Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-02 / 18. szám
May 2, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Los Angeles mindenben első? Április elején a fenti cimen cikk jelent meg a Magyar Szó-ban, amely hirül adta, hogy a Nyugat e nagy metropolisa sok mindenben első, igy a csődök terén is. Ez valóban nagy teljesítmény, mert bár Los Angeles lakossága az egész ország lakosságának alig V/> százalékát képezi, — viszont az ország összes csődjeinek 11 százalékával a mi városunk büszkélkedhetik. A cikk a “smog”-ot is említette, aminek révén Los Angeles az utóbbi évek folyamán alaposan kiérdemelt hírnévre tett szert, — bár egyesek szerint New York, Chicago, Detroit, Pittsburgh és a többi nagy város is kiveszi a részét ebből a légi termékből. Los Angelestől a város minden lakosa elvárja, hogy e téren is lehetőleg első legyen, ha máskép nem, hát a “smog” elhárítása érdekében elköltött összegek mennyiségében, Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az a kijelentés, amelyet az ország első szakértője, a washingtoni szövetségi főorvos tett legutóbbi kaliforniai látogatása alkalmával. Azt mondta az orvos főszakértő, hogy kár a gőzért: a legjobb tudomásul venni a “smog”-ot, mert azon segíteni nem lehet. A “smog” olyan természeti tünemény, amelyről lehet beszélni, mint ahogyan az időről is beszélnek az emberek, anélkül, hogy tehetnének róla, ellene vagy helyette valamit. A Ios angelesi átlag polgár, mint e sorok írója is, már-már bele nyugodna a főorvos ur diagnózisába, — mert mi mást tehet? Évek óta szívjuk mellre a “smog”-ot és most hajlandók vagyunk az u j diagnózist is mellre színi... De nem úgy a hivatalosan kinevezett “smog”-hatóság! Ennek busásan fizetett tagjai gyorsan kijelentették, hogy a washingtoni fő-tudós nem tudja mit beszél, ami nem is meglepő, mert különben mért nevezték volna ki őt állami főorvosnak? A “smog’’-hatóság gyors és erélyes tiltakozása azonban gyanús azért, mert annak tagjai évek óta valami rejtélyes munkáért tekintélyes fizetést húznak és arról semmi washingtoni előkelőség kedvéért lemondarii nem hajlandók. Valami igazság ebben is van, mert hogy jön egy ilyen távoli szakértő ahhoz, hogy a mi saját “smog”- unkba üsse az orrát, amikor Washingtonban és az oda közel fekvő városokban is van ebből a kellékből elég?! A “smog”-szakértők fizetésének a gondja persze, — sok más hasonló gond mellett, — az adófizetők vállára nehezedik, de e vállak tulajdonosai meglepően türelmes emberek és igy sok mindent kibírnak. A “smog” eredetének, minémüsé- gének és állítólag lehetetlen elhárítási lehetőségének a költségeihez rövidesen újabb helyi érdekű költségek fognak csatlakozni. Levering állami képviselő ugyanis javaslatot terjesztett elő 300 ezer dollár megszavazására, amely összeg ellenébert e célra kiválasztott szakértők a tengerparti Palisades-ban egyre gyakrabban előforduló földcsuszamlások okát és esetleges kiküszöbölési módjait fogják tanulmányozni. E földcsuszamlások első sorban és érthető okokból főként azokat érdeklik, akiknek háza e sikamlós magaslatokon épült és másodsorban azokat az utasokat, akik e magaslatok alatt elhúzódó 101-es számú igen forgalmas autó-utat használják. Ez is érthető, mert egy-egy földcsuszamlás alkalmával napokig tart, amig a lezuhant földmennyiséget elszállítják és közben csak találgatás tárgya, hogy vajon a földtömeg alatt találnak-e egy-két utasokkal megrakott automobilt, vagy sem? A 300 ezer dollárt valószínűleg megszavazzák, az adófizetők biztosan megfizetik, a szakértőket munkába állítják és attól kezdve elindul a megszokott társasjáték. A pénz a pontosan kiszámított idő lejárta előtt ismeretlen okok folytán elfogy, újabb összegeket kell megszavazni, a szakértők összevesznek egymás között, uj szakértők kellenek, — amig évek múltán, jön majd egy washingtoni fő-okos, aki megállapítja, hogy hiábavaló az egész: a földcsuszamlás természeti tünemény, bele kell nyugodni, nem lehet semmit csinálni, békésen be kell várni, amig a parti lakóházak szép csendesen rácsusznak az éppen arra haladó áramvonalas autókra. Valami azonban mégis van ezen a vidéken és ebben a városban, ami ellenállhatatlan erővel vonzza ide az embei-ek ezreit. Elvégre a letagadhatatlan helyzet az, hogy Dél-California lakossága évente annyival szaporodik, mint az Ohio állambeli Dayton város össz-lakossága. (1950-ben Dayton lakossága 243,872 volt). Egyedül Los Angeles megye lakossága naponta 500 lélekkel szaporodik. Az állam lakossága már 1950 óta túlhaladta a harmadik helyen álló Pennsylvania állam lakosságát és — a jelenlegi szaporodást véve alapul, — rövidesen túlhaladja az első helyen álló New Yoi'k állam lakosságát. Ügy látszik, hogy a sokat emlegetett “smog” és a földrengések rossz hírét, továbbá a csődök reánk eső mennyiségének az aránytalanságát ellensúlyozza a kedvező, szélsőségektől mentes éghajlat jó hire és az a körülmény, hogy az egykor úgyszólván kizárólagosan földműveléssel foglalkozó állam első lett a mozi-iparban és repülőgép-gyártásban, előretört a hajózás terén és az utóbbi évtizedben az ipari gyártás súlypontja is Califorrjiába, főként annak déli részébe helyeződik át. Ha nem is mindenben, de sok mindenben igy valóban vezető állam lett California és vezető város Los Angeles. Az évről-évre ide tóduló turisták százezrei szétviszik a természeti szépségekkel és nyáron hűvös, télen enyhe kiimával megáldott állam hírét. Nyilvánvaló, hogy végeredményében! erre többen emlékeznek, mint a “smog”, a földrengések és földcsuszamlások megnyilvánulásaira és a népesség rohamos szaporodása nem csökken. Ami a csődöket illeti: a “smog”-ban és földrengésekben megedzett emberek: a földcsuszamlásokkal együtt látszólag azt is megszokják, hogy az anyagi bázis is kicsúszik időnkint a lábuk alól. Elvégre is ez a tünemény nem lokális, hanem oly általánossá kezd válni szép hazánkban, hogy minél előbb szók ja meg az ember, annál jobb. Elkerülni amúgy is csak nagyon kevesen tudják. TÁRSAMLOMMZTOSITÁS Munkaképtelenek nyugdija A Társadalombiztosító Törvény legújabb módosítása rendkívüli kedvezményeket nyújt azoknak, akik rokkantság vagy tartós betegség folytán állandóan munkaképtelenek. Sokan tem tudnak erről az újításról és ezért nem is veszik igénybe. Ha a rokkantak vagy krónikus betegek ez év junius vége előtt nfcm jelentkeznek, elveszíthetik ezt a fontos kedvezményt, sőt teljíes nyugdijukat, valamint a családjukat megillető járulékokat is kockáztatják ezzel. Ha a “nem jelentkező” munkaképtelen meghal, a hátramaradottak súlyos anyagi veszteséget szenvedhetnek. A Társadalombiztositási Hivatal közlése szerint, körülbelül 700,000 olyan munkaképtelen él Amerikában, akik elegendő ideig dolgoztak már ahhoz, hogy társadalombiztositási számlájuk előnyeit “megrögzithessék” az 1954. évi törvény rendelkezéseinek értelmében. Ha a munkaképtelen ember számláját ilyenképen megrögzitették, azokat az éveket, amelyekben nem dolgozott, nem számítják a terhére kereseti átlagának kiszámításánál, amely a nyugdíj összegét megszabja. Ebből a 700,000-ből, 400,000 ember — az 50-től 65 évesek — ez évi julius 1-től kezdve máris rokkantsági járulékokat kaphatnak. Bár a munkaképtelenek már 1955 január 1-től jelentkezhettek volna, igen sokan közülök nem jelentették be igényeiket a mai napig sem. Az 1955. január 1-én életbelépett törvény 21/2 évi időt engedélyezett a jelentkezésre, amely határidő ez év junius 30-án lejár. Ha ezt elmulasztják, már csak egy évre visszamenőleg “rögzíthetik” meg számlájukat a munkaképtelenek. Hogy a kedvezményben részesülhessenek, bizonyos követelményeknek kell megfelelni. A munkaképtelenség bekövetkezte előtti tiz év alatt legalább öt éven keresztül kellett a social security által fedezett munkát végezni és a közvetlenül megelőző három évből legalább másfél évet. Ha az ilyen munkás “megrögzitési” kérelmével junius 30.-a előtt nem jelentkezik, lehet, hogy időközben elveszti a fenti előfeltételeket, aminek az a következménye, hogy számláját nem rögzíthetik meg és 50 éves korától kezdve nem kaphat rokkantsági nyugdijat. Várnia kell az öreg kor beálltáig (65 év, nőknél legalább 62) míg nyugdijat kaphat, aminek összege jóval kisebb lesz, mintha junius 30.-a előtt jelentkezett volna, mert a munkátlan évek lenyomják a kereseti átA “Look” folyóirat jelentése Kínáról Edmund Stevens újságíró és Phillip Harrington fényképész érdekes riporttal gazdagította a “LOOK” folyóirat április 16-iki számát. Stévens és Harrington*, a baltimoréi Afro-American újság reportere William WorfHyval együtt a külügyminisztérium tilalma ellenére mentek Kínába. Élményeikről illusztrált cikkben számoltak be. iáA “LOOK” munkatársai a következőket hozták nyilvánosságra: 1. A kommunista uralom szilárd Kínában és fen,‘a is marad akár tetszik ez valakinek, akár nem. 2. Kína nincsen alárendelve a Szovjetuniónak és nem csatlósa annak. A kínai tömegek nemzeti forradalma vitte a kommunistákat hatalomra. 3. Minden belső viszály megszűnt. Az ellenséget vagy megsemmisítették, vagy pedig megnyerték maguknak. 4. A nép életszínvonala bár még alacsony, de állandóan emelkedik. 5. Amerika befolyása, az itt tanult tisztviselők és technikusok révén még mindig jelentős. Több amerikai irodalmi müvet fordítanak le, mint bármikor is tették. 6. Nagy probléma részükre a születések nagyarányú emelkedése. 7. A rendőr-állami módszerek és a puritánság az erkölcsi életben “gyűlöletes” a nép előtt. A fenti hét pont közül az amerikai közvélemény eddig csupán a hetediket ismerte el. A többit csupán most egy folyóiraton keresztül hallja meg a nép. E jelentést még hozzá úgy kellett kierőszakolni, hogy fittyet hánytak a külügyminisztérium útlevél kényszerzubbonyának. A “LOOK” jelentése megállapítja, hogy a kínai kommunisták rendszere sokkal ruganyosabb és nem olyan merev mint amilyen szerintük, a Szovjetunióé. Különben az angol újságíró jelentése, amit nemrégen a New York Times is közölt, szintén megállapítja ezt. Igaz, hogy az angol írónak is megmondta kormánya, hogy jobb lesz, ha máshonnan hoz jelentéseket. Külügyminisztériumunk már is megtagadta William Worthy újságírótól útlevele megújítását amiért Kínába mert menni. Thomas Henning Missouri-i szenátor felvette a harcot Worthy útleveléért és a következőket mondta: “Nézetem szerint az utazás joga olyan alapvető joga minden polgárnak, hogy a külügyminisztériumunkat meg kell akadályozná abban, hogy ebbe beleavatkozhasson. Különösen nem tarthatják vissza az: újságírókat attól, hogy vörös Kínába mehessenek. Minden hasonló beavatkozás a sajtó, az amerikai szabad sajtó jogát nyirbálja meg és ez komoly alkotmányba vágó kérdést jelent.” Nos, dehát hogyan is lehetne John Foster Dullestól elvárni, hogy még olyasmivel, is törődjön;, hogy a világ népességének egyharmada Kínában van. Igen, minden harmadik gyermek a világon kínai. Viszont Kínában kevesebb az olaj mint Saudi Arábiában. — Már pedig mi fontosabb, a nép vagy az olaj ? _____________________________2L lagot, amitől a nyugdíj nagysága függ. Fiatalabb munkások esetleg teljesen elveszíthetik nyugdijukat és más társadalombiztositási igényüket is* Magyar-jugosziáv kereskedelmi tárgyalások BUAPEST, április 17. — Ivica Gretics, a jugoszláv külkereskedelmi bizottság elnökhelyettese vezetésével jugoszláv kereskedelmi küldöttség érkezett Magyarországra. A tárgyalások célja a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről Magyarországnak.'nyújtandó kétmillió dolláros, két évre szóló áruhitel .részleteinek megbeszélése, valamint az egyéb árucsereforgalmi és pénzügyi kérdések rendezésének megtárgyalása. A megbeszéléseket magyar részről Incze Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese vezeti. Megváltozik a mezőgazdaság irányítása BUDAPEST, ápr. 20. — Magyari András,' a földművelésügyi miniszter első helyettese eszrriéeserét folytatott a sajtó képviselőivel. Tájékoztátfta-'ít jelenlevőket a mezőgazdaság helyzetéről és távirtairól. Beszélt a mezőgazdaság irányításának tervezett ui, helyesebb kialakításáról, amely mellőzi aái aprólékos beleszólást a termelő üzemek dolgaiba. JrtS; ívnia! lőj fi J. jftHOGYAH ÉN LÁTÓI...[
