Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-16 / 20. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 16, 19-57 Barabás Tibor: AZ ELSŐ LECKE Húsz esztendővel ezelőtt Írtam meg az első novellámat. A cime közvetlen volt és egyszerű: A császár. Aelius Hadriánról, Traján császár gyámfiáról, Svetonius kortársáról szólt. A novella. mármint maga a történet, a cirkuszban kezdődött, Pompeja Plotina császárnő szökőkutjai mellett és Hadrián hadigályáján folytatódott, később elvezette az olvasót Martius Turbo ciprusi táborába. írásom telve volt mély platonizmussal, Anatole France-tól tanult filozófiai érvekkel és szembeötlő volt hangom előkelősége. Ezzel egyidejűleg cimiró voltam a Monori Magnál. Hirdetés utján jutottam ide, félesztendős munkanélküliség után. Anyámmal és hét testvéremmel nyomorogtunk, télikabátom még sohse volt, s ha jól emlékszem, akkor is lyukas volt a cipőm. Ez időben már egyedül aludtam egy rozsdás háromlábú vaságyon. Mindennapi legfőbb igyekvésem, megírni naponta az ezer címet, mert ha nem. . . Négy pengőt fizettek ezer borítékért. A nagybirtokosok cimtárából repcemagot ajánlottam vidékre. Nincs rosszabb címanyag a világon — elhihetik nekem — hisz Írtam én már címeket másutt is. . .Az a sok rang és cim. . .és a grófok olyanok, ha elfelejted például, hogy valóságos belső titkos... fel sem bontják a borítékot.. . Persze, most nem értik, hogy mi köze van a cimirásnak Hadriánhoz, a lómai császárhoz? Hisz éppen ezt akarom elbeszélni. Egyszóval Az Újság vasárnapi számában megjelent az Írásom. Váratlanul. Beküldtem a szerkesztőnek és nyomban kiadta. Hisz oly kézenfekvővolt a tárgy és a hang előkelősége . . . maga a történet akkor jutott eszembe a Monori Magnál, amikor rájöttem arra, hogy az asztmás Mayer bácsi kilopja megirt borítékaimat a ládámból és a magáéba csempészi. Krausz cégvezető pedig azzal fejezte be a csetepatét, hogy úgy kirúg... Szombat este volt. Az Oktogon minden lámpája és neonja világított. Ott álltam az Odol-rek- lám alatt a járdaszigeten, a fényözönben, s kezemben remegett az újság. Beleszédültem a sikerbe. A friss újságból nyersfesték szaga szállt felém és bóditóbb volt minden illatnál. Ott, az Odol-reklám alatt nyomtatásból tekintett rám Hadrián császár gályás, illatos, szökőkutas világa. Az a nagy és előkelő világ, amelyet én álmodtam meg a nagybirtoko- isok címtára felett, Mayer bácsi mellett a Monori Magnál. Mire hazaértem, már mindenki aludt, a mama is, Tercsi, Jóska, Poldi is. . . De én nem hunytam le a szemem. Egész éjszaka Hadriánnal, Trajánnal, Cornéliussal, Pompeja Plotinával s még néhány előkelő római úrral és hölggyel társalogtam a legválasztékosabb hangon s lelkem velük szállt a bordó bársonnyal bevont császári gálya nyomán, a kértai vizek felett. A mama hajnalban ébredt. Megszokta még himzőlány korában, mert Óbudáról, a Lajos utcából gyalog kellett bejárnia Pestre, hogy mások kelengyéjére hímezze monogramját s hul- lajtsa könnyeit. Ki veszi majd feleségül, kelengye, hozomány nélkül ?. . . Tizenkét gyereket szült, kilencet felnevelt, hetet árvaságban, apa nélkül. Fáztunk, éheztünk... Forgót, raffialá- dákat és lombfürészjátékokat árultunk, zálogba vittük a párnát, a cihát.. . Hétéves voltam s a szomszédok azt mondták, hogy okos vagyok. Szerettem a zálogház zsivaját, az alkudozást, a fonográfok próbálgatását... A mama felébredt, hallottam a motozását. — Mi az, már fenn vagy ? — kérdezte és mámoros szememben nyomban meglátta, hogy valami történt. — Mi van veled? — Nézd, mama, nézd az újságot. . .az első novellám . . . látod... — Látom — mondta és világoskék, élestekin- tetü szeme mintha elhomályosult volna.. .Leült az ágy lábához, történetesen ahhoz, amely csonka volt. . . Vaskeretü szemüvegét magas homlokára tolta s mint amikor teljes figyelemmel fordult valami felé, mezítelen lábán kínzó bütykeit nézte.. . — Olvasd csak — szólt felindultan — olvasd! Mi a címe, a cim az nagyon fontos. . . — Cime: a császár. — A császár — ismételte akadozva. — A császár. . . Szóval egy uralkodó. Olvasd csak.. . — És erre a szóra valami rossz érzés indult el a szivemből. Olvastam. A mama hallgatott, merőn nézte visszeres lábát. A fórumjelenetnél, ahol Svetonius világosan megmagyarázta a lét forgandó voltát és Pompeja Plotina függőkertjéig kiséri császári barátját, a mama idegen, hideg fénnyel rám emelte nyílt, kék szemét. És mennél inkább magávali agadott hangom, képzeletem, ő annál jobban távolodott tőlem... Hangosabban olvastam, mintha a hang elűzhette volna azt, ami közénk ékelődött, mintha ezáltal behatolhattam volna érzékeny szivébe, egyszerű, de metsző értelmébe. . . — Ó, Hadrián! — fordult Cornélius barátjához. — Ám járj te is az istenek nyomán, kövesd Mars hadisten parancsait, vidd légióidat keletre, kövesse gályád a sirályszárnyu szél... De enEOY ÉLI PETŐFI — Magyarországi könyvszemle — Hatvány Lajos így élt Petőfi cimü könyvének negyedik, utolsó előtti kötete hagyta el most a sajtót. Babits egyik írásában a Petőfi-irodalmat “nagypipáju, kevésdohányu” irodalomnak mondta, nyíltan szólva arról a keserű tényről, hogy az 1910-es évekből visszatekintve bizony több volt a látványos görögtüz a Petőfiről megjelent tanulmányokban, könyvekben és albumokban, mint a maradandó érték. Ez a helyzet a század eleje óta némileg változott, Horváth János, Illyés Gyula Petőfi-könyvei —, hogy csak a nevezetesebbeket említsük — biztos értékei a Petőfi-ii’o- dalomnak. Hatvány Lajos kartársi emlékezések alapján igyekszik rekonstruálni Petőfi életét, szinte napról napra követve az emlékezések tükrében Petőfi lépéseit. Izgalmas feladat, s még izgalmasabb, ahogy Hatvány ezt a feladatot megoldja. Müve túlnő Endrődi kezdeményén — nemcsak terjedelemben, de eredetiségben, szellemességben is. Valóságos irodalmi detektivmunka, amit Hatvány Lajos végez Petőfi körül, s az iró Hatvány Lajos érti a módját annak, hogy ennek a nemes detektivmunkának nemcsak eredményeit, hanem izgalmát is “átadja” az olvasónak. Mi a lényege Hatvány Lajos módszerének? A hitelességre törekvés. Petőfi kortársainak, a költővel személyes kapcsolatot tartó barátoknak emlékezéseit, feljegyzéseit, leveleit tekinti alapvető forrásoknak, s csak ezek után, vagy helyenként ezek híján nyúl későbbi emlékezők közvetettebb tudósításaihoz. Egy-egy életmozzanatnak' gyakran három-négy variációját is elénk tárja úgy, ahogy azok különböző emlékezők feljegyzéseiben előfordulnak. S aztán kitűnő emberismerettel, jó életrajzírói felkészültséggel választja ki a leghitelesebb változatot, vagy igyekszik felújítani a különböző emlékezések hitelesnek tűnő mozzanataiból a vizsgált életrajzi láncszemet. Életrajz hát Hatvány Lajos müve? Igen de több is annál. A több évtized szorgalmas munkájával összegyűjtött hatalmas anyag birtokában pyilván megírhatta volna Hatvány Lajos Petőfi életrajzát is, színesebben, s lényegesen gazdagabb adatanyaggal, mint ahogy azt a kitűnő Ferenczi Zoltán a múlt század kilencvenes éveiben tette. Hatvány Lajos nem ezt a megoldást választotta. Ő arra törekedett, hogy Petőfi életét úgy mutassa be, ahogy a kortársai látták, ahogy a Petőfivel érintkezők Petőfi-élménye ennek az életnek adatait megőrizte. Nemcsak Petőfi válik élővé igy hanem — Hatvány kommentárjainak nyomán — a kortárs barátok, tanárok, Írók, hívek és ellenfelek — széles köre is, mondhatnánk: az 1840-es évek Magyarországának egész irodalmi-köre. S Hatvány nemcsak Petőfi életrajzi mozzanatait kényszeríti ki régi lapokból, levelekből, kiadatlan kéziratokból, hanem nyomon követi a Petőfiről kialakuló makacs hagem, császári ur, barátodnak többé ne tekints.. — fejeztem be zengőn az elbeszélést és merőn néztem a mamát. Hajlotton ült ágyam lábánál, anélkül, hogy akár egy percre is levette volna lábáról a szemét és hűvösen igy szólt: — Hogy is hívják azt az idegen urat... fiam ?... — A császárt? — kérdeztem. — Azt, a főszemélyt. — Hadriának. — Hadrián, Hadrián... — ismételte. — Szép. . . szép. De mond csak, fiam, miért nem írsz te nekünk? — és metszőén rámpillantott... Nekünk? Ki az a nekünk? — kérdeztem... kiáltottam. — Nekünk-— mondta és a lábát nézte. — Nekünk, mezítlábasoknak! — Azzal választ sem várva, feltápászkodott és indult a konyhába, begyújtani. Most is látom ingó, öreg lépteit, szüléstől, munkától megtört testét, hajlott hátát és a távolból hallom, amint neheztelően mormolja annak az idegen, annak a vadidegen urnák a nevét : Hadrián. . . Hadrián. . . zugságok történetét is, leleplezve a “Petőfi-le- gendákat”, mindig j(á érzékkel mutatva rá a legendák valódi — többnyire szemléleti érdekű — szellemi rugóira. Az igy kibontakozó hatalmas életrajz és korkép nélkülözhetetlen kalauz Petöft életművéhez, versei, cikkei, levelei ennek a tág körképnek ismeretében nyernek teljesebb értelmet. Hatvány Lajos nemcsak a tárgyilagos biog- ráfus lelkiismeretével járja be a költő életét, hanem a felfedező izgalmával és a felfedezett újdonságok iránti jogos elfogultsággal is. Különös szeretettel kutatja fel a Petőfi-életrajz fehér vagy alig-Szürke foltjait, s ami újat adni tud, azt megnyomott pennával rajzolja bele az összképbe. Nem a teljesség igényével, csak példaként Írjuk ide azokat a mozzanatait-szakaszait Petőfi életének, amelyeket Hatvány könyve nyomán élesebben-tisztábban látunk: a gyerek-Petőfi iskolázása (I. kötet), a költő élete 1844 nyarán és őszén (II. kötet), Petőfi és Julia szerelme (III. kötet), Petőfi népszerűségének és népszerűtlenségének története 1848 márciusától szeptemberéig (IV. kötet). S ideállithatnánk kortárs-port- réit, amelyek között igen sok a találó és újszerű problémákat felvető: gondoljunk Petőfi tanári karának tablójára, vagy Vasvári, Táncsics portréira, a Kossuth és Petőfi cimü fejezetre. Őszinte örömmel fogadjuk Hatvány Lajos Pe- tőfi-könyvét, s várjuk a gazdag mű befejező kötetének mielőbbi megjelenését. L. K. BBBBBWMfcínBliBBBBBBBiIBBBBBBBBBBBBBBBBBBIBB Átszervezésben a külföldi segély A szenátus külföldi segéllyel foglalkozó bizottsága azt ajánlotta, hogy a törvényhozás létesítsen egy forgatható tőkéből álló alapítványt, melynek összegéből külföldi országokban olyan gazdasági befektetéseket eszközöljünk, melyek az Egyesült Államok előnyére lesznek. Ez az ajánlat eltér a katonai segély tervezetétől, de nincs vele összeütközésben. A bizottság megerősítette azt a felfogást, hogy a külföldi segélykiutalások az amerikai külpolitikának immár elmaradhatatlan szerves részévé váltak. Ezzel az ajánlattal azt akarja a bizottság elérni, hogy miután eddig nem látott elég- gazdasági hasznot a külföldre költött segélyösszegből, terjesszék azt ki szélesebbkörti gazdasági alapra, mert ezzel “előnyösebb kereskedelmi és befektetési lehetőségek” nyílnak meg. Ezt az alapot egy, a kormány által szervezett korporáció kezelné, melynek igazgatóságában benne volna a kereskedelmi minisztérium, az Export-Import Bank és az Újjáépítés és Fejlődés Nemzetközi Banknak amerikai igazgatósága. IBflBBBBIBBBBBBflaBBBaBflBBBflBBflSBBflEBaBIIBI Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! { Irodai o m Művésze t
