Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-17 / 3. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 17, 1957 A legfontosabb feladatok KILENGÉSEK ÉS KEZDEMÉNYEZÉSEK Alant közöljük a Jewish Telegraphic Agency Becsből dátumozott jelentését a zsidók helyze­téről a magyarországi forradalmi események idején: Zacarias Shuster, az Amerikai Zsidó Bizott­ság európai igazgatója, a következő fontos nyi­latkozatot tette közé: “A magyar forradalmárok nem öltek zsidókat és nem volt pogrom Magyar- országon a szovjetellenes véres felkelés ideje alatt. Az a hir, amely ennek ellenkezőjét állítja, nem más mint “szovjeteredetü koholmány”. A Magyarországból menekült zsidók egyöntetűen jelentik, hogy nem voltak szervezett antiszemita kilengések a forradalom ideje alatt Magyaror­szágon, ami nem jelenti azt, hogy nem hangzot­tak el itt-ott “zsidózások” és nem voltak egyéni antiszemita kezdeményezések”. A budapesti szovjetpárti kommunista sajtó pogromokról és zsidómészárlásokról tesz említést. Ennek kinyo­mozására érkezett az Amerikai Zsidó Bizottság megbízottja Bécsbe. Nevezett magyarországi sajtó tudni véli, hogy kétszáz zsidó pusztult el a forradalom idején szervezett antiszemita akciók következtében. Megállapította Shuster, hogy “szó sem igaz a szovjetpárti magyar kommunista sajtó híradásá­ból”. A szovjet úgy akarja feltüntetni a magyar- országi szovjetellenes felkelést, mint a magyar nácik forradalmát. Számos nyilas-náci vett részt a felkelésben, de a forradalom nem az ők forra­dalma volt, hanem a dolgozó magyar népé, amely meg akar szabadulni a Szovjet terrorjától”. Mintegy ezerre Kalkulálja Shuster a Magyar- országból menekült zsidók számát, kik közül mintegy hétszáz személy van osztrák zsidó egye­sületeknél nyilvántartva. A Magyarországról me­nekült zsidók érdekében, a bécsi hitközséggel együttműködik a Joint, a Hias és a Jewish Agency. Igen sok gyerek is van a Magyarország­ról menekült zsidók között, kiket a fenti zsidó köziiletek vettek gondozásba. A menekültek kö­zött a hangulat kielégítő, bár többen aggódnak Magyarországon maradt hozzátartozóik miatt. Nagy Imre kormányához bizalma volt a magyar- országi zsidóságnak, Nagy megigértoe, hogy azok a zsidók, akik el akarják hagyni Magyaror­szágot s Izraelbe vagy más országba kívánkoz­nak, megkapjak a kiutazási engedélyt”. ★ Tisztelettel emeljük meg kalapunkat az Ame­rikai Zsidó Bizottság igazgatójának, Mr. Ssuster- nek fenti, alapos és vaskalapos nyilatkozata előtt, ami majdnem mindent megmagyaráz. Megértjük belőle, hogy a magyarországi tra­gikus események alatt nem voltak antiszemita “kilengések” csupán antiszemita “kezdeménye­zések”. Ez azonban nem játszott semmi szerepet a magyar zsidók kivándorlásában. A zsidók, ma­gyarázza a sorok között Mr. Shuster, nem me­nekülnek csak akkor, amikor a kezdeményezések­ből “kilengések” lesznek. Ám Magyarországon nem voltak kilengések, csupán csak tucatszámra akasztottak az uccákon. Az akasztók azonban persze mindig megkérdezték' az akasztandóktól, hogy milyen vallásuak és ha történetesen zsi­dók voltak, akkor nem akasztották fel őket, ha­nem autóba ültették és üdvözletükkel elküldték őket Bécsbe Mr. Shusterhez. Mr. Shuster megállapítja, hogy “számos nyi­las-náci vett részt a fe!kelés”-ben, de a forrada­lom nem az ő forradalmuk volt, hanem másoké. Hát persze, hogy nem! Ilyent még csak el is képzelni, hogy amikor a nyilas-nácik forradalom­ban vannak, hogy ők akkor maguknak forradal­maskodnak. A Magyarorzságon élő zsidók nem úgy tudják, hogy a nyilas-nácik, amikor fegyver van a ke­zükben a zsidóság szabadságáért, jólétéért, tár­sadalmi egyenjogúságáért harcolnak. Legalább is nem ezt tették 1944-ben. amidőn Mr. Shuster hitsorsosait százezerszámra vagonirozták Ausch­witzba ! A National Fire Protection Association jelen­tése szerint az 1956-os tűzkárok egy és egyne­gyed billió dollárt tettek ki és 10,600 emberéletbe kerültek. (Az előző évihez viszonyítva a tűzká­rok emelkedtek, de az emberveszteség esett.) • A Toy Manufacturers adatai szerint a múlt év­ben az Egyesült Államokban 465 millió dollár ér­tékű játékszert vásároltak. (A Magyar Szó inultheti számában vázlatosan közöltük, az amerikai sajtó jelentései alapján a Kádár-kormány újévi programnyilatkozatát. Az­óta megkaptuk a Népszabadság jan. 6-iki szá­mát, mely a nyilatkozat teljes szövegét tartal­mazta. Lapunk terjedelme lehetetlenné teszi a teljes nyilatkozat közlését, a bevezető szakaszt azonban fontosnak, jellemzőnek s a Kádár-kor­mány politikája megértéséhez nélkülözhetetlen­nek tartjuk s azért közöljük.) November 4-én döntő fordulat következett be az ellenforradalmi erők ellen folytatott harcban; megalakult a forradalmi munkás-paraszt kor­mány. A kormány tevékenységét súlyos körülmé­nyek között kezdte meg. A Nagy Imre-kormány árulása megnyitotta az utat az ellenforradalom előtt, mely ezekben a na­pokban embertelenül gyilkolta a szocialista for­radalom hü fiait és leányait, a békés állampolgá­rok élet- és vagyonbiztonságát fenyegette, a fe­jetlenség és zűrzavar állapotába taszitotta az országot, megbénította az életet hazánkban. Az ellenforradalmi erők meg akarták dönteni a Ma­gyar Népköztársaság államát; a nemzetközi im­perialista nagytőkétől függő és az által támoga­tott fasiszta, földesúri-kapitalista államot akar­tak teremteni, és az imperialista erőkre támasz­kodva, háborús tűzfészekké akarták tenni ha­zánk területét. Ilyen körülmények között a forradalmi mun­kás-paraszt kormány legfőbb állami rendjének, szocialista forradalmunk vívmányainak megvé­dése volt. Szét kellett zúzni az ellenforradalom fegyveres erejét, vissza kellett verni politikai támadásait és provokációit, helvre kellett állíta­ni a törvényes rendet, meg kellett teremteni a normális élet, a békés alkotó munka feltételeit. A kormány sikerrel oldotta meg rendkívül ne­héz feladatát. Az ellenforradalom fő fegyveres erőit néhány nap alatt megsemmisítettük, ma­radványait pedig szétvertük. A kormány kérésé­re a szerződéses kötelezettségek és a proletár­nemzetköziség elve alapján nagy segítségünkre volt ebben a szovjet hadsereg, majd pedig az uj magyar honvéd és rendőr karhatalmi erők forradalmi fellépése, s a magyar dolgozók támo­gatása. A. proletárdiktatúra kormánya A gazdasági élet, a termelőmunka helyreállí­tására irányuló kormányintézkedéseket napról- napra, hétről-hétre fokozódó mértékben támogat­ták a leleplezett ellenforradalommal szembenálló munkás- és paraszttömegek, valamint az értelmi­ségiek legöntudatosabb rétege, mely nemcsak szavaiban, hanem tetteiben is hü maradt a nép­hez. Politikai és gazdasági téren felbecsülhetet­len az a segítség, melyet a szocialista tábor kor­mányai és népei, valamint az egész világ haladó és forradalmi erői nyújtottak népünknek. A forradalmi munkás-paraszt kormány fellé­pését és tevékenységét természetesen féktelen haraggal és gyűlölettel fogadta a magyar ellen- forradalom és gazdája, a nemzetközi imperializ­mus. Haragjuk és gyűlöletük forrása abban rej­lik, hogy kormányunk nem a nagybirtokosok, a nagytőkések, a dollárimperialisták, hanem a szocialista forradalom, a munkások és parasztok: a proletárdiktatúra kormánya. Az ellenforradal­márok, miután a fegyveres harcban vereséget UJ KORMÁNY ANGLIÁBAN Az elmúlt hét folyamán II. Erzsébet angol királynő Anthony Eden helyébe Harold MacMil- lant nevezte ki miniszterelnöknek. R. A. Butler kinevezését várták, de Butler nem adott elég támogatást a szuezi támadáshoz és MacMillant helyezte előnybe a Churchill-Eden-Salisbury cso­port, mert ő támogatta Eden kudarccal végző­dő kalandját. Anglia változást várt a kormányban, azonban meglepetésszerűen majdnem teljesen a régi kor­mányt kapták vissza, csupán más szereposztás­ban. Selwyn Lloyd, a szuezi támadás tervezője lett a külügyminiszter. Butler lett a belügyminiszter, MacMillan helyét Peter Thorneycroft foglalta el. szenvedtek, álnok és csaló módon a “szabadsá­got” és a “demokráciát” kezdték számonkérni és követelni kormányunktól. Mi ebben a kérdés­ben is világosan és félreérthetetlenül beszéltünk, amikor kijelentettük: Magyarországon proletár- diktatúra van. Kormányunk és népünk az eddigi eredményeket is az ellenforradalom és imperializ­mus erői ellen folytatott nyílt és következetes harcban tudta csak elérni. A magyar proletár­diktatúra munkás-paraszt államában demokrácia és szabadság illeti meg a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a néphez hü értelmiséget, minden törvénytisztelő magyar állampolgárt. Az ellen­forradalmároknak, az imperialista ügynököknek, a Magyar Népköztársaság törvényes rendje és alapvető intézményei ellen támadó és uszitó ele­meknek azonban nincs és nem is lehet része sza­badságban még akkor sem, ha demokratikus jel­szavakkal álcázzák is ellenforradalomi törekvé­seiket. Ezek osztályrésze mindenkor a törvény legszigorúbb büntetése lesz. Szakítás a Rákosi-Gerö módszerekkel Mindezekből következik, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységében első­sorban a munkásosztályra, s általában a dolgozó tömegekre támaszkodik. Hazánk alapvető kérdé­seinek megoldását — mint azt a november 4-i nyilatkozatunk 15 pontjában is leszögeztük — a Magyar Népköztársaság demokratizmusának el­mélyítése és kiszélesítése utján kívánjuk meg­oldani. Soha többé nem engedjük meg, hogy a közügyek vezetésébe visszatérjenek a Rákosi— Gerő-klikk antileninista vezetési módszerei, a sze­mélyi kultusz, s a tömegek érdekeinek figyelmen kívül hagyása. Kormányunk intézkedéseinek egyetlen célja a dolgozó nép és a szocializmus teljesen azonos érdekeinek védelme és szolgálata. Meggyőzően bizonyítottuk ezt eddigi munkánk­kal is. A kormány tevékenységének kezdeti szakaszá­ban — a szocialista forradalom érdekeinek meg­felelően — jelentős részét képezte a katonai és karhatalmi feladatok megoldása, az imperialis­ták hazánk beliigyeibe való beavatkozási kisérle- teinek visszaverése, a termelő munka, a közleke­dés megindítása, s a törvényes rend helyreállítá­sa a fővárosban és az ország egész területén. De az államvezetés munkájának már ebben az igen nehéz szakaszában is megoldottunk egy sor igen fontos politikai és gazdasági kérdést. Ezekből az intézkedésekből már eddig is min­denki világosan láthatta: a forradalmi munkás­paraszt kormány el van szánva nemcsak arra, hogy minden erejével megvédi az elmúlt 12 év vívmányait, hanem arra is, hogy határozottan szakit minden olyan hibával, amely az elmúlt években a szocializmus építését kisérte és hátrál­tatta hazánkban. Ettől az elvtől vezéreltetve emeltük az ipari dolgozók rétegének bérét s létre­jött a munkaszüneti napok rendezése, az üzemi munkástanácsokról szóló rendelet , a tsz-ek, s az állami gazdaságok, a gépállomások vagyoná­nak védelméről, a kötelező biztosítás, a mezőgaz­dasági fejlesztési járulék, a kisiparosok és kis­kereskedők alkalmazottai után fizetett külön jö­vedelemadó, a gyermektelenségi adó eltörlése, a korábban jogtalanul megvont nyugdijak rendezé­se stb. hadügyminisztert mozdították el helyéről. An­thony Head védelmi miniszter helyére Churchill vejét, Duncan Sandyst nevezték ki. Lord Hail- sham, aki a haditengerészet élén állt Eden kor­mányában, most a közoktatási tárcát kapta. MacMillan, akinek amerikai anyjp volt és Eisenhower elnök jóbarátja, rövidesen Ameriká­ba jön, hogy az angol-amerikai barátságot új­ból helyreállitsa. ■ B!f*!reEg8!!8aRE8BEBeB*iBBgEKüaS&BaBHaflBiai!B KANADÁBAN az 1956-os tűzkárok 135 millió dollárra rúgtak és 500 emberéletet vettek el. Az amerikai 1956-os export 16 billió dollárt, az import pedig 13 billiót ért el. BEKÜLDTE MÁR LAPUNKHOZ A NAPTÁR ÁRÁT? HA NEM, KÜLDJE BE MOST! Mindössze a szuezi kudarcban részvevő két

Next

/
Thumbnails
Contents