Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
January 17, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 AMERIKAI ÉLETMÓD BZ amerikai mexikóiak éSe!a Irta: EÖRSL BÉLA A mexikói kisebbség ellen nincsenek jogi tilalmak, vagy ha vannak is ilyenek, csak elenyésző- ek, alig észlelhetőek. Jogilag ők a fehér fajhoz tartoznak. Iskolai elkülönitésük nem tradiciós vagy jogi alapon fordul elő. A bíróság kaukázusi fajnak minősítette őket — lakhely szempontjából. Mindez csak papíron van meg, A valóságban mexikóiakkal nem sokkal jobban bánnak, mint a négerekkel. Ezt bizonyította a háború alatt a mexikói ifjúság tömeges bántalmazása. Los Angelesben, a katonaságban és tengerészek között nagy számban szolgáltak, nem lehetett erre semmiféle okot találni, — előítéleten kívül- Még szembeötlőbb volt a halott mexikói hős esete, kinek katonai temetését megtagadták a családtól, mert mexikóit nem temethetnek “fehér temetőben’’. Nemrég a Legfelsőbb Bíróság Washingtonban úgy döntött, hogy a temetőigazgatóságának volt igaza. A felháborodás oly nagy volt, hogy félni lehetett ki fog hatni a háború alatt a mexikói származású amerikai katonák harckészségére, moráljára, igy Truman elnök elrendelte, hogy a mexikói hősi halottakat a legelőkelőbb katonai temetőben (Arlington) temessék el. Egy “Mexikói Védő Bizottság” igyekszik jogi alapon, elkülönítésük ellen harcolni így például nz üzletek kirakataiban kifüggesztett “white trade only” (csak fehéreknek adunk el) táblát sikerült levétetniök. De alig múlik el hónap, hogy mexikói amerikai állampolgároktól ne tagadnák meg az ülőhelyet bárban (korcsma) vagy vendéglőben. Iskolai elkülönítést gyakorlatban alkalmazzák, bár nincs rá jogi alap. Lakásbérlés- nél, ha mexikói felel a hirdetésre, kereken kijelentik, hogy mexikóiaknak nem adnak ki lakast. Házeladás megtagadása szintén “láthatatlan tilalom” alapján történik. A megkülönböztetés nem tisztán faji akanon áll. Ha a mexikói nem munkás, hanem értelmiségi foglalkozású .és jól öltözött, van lehetősége kikerülni a mexikói ghettóból. Az első generáció rendszerint érzelmileg ragaszkodik a “colony”-hoz (mexikói ghettó) és nem szívesen hagyja el. A második generáció, ha nem is gyűlöli, de semmi sem köti a sivár mexikói telephez, és igyekszik onnan szabadulni. Kérdés milyen helyzetben van a mexikói amerikai társadalmi téren? Kétségtelenül közvetlenül a négerek és keleti fajuak fölött all. A mexikóiak szellemi vezetői helyesen járnak el mikor a négerek és keleti (hindu, japán, kínai) kisebbségi kérdésekben szolidárisak. A második generáció azonban már nem látja tisztán a kérdést, és igen gyakran elkülönülve akarja kiharcolni jogait. Ez erősen érezhető a mexikói és néger gyermekek viselkedéséből. Kiskorukban együtt játszanak az uccán- Később az iskolában még szolidárisak, de már társadalmi kapcsolatuk alig van. A keleti fajokkal szemben máskép áll a helyzet. Az Ázsiából bevándorlottak rendszerint vállalkozók — főként kertészek, vagy zöldség kereskedők — tehát nem vetélytársak a munka piacon mint a négerek. A rendőrség állandó harca a mexikói ifjak ellen közismert mindenütt, ahol mexikóiak nagyobb tömegben élnek Azt állítják, hogy a mexikói fiatalkorú bűnözés magasabb arányú mint a többi fajnál. Ez azonban nem a mexikóiak terhére Írandó hanem arra vezethető vissza, hogy a mexikói ifjúság a nyomornegyedeikben nő fel, és ha angol-szász ifjúság olyan körülmények között nevelkedne, ifjúkori bűnözés közöttük is ép oly gyakori lenne. A legnagyobb baj az, hogy előítéletein kívül, a mexikói szokások nem ismerése és meg nem értése is hozzájárul a — rendőrség brutalitásához. A mexikói ifjúság szeret utsasarkokon ácso- rogni. Ha kissé hangoskodnak, a rendőrautó hamarosan ott terem és nagyarányú letartóztatás és brutalitás az eredmény. Mexikói nő ritkán kerül a rendőrség kezére, és prostitúció közöttük feltűnően ritka. Az iszákos- ság a középkorú munkások között gyakori. A mexikói zendülések oka rendszerint az olyan, fehérek viselkedésében található, akik minden színes, vagy mexikói nőt szabad prédának tekintenek. A mexikói leányok latin-amerikai tradíciója tiltakozik az ellen, és a mexikói ifjak természetesen harcba szállnak. A háború idején a mexikóiaknak és négereknek fegyvereket adtak kezébe, hogy harcoljon a 3, cik ellen. Nehéz nekik most megint visszasü- lyedni másodrangu polgárra a “colony”-ban. A társadalmi előítélet csak a gazdasági elnyomás kifejezője, mely legtisztábban az ujjon bevándoroltaknál mutatkozik meg- A mexikói bevándorlók tömegei analfabéta mezőgazdasági proletáriátushoz tartozik. Ez már magában nagy bátránv. Az amerikai technika óriási fejlődése a •tanulatlan munkásnak nem sok előnyt nyújt és ezt sínyli a bevándorolt mexikói proletáriátus. Ördög Zsuzsa uj családja Jessie Ash Arndt, a Christian Science Monitor női rovatának szerkesztője szívhez szóló beszámolót irt lapja január S-iki számában arról, hogy egy amerikai család, Ramey-ek, miként adoptáltak egy 16 éves magyar leányt, ördög Zsuzsa, olimpiai úszóbajnoknőt. ördög Zsuzsa, a riport szerint, a melbournei olimniai versenyeken megbarátkozott Ramey-ék leányával, Nancy-vel, aki szintén úszó-bajnoknő. Zsuzsa Melbourneben állítólag leveleket kapott Magyarországról elmenekült “barátai”-tól, akik azt tanácsolták neki, hogy ne menjen vissza családiéhoz Budapestre, mert ott “nagy a veszély és nusztulás”. Hogy a 16 éves leány szülei mit szóltak ehhez, hogy ők is eltanácsolták volna leányukat, arról nem szól a Monitor krónikája. Úgy érezzük azonban, hogy úgy Bama^-ék, mint a Christian Science Monitor szerbe*’7'"égének illett volna megérdeklődni a 16 éves lány szüleinél, hogy beleegyeznek-e gyermekük adoptálásába. Egy 16 éves leány -az amerikai törvények szerint kiskorúnak számit és mint ilyen nem adoptálható szülei beleegyezése nélkül. Különös véletlen folytán éppen a fenti hír ve- ' telekor olvasunk egy Írást a budapesti Népszabadságban, amely, úgy érezzük, megfelelő további kommentárt alkot a fenti hírhez: mentél te is, szerencsét próbálni, s itt a család, a testvérek. Nehéz a szivük. .. Itthagytátok az idős szülőket. Rossz szándék nem vezetett benneteket: “Ha kinn megtaláljuk a helyünket — gondoskodunk róluk” — ezzel búcsúztatok. És ők nehéz szívvel, de önzetlenül búcsúztattak benneteket. Fiatal házasok, hadd pr-'X'üanak szerencsét. Elesettségük érzését, a jpvaló félelmüket félretették. Vélt szerencsétek előtt az öregek nem akartak akadály lenni. De van-e jogotok, és főképp, van-e szivetek támasz nélkül hagyni az öreg szülőket? Jóllehet, a m ma napjai ma is csak eltelnek valahogv, de neked tudnod kell: nincs egy nyugodalmas éjszakája miattatok, hiszen legénykorodban is, ha el- magedtál, a mama virrasztóit, és ha rosszat álma At — tudod — egész nap rettegett: bajod rm a 'ék. És most, hogy 100 kilométerekre idege ; m tud benneteket! Üres a lakásunk, a mami ak kevesebb a dolga, de nincs öröme. Éjsza- k 'ot felriad betakarni a gyereket, az unokájáé. De a csöppség meleg kis teste helyett a le- tak rt üres rácsos ágy fogadja. Iszonyú, újra és u.pv rádöbbenje öreg szivének, hogy Pisti nincs Meggyötört, ráncos arcán nem kutatnak tétova mozdulattal a párnás kis kezek. Nem ígéri senki: “Nagymami, jó leszek!” Könnyei fűszerezik az ételt, öt helyett — kettőre főz. 77 ELMENTETEK de ittmaradtak idős mmden nélkül, elmentél, de ittmaradt a17 »-fl’mv. a o-’ elÉ -! ti, akik még nem tudjátok, mi a szülői felelő p, a féltés. Ha látnátok mi történt az elha- otthonban! Mikor eljöttél — engedtek. Fé- és hisztéria űzte szüléidét: legalább te $ Béke Világtanács a magyar eseményekről A “World Council of Peace” — a Béke Világ- tanács felhívásában a szovjet csapatok kivonulását kérte Magyarorszából. A magyarországi helyzettel kapcsolatos felhívás egy londoni lapban került nyilvánosságra J. D. Bernal profeszor irta, aki részt vett a világtanács konferenciáján, melyet még novemberben tartottak Helsinki, Finnországban. Az összes aláírók, beleértve a Szovjetuniót, Kínát és Indiát elfogadtak egy határozati javaslatot, mely szerint gyors és hathatós segiséget- kérnek a magyar nép számára. Ugyanakkor kérik a szovjet csapatok kivonulását Magyarországról, hogy szabadon és önállóan kormányozhassák a magyarok saját hazájukat. A határozati javaslat kifejtette, hogy mmden országban szükség van békemozgalomra, beleértve a Szovjetuniót, Angliát és Francia rszá- got is, hogy nyomást gyakoroljon saját kormányára a béke érdekében. Magyarország és Oiprass Az alanti levelet a New Yorkban megjelenő Herald Tribünéből vettük át. “Olvastam lapjukban Mr. Stefan Osusky levelét, mely szerint igen nagy gondokkal töltik el a szabad világot a Magyarországon folyamatban levő statáriális eljárások és hogy a Nemzetközi Birók Bizottsága nevében három volt angliai igazságügyminiszter vizumot kért, hogy mint megfigyelők jelen lehessenek e tárgyalásoknál. Engedjék meg, hogy megkérdezem, hogv milyen lépéseket tett a Nemzetközi Birók Bizottsága és az angol ügyvédek a Ciprus szigetén most folyó hasonló helyzettel kapcsolatosan? Ciprus szigetén 1955-ben hozott m idkivüli bírósági törvény alapján, egyetlen égj biró, esküdtszék nélkül, rögtönitélet- és halálbüntetésekkel sújtja a ciprusi hazafiakat. Továbbá 1956. nov. 22-iki 114-es végzés alapján a halálbüntetés lehetőségét kiterjesztették minden elképzelhetetlen ügyre, minden civilizált országgal ellentétben; végül pedig ami szintén igen fontos, a rossz bánásmód, a kínvallatás a letartóztatásoknál és a börtönökben mindennapi dolgok közé tartozik. Nem szolgáltat igazságot, ha a szabad világ ügyvédei szivükre veszik a magyarországi tárgyalásokat, de figyelmen kívül hagyják ugyanazokat Ciprus szigetén, ahol a hazafiak szintén n szabadságért és önrendelkezési jogukért harcolnak”. (Dr. Favas Loizides Az Egyesült Nemzetek görög delegációjának tagja. menj, valami nyugodt helyre. Más is megy. hátha jó) jársz. Mikor eljöttél. De azóta apód is, anyád is ezerszer megbánta engedékenységét. S a szerencsétlenek most egymást marják, egymást okolják miattad. Anyád, akit egyébként is állandó rettegésben tart: mi történt veled, a 16 éves, tapasztalatlan lánnyal, nyomban sírni kezd, ha az apád szóba hoz. “Egy gyereket kiengedni semmire, idegenbe. Elzüllik, tönkreteszik, nem lesz az már a mi lányunk...” Gondolataik egy nyomon járnak. A nap minden órájában vég'rkin- lódja agyuk a rettenetes kört: hogy engf '.hettük el? Tizenhat évig óvtuk, neveltük és hagytuk, hogy- elmenjen. Mit ér igv az élet? Mi lesz vele, és mi lesz velünk? Gyűlik benük a keserűség. És ők, akiknél egy szóváltás is ritkaság számba ment, most napról napra távolodnak egymástól. Érzik, hogy mindketten felelősek, de mindegyik a másikat tartja bűnösnek. Bárhol légy is, nem hagyhatod, hogy életük minden reménye összeomoljon. Ne hagyd. Ez van — ez lett itthon. Kiürült fészkek, családi tragédiák ezrei. Hogy veletek mi történt, jól érzitek-e magatokat, vagy sem, megtaláltátok-e a remélt szerencsét, vagy sem — nem tudjuk. Mi csak azt tudjuk, hogy a ti távozástok tetézi idehaza a család gondját. Szorongó rémületben tartja az anyákat, a feleségeket, a testvéreket. Pedig az élet enélkül sem könnyű. És ti, éppen valami könnyebb, jobb életet akartok, ugye? Gondoljátok meg. Nem lehetne azt a jobb életet itthon, mindenki örömére megcsinálni? Falamon Magda Támogassuk a Magyar Vöröskeresztet!
