Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-24 / 4. szám
January 24, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ NEM CSÖKKEN A MUNKANÉLKÜLISÉG MICHIGANBEN Az eladatlan uj, 1957-es automobilok számát félmillióra becsülik autókereskedelmi körökben. Ugyanakkor azt is beismerik, hogy a használt autók eladási forgalma tovább csökken. A használt autók eladási forgalmát autóipari körökben barométernek tekintik. Ha jól megy a használt kocsit árusítóknak, rendszerint jól megy az uj automobilok eladása is. Mennen Williams, Michigan állam kormányzójának nyilatkozata szerint Michiganben 148,000 a munkanélküliek száma, melynek csaknem 60 százaléka, 87,000 Detroit városában van. A nagy autóüzemekben a termelés átlagosan 25 százalékkal alacsonyabb a tavaly januárinál. Különösen nagy a termelés és eladás csökkenése a közepes és drágább automobiloknál, Lincoln, Buick, Oldsmobile, Chrysler, Dodge és Pontiac. Az “olcsó” autók, mint Plymouth, Ford és Chevrolet még elég jól mennek, de a drágább kocsik gyártását 20,000-el csökkentették úgy decemberben mint januárban. TiSCToWES CLOS^ Hamtramckben Detroit külvárosában, ahol a lakosság nagy része a Dodge gyárban keresi meg kenyerét, hírül ment, hogy a Dodge- miivek egyik legnagyobbikát lezárják, illetve Trenton, N. J.-be költöztetik. A munka elvesztése fölött aggódó munkásoktól a gyár vezetősége egyre nagyobb munkateljesítményt követel. Aki nem fokozza a termelést, azt munkavesztéssel fenyegetik. A Dodge gyár egy másik üzemét pedig a 25 mérföldnyire levő Növi község határába akarják költöztetni. Dodge ugyanis viszonylag nagy adót fizet Hamtramckben, mint a város legnagyobb ipari intézménye. Ezzel szemben Noviban, ahol nincsenek olyan közszolgáltatások s ahol jóformán a nyilt mezőn építenék az üzemet, sokkal kevesebb adót kell majd fizetniük. Az uj gyár építése pedig alig kerül a cégnek pénzébe, hiszen az adótörvények ugv vannak megszerkesztve, hogy az uj gyárak építése költségének nagy részét a nagy gyárak levonhatják adóikból. Williams kormányzó, aki egyike a becsületesebb és a nép érdekeit szem előtt tartó demokrata politikusoknak, javasolni fogja az állami törvény- hozásnak, hogy emeljék fel a munkanélküliségi segélyt a munkás heti bégének felére (maximáliMAGYARORSZÁG AGÓNIÁJA (Folytatás a 4-ik oldalról) kozott, hogy szívesen áll egy kommunistaellenes kormány élére, ha felkérik. Lisszabonból Horthy admirális kábel utján kért segítséget...” Párizsban a nemzetközi paraszt szervezet kongresszusán, Nagy F. felhivást intézett a szabad világ nagyhatalmaihoz, hogy “azonnal avatkozzanak Magyarország ügyébe.” Másnap Pécsbe ment, abban a reményben, hogy érintkezésbe lép a felkelőkkel, de az osztrák kormány kitiltotta onnan (N. Y. Times, okt. 31). Ez szinte bebizonyította a moszkvai rádió leadását, melyet a Times nov. 11-iki számában Pécsből jelentenek és mely szerint Nagy Münchenben találkozott a magyar menekültekkel, “nem sokkal a magyar lázadás kitörése előtt”, azt mondta nekik, hogy most jött az USA-ból “ahol a legmagasabb körök megegyeztek a lázadás terveiben” és már kidolgozta az “amerikai közegekkel” a terveket arra nézve, hogy miképpen segithetik a lázadást fegyverekkel és másképpen. Hogy mennyit törődött Nagy Ferenc Magyar- ország “függetlenségével”, megállapíthatjuk a következő tényekből. (Herald Tribune nov. 11) Útban az Egyesült Államok felé azt sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek ne csupán szemlélőket küldjenek, hanem “biztonsági erőket, akik átveszik Magyarországot”. Hozzátette, 'hogy a Szovjetuniót dobják ki az Egyesült Nemzetek közül, ha nem egyezik bele. (Folytatjuk) san 54 dollárra) és a segélyezés idejét 26 hétről 39-ig terjesszék ki. Jelenleg az átlagos michigani munkanélküli 34 dollárt kap 26 hétig. Scholle, a CIO michigani szervezetének elnöke ezen is tulmenve azt követeli a munkások nevében, hogy a munkanélküli segély a heti bérösszeg kétharmada legyen — és ezt nehéz lesz az autótrösztnek tagadni —, hogy az ezzel járó költséget fedezhetik a nagy autógyárak, amelyek profitjai az elmúlt évek folyamán szinte elképzelhetetlenül megdagadtak. 1956-ban körülbelül 100,000 michigani munkás merítette ki munkanélküliségi segélyjogosultságát. Ezek egy része néger, a akiket mindig utolAz Egyesült Államok családjai 37 és fél billió dollár értékű árucikkek árával tartoznak, amit már használatba vettek. A fenti összegben nincs benne az az összeg, amivel otthonukra tartoznak, vagy olyan dolgok vásárlása, amivel kenyeret keresnek, például traktor, vagy teherautó vásárlása. Ez ^ 37 és fél billió dollár több mint e családok évi jövedelmének 10 százaléka. Majdnem annyi , mint az összes U. S. részvénytársaságok profitja, az adók levonása előtt. Több mint háromszor annyi, mint az ország összes farmerének évi jövedelme. 1951-ben U. S. családjai 21 és fél billió dollárt takarítottak meg évente. 21 és fél billió dollárral tartoztak a megvásárolt dolgokért. Ma sem takarítanak meg sokkal többet, körülbelül 22 billiót. Viszont, adósságuk 75 százalékkal emelkedett alig 5 év alatt. Soknak gondot ad ez a helyzet, ha nem is az összeg nagyságától félnek, hanem attól, hogy a nép megtakarított pénze nem áll arányban adósságával. Mert bizony az olyan gazdasági helyzet, mely a milliók adósságán épül, olyan csak mint a szappanbuborék. Előbb utóbb kénytelenek megállni az adósságok terhe alatt. Megáll a vásárlás és akkor az árucikkek tömege felhalmozódik a kereskedők polcain. A gyárak megállítják a termelést és elbocsátják a munkásokat. Ezzel megindul a gazdasági összeomlás. Ha USA családjai hitelszövetkezetekre (credit unió) építené inkább vásárlásait, nem volna olyan nagy veszély az ország gazdasági helyzetére nézve. A hitelszövetkezet csak annyit kölcsönöz, amennyit tagsága megtakarított. Igaz, hogy egyes hitelszövetkezetek több kölcsönt adnak ki, mint amennyit tagjaik letétbe helyeztek. Hogy ezt megtehessék, olyan pénzhez nyúlnak, amelyet más hitelszövetkezeti tagok Felhívás a magyar menekültekhez! A “Magyar Szabadságharcos Szövetség” nevében Kiss Elemér komoly és megszívlelendő tájékoztatással fordult a már Amerikában levő magyar menekültekhez: “A Szövetség nevében minden magyar mene- kiilthöz irom ezeket a sorokat, mindnyájunk közös érdekében! Tudjátok, hogy az amerikai nép a legnagyobb megbecsüléssel és szeretettel várt bennünket, magyarokat. Ugyanakkor Camp Khmerben azt tapasztaltam, hogy egyesek a jó ellátás és szórakozási lehetőségek teljes kihasználásával december hó első napjaitól minden másirányu érdeklődés mellőzésével örök otthont akarnak találni és nem gondolnak arra, hogy nekik is uj életet kell kezdeniük. Az amerikai hadsereg minden szerető vendéglátása ellenére furcsának találja, hogy egyesek hetek óta csak a szórakozó helyeket keresik és ugyanakkor elfoglalják a helyet azok elől, akik utánuk érkeznek. Az amerikai nyelvet el kell sejátitani, a pénzt munkával kell megkeresni és becsületesen meg kell állnia mindenkinek a helyét, hogy az a bizalom, amit irányukban tapasztaltunk, meg is maradjon. Ezenkívül — azok, akik már családokhoz kikerültek, vagy más államokba szállították őket — jára vesznek tel és elsőnek tesznek le munkából. Hogy e 100,000 közül hányán nyertek ismét munkát és hányán vannak a fentemlitett 148,000 jelenlegi munkanélküli között, nehéz megállapítani. A városi segélylista nem ad sok felvilágosítást : a segélyreszorultak és városi segélyben részesülök száma csak kis emelkedést mutat. Ennek részben az az oka, hogy Michiganben igen nehéz egy Ínséges egyénnek vagy családnak városi segélyt kapni. Ha valakinek autója, telefonja, televíziója van, vagy éppenséggel olyan rokona, aki dolgozik, az nem kaphat segélyt. Előbb el kell adnia minden eladható ingóságát, aztán kényszerítik rokonát a segélynyújtásra és csak a végső esetben ad a város alamizsnát. megtakarítottak, rendesen az állami központi hitelszövetkezeteken keresztül. Tg.v, ha USA családjai hitelszövetkezetektől kölcsönöznék a pénzt, vagy nagy részét annak amiért szükségleteiket megvásárolják, az adósság és megtakarítás egyensúlyoznák egymást. Ehelyett 1951 óta az adósság hétmérföldes csizmával halad előre, mig a megtakarítás csigalassúsággal folyik. Ez az egyik oka annak, hogy úgy az állami, mint a helyi törvényhozók bölcsen bátorítják a hitelszövetkezetek létrehozását, azzal is, hogy felmentik a részvények utáni jövedelmi adók fizetése alól. Ez nem okoz megkülönböztetéseket a másik pénzkölcsön-intézmény ellen, mert a hitelszövetkezet csupán tagjainak ad kölcsönt és nem a nagy közönségnek. (A bankok mégis rossz szemmel nézik a konkurenciát és áskálódnak a szövetkezetek ellen.) Ezek a hitelszövetkezetek rendesen koperativ alapon, haszonnélkül dolgoznak. 1955-ben a hitelszövetkezetek egy része, — 11%-a, — majdnem annyit keresett mint a bankok. A tagok* a részvényesek általánosságban nem kapnak belőle egyéni hasznot. Ahhoz, hogy a tagság is kaphasson hasznot, hatalmas hitelszövetkezetekre lenne szükség, amelynek nagy alaptőkéje volna, és ha kimennének az üzletből, amikor nemcsak a tagság által befizetett összegeket adnák vissza, hanem még adnának ahhoz hasznot is. Ez rendes körülmények között nem igen fordul elő. A törvényhozó testületek más oknál fogva is bátorítják a hitelszövetkezetek felállítását, amellett, hogy egyensúlyozzák a vásárló közönség adósságát és megtakarítását; a hiteleszövet- kezetek takarékosságra tanítanak, ''különösen olyan körökben, ahol azt nem szokták még meg. Hitelszövetkezetek ugyancsak megkövetelik, hogy rendszeresn törlesszék a család adósságait.. többen követelésekkel lépnek fel, ők csak 2 vagy 2.50 dolláros órabérért hajlandók munkát vállalni. Nem számolnak azzal, hogy az órabérek minimuma 1 dollár és szakképzettség hiányában, vagy nyelvtudás hiányában talán rövidebb ideig alkalmazhatók, csak kisebb keresettel. Kizárólag egyéni képességeiknek és szorgalmuknak lesz köszönhető kereseti lehetőségeik javulása. Nem sok jövőt jósolunk azoknak, akik ilvmódon szégyent hoznak a menekült magyarok közösségére és az utánuk érkezőknek elrontják azt a lehetőséget, hogy őkét is éppen olyan szeretettel fogadják.” “Csak rombolás volt” Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök $5-t az évkönyvért, melyet megkaptam. Sok jd tanulságos olvasnivalót találok benne és nevelőt, amely mindenkor fontos a munkásembernek. Bár tudom jpbb is lett volna évkönyvünk, ha nem a magyarországi összeköttetés akadálya és a roppant nagy tragédia, amely véleményem szerint csak rombolás volt és amely a munkásosztályt egy pár évre visszataszította az előhaladá- sában. A tartozásokra épüli közgazdaság olyanmint a szappanbuborék AMERIKAI LÁTHATÁR |
