Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
January 47, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Irta: MAROSÁN GYÖRGY Az amerikai magyarságot általában és lapunk olvasótáborát különlegesen érdekelheti az, hogy miként tekint a Kádár-kormány az október-novemberi tragikus eseményekre, a szovjet badet ők beavatkozására s hogy mik a tervei a szocializmus építése folytatására az országban. Marosán György, a Kádár-kormány egyik vezető tagja e kérdésekkel foglalkozó cikket irt a budapesti Népszabadság január 5-iki számába, melyből az alanti fontos szakaszokat tárjuk olvasóink elé: Ma már bízvást elmondhatjuk, hogy elkerültük azt a szakadékot, amelybe a nemzetközi imperializmus felbiztatta ellenforradalmi kalandorok dolgozó népünket akarták eltemetni. Sok jóakaratu becsületes ember csak most kezd ráeszmélni, mekkora veszedelem hárult el népünk és hazánk felől. Még bizonyára nem mindenki szegezte önmagának ezt a kérdést: kinek volt érdeke, s kinek lett volna haszna mindabból, ami október 23-án kezdődött. E fontos politikai kérdést pedig nem lehet enélkül értékelni. Nézzük meg jobban a közelmúlt magyarországi eseményeit. Október 23-án délután békés tüntetés volt, estére már fegyveres felkelés; az összes fontos katonai .politikai és hiradási gócpontok, valamint szállitóeszközök lefoglalása. Az októberi éjszakában égő fáklyaként lobogtak a vörös zászlók. Eltörölték az “elvtársat” és újjászületett az “ur”. Megtámadják a pártlap székházát. Mindé i ijság megjelenhet, csak a kommunisták lapja ne n. A véres, fegyveres események napokon keresztül tartanak. A párt- és állam vezetés az utcát bitorló ellenuforradalmárok követelésének nyomása alatt egyre lejjebb csúszik. A naponta változó kormány összetétele lehetővé teszi az egész állami élet dezorganizálását és a nemzeti zászlóval takart kommunistaellenes, szovjetellenes, né- pidemokrácia-ellenes jelszavak mögött mindinkább felismerhető a dolgok lényege. Október 30—31-én már nyíltan előbujtak azok, akiknek érdeke volt a fegyveres felkelés, az ellenforradalmi lázadás. A kormánynál már megjelentek, erre tanú vagyok, először a középiparosok, és követelték az 1949-es államosítás eltörlését, azután a GYOSZ képviselői, követelve az 1948. évi államosítás előtti helyzet visszaállítását. Csatasorba léptek a Horthy-tisztek, a fehérterrort még jobban elmélyítő volt kakastollasok. Előmerészkedtek a régi földbirtokosok, a magyar arisztokraták, hogy újból megszállják a földet és erőszakosan szétzúzzák tsz-eket. Mellettük a kulákok fegyveres bandái garázdálkodnak, gyilkolva, gyújtogatva és rémületet keltve. Mi r iás a föld és termelőeszközök birtokba/t tele a régi tulajdonosok által, mint a kapitalizmus restaurálása, az úri Magyart rszág rissza állítása?! Mi ez, ha nem ellenforradalom, akkor is, ha félrevezetett, hiszékeny embereket használtak fel hozzá, akik az első pillanatban még nem vették észre, hogy cselekedetükből, magatartásukból kinek van vagy lesz haszna. Talán a nép uralmának megerősítésére akarták szétverni a munkásosztály pártját, ezért volt az állami és gazdasági funkcionáriusok eltávolítása és leöldö- sése? Világos, hogy nem. Céljuk az volt, hogy elpusztítsák a népi demokrácia legjobb erőit, a néphez hü, vezetőképes embereket, akik évtizedek óta küzdöttek a szocializmusért. Ez nemzeti forradalom? Nem, ez ellenforradalom! Kell-e leleplezőbb tény, mint az “arccal nyugat felé” jelszó egybekötve a nyugati sajtónak és rádiónak hol szirénhangjával, hol vad uszításával, hol nagy segély felajánlásával aszerint, hogy melyikre volt szükségük az adott pillanatban a lázadóknak. Van-e olyan rádióhallgatója az országnak, aki nem vette észre azt a “véletlen” összhangot, amely a nyugati rádiók, elsősorban a Szabad Európa hangja, hírei, kommentárjai és a lázadók fegyveres cselekedetei időzitetten kiadott jelszavai között volt. Elhiszi-e józaneszü ' ember az olyan dajkamesét, hogy a nemzetközi imperializmus valaha is támogatott valamilyen felszabadító forradalmi mozgalmat ? Ellenben támogatott és támogat minden eszközzel minden ellenforradalmat, amely a népellenes rendszerek —isszaállitását tűzi ki célul. Ki ne gondolkozott volna el Mindszentv bibo■ • kétszeri rádióbeszédén és “szózatán”, amely szinte jeladás volt a hatalom megszerzésére, birtokbavételére, a fehérterror dulására, a magán- tulajdonon épülő rend, vagyis a tőkés földbirtokos rendszer visszaállítására. A reakció csatakiáltása, géppisztolyok kerepelése és a haldoklók halálhörgése volt a beszéd visszhangja a dider- gető, hideglelős november eh éjszakában. November 3-án éjszaka meg ' ült a forradalmi munkás-paraszt kormány és te a Szovjetunió kormányát, vesse be hadse. 't és védje meg tragikus helyzetbe került ne. két. Nekünk nem volt uj a fehérterror. Mi m emlékszünk 1919-re. Érdemes megvizsgálni azt a szerepet, amelyet a Szovjetunió és hadserege töltött be a magyar nép életében. A Szovjetunió és hadserege kétszer avatkozott be a magyar nép életébe és sorsába. A második világháborúban a megtámadott Szovjetunió győzelmesen veri le a fasizmust és mint felszabadító érkezik Magyarországra. Ha a történelem úgy alakul, amint azt például Horthy- ék, Kállayék várták, és Magyarországot, mint Olaszországot az angolszász hatalmak szállják meg, vajon lett volna-e földosztás, államosítás? Nyilván nem. De Magyarországot a szovjet hadsereg szállta meg, és ez lehetővé tette, hogy a nincstelen magyar paraszt valóra váltsa százados álmát: a föld azé lett, aki megműveli. Lehetővé tette, hogy a magyar nép államosítsa 1947-ben a bankokat, 1948-ban a nagyüzemeket. A Szovjetunió pozitiv és forradalmi módon avatkozott be a magyar nép életébe. Mit védett meg a szovjet hadsereg most, a második beavatkozásnál? A paraszt földjét, az államosított bankokat, bányákat és az ipari üzemeket azoktól, akik azt hitték, mint 1919-ben, vissza lehet fordítani a történelem és az idő kerekét. A Szovjetunió hadserege pozitívan és forradalmian avatkozott be tehát ezúttal is. Joga volt a kormánynak október 23-án és 24-én valamint november 4-én segítségül hivni a Szovjetunió hadseregét? Joga, sőt kötelessége volt! Mert itt is az a kérdés: kinek van haszna belőle? 1919-ben, a “hazafi” Horthy csehekkel, románokkal, szenegáli franciákkal fojtotta vérbe a népi hatalmat. 1956-ban a dolgozó magyar nép képviselői a szovjet hadsereg segitségével mentették meg a népi hatalmat. A nemzetközi imperializmus egyszer már magyar vérrel mosta tisztára az utat a világ első lovas tengerésze, Horthy Miklós fehér paripája előtt. A “vezér”, nyomában a darutollas, antant- szijas pribékekkel belovagolt a “bűnös Budapestre” és cinkostársaival több mint két évtizeden keresztül ftirdött a magyar munkások és parasztok vérében és verejtékében. Nem engedtük, hogy ezt a véres-fehérlovas komédiát még egyszer megismételjék. Pedig ismét jelentkezett az öreg tutajos! Munkás- és parasztosztályunkat nem engedhetjük újból ebek harmincadjára. Aki ezt nem érti meg, annak olcsó a munkás és a paraszt vére. De nekünk mindennél drágább. Az ő kezükkel épül a szocialista magyar haza. Az idő és az eredmények, a független, szabad, szocialista Magyarország boldog népe bennünket fog majd igazolni. Bátran állunk a történelem itélőszéke elé. A kapitalisták, imperialisták véleménye, nézete és “Ítélete” nem érdekel bennünket. A nemzetközi szocialista tábor ezt az igazat már ki is mondotta. Nagy hiba, hogy ezekről a jelenségekről és dolgokról nagyon keveset beszélünk. Néha úgy tűnik: sajtónk és rádiónk óvakodik tudomásul venni, hogy kiéleződött osztályharc folyik, hogy proletárdiktatúrában élünk és ennek abban a szakaszában, amikor szélesíteni akarjuk a szociális demokráciát. Egyesek még nagyon elvtelenül Írnak és beszélnek megbékélésről, mintha mindenkivel, még az ellenséggel is össze akarnánk borulni. Pedig a dolgozó magyar nép csak azokkal akar és fog együttdolgozni, akik elismerik a népi demokráciát, hívei a szocializmus építésének, nem vonják kétségbe a magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szerepét és a munkás-paraszt szövetséget tekintik államunk fundamentumának. Sokkal többet kellene beszélnünk a 12 esztendő forradalmi vívmányairól, a tulajdonviszonyok megváltoztatásáról, többet kellene Írnunk és beszélnünk az imperialisták támadó, agresszív, uszító politikájáról. Világosan, nyíltan és félreérthetetlenül ni ~ kell mondani, nem burzsoá demokráciát akarunk Magyarországon, hanem proletár demokráciát. Demokráciát a szocializmus híveinek, a nép érdekeiért harcolóknak, a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak és a haladó értelmiségnek, de nem a kizsákmányolóknak, az ellenforradalmároknak, az ellenségnek. A forradalmi munkás-paraszt kormány az elműt két hónap alatt az elkerülhetetlen kemény él határozott rendszabályok mellett egész sor olyan intézkedést tett, amely előrehaladás a szocialista demokrácia utján. Népünk ezekben régi kívánságainak megvalósulását látja. El vagyunk szánva, hogy a rend, a béke, a nyugalom megszi- lárditásának ütemében bátran megyünk tovább előre a megkezdett utón. Dolgozó népünk már felismerte ezt és ez is egyik magyarázata annak, hogy nagymértékben megváltozott az emberek nézete és hangulata. Ha valaki ma, a kéthónapos fordulón, a számadás e pillanatában azt kérdezné tőlem, mit tartok a kormány legnagyobb eredményének, annak ezt felelném: megtörtük a fagyos bizalmatlanságot, és erőteljesen bontakozik ki a nép bizalma, amelyre a jövőben egész munkánkat építeni akarjuk és fogjuk. Az utca nem lesz többé szintere ellenforradalmi kísérleteknek. Az utcákon ma már derék, megbízható karhatalmunk az ur. Dicséretükre legyen mondva, napról napra javul közbiztonságunk, életbiztonságunk. Ezt a karhatalmat, a magyar dolgozó nép hatalmának őrzőjét, még fegyelmezettebbé, még egységesebbé fogjuk tenni. Az utca pedig, amely a miénk volt. újból a miénk lesz. Az ellenség a fegyveres ellenforradalom leverése után módszert változtatott. A fegyveres, harcról áttért a politikai harcra és támadást intézett a munka frontján. Nem engedtük megfélemlíteni sem zavarba hozni magunkat. Nem engedtünk semmiféle nyomásnak. Megalkuvás nélkül kemény ellentámadásba mentünk és feloszlattuk az ellenforradalom befolyása alá került Budapesti Központi Munkástanácsot és területi munkástanácsokat. Feloszlattuk a “forradalmi bizottságokat” is, amelyet az ellenforradalom kitünően felhasznált. Ezeknek a széjjelvert tagjai most másfelé keresnek fészket. De figyelemmel kísérjük munkájukat. Kemény, szívós munkával lerántottuk a leplet azokról, akik a sztrájkra uszítottak. Amikor ezen a fronton is eredményeket értünk el, hozzákezdtünk szétzilált gazdasági életünk vérkeringésének megindításához. Gazdasági téren rendkívül súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk. De mi, munkások, dolgozó parasztok ismerjük a magunk népét. Nincs bennünk kétség aziránt, hogy a dolgozó nép ösz- szefogásával, vállvetve megbirkózunk minden ne- séggel. Melyek a további feladatok? Megalkotni a kibontakozás alapját politikai és gazdasági nehézségeinkből egy olyan program alapján, amelyet magáénak vallhat minden becsületes, haladó magyar ember. “A mi népünk ezi is ki fogja birni!” Tisztelt Szerkesztőség! ' r A kalendáriumot megkaptam az uj év napján. Úgy látom, sok jó olvasnivaló van benne, persze a hazai képek hiányoznak belőle, de én megértem, hogy miért. Az szomorú, hogy ez történt a magyar földünkön, de már azon siránkozni nem sokat segít. Most már azon kell fáradozni, hogy minél előbb amennyit csak tudunk segítsünk nekik. Persze nem Eckhardon és Hooveren keresztül, annak más módját kell találnunk, hogy oda kerüljön a segítség, ahol a legnagyobb szükség van reá. Reméljük, hogy még ezt a szerencsétlen megmozdulást is átvészeli a, magyar nép és egyszer már ;f,obb útra térnek. A szemétje csak hadd menjen, amerre akar. A java otthon marad és megint építeni fog magának egy szebb jövőt, ha nehéz is lesz egy darabig, de biztosan meg fogják csinálni. Azt már bebizonyították, hogy képesek reá. Most még hadd örüljenek azok, akik azt segitették, hogy a magyar nép szenvedje meg a múltat és jövőt. A mi népünk ezt is ki fogja birni, már rengetegen keresztülment és mégis itt van még, meg itt is marad. A dollárajándék nélkül is fel fog emelkedni megint, mint már sokszor tette a múltban. F. S. 'x it x x ;; te x x x x x x xx xx x x x x 'xttx x x x x x x xx x x x x x x ^ HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! i SZÁMADÁS
