki a Szovjetunióból. Majd megjegyezte, hogy a magyar kormány egyes nyugati barátai iszonyodva nézik a “Mind- szenty-kormány” eszméjét, mert a hercegprímás politikai ideáljai a “tizenhatodik századba valók”. Nagy Ferencet sokkal szívesebben látnák ezek a nyugati barátok. A N. Y. World Telegram and Sun október 29-iki számában jelentették, hogy: “Most is tárgyalásokat folytat a nyugat a disz- szidált vezetőkkel. Nagy Ferenc Párizsban nyilat(Folytatás az 5-ik oldalon) Magyarország agóniája 'J,________
