Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-02 / 18. szám
May 2, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Külpolitikai Szemle Vihar Makariosz körül .. Athén népe viharos lelkesedéssel fogadta a Seycheiles-szigeteken történt száműzetéséből 13 hónap után visszatérő Makariosz érseket, a ciprusi felszabaditási mozgalom egyik vezető egyéniségét. Athén népe fellobogózta és olajágakkal díszítette az utcákat és ablakokat. Munkások, diákok és állami tisztviselők óriási tömegei hatalmas táblákon követelték Ciprus függetlenségét és egyesítését Görögországgal. “A ciprusi nép áldozatkészségével bebizonyította — mondotta Makariosz nyilatkozatában —, hogy méltó a szabadságra. Az önrendelkezés elve fölötte áll a közép-keleti olajérdekeknek, a stratégiai meggondolásoknak és a törökök elégedetlenségének”. Az utóbbi mondat tömör összefoglalása a ciprusi nép jogos törekvéseinek és ugyanakkor azoknak az okoknak is, amelyek befolyásos angol konzervatív körök álláspontját magyarázzák a ciprusi kérdésben. Emlékezetes ugyanis, hogy amikor az angol kormány — savanyu arccal bár, de a ciprusi nép nyomására — bejelentette Makariosz szabadonbocsátását, lord Harding, a sziget kormányzója, a ciprusi terror első számú szervezője lemondással fenyegetőzött, lord Salisbury, a titkos tanács lordelnöke, Anglia “első számú konzervativja” pedig le is mondott. E lépések azt mutatják, hogy az angol konzervatívok igen befolyásos csoportjai továbbra is a terror eszközével próbálnak ragaszkodni az olaj érdekekhez” és a “stratégiai meggondolásokhoz”. Ami pedig a “törökök elégedetlenségét” illeti, azt világosan megmagyarázta a Sunday Graphic, amikor ezt irta: “Ha Törökország elveszíti hitét Angliában, úgy végleg megszűnik a nyugati befolyás a Közép-Keleten”. Bár az angol kormány szabadonbocsátotta Ma- karioszt, a hivatalos angol szervek még igen messze vannak a ciprusi nép jogos követeléseinek teljesítésétől. Van olyan terv ugyanis, hogy — Írország mintájára — kettéosszák Ciprus szigetét és a sziget egy részének Törökországhoz csatolásával fenntartsák az angol haditámaszpontokat. Ezek a tervek azonban, mint Makariosz hangsúlyozta, “az önrendelkezés elvének megtagadásával lennének egyértelműek, mert szembehelyezkednének a ciprusi lakosság 82 százalékának követelésével”. A török kormánynak, amely magának szeretné megszerezni Cipruszt, vagy legalább is annak egy részét, természetesen ép oly kevésbé tetszik Makariosz szabadonbocsátása, mint a Salisbury-féle angol toriknak. Haragjuknak a törökországi görögök üldözése felújításával adtak kifejezést. Betetőzte dühüket annak hire, hogy Harriman, New York állam kormányzója amerikai látogatásra hivta meg a görög főpapot. Egyes török városokban a kormány ügynökei már amerikaellenes tüntetéseket szerveztek. Kanada és az Eastland bizottság TORONTO, Ont. — A kanadai munkásmozgalom haragosan reagált az Eastland bizottság vádjára Herbert Norman ellen, akit azzal vádolt, hogy kommunistákkal volt barátságban. Herbert Női nan, Kanada egyiptomi követe volt és a többszöri megvádolás következtében öngyilkos lett Kairóban. Egész Kanada felzudult miatta és Kanada és az Egyesült Államok közötti viszonyban erős feszültség állt be. “A Norman tragédia a legnagyobb sértés, amit valaha Kanada kapott egy baráti államtól,” mondta a Toronto és kerülete munkástanácsa. “Ez a tragédia gyalázat nemcsak Kanadára, hanem az egész civilizált világra nézve”, mondta a munkástanács jelentése. “Nemcsak Kanada népét és kormányát alázta meg arogáns, szemtelen kihívó modorával az Egyesült Államok köz- biztonsági bizottsága, de sebet ejtettek minden demokratikus eszmén és intézményen”. A munkástanács jelentése kihangsúlyozta a Norman incidens fontosságát, mert szerintük az nem csupán Kanada méltóságán ejtett mély sebet. Ennél sokkal több volt az. Megmutatta, hogy a világ leghatalmasabb állama nem képes a valódi vezetésre, amire olyan rendkívül nagy szüksége lenne a mai világban”. Ml irányítja külpolitikánkat C. L. Sulzberger a N. Y. Times április 6-án megjelenő rovatában két szakaszban a következőket irta: “Amerika védelmi tervezete sok olyan partnert foglal magában, aki ideológiailag nem felel meg a mi megyőződésünknek. De úgy látszik megtanultuk Richelieutől a nagy államférfitől, hogy az állam érdekei jönnek először és örökké. Ezt fel kell emelnünk minden fölé, akár szentimentálizmusról, ideológiáról, előítéletekről, vagy akár szeretetről is van szó. .. A veszedelem pillanatában szövetségeseinket nem megbízhatóságuk vagy kedvességük szerint választjuk, hanem fizikai vagy egyszerűen földrazi értékét tártjuk szem előtt.” Valóban ez a legjobb, amire külügyi politikánkat alapozhatjuk. Ha már a leghíresebb Machiavellista politikushoz kell fordulnunk irányításért, ez azt jelenti, hogy külpolitikánk valóban csődbe jutott. Machiavelii azt a tanácsot adta a korában uralkodó hercegeknek, hogy a cél elérése mindenre feljogosít, etika, erkölcs mit sem számit! Napjainkban ezt a politikát követte Hitle r, Mussolini és Sztálin is. Richelieu eléggé sikeresen alkalmazta korábban ezt a politikát. A kérdés az, hogy nemzetünk érdeke valóban ezt követeli-e az atomkorszakban? Ha célunk valóban az, amit hirdetünk, a világbéke, hát valóban azt hisszük, hogy a fegyverkezési verseny, illetve a katonai szövetkezések által érhetjük el célunkat? Szövetségeseink között található a világ legvisszamaradottab kormánya, mint például Szaudi Arábia és Spanyolország, vagy azt véljük, hogy az segít célunk elérésében, ha atombázisokat építünk a Szovjetunió küszöbe elé? Bizonyos, hogy a mai nehéz időkben szükség van jó védelemre, hogy elkészüljünk az esetleges, bár valószínűtlennek látszó támadásra, azonban amit mi csinálunk a védelem nevében olyan szélsőséges, hogy aki ellen irányítjuk könnyen támadásnak minősítheti és igy éppen az ellenkezőjét váltja ki annak, amit mi igyekeztünk megszüntetni, és könnyen a fegyveres kitörésre vezethet. A féreértések annál könnyebben megtörténhetnek, mert magunk ássuk alá saját állításunkat, mikor azt állítjuk, hogy a szabadságot a demokráciát védelmezzük és e célból a legszabadság- ellenesebb és a legelnyomóbb nemzetekkel szövetkezünk a világon. A mai válságos idők jó vezetést igényének. Jó meglátásu, határozott vezetésre van szükség, ha valóban békét akarunk. Fenyegetés helyett inkább megnyugtatásra van szükség. Inkább a béke érdekében tegyük ki magunkat a veszélynek. Erőnket és képzelő tehetségünket ne arra használjuk, hogy hogyan kerülünk a háború szélére anélkül, hogy bele is essünk a szörnyű káosz és a népek között jóakarat érdekében anélkül, hogy veszélyeztetnénk nemzeti biztonságunkat. De ezt soha sem érhetjük el, ha a legjobb amit tudunk, az atom fegyverekkel való versengés, a könnyelmű szövetkezések, a Richelieu kardinális féle politika. Ez az ut csak a tönk szélére vezethet, a megsemmisülésbe. Jobb meglátásra, jobb képzelőtehetségre van ma szükségünk, hogy a mai világgal szembe nézhessünk. A mai világ többet követel, hogy békét hozhasson létre az atom korszakában. Harold W. Thatcher A nyugafeurópai parasztság válsága A Szakszervezeti Világszövetség keretében működő Mező- és Erdőgazdasági Dolgozók Szak- szervezetei Nemzetközi Szövetségének végrehajtó bizottsága néhány napja fejezte be Prágában negyedik ülésszakát. Á végrehajtó bizottság mélyrehatóan elemezte, hogy a politikai élet eseményei, valamint a termelésben történt változások milyen hasással vannak a mezőgazdasági dolgozók életkörülményeire. Franciaországban a nagy üzlet nyíltan hangoztatja, hogy a kis- és középparaszti birtokok felére nincs szükség. Igen nagy a tőkebehatolás a mezőgazdaságba és emiatt évente 50,000 mező- gazdasági dolgozó kénytelen megválni földjétől, falujától. Nyugat-Németországban 1949 és 1955 között száznégyezer 0.4—2 hektár közötti' és ötvenhatezer 2—4 hektár közötti kisbirtokos vált Kormánykölcsön moratorium USSR-ban N. Sz. Kruscsov április 8-án Gorkijban az övezeti mezőgazdasági értekezleten mondott beszédében bejelentette: az SZKP Központi Bizottsága és a szovjlet kormány azt a javaslatot terjeszti a dolgozók elé, hogy 1958-tól szűnjék meg a Szovjetunióban a belső államkölcsönök kibocsátása (a 3 százalékos, szabad forgalmú kölcsön kivételével). Kruscsov rámutatott, hogy határozatot még nem hoztak, előbb tanácskozni akarnak a munkásokkal, a parasztokkal, az értelmiséggel. “Ha ők támogatják intézkedésünket — mondotta — akkor lehet megfelelő határozatot hozni.” A kölcsönkibocsátást, mint Kruscsov rámutatott, csak abban az esetben lehet megszüntetni, ha egyidejűleg elhalasztják a kölcsönökkel kapcsolatos nyereménykifizetéseket és törlesztéseket. A halasztás időtartamára 20—25 évet javasolnak. Ha ezt helyesnek tartják — mondotta Kruscsov — támogassák a javaslatot. Kruscsov közölte, hogy a Szovjetunióban kibocsátott államkölcsönök összege eléri a 260 milliárd rubelt. Ezt az összeget egyszerre visszafizetni lehetetlen, ezért javasolnak átlagban évi 13 milliárd rubeles visszafizetést. A szovjet nép négy évtized alatt hazáját az elmaradott paraszti országból olyan országgá tette, amely ma a termelést tekintve világviszonylatban a második; helyen áll. Maga mögött hagyott olyan iparilag fejlett országokat mint Anglia, Franciaország és mások. A kormány szükségesnek tartja, hogy azt az összeget, melyet az állam a kölcsönök ideigelenes visszatartása révén kap, a nép szükségleteinek kielégítésére fordítsák, növeljék a lakásépítkezésre, iskolák, kórházak, szülőotthonok, bölcsődék építésére szolgáló kiutalásokat, egyszóval többet fordítsanak mindarra, ami a szovjet emberek életének további javítását szolgálja. A szovjet kormány nyilván az infláció elkerülése végett nyúlt ehhez a rendkívül drasztikus pénzügyi lépéshez. Jelentőségét és várható következményeit nehéz azonnal felmérni. Ugyancsak nehéz összehasonlítást tenni azzal a helyzettel, amely egy tőkés országban állna elő, ha a kormány 25 évre felfüggesztené adósságainak, kölcsöneinek visszafizetését. Tőkés országban valószínűleg a legsúlyosabb pénzügyi pánikra vezetne ily lépés. Szocialista országban, ahol a társadalmi juttatások — biztosítás, egészségügyi szolgálat, stb. — sokkalta szélesebbkörü mint tőkés országokban, az azonnali gazdasági következmény valószínűleg nem oly súlyos, de hogy társadalmilag milyen kihatásai lesznek, azt csak a jövő fogja megmutatni. “* Csehszlovákiai statisztikák A csehszlovák állami statisztikai hivatal közétette a csehszlovák városok lakosságának számadatait. Prágának a múlt év január elsején 972 ezer 587 lakosa volt. Csehszlovákia második legnagyobb városa Brno 304,219 lakossal. Harmadik helyen következik Bratislava, Szlovákia fővárosa. Lakosainak száma 241,614. Százezernél több lakosa van még Ostravának (199,902) és Plzennek (133,681). Prágán, Brnon, Bratislaván, Ostraván és Plze- nen kívül kereken még száz olyan városa van Csehszlovákiának, amelyekben a lakosság száma meghaladja a tízezret. Ezeknek a városoknak a listáján Kassa vezet (77,852). Bratislava és Kassa után a harmadik legnagyobb város Szlovákiában Trnava (32,095). A két legfiatalabb város: Poruba (15,549), és Havirov (12,199) rohamosan fejlődik. A statisztikai jelentések szerint a Csehszlovák Köztársaság lakosainak száma tavaly decemberben elérte a 13,286,993-at. Az Egyházak Világtanácsa küldötte Budapesten Robert Mackie, az Egyházak Világtanácsa segélyezési akciójának elnöke a református egyház vendégeként Magyarországon! tartózkodik. Tisztelgő látogatást tett a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalának elnökénél, Győri Elemér, a református egyház konventjének al- elnöke, Búza László főgondnok és Muraközi Gyula, a konvent irodaigazgatója kíséretében. nincstelenné. 1957-ben a kormány újabb kétmilliárd márkával kívánja támogatni a nagygazdaságok fejlesztését, ami tovább fokozza a kispa- rasztság elszegényedését.
