Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-16 / 20. szám
KI KOLLEKTÁLJA AZ ADÓT? VAGY KECSKÉRE BÍZZUK A KÁPOSZTÁT Irta: ART SHIELDS Vajon hányán tudják Amerika adófizető polgárai közül, hogy egyik leggyakoribb törvényszegőnk szedi adónkat? Bizony nincs másról szó, mint George M. Humphrey pénzügyminiszterről. Pedig öt nevezik az Eisenhower-kormány csillagának... Humphrey a dúsgazdag kormánytagok között is a leggazdagabb. Mióta pénzügyminiszter lett, megduplázta vagyonát, mely több, mint 100 millió dollárt ér, ha elhisszük, amit egy clevelandi bankár állít róla. Szénbányája. acélja, vasérce, reze, olaja, nikkelje, gőzhajói és bankjai vannak és a mai nagyipari mogulok egyike. Bizonyíték van arra, hogy pénzügyminisztersége minden napján megszegi a törvényt. A törvényt, melyre utalunk, 1789-ben George Washington elnöksége idején hozták. A törvénykönyvben Code No. 5. nevet viseli és a következőképpen hangzik: “Nem lehet pénzügyminiszter az, akinek saját üzleti, ipari, vagy kereskedelmi érdekeltségei vannak, vagy aki részben, vagy egészben tengeri hajótulajdonos...” A nemzet alapitói féltek attól, hogy privát üzletember kezelje a nép pénzét és abból befektetéseket eszközöljön. Féltek attól, hogy a maga vagy barátai javára intézné az ügyeket. Azért hozták ezt a törvényt, hogy a George McGoffin Humphrey-féle egyéneket ne engedjék közel a nemzet kincstárához. Az alapitó atyák nem tudhatták mi lesz 160 év múlva és hogy milyen lesz az uralkodó osztály. Nem tudhatták, hogy Eisenhower elnök megengedi pénzügyminiszterének, hogy milliókat^keressen privát üzleteiben miközben az ország kincstárát kezeli. Azt sem tudták,- hogy Humphrey gazdagságának egyrésze pontosan a kormánnyal kötött üzletekből ered. Pedig ma pontosan ez történik. Az “M. A. Hanna Coal és Ore Co.”-ban Humphreynak nagy befektetése van, ettől vásárolja a védelmi minisztérium a nikkelt. Más Humphrey-érdekeltségek is állandóan üzleteket kötnek a kormánnyal. E részvénytársaságok viszont egyre nagvobbitják üzemeiket, mióta Eisenhower és Humphrey Washingtonban vannak. Tény az, hogy azon részvények, melyekben Humphrey érdekelve van, 800 millió dollárral mentek fel négy év leforgása alatt. Ezt Cyrus Eaton, clevelandi bankár állítja, aki vetélytársa Ilumphrev- nak. Eaton nemrégen levelet küldött néhány szenátorhoz, melyben azt irta, hogy a pénzügyminiszter saját érdekeltségeinek előmozdítására használja fel hivatalát. Humphrey hatalmas részt kapott a 800 millió dollárból. 1953 januárjában mondta is a szenátus előtt, hogy ő és családja tartja kezében azon részvények tiz százalékát, melyekben érdekeltségei vannak. Például a pénzügyminiszter családja kezében van a “Pittsburgh Consolidation Coal Co.” részvényeinek tiz százaléka. Ez Amerika legnagyobb szénbányáit foglalja magában. A cég részvényei majdnem negyedbillió dollárra emelkedtek, mióta Humphrey pénzügyminiszter lett. Ez azt jelenti, hogy Humphrey csupán ettől az egy társaságtól 25 millió dollár profitot kapott. Eaton szerint e profit nem jön ártatlan forrásból. A clevelandi bankár azt állítja, hogy idegen országok rengeteget vásároltak Humphrey érdekeltségeitől, mert Humphrey egyik vezetője az Export-Import Banknak, amely a kölcsönöket folyósítja az idegen országoknak. Humphreynak nemcsak befektetései vannak ebben az óriási vállalatban, hanem ennél sokkal mélyebbre hatol érdekeltsége, ő alapította a Pittsburgh Consolidated Co.-t, amikor három rivális céget egybeolvasztott. Sokáig elnöke volt a hármas kombinációnak. Lehet, hogy a szenátusi vizsgálat alkalmával ebből kiderül valami. Eaton ugyanis vizsgálatot követel. Humphrey családjának tiz százalék jár egy acéltársaságtól, melynek részvényei szintén hallatlanul emelkedtek. E Nat. Steel Corp., amely magában foglalja, Weirton, Steubenville, Detroit hatalmas szervezetlen acéltelepeit. Humphrey ült a végrehajtó bizottságban egynegyed évszázadon át. A 119 milliós clevelandi M. A. Hanna Co. 10 százalékban szintén Humphrey tulajdona és e társaságnak 30 éven át volt a feje. Ennek a részvénytársaságnak politikai összeköttetései is vannak. Mark Hanna szenátor alapította, az a milliomos aki McKinlevt megválasztatta elnöknek Bryan ellen 1896-ban. Több nagy üzemet foglal magában és Humphreynek mindegyikben nagy befektetései vannak. ^ A 400 millió dolláros Kanadai Iron Ore Co. szintén érdekeltségei körébe tartozik. Ez a társaság, melyet szintén Humphrey alapított, kihasználja Quebec és Labrador gazdag vasérctelepeit. (Folytatás a 2-ik oldalon) n-m. as zna Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 20. Thursday, May 16, 1957 , v ' NEW YORK, N. Tovább folyik a küzdelem a H-bom ba-robba n tások ellen Nyugat- Németországban folyik az elkeseredett vita az atompróbák ellen. Amióta a 18 német tudós kijelentette, hogy nem fog részt venni a 1 háborús célú atomkutatásban, a Szabad Demokraták és a Szociáldemokraták egyesültek a kormány ellen. Ezek kijelentették, hogy “Németország lesz a következő háborúnak a csatatere és el lesz pusztítva, ha a kormány nem változtatja külpolitikáját. Németország utasítsa vissza a felajánlott atomfegyvereket.” New Delhi-ben Harold Steele, az angol pacifista készülődik a Fiji szigetekre, amelyek közel vannak a Karácsony szigetekhöz. Steele el van készülve a tiltott területre menni, még akkor is, ha életével kell fizetni érte. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, amely a múlt héten tárgyalta az ország ipari átszervezését, m e g h allgatta Gromyko külügyminiszter jelentését. Gromyko megjegyezte, hogy sok nehézségbe ütköznek a lefegyverkezési megegyezések, és az atombomba háborús használatának betiltása. Gromyko beszéde után a Legfelsőbb Tanácsban egyhangúan elfogadtak egy felhívást az angol parlamenthez és az U. S. kongresszusához. A felhívás abból áll, hogy egy extra-parlamentáris bizottság a három országból üljön össze és ha a politikusok nem tudnak megegyezni, a népek képviselői talán le tudják küzdeni a nehézségeket. A szombati lapokban a szenátus egy pár tagja kijelentette, hogy ez mind propaganda. így Angliában is kételkedve fogadták az ajánlatot. Közben Japán visszautasította a szovjet vezetők április 10-én tett ajánlatát, amikor Kadowaki japán követ kérte a szovjet hatóságokat, hogy állítsák meg a H-bomba- próba robbantásokat. Annakidején Kruscsov indítványa az volt, hogy a két ország tegyen felhívást arra, hogy minden ország szüntesse be az atomrobbantásokat. Szovjet hírek szerint uj jegyzéket adtak Japánnak, melyben ismét felkérik, hogy együttesen adják ki a fent- emlitett felhívást. Egyelőre erre a jegyzékre Tokióból nem jött válasz. London. — Ezer asszony gyászruhába öltözve tüntetett Londonban az angol atombomba kísérletek ellen, amelyet az angol kormány a Karácsony szigeteken augusztusban akar végrehajtani. A Trafalgar-téren tartottak népgyülést, melyen Mrs. Lewis J. Collins, a Szent Pál iKatedrális főkanonjának felesége elnökölt. A Nobel-dijas Dr. Linus Pauling a californiai egyetemen kijelentette, hogy a Karácsony-szigeteken tervezett újabb kísérletek, uj ezer embernek fog leukémiát okozni. Ezekhez hozzá kell adni azt a tizezert, akik a múlt robbantások áldozatai lettek világszerte. Tokio. — Hétezer japán polgár jelentkezett azokra a hajókra, amelyek a Ka-1 rácsony szigetek körüli vizeken fognak tartózkodni a brit H-robbantások idején. A flotta fel fogja keresni Hawai szigeteket és delegátusokat fog visszahozni az A és H-bomba-ellenes Harmadik Világkonferenciára, melyet Tokióban tartanak augusztus 6-án. Közben az ország majdnem minden községi tanácsa tiltakozó határozatokat hozott a Karácsony szigeteki” tervezett robbantások ejW* A diákok Tokióban tüntetéseket rendeztek Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió követségei előtt a í robbantások ellen. Miért mennek haza a menekül! magyarok? A Newark. N. J.-i Sunday Star-Ledger május 5-iki számában megjelent Anne és Gordon Gaskill Eécsből küldött és a magyar menekültekkel foglalkozó riportja. Azzal kezdi, hogy a Bank- gasse 4 sz. alól, minden reggel egy utasokkal megrakott sárga autóbusz indul el a magyar határ felé. A Bankgasse 4 sz. a magyar követség bécsi épülete és az autóbusz utasai hazatérő magyar menekültek. Hányán vették már igénybe a sárga autóbuszt? A cikk ii ói több mint 6000-re teszik azok számát, akik Bécsből mentek igy haza. Élesen kiemelik azt, hogy valamennyi önkéntes elhatározásból teszi meg az utat. Az osztrák hatóságok a legaprólékosabb kivizsgálásnak vetnek alá minden hazavágyó jelentkezőt, még mielőtt a magyar követség közelébe is engednék. Kényszer, rábeszélés, sehol. Miért mennek vissza emberek a “szabadság'’-ból a “rabszolgaságba” ? — kérdik a cikk írói. — Ők maguk egy tucat okot tudnának felsorolni. Egy asszony 15 éves fiával kijelentette, “ha megvertek, ha börtönbe tesztek, ha megöltök, nem bánom, — de vissza akarok menni Magyarországra”. Szívbajára isi hivatkozott, melynek következtében külföldön csak a gyermeke terhére lenne, mig Magyarországon fia ettől mentesítve lesz. (Hány Amerikába jött magyar siratja az otthoni ingyenes egészség gondozást! — szerk.) Egy paraszt nem birja tovább elviselni földje, tehenei, malacai elvesztését. “Lehet, hogy elzárnak, de lehet, hogy nemsokára kiengednek és visszakapom földemet”. T?rvTT mnnlrQC VI flolgozott, mig kis házat tudott magának szerezni, az osztrák táborban átgondolta, hogy mégis kár azt örökre elveszíteni. Egy orvos már Svédországból jött vissza. “Nem ismertem a nyelvet, nem kaptam engedélyt prakszisom folytatásához, nem vagyok már fiatal, hogy elölről kezdjem, barátaim sem voltak”. Kommunisták is vannak a visszatérők között. Ezek a vérengzések elől menekültek el. Sokan, különösen gyermekek, egyszerű honvágyból térnek vissza. A családjuktól való távoliét az osztrák tábo rokban, kibírhatatlan lett. “De az egyik legnagyobb ok, — és ez izgatja a nyugatot — a nyugatban valói csalódásuk”, — írja a cikk. Az egyik tisztviselő, aki számtalan visszatérő magyarral beszélt, igy összegezi : “Azzal a tudattal jöttek el, hogy a nyugaton minden csodálatos és szabad. Hogy, mint hősöket tárt karokkal fogadják. E helyett táborba terelik őket, ami egy cseppet sem kellemes, azután egyik táborból a másikba minden magyarázat nélklll, végtelen és sokszor barátságtalan kérdezősködésekkel zaklatják. A segélymunka körül mindig óriási zavarok voltak. Még ma is vannak. Az utóbbi időben egyik ajtó a másik után zárul be előttük. Az az érzés vesz rajtuk erőt, hogy senki sem kívánja őket. A legnagyobb csapás az volt számukra, amikor Amerika is lezárta ajtaját. Azt hiszem, hogy 95 százalék közülük Amerikába akart menni, különösen azon gyönyü(Folytatás a 16-ik oldaloiw
