Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-16 / 20. szám
May 16, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 SUMMÁSOK NYOMÁBAN MEZŐKÖVESDEN —Magyarországi riport — A templomtól jobbra, kacskaringós kis közökön botorkáltunk előre. Már erősen sötétedett. Vezetőnk azonban jól ismerte az utat. Polgáry Lajost, Kövesd volt főjegyzőjét kerestük. Meg is találtuk az egyik borospincében, kis társasággal együtt. Iszogattak, beszélgettek — igy szokták ezt tenni minden este. ök tréfásan “kövesdi földalatti mozgalom'’-nak nevezik ezt a pincei borozgatást. ők is nevetnek, én is mosolygok ez elnevezésen, bár tudom, hogy Polgáry Lajos “bátyánk” — a társaság tagjai nevezik igy — már kétszer volt Kövesd főjegyzője, egyszer a Hor- thyrendszer idején, egyszer pedig a múlt ősszel, október 23-a után, néhány napig. “A nép akarta igy” — magyarázzák itt a pincében. De a köves- diek jól tudják, hogy ebben az ügyben — Polgáry Lajos főjegyzősége ügyében se a Horthy-rend- szer idején, se október 23.-a után, nem kérdezték meg a népet. Ugyancsak itt, ebben a pincében hallom először: —Kövesd mindig ellenzéki volt, bármilyen volt is a kormány. — Mi lehet ennek az oka? — Ez a matyók lelkületéből következik, büszke nép ez és mindig elégedetlen. Azután meg nem volt még olyan kormány, amelyik igazán törődött volna az ellenzéki Mezőkövesddel. Az elmúlt 12 év alatt is alig változott valamit. . . A “falvak királynője” — és a rideg valóság Másnap azonban, amikor a napfényes Fő utcán, a vasútállomáson, a földmüvesszövetkezetben és a tiszta matyó házakban tősgyökeres kövesdiek- kel beszélgettem, többször hallottam ezt is: “azelőtt 50 év alatt sem változott annyit a község élete, mint az utolsó 12 év alatt.” Mi hát az igazság?... “A magyar falvak királynője” —■ igy nevezték sokan az elmúlt évtizedekben Mezőkövesdet. Miért? Elsősorban gyönyörű népviselete, tehetséges, rajzoló és varró asszonyai, leányai és sajátos népi szokásai miatt. Kövesd — idegenforgalmi érdekessség volt! Úgy mutogatták a külfödieknek, mint a Hortobágy, a Gellért hegyi kilátás és a Balaton méltó versenytársát. Persze a külföldiek, akik csak kirándultak a községben, semmit sem ismerhettek meg az igazi Kövesdből. Ha nagyobb vendégcsoport hétköznap érkezett, akkor gyorsan népviseletbe öltöztettek néhány leányt és fiút a szórakozásukra. Ezek heje-hujázva ropták a táncot. Az igazi matyók káromkodtak: ők elitélték ezt a cirkuszt. . . “Jövője nincs, étele itala hiányos...” Mezőkövesden a Horthv-rendszer idején a nagy heje-hujázás, a külső ragyogás és a csakugyan lenyűgöző szépségű hímzések hire mögött robbanásig hevült társadalmi feszültség halmozódott fel. Ez volt az ország egyik legsűrűbb lakosságú községe, 16,000 holdon 21,000 embernek kellett volna megélnie. A lakosság fele: nincstelen földnélküli, summás ember volt. A szűk határban külterjes gazdálkodás folyt, jelentős ipartelep Kövesden nem épült, igy lett Mezőkövesd nemcsak a magyar falvak “királynője” hanem az ország leghíresebb “summásvárosa” is. A télvégi és a tavaszi hónapokban szinte egymásnak adták a kilincset a kövesdi községházán a dunántúli nagybirtokok intézői, gazdatisztjei.. A dob szinte mindennap szólt: “Summásokat keresnek.” És a kövesdiek — mást nem tehettek— százával, ezrével Írták alá a 6—8 hónapos szerződéseket. Évente 5—6 ezer kövesdi férfi és nő, fiatal és öreg szegődött el summásnak. Ezer és ezer kövesdi nyáron szinte sohase látta szülővárosát! És milyen volt a summássors? Dala József tanár szerkesztésében 1941-ben megjelent egy 300 oldalas könyv Mezőkövesdről. Ebben Pető János, az akkori gazdakör helyettes elnöke igy ir a sum- máséletről: “Miért is félti a matyó apa gyermekét a summásságtól ? A summás már nem független ember. Életkörülményei már másoktól függnek. Anyagnak nézik. Osztályozzák. Első- másod- és harmadrendű munkaerő. Jövője nincs, étele, itala hiányos A summás ember csekély béréből családot tart el, gyermeket nevel, hős. Vérző szívvel látja, hogy kicsikéje, bőven termő magyar földön sokat nélkülöz, fázik, nincs meg a mindennapi ke- kenvere.. ” Egy 20 évvel ezelőtti vizsgálat eredményét jegyeztem fel. Az akkori tisztifőorvos megállapítása szerint a matyók étkezésében 40 százalékot tett ki az olajoskenyér és a puszta kenyér !. .. Ma már nem lehet Mezőkövesden summások- kal találkozni. A summás életet Kövesden elsöpörte az 1945 évi földreformtörvény. Nincs többé úri nagybirtok, nincs tehát ur és cseléd, nincs szolga és nincs summás se! Igaz, Kövesden 1945- ben alig néhányszáz földet osztottak ki. Itt nem volt jelentős nagybirtok. A telepítés azonban már több matyó családot érintett. Budapest környékére és a Dunántúlra mintegy 350 summás család települt ki. Az újjáalakult Buzakalász és Béke termelsőszövetkezetben most 55 hajdani summás talál megélhetést. Mi lett a többiekkel? Sokaktól megkérdeztem ezt Kövesden és mindenki azt tanácsolta: keljek fel korán reggel, menjek ki a kövesdi állomásra és akkor majd meglátom. .. Büszke névsorok Az állomási jegypénztár adatai szerint most mintegy 7—8 ezer ember jár el Kövesdről dolgozni. Csak Miskolcra és Diósgyőrbe naponta 3 ezren utaznak. A hajdani summások legtöbbje most gyárban dolgozik, mint segédmunkás vagy szakmunkás. íme néhány példa: Tóth András Diósgyőrben, Guba József a vasútnál dolgozik Biró József fu- rómester lett. Kovács József most hegesztő. Saljai István traktoros, Méhes Sándor gépkocsivezető. Divinyi József műszerész. Balogh József kőműves. Nyikes János traktoros, Csuhái János bányász, Pólik Borbála a Matyó Szövetkezet rajzolója. Dienes Mátyás gépkocsivezető és igy lehetne még sorolni száz és száz nevet. Tehát az elmúlt 12 év Kövesden az ilyen névsorokat — a hajdani summások megbecsült emberré válását is — jelenti. Mezőkövesd különös község volt és most is az. Jártak innen summások 1945-ig az ország min— Magyarországi riport — “Édes kínos emlékezet, ah, Badacsony szürete!” —• sóhajtott fel Kisfaludy Sándor, aki egy badacsonyi szüreten ismerkedett meg legszebb költeményének ihletőjével, a szépséges Szegedy Rózával. Ah, “szürkebarát”, “kéknyelű”, hová lettetek? — sóhajtottunk fel mi is nem egyszer az elmúlt években, miközben poharunkból savanyu képpel kortyoltuk a Borforgalmi Vállalat meghatározhatatlan izü és eredetű folyadékát. Pedig tudtuk: a hegy, amelynek levét már a rómaiak is nagy szeretettel kóstolgatták, változatlanul ott áll a kéklő Balaton partján, a szőlőt érlelő áldott nap is ugyanúgy süt mint régen. Akkor hát?.. .A badacsonyi szőlőgazdák hegyközség szövetkezetének legutóbbi közgyűlése sok mindent megmagyarázott. A badacsonyi tájjellegnek megfelelő minőségű borok szőlői a hegy körül mintegy 2000 katasztrális holdon teremnek. A terület nagy része egyéni gazdák kezében van. Szomorú, de rideg tény, hogy ezen a kincset érő területen az átlagtermés a felszabadulás óta katasztrális holdanként legalább 5 hektoliterrel csökkent. Csökkent a világhírű badacsonyi bor exportja is. Jelenleg fajtiszta badacsonyi bor — a közismert “szürkebarát” és “kéknyelű” — lényegében nem kapható. Mi ennek az oka? Az a gazdaságpolitika, amely az állandó tagositási veszéllyel az alacsony beadási és felvásárlási árakkal a gazdák termelési kedvének csökkenését “eredményezte”. Ezért nagymértékben elhanyagolták a trágyázást, az öreg tőkék felújítását és a rendszeres védekezést is. A kormány januári nyilatkozatából a badacsonyi gazdák megértették: érdemes újra teljes szívvel, odaadással foglalkozni a szőlővel. Né- hányan felkeresték a Veszprém megyei hatóságokat, kaphatnak-e segítséget hegyközség szövetkezet alakításához? A szövetkezet legfontosabb célkitűzései — mint azt a közgyűlésen jóváhagyott alapszabály magában foglalja: — emelni a szőlőkulturák színvonalát, elősegíteni a badacsonyi borok hírnevének megőrzését; előmozdítani a szövetkezet tagjainak termelési tevékenységét. Ennek'érdekében a szövetkezet ködén megyéjébe. A legtöbben Fejér, Tolna, Győr, Sopron és Veszprém megyében fordultak meg. Ha 8—10 volt kövesdi summás összedugja a fejét, akkor alighanem össze tudja állítani a Hor- thv-idők nagybirtokainak, grófi, bárói családjainak listáját. És most, ha 8—10 hajdani kövesdi summás rászánja magát, akkor össze tudják állítani a felszabadulás óta épített nagy ipartelepeink, gyáraink jegyzékét is. A kövesdiek eljutottak Inotára, Kazincbarcikára, Dunapentelére, Diósgyőrbe, Miskolcra, a Tiszalöki Duzzasztóhoz és Tiszapalkonyára is_ A summások ezreiből gyári dolgozók, bányászok, segédmunkások és szakmunkások lettek. Nem kell nekik 6—8 hónapig távol élni Kövesd- től, sokszor a családjuktól is. Reggel mennek este jönnek, a távolabb dolgozók pedig egy héten egyszer látogatnak haza. Ez sem könnyű élet, de mennyivel másabb, mint a summássors... Érdemes végigmenni vasárnap a kövesdi Főutcán. Divatos ruhákban, cipőkben járnak a lányok és a fiuk sem maradnak el a miskolci és a pesti divattól. A népviseletet már teljesen elhagyták. Hogy miért? Megváltoztak az életkörülményeik, megváltozott körülöttük az ország, más lett Mezőkövesd élete is. Az elmúlt évek során a diósgyőri miskolci üzemek gondja, öröme betört a régi divatu matyóházakba is. így letfe Mezőkövesd elválaszthatalan része a borsodi iparvidéknek. Szót lehet velük érteni A kövesdiek nem ok nélkül híresek ellenzékiségükről. Évszázadokon át beléjük idegződött, hogy “felülről” csak rosszat várhatnak. De az is igaz: nem akarnak mindenáron ellenzéskedni A jónak, a fejlődésnek, miért lennének ellenségei? Az elmúlt évek hibái azonban a kövesdiek lelkében is elvégezték a maguk rombolását. Éppen ezért most itt is a legfontosabb: a szocializmus iránti bizalom visszaszerzése. Büszke nép a matyó, de emberséges módon szót lehet velük érteni. Tóth Benedek zösen szerzi be a termeléshez szükséges legfontosabb anyagokat, a karót, a védekezőszert, a trágyát stb. Az államigazgatási szervekkel együtt gondoskodik a kutak, az utak karbantartásáról, a hegyőrök beállításáról; növeli a szövetkezetbe önként tömörült gazdák jövedelmét a termelés fokozása, a szövetkezeti alapon történő beszerzés és értékesítés utján. Ezeknek a céloknak a megvalósítására társult januárban 40 gazda, de a taglétszám mostanáig 60 fölé emlkedett. A badacsonyi szőlősgazdák nagy többsége érdeklődéssel, de még bizalmatlanul tekint a hegyközség szövetkezetre. Kétségeikre a végleges választ csak a szövetkezet tevékenysége adhatja meg. Annyit azonban már most is el lehet modani: a tagok közös érdekeiket felismerve. saját elhatározásukból, önként alakították a szövetkezetét. Földjükkel és más termelőeszközeikkel szabadon rendelkeznek, szőlőjüket egyénileg művelik. Kifizetődő-e belépni a szövetkezetbe? Feltétlenül. Körülbelül 1000 hektoliter befogadó képességű pince átvételét tervezik, ahol mái ősztől kezdve lehetőség nyílik a tagoktól felvásárolt bor szakszerű kezelésére, a fajtiszta badacsonyi borok márkázására és ennek alapján jelentős exportra.A szövetkezet jövedelmének 40 százalékát az év végén a tagok között osztják fel, a szövetkezetnek átadott bor értékének arányában. A szövetkezet vezetése jó kezekben van. Elnöke Ferenc Kálmán. Badacsony egyik lgképzettebb szőlő- és borszakembere. Magas termésátlagairól, díjnyertes borairól közismert. A vezetőség többi tagja, Pál Imre, Szabó Lajos, Hámos Béla és Va- lovits Vilmos, mindnyájan környékszerte elismert kiváló szőlősgazdák, becsületes emberek. Badacsonyban az idén nagy lendülettel indult a munka, a termelési kedv. nagymértékben megnőtt. A hegyközség tagjai azt mondják: “Ha tei- melési biztonságunk, anyagi érdekeltségünk nem szenved csorbát, a termelés növeléséhez szükséges eszközöket beszerezhetjük, a badacsonyi borok rövidesen újra nagy mennyiségben kerülhetnek a hazai és a külföldi asztalokra.” “SZÜRKEBARÁT” “KÉKNYELŰ”- HOL VAGYTOK?
