Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-23 / 21. szám
May 23, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A Galind Dr. Jesus de Galindez 195G. március 12-én előadást tartott a newyorki egyetemen. Az épületből távozva rejtélyes körül nények között eltűnt. Gerald Murphy, dominiciai szolgálatban álló amerikai másodpilóta 1956 de( ember 4-én nyomtalanul eltűnt a kis dominiciai köztársaság egyik tengerparti vágóhídja közelében. Autóját a cápáktól nyüzsgő öböl partján 1 alálták meg. 1957 január 7-én felakasztotta magát a börtönben Octavio de la Maza dominicai repülőtiszt, Murphy pilótatársa. ★ Három különös eset. két elti nés és egy öngyilkosság. A három eset azonban szorosan összefügg egymással és egy szin' e hihetetlen bűntényre dérit napvilágot. A Ga indez-tigy ma már széles hullámokat vet a nemzetközi sajtóban, a Galindez-tigy kapcsán "váratl; nul kiéleződött a viszony a Dominicai Köztársa ;ág és az Egyesült Államok külügyminisztériuma között. Mi történt tulajdonképpen? A 40 éves Jesus de Galindi z a spanyol emigráció egyik jelentős figurája. Fegyverrel a kézben vett részt a spanyol nép antifasiszta szabadságharcában, majd hazájából elmenekülve, a Dominicai Köztársaságban telepe dett le. A kis országban akkor és azóta is Ti ujillő generalisszimusz élet és halál ura. Ez a minden hájjal megkent és rendkívül ügyes latinamerikai diktátor annak idején a “haza megm< ntője”-ként lépett fel s a népbarátot játszotta n indaddig, amig sikerült kezébe kaparintania a kis ország egész iparát, exportját és importját. Rendkívül szó* ros kapcsolatok fűzik vezető Vall Street körökhöz, New York-i jogtanácsosa nem más, mint az ifjabb Franklin Roosevelt. Tí ujillő a sziget fővárosát saját magáról Ciudac Trujillónak, azaz Trujillovárosnak keresztelte cl, sőt a miniatűr dominicai flotta két rombolójí is felvette a “Generalissimo”', illetőleg a “Trujillo” nevet. Galindez csakhamar felismerte Trujillo igazi arcát és az Egyesült Államokba költözve kíméletlen sajtóháborut indított a d ktátor ellen. Nem Atomfelhők Nevaia fölött (Folytatás az első oldalról) zek munkája nyomán. A völgy közepén fekszik St. George, széles sugárutakka , jólépült házakkal és fehérre festett templomot kai. A mormonok társasélete a templom köré építve folyik le és a legkisebb helyiségben is meg aláiható az impozáns, frissen festett mormon templom. Ez, a pusztaság közepén dús oázissá változtatott völgy, az 1953-as kísérletek alatt sok és erős rádióaktiv hatásnak volt kitéve, különös« n a 9-ik robbanás következményeként. Mérése c megállapították, hogy ezen robbanás után 16 í apig volt a levegő megfertőzve. Akkor St. George lakói felszólítást kaptak, hogy maradjanak házaikban 2 s fél órára. De más helységeket nem értesi ettek a veszélyről, holott a lecsapódás egyes helyiken nagyobb volt, mint St. Georgeban. Az iskolá < közül is csak néhányat értesítettek. Az AEC azt állítja, hogy nem állt elég ember a rendelkezésre ezt a munkát elvégezni. Nem is számítottak ilyen erős lecsapódásra, de közvetlen a robbanás után a szél iránya is megváltozott és St. George felé hajtotta a rádióaktiv félhőket. Sőt St. George-on túl is- nagy területeken voltak kiesések. Ha a Dixie Valley lakói még az eljövendő évekbe í is szenvedni fognak a következményektől az a szél irány kiszámításában történt tévedésnek tudható be. Névadóban a 91- és 92-es országú on utazó kocsikat megállították, megfertőzöttségüket lemérték és ha magasabb volt a megeng« dettnél, mosásnak vetették alá, köztük egy Grevl ound autóbuszt is. Emberek, állatok áldozatai a kísérleteknek Az egyik utmenti “motel”-re a lecsapódás nagyobb volt, mint másutt, de a: akkor ott tartózkodó 15 személy erről nem tu« ott. Nyilvánosságra ez az eset csak akkor került, mikor az AEC félévi jelentésében említést tett róla, de sem a 15 személy nevét, sem további sorsukról nem jelentettek. Hét állattenyésztő 222,000 dollár kártérítésért perelte a kormányt nagyszámú juhállományaik megbetegedéséért és haláláéit. Hasonló esetek voltak a vidéken legelő lovak között is. A Lake 10,000 dollár jutalmat ajánl fel Norman Thomas, az Emberi Jogok Nemzetközi Ligája nevében annak, aki Jesus de Galindez eltűnésében bűnös egyén nyomára, letartóztatására és elítélésére vezetne. rettentette vissza Andrés Requena, a neves dominicai emigráns esete — Requenát New York-i gengszterekkel gyilkoltatta meg Trujillo, majd 1955-ben két másik, Amerikában élő politikai ellenfelét is hidegre tette. Galindez 1955-ben adta ki hires könyvét, a “La era de Trujillo”-t, amelyben swifti szatírával tépte izekre “Amerika első számú antikommunistájának” uralmát. Galindez természetesen számított arra, hogy Trujillo keze messzire ér. Titkára és egyben testőre csak előzetes bejelentés után engedte be lakására a vendégeket, éjszaka töltött fegyverrel őrködött gazdájának ajtaja előtt. Galindez azonban megfeledkezett az óvatosságról, amikor tavaly egy szép márciusi napon egyedül indult el este az egyetemre, hogy ott előadást tartson a latinamerikai viszonyokról. Amikor este fél tiz felé elhagyta az egyetem épületét, földalattira szállt és amikor kilépett az egyik meglehetősen néptelen utcára, két férfi rávetette magát, leütötte és bedobta egy mentőautóba. Itt kapcsolódik be a történetbe a fiatal Gerald Murphy, aki egy amerikai légitaxi társaság alkalmazottja volt. Murphy megismerkedett Arturo Espaillattal, a Dominicai. Köztársaság newyorki konzuljával. Espaillat megkérte, hogy busás fizetés fejében vállaljon el egy külön utat. Murphy tavaly márciusban kibérelt egy kétmoto- ros gépet és március 12-én késő este leszállt a longislandi repülőtéren. Alig várt néhány percet, amikor feltűnt egy mentőautó és két férfi “egy súlyos beteg embert” tett fel a gépre. Murphy nekivágott a Dominicai Köztársaságnak, ahonnan két nap múlva tért vissza. Barátainak beszámolt a különös útról, a “gazdag betegről”, aki olyannyira beteg volt, hogy kezét-lábát sem tudPapoose itatómedence vize olyan súlyosan volt fertőzve, hogy Stewart farmernek 6 marhája holtan esett össze, amikor az itatóból elbaktattak. 16 lova égési sebeket szenvedett. A lovakért kapott a kormánytól kártérítést, a tehenekért nem. Az elv ugylátszik az volt, hogy csak a le nem tagadható — mint égési sebek — kártevésért vállal felelősséget a kormány. Tények tagadása A cikk bőven kitér arra, hogy milyen homályban tartották a környék lakóit a robbantási tervekről és a várható következmények felől. Az is megtörtént, hogy félrevezető információkat adtak ki. Nefn akarták a népet nyugtalanítani és amikor a károsultak kárpótlást követeltek, tudományos magyarázatokkal “győzték” meg a bíróságot, hogy a károkért nem a robbantások a felelősek. Vizsgálatokat ugyan folytattak minden bejelentett halálesetről vagv pusztulásról, de azok eredményeit sohasem hozták teljesen nyilvánosságra. A “közbiztonság” ezt nem engedhette meg. A közvélemény informálása ma is' vita' tárgyát képezi. Dr. Warren Weaver, az Országos Tudományos Akadémia atomsugárzás következményeivel foglalkozó bizottságának elnöke kijelentette:‘nem tartom helyesnek, hogy azt a benyomást keltsük országunk és a világ népeiben, hogy szó sincs veszélyről, amikor pedig igenis van... itt van az ideje, hogy józanul és tudományos alapon tárjuk a tényeket elébük.” Szájkosarat a sajtónak Evvel szemben az AEC ahelyett, hogy súlyt fektetett volna a lakosság és javainak megvédésére, azt a szerepet vette fel, hogy a tények le- tagadásával és meghamisításával a felelősség alól mentesítse a kormányt. Éles támadásnak tette ki Robert A. Crandall, egy nevadai hetilap szerkesztőjét “a kísérletekkel szemben tanúsított éles kritikája miatt.” Crandall kifogásolta azt, hogy nem adtak kellő felvilágosítást a robbantások utáni sugárzás erejéről, az időjárással kapcsolatos tévedéseket sem közölték. Amikor érdeklődött, hogy mi az oka annak, hogy felhők tornyosulnak a vidéken, holott azt nem jelezték, nem tudott információhoz jutni. Valahányszor kritikus hangon foglalkozott lapjában a kisérleta mozdítani. Murphyra valóságos aranykor köszöntött: felvették a Dominicai Köztársaság polgári légiflottájába, Octavio de la Maza kíséretében hónapokon át repült a szigeten és ahogyan mondani szokás, halálra kereste magát. A dominicai hatóságok abban reménykedtek, hogy a Galindez-ügyben indított hivatalos nyomozás teljesen eredménytelen marad és ezért nagyon zavarta őket, hogy Murphy baráti társaságban sokat beszél emlékezetes külön megbízatásáról és a rejtélyes betegről. Gondolni is rossz, mi lenne abban az esetben, ha a nyomozók kiderítenék: Galindez és a beteg ember egy és ugyanaz a személy! Ezért adott Trujillo, a “tiszta munkát” kedvelő diktátor utasítást arra, hogy tüntessék el Murphyt. A szeréncsétlen amerikai fiatalembert a jelek szerint a szó szoros értelmében a vágóhídon ölték meg, abban bízva, hogy a cápákláto- gatta öbölben semmilyen búvárkodással nem találhatják meg Murphy holttestét. Murphy azonban amerikai állampolgár volt és Trujillo nem akart ujjat huzni az Egyesült Államokkal. Ezért keresett egy bűnbakot, ezért tartóztatta le Murphy pilótatársát, Octavio de la Maza kapitányt. Maza rendületlenül tagadott, nem akarta elismerni, hogy bármilyen köze lett volna Murphy rejtélyes halálához. Annál különösebben hatott a hir, hogy Maza felakasztotta magát a börtönben és egy meglepő búcsúlevelet hagyott hátra. A levél szerint Murphy tisztességtelen ajánlatot tett neki, mire ő feldühödve a tengerbe lökte az amerikai fiatalembert. A különös búcsúlevél természetesen nem győzte meg Murphy családját, amely az amerikai hatóságokhoz fordult, hogy erélyesen követeljék az ügy kivizsgálását. Nem nyugszanak Galindez barátai, a Trujillo-ellenes emigránsok sem. Az Egyesült Államok számára igen kínos a Galindez-ügy. Elsősorban azért, mert napvilágot látnak azok az adatok, amelyek beszédesen bizonyítják, milyen szoros szálak fűzték a kis országot az Egyesült Államokhoz. Ez a magyarázata annak, hogy a detektivregénybe illő hármas gyilkosság ma már legalább olyan kínos politikai problémát jelent az amerikai külügyminisztérium számára, mint amilyen •sok álmatlan éjszakát okoz a Dominicai Köztársaság urának. tekkel kapcsolatos hivatalos magaviselettel, három-négy “látogató”-ja érkezett, akik nyomást gyakoroltak rá. “Minek megijeszteni a népet?. . . Vállalja a felelősséget valamelyik szívbajos hirtelen haláláért?...” Olyat is mondtak, hogy “persze, a kommunisták szeretnék, ha abbahagynánk a kísérleteket”. Amikor tavaly októberben idézte Dr. Linus Pauling véleményét arról, hogy a rádiósugárzásnak öregitő hatása van a szervezetet gyöngíti, csökkenti ellenállást betegségekkel szemben, valamint, hogy közvetlen oka lehet a lukémiának, az AEC azonnal levélben válaszolt cikkére. Szembeszállt Dr. Pauling véleményével és megrótta a szerkesztőt mert helyt ad lapjában a “hivatalos jelentés”-sel ellenkező véleménynek. A kockázat kérdése a nagyközönség mind szélesebb rétegeit is foglalkoztatja. A szakszervezetek a Lagoon-i kutatóintézet felépitésekor biztonsági követelményekkel léptek fel. Tudni akarták a rádiósugárzás hatását a különböző munkálatokra. Azonban az ügyvédek nem kaphatták, meg a kért információt, mert “titkos” adatok voltak. Ilyesmit csak azoknak adnak ki, akik alávetik magukat a “megbízható” szűrővizsgálatoknak, amit az ügyvédek elvből nem tettek meg. Az Atomenergia Rizottság tagjai nemcsak tudósok, de politikusoknak is kell lenniök. Még a melléjük rendelt kongresszusi bizottság sem tud ellenőrző feladatának megfelelni, mert nem hozhat minden adatot a kongresszus elé é^még óvatosabban kell átszűrni azt, amit a nyilvánossággal közölhetnek. A nagy titoktartás következménye aztán, hogy a bizottság munkája nincs kellőképpen ellenőrizve a nép érdekének szempont iából. A “Reporter” szerkesztői rovatban is bőven foglalkozik az atomkisérletek és atomfegyverke- zési hajsza problémáival. Felismeri a benne rejlő; nagy veszélyt. Kiutat keres. És megtalálja abban az üzenetben, amit Dr. Schweitzer küldött az emberiségnek az afrikai egyenlítő tájáról és megtalálja a német tudósok nyilatkozatában. Mindkettő azt mondja, hogy meg kell tagadni a kooperációt ebben az őrült hajszában, hacsak azok, akik a legkevésbé is tudatában vannak az igazságnak, készek lelkiismeretüket megterhelni azzal, hogy részeseivé válnak ennek az emberiség elleni nagy bűnnek. . ki _____________3_
