Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
January 17, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZŐ OLVASÁSKÖZBEN írja: Márky István reny es árny Felvitte az Isten a soromat, mert az utóbbi hetekben már ez a harmadik alkalom, amidőn igazi, hús és vérből való milliomosok között forgolódhattam és ha már az első két esetről a bőséges eszem-iszom, dinom-dánomon kívül nincs mondani valóm, a harmadikról mégis csak illő elmondani azt a szemetkápráztató, álomnak is beillő szinpompát, amely az ember elé tárult, amidőn bepillantott a “Surf Club” elegáns tánctermébe, ahol az idei szezon “Debutante Bálját” rendezték, mely egyébként a legkimagaslóbb események között van elkönyvelve. Az ajtótól egészen a táncteremig ért a felsorakozott vendégek sürü sorfala, akiket szigorú rostálás után meghívtak, hogy tanúi lehessenek 12 leánynak a “társaságba” való avatásának. Maga a táncterem fehér és ezüst dekorációk vakító fényében csillogót, s egyik végén királyi trónusokhoz hasonló emelvényen trónoltak az öreg urhölgyek, akik előtt térdhajtással bókolt a bemutatott leány. Fehér kötél aranyozott állványokon huzva mutatta a trónus felé vezető utat és amidőn a lorgonokon szemlélődő hölgyek sokat mondó mosollyal elfogadták a térdhajtással bokoló “debutante”-ot, akkor a hölgyikének édesapja hozzálépett, karonfogta és elvezette a terem másik oldalán gyülekezettek közé. Hermelin, mink, sable belépőkön drága orchidea csokrok díszelegtek , s a nehéz taffeta és szatin estélyiruhák suhogásának muzsikája szinte magától értetődően hívta fel a figyelmet viselőjének csillogó gyémántjaira, örömmel adták a megjelentek tudomására, hogy ez a “Debutante Bál” minden esztendőben fényesebb és sikeresebb lesz, mert ez volt itt Miami Beachen a harmadik és több mint 600-an vettek részt a 12 milliomos leányka bemutatásán és felavatásán. • Most pedig lépjünk át városunk másik végére, Miámiba, a hétköznapi dolgozók közé, az elesettekhez, akiknek karácsonyi ünnepi örömét a “Nyújts Segítő Kezét” nevű intézmény próbálta a szeretet ünnepéhez méltóan megédesíteni. A jelentés arról számol be, hogy az ajándék és ennivaló osztás napjain a szegény családok tömege annyira megrohanta a helyiséget, hogy az Isten- káromlástól hangos zűrzavarban alig bírta az önkéntes személyzet kiszolgálni őket. Több mint tizenháromezer személy kapott segítséget, élelmet, ruházatot, a gyermekek játékokat, amelyeket külömböző egyesületek gyűjtöttek össze az év folyamán és kijavítva őket, ismét szétosztották az Ínségesek és gyermekek között. Persze sokan vannak olyanok is, akik szégyenkeznek jótékonysági intézményekhez fordulni, bármennyire rászorultak is és ezek magukban összehuzódva, hangtalanul ünnepelték a bethlehe- mi születésének napját, — sorsukat összekötvén a kisded jászoljának szegénységével. Egy Leslie E. McLure nevű ember azonban nem bírta el a szegénység hangulatának eme idegölő csendességét és kiirtotta egész családját afeletti bánatában, hogy rossz egészségi állapota miatt 800 dolláros adósságba keveredett, hitelét kimerítette, s igy karácsony napjának reggelén üres szobát találtak a gyermekek, amelyből hiányzott a feldíszített karácsonyfa s alóla a gyermekszív ek öröme: a kért,ajándékok. ★ A fény és pompa uszályába kanaszkf ló emberi tragédiák vallannak meg a karácsonyfákon égő gyertyák csillogásában, amelynek magyarázatát megtaláljuk részben abban a híradásban, amely néhány hete tudtunkre adta, hogy Frankie Coe igehirdető a polio-paralizis nevű betegségben két heti szenvedés után meghalt. Ez a hatalmas termetű, boxbajnokhoz hasonló fizikumú pap öt évvel ezelőtt még cipőzsineget, meg mi egymás dolgok árulásából tartotta el magát, majd rájött arra, hogy itt a déli államokban, a Mason- Dixon vonal alatt jobb üzletet lehet csinálni igehirdetéssel és ráolvasással. No meg egyeseket az imádság is meggyógyít, — ki hogy hiszi. Hatalmas cirkuszi sátor alatt, televízión, rádión kezdte hirdetni, hogy a polio-paralizis és egyébb betegségekben megnyomorodott embereknek visz- szaadja egészségét az Istenben való hit révén és valósággal özönlöttek hozzá a gyógyulni vágyók, akik tetszés szerint fizettek a nyomorék- ságuktól való megszabadulás reményében. Ennek révén azután az elmúlt öt esztendő folyamán évenkint ötszázezer dolláros jövedelemmel dicsekedhetett. Coe tiszteletes ur, mignem egy para- lizisből ki nem gyógyított gyermek szülei biróságra vitte az ügyet itt Miamiban. A lapok írtak róla, még csalónak is titulálták és ennek dacára a tárgyalás napján hivei százával fogták körül a bírósági épületet, mutogatták gyógyult végtagjaikat, — igy bizonyítván Coe ur ártatlanságát és igazát. Azért mégis a jószivü bir® szedette- vedette vele a sátorfáját és egy településsel odább kellet neki állani. Halálával azutáü meg jött a bizonviték, hogy ráolvasással saját magát sem tudta meggyógyítani a veszedelmes polió betegségből, mert úgy látszik, hogy a ba- cillusok, a szervezet élősdijei nem értenek emberi nyelven. Kórházba vitték és ott adta vissza lelkét teremtőjjének. Most azután azért folyik hivei között a vita, hogy miért vitték kórházba, magára kellett volna hagyni betegségével és pár nap alatt saját akarata révén egészséges lett volna mint a makk. Családja ugyanezt állítja és annak az erőszaknak tulajdonítja Coe tiszteletes halálát, amellyel orvosa kórházi kezelésre kény- szeritette, minélfogva nem tudta kapcsolatait megteremteni a tulvilági segítő kezekkel... És ha azt gondolja kedves olvasóm, hogy ez utóbbit nem hiszik el, nagyon téved, mert itt a Délen minden lehetséges. Alig várják már, hogy valaki a csodatevő Coe helyébe lépjen, mert szentül meg vannak győződve, hogy a ráolvasástól csak az nem gyógyul meg, aki nem elég meggvő- ződésesen mondja el a rászabott imádságot. így vélekedik a híveinek tömege, s ehhez csatlakozott most az Egyesült Államok 254 különböző protestáns alakulatának néhány itt székelő képviselője is, akik komoly gyülekezetek papjaiként szerepelnek, és a bírósági döntés dacára is azt tartják, hogy minél több Coe-tipusu papunk van, annál könnyebben harcolunk a kommunizmus és szoci- álizmus Istentelen tévhitei ellen és annál tovább őrizhetjük meg népünk szabadságát. Teológiában laikus ember lévén, nem állhatok vitába ezekkel a felkent egyéniségekkel, egyet azonban a szólásszabadság jogán megjegyezhetek : nekem még sóval ízesítve sem kell az a szabadság, amit Coe tiszteletes hirdet, ha csak ennek révén menthető fogadott hazánkban az a szabadság, amelyet az ország nagyjai az Alkotmányban garantálnak. Én inkább elcsodálkozom azon, hogy ilyen kuruzsló mellett lándzsát törnek értelmes emberek, és a lelkiszegények színvonalára akarnák lesülyeszteni hazánk jobb sorsra érett millióit ebben a korban, amikor a megtisztult lélek érzéseitől, értelmünktől, józan birálóképességünktől függ nemcsak saját, de as emberiség sorsa is. Frankie Coe halálával bebizonyította az efajta utak jár hatatlanságát. Hol van a szemük és szivük, Uraim? Az újonnan érkezettekhez (Folytatás az első oldalról) nyait. Tanulmányozzátok, mihelyst olvasni tudjátok a Függetlenségi Nyilatkozatot és az alkotmányt, nagy fiai, Jefferson, Lincoln, Frederick Douglass, Debs, Roosevelt s mások írásait. Nem fog hosszú időbe telni és meg fogjátok tudni, hogy ITT IS FOLYIK nagy szabadság- harc. Hogy az a nagy küzdelem, amely csaknem 100 évvel ezelőtt indult Lincoln vezetése alatt a néger nép egyenjogúságáért A MAI NAPIG SEM ért véget, sőt most uj magaslatokra jutott. Meg fogjátok tudni, hogy itt is börtönzés, depor- tálásssal büntetnek százakat politikai nézeteik miatt. Éppen ezért legtöbbetek aligha fog merni előfizetni lapunkra, amely a népek közötti barátságot, a munkások nemzetközi szolidaritását hirdeti és támogatója a szocializ,nus elveinek, szószólója a béke ügyének. Meg fogjátok tudni, hogy az amerikai demokrácia és prosperitás legfontosabb biztosítéka a 16 milliónyi szervezett munkásság, melynek szervezésében lapunk olvasóinak ezrei vettek aktiv részt. Sok itteni hozzátartozóitok élvezi a társadalmi biztosítást, amely ebben az országban viszonylag csak rövid idő óta, 1937 óta áll fenn és amelynek ügyét az összes amerikai magyar újságok közül egyedül a mi sajtónk támogatta. A többi viszhangozta annak idején az iparbárók propagandáját, hogy a társadalmi biztosítás egyértelmű a — kommunizmussal. Az az ember, aki talán mindenkinél többet tett a társadalmi biztosítás törvénnyé emeltetéséért, a magyarszár- mazásu Weinstock Lajos ma is be van börtönöz- ve politikai nézeteiért! Ügyeljeteki, hogy senki ne használjon fel benneteket az amerikai munkások életszínvonala elleni támadásra. Ne fogadjatok el állást, amely miatt amerikai munkás elvesztené munkaalkalmát, vagy csökkentené munkabérét! Ha ezt teszitek, annak kiszámíthatatlan és számotokra nagyon kedvezőtlen következményei lennének. Sokat hallottatok — de láthatjátok magatok körül is ezernyi jelét — az amerikai jólétről. A sors valóban kegyes volt, fogadott hazánkhoz. Nem uralkodtak fölötte sem Habsburgok, sem Horthyk. A két világháborúban egyetlen háza, egyetlen gyára nem sérült meg, viszont az elpusztított Európa újjáépítése, a háborúra való készülődések mindenkor jó üzletnek bizonyult iparbáróinknak. De még igy is népünk egyharmadának életszínvonala alig haladja túl a szegénység keretét. Jelenleg is három millió a munkanélküliek száma. És az automatizálás térhódítása eddig még fel sem mért problémákat tartogat népünk számára. Ha majd az érzelmek lecsillapodnak meg fogjátok érteni, miként meg fogjp az amerikai nép nagy többsége is érteni, hogy az, ami Magyarországon történt, tragikus fejezete a világot felölelő nagy harcnak, melynek keretében azok a népek, amelyek eddig ipar hiányában alacsony életszínvonalon tengődtek, most emberi jogaik tudatára ébredve — ha különböző utakon és módszerekkel is — de haladnak az egyenlőség, függetlenség felé, melynek elengedhetelen feltétele az ipar. Ez a lényege nemcsak a magyar- országi, hanem az egyiptomi, középkeleti, indiai, afrikai eseményeknek, szóval a világon végbemenő óriási erjedési folyamatnak. Az a tény. hogy ez a nagy világmegmozdulás abban a korszakban fejlődött kJ, melyben a vezető hatalmak atomfegyvereik révén képesek lennének egymást és az egész emberiséget kiirtani, világ jelentőségűvé emeli a magyar és a középkeleti kérdést. Ha a háború veszélye elmuNEM SÜRGŐS Mielőtt Eisenhower elnök elindult volna a* aszálvsulytotta délkeleti államok látogatására, a déli négerek vezetői megkérték, hogy útja folyamán szólaljon fel és követelje a Legfelsőbb Törvényszék határozatának betartását a négerek egyenjogúságát illetőleg. Az elnök helyet titkára Hagerty válaszolt. Nincs szükség arra, érvelt Mr. Hagerty, hogy aa elnök most külön beszédben foglalkozzon e kérdéssel. Foglalkozott azzal az elnöki jelentésben (melyben valóban hangoztatta további polgárjogi törvényhozás szükségességét.) A négerek vezetői ugyancsak felkérték Nixon alelnököt, hogy keresse fel őket is, akárcsak a magyar menekülteket Ausztriában! E sorok Írásáig még nem jött jelentés Mr. Nixon válaszáról. Nem volna meglepve, ha ő is kitérő választ adna azoknak, akik úgy vélik, hogy a szabadság szép dolog volna a déli államok néger lakossága számára is. lik, az emberiség, a magyar nép, minden más nép gyorsan begyógyíthatná azokat a mély sebeket, amelyeket e tragikus korszak ejtett rajtuk. A mi lapunk, a maga szerény képességeihez mérten mindenkor azon volt, hogy támogassa a béke ügyét. Ezzel teljesíthetjük legszentebb kötelességünket úgy a fogadott haza, mint a szülőhaza iránt. Ami minket illet, tudjátok meg, hogy amikor olyan amerikai magyarral hoz benneteket össze a sors, aki olvasója lapunknak, abban őszinte jóakarótokat, igaz barátot fogtok megismerni, akik többsége évtizedeken át leírhatatlan áldozatot hozott úgy az amerikai munkásság ügyéért, mint az óhazai magyarság támogatásáért. ;
