Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-02 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 2, 1957 A munkásság nem keres eleget az “amerikai életszínvonal” fenntartásához Verik a nagy dobot, hogy az amerikai munkás magas életszínvonala az oka az inflációnak. A szervezett munkás állítólag olyan sokat kap az ország termeléséből, hogy inflációt okoz, mondják egyre hangosabban bizonyos körökben. A gyárosok újságja, a kereskedelmi kamara lapja, vagy a nagybirtokosok szövetsége kiadványai mirfd a magas munkabérek fölött siránkoznak. Ha kutatás tárgyává tesszük az amerikai munkásság alapvető szükségleteit és valóságos keresetüket, akkor rájövünk, hogy az amerikai munkásság legnagyobb része, — beleértve a szervezett munkásokat is —, sokkal kevesebbet keres, mint az általánosságban elfogadott életszínvonal megkívánja. Sőt, a munkás közgazdászok megállapítása szerint nemcsak, hogy nem kap sokat az amerikai munkás, ellenkezőleg sokkal kevesebbet kap, mint ami szükséges volna ahhoz a sokat emlegetett “amerikai életszinvo- nal”-hoz, amivel az egész világ előtt dicsekszünk. Statisztikai adataink azt mutatják, hogy a munkásság 75 százaléka nem éri el ezt' az életszínvonalat ! A kaliforniai egyetem országosan elismert szakértő csoportja, a Heller bizottság jelentése azt mutatja, hogy egy négytagú családnak, férj, feleség és két gyermek, akik bérlik lakásukat, 5,232.59 dollár évi keresetre van szükségük, azaz 107 dollárra hetenként, hogy valóban az amerikai életszínvonalon élhessenek. Ebből képesek megvásárolni azokat az árucikkeket, szolgálatokat, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy az egészségnek és szükségszerű kényelemnek megfelelően élhessenek. San Franciscóban nagyon drága a megélhetés, még az ország többi részéhez arányitva is. De még ha ezt külön figyelembe vesszük is, legalább 104 dollárra vani szüksége egy családnak hetenként ahhoz, hogy a Heller előirányitás szerint élhessen. Hány munkás keres ennyit, annak dacára, hogy folyton fizetésemelésekről hallunk Eisenhower kormányzata alatt? A legutóbbi statisztika azt mutatja, hogy a gyári munkás rekord magasságú átlagos jövedelme 82.41 hetenként, vagy 4,285 dollár egész évre. De ez sem általános. Ideiglenes elbocsátások, munkaszünet ennek az átlagát is erősen levágja. Általánosságban Amerika munkásai heti 22 Amerikában nem az a személy számit kivételnek aki tartozik, hanem inkább az, aki nincs eladósodva. Amerikának alig van olyan családja, aki nem vásárol hitelre, illetve részletlefizetésre. Ezt állítja Nancy Pratt az AFL-CIO lapjában, az “American Federationist”-ben. Hány családnak van adóssága? Mi a veszély a részlet lefizetésre való vásárlásnál? Hogy harcolhatunk e veszély ellen? Miss Pratt a “Federal Reserve Board” tanulmányozása után megállapította, hogy az amerikai nép 56 százalékának van valamilyen személyes adóssága — ebbe nem számítja be a a telek- kölcsönt (Mortgage), ami a lakóházakra van, vagy az üzleti kölcsönöket. Az egyes családok tartozása általánosságban 450 dollár. Az adósságban levő családok évi jövedelme 2000- és 7,500 dollár között váltakozik a kimutatás szerint. A kisjövedelmű családok 25 százaléka készpénzjövedelmének majdnem 20 százalékát adósság törlesztésére adja, mert majdnem minden szükségletét igy képes csak megvásárolni. “A hiba nem a részletfizetésre való vásárlásban rejlik” — Miss Pratt szerint —, “mindaddig amig a vásárló tisztában van azzal, hogy mit csinál”. A baj ott jön be, hogy legtöbb munkás család nincsen pontosan informálva az ilyen vásárlásról. Rengeteg pénzt veszítenek túlságosan magas kamatlábak fizetésével, a vásárolt holmi elkobozásával és sok különböző csalás utján. Igen nagy a csalás veszélye az automobil vásárlásnál, már pedig azt legtöbben hitelre vásárolják. Az autóvásárlás szerződése igen komplikált ahhoz, hogy a legtöbben megértsék. , A legtöbb csalás az autó vásárlásnál, mondja dollárral kevesebbet keresnek, mint amennyire Heller közgazdász szerint szükségük volna. A munkaügyi minisztérium kimutatása szerint a Heller nívót a következő iparágak érik el: A kemény szént bányászok, a csőszerelők, villany- szerelők, a betűszedők és nyomdászok, a gumi gyártók, a petróleum-, szén-, üveg-, vas- és acélöntők és a szerszámkészítők. A fentieken kívül a munkásság legnagyobb része jóval a Heller megállapítás alá esik. 1957 február végén; a tartós árucikkeket gyártó iparban 99 dollár 79 centet kerestek a munkások, mig a textil-ipari munkások átlagos jövedelme heti $54.17 körül mozgott. Maga a népszámláló hivatal utolsó jelentésében azt mutatja, hogy 1955-ben a dolgozó férfi munkások egész évi átlaga 3.900 dollár volt, a munkásság négy-ötöde részére. Ezzel szemben a Heller bizottság 5000 dollár évi minimumot követel. Körülbelül a lakosság 24 százalékának volt ennyi jövedelme. Akárhogyan! is próbáljuk ezt kimutatni, mindenképpen azt fogjuk látni, hogy az amerikai munkás 75 százalékának nincsen meg az, amit a Heller bizottság rendes, megfelelő megélhetésnek tart. Érdemes leírni, hogy mit talál a Heller bizottság szükségesnek egy átlagos amerikai négytagú család életszínvonalának fenntartására, tehát alant közöljük: Heti kiadás Szövetségi és állami adók 10.23 Élelem 31.11 Sör, bor, stb. 1.05 Házbér 13.50 Házi szükségletek, szappan, mosás stb. 4.16 Berendezésekre háztartási gépekre 4.10 Ruházatra és tisztitatásra 8.94 Utazásra és autóra 10.21 Orvos, fogorvos és gyógyszerre 8.39 A családfő biztosítására 4.48 Borbély, fodrászat stb. 1.99 Mozi, szinház, vakáció, szórakozás 3.89 Cigaretta, stb. 1.81 Újságok, könyvek 0.63 Iskolai-szerek, művelődés 0.12 Szakszervezeti tagdíj 1.05 Ajándékok és adakozás 1.59 Vegyes 0.28 $107.53 Miss Pratt, a magas biztosítási áraknál jön be, sokkal többet számítanak, mint a normális biztosítási dijak. Azt ajánlja, hogy a vásárlók több helyen érdeklődjenek a biztosítási árak után, meg az autó árak után is. Nem elég, hogy azt tudják, hogy havonta mennyit kell lefizetniük. A részletfizetésért szolgálati dijat is számítanak. Egyes államokban nincs törvény arra, hogy mennyit számithatnak a hitel szolgálatért. Fontos, hogy a vásárló elolvassa a szerződést, hogy a fizetett összeg hány százaléka megy kamatra s mennyi megy a törlesztésre. “Az is fontos, hogy mi van az apró nyomtatásban az árucikk lefoglalására nem fizetés esetén. Vegyük például azt az esetet, amidőn a vásárló lefizetett 2500 dollárt egy 2550 dolláros kocsiért. A legtöbb államban a szerződésben az áll, hogy ha csupán csak egy fizetéssel maradt adós, akkor is elvehetik tőle az automobilt.. Ami azt jelenti, hogy nemcsak az automobilt veszítette el, hanem a befizetett 2500 dollárt is.” “Azt is jó előre kitalálni, hogy mi történik, ha a vásárló idő előtt kifizeti tartozását,” mondja Miss Pratt. “Olyan rossz szerződések is vannak, melyek az utolsó időig követelnek kamatot a hitelért, még akkor is, ha kifizették az adósságot előre.” Az átlagos embernek fogalmas sincs róla, hogy amint aláírta a szerződést, azt eladják a bankoknak vagy a hitel intézeteknek. Ha a vásárló rossz minőségű árut kapott, a bank, vagy hitel- intézet nem felelős érte, hiába tartja kezében a szerződést. Ennek dacára megkövetelik, hogy pontosan fizessék az adósságot és ha nem, lefoglalják fizetését és igy hajtják be az adósságot rajta. A fenti tények és más veszélyek a részletreva- ló vásárlásoknál olyan nagy fontosságúak, hogy Még mindig válságos a lakáskérdés Amerika városainak' lakóház körzeteinek rohanó növekedése nagyon csalóka. A fényesen csillogó, kivilágított vásárcsarnokok tömege, az uj városrészek gombaként szaporodó nagy áruházai sem tudják eltakarni a csúf nyomortanyákat, a tisztátlan, túlzsúfolt lakásokat — és az általános lakáshiányt. A gyorsan felépített uj, egy vagy kétcsaládos házakat azok vásárolhatják meg, akiknek van hozzávalójuk, amivel a magas árakat meg bírják fizetni. A közép és kisjövedelmű családok egyre nőnek1 taglétszámban, de azok részére nem épülnek a megfelelő lakások, vagy családi házak. Egyre jobban és jobban összezsúfolódnak. A nyomortanyák kitisztítása és olcsó lakások építése sehogyansem áll arányban a lakosság szaporodásával. Az a hires és veszedelmes “radikális” Robert E. Taft szenátor egyike volt azoknak, akik útnak inditották az 1949-es lakásépítési törvényt a kongresszusban. Taft úgy gondolta, hogy az országban folyó házépítésnek, — ami akkor 200,000 lakás építésének felelt meg évenként, — legalább 10 százaléka a köz által épitett lakóház legyen. Azóta egyre kevesebb és kevesebb házat építenek kormány segítséggel, pedig egyre nagyobb és nagyobb lesz erre a szükség. Nemcsak a lakosság gyors szaporodása követeli azt meg, hanem az a tény, hogy a lakosság különböző helyekre vándorol a munkaalkálom következtében, viszont egyre kevesebb és kevesebb az építkezés. Boris Shishkin, az AFL-CIO gazdasági szakértője a szenátus házépiési bizottsága előtt tanúskodva kihangsúlyozta, hogy bár elismerik, hogy tavaly legalább 2 millió lakásegységre volt szükség, mégis alig 1.1 millió egység épült. (Beleértve a magán cégek által épitett családi házakat.) Az idén kb. 915,000 lakásegység építésére van csupán kilátás. 1949 óta ez a legkevesebb amit építettek. Hol van a hiba? Ezt is úgy kezelik mint a nép egészségügyét. A köz által épitett házak “szoci- álizmus”-t jelentenek éppen úgy, mint a társadalmi egészségügyi biztosítás. Taft szenátor meggondolt bírálata dacára a magántulajdon apostolai, a telekügynökök kongresszusi ki járói gondoskodnak róla, hogy félelmet támasszanak a nép körében ellene. Tény az, hogy a szövetségi kormány nem fektet be pénzt a házak építésébe. Helyi és állami hatóságok kötvényeket bocsátanak ki, melyekből finánszirozzák a házak építését. A szövetségi kormány csupán biztosítja azt, hogy a befektetett összeg megfelelő kamatot; nyújt azzal, hogy aláirja a különbséget a törlesztés és az esetleges alacsony, megállapított házbérek között. Az erre előirányzott összeget levágták a végletekig a kongresszus elemei; a demokraták is, de főképpen a republikánusok. Albert M. Cole a szövetségi házépítési megbízott, aki szintén ellenezte a nép részére való házépítést mikor Kansas állam képviselője volt és tavaly télen Eisenhower kormánya mejdnem teljesen beszüntette a segítséget a köznép számára épülő házak számára. Nem valószínű tehát a kongresszus nézetével kapcsolatosan azt remélni, hogy a közel jövőben valamit is csinálnak a lakás kérdés megoldására. Ma körülbelül 35,000 lakásegység építését engedélyezik évente, de még ennyit sem építenek fel. Miss Pratt a következőket ajjánlja, hogy minden hitelre vásárló vegye figyelembe: 1. Közismert jónevü cégtől vásároljon. Vigyázzon arra, aki könnyű hitelt igér, mert esetleg a minőség kárára is megy. 2. Olvassa el figyelmesen a szerződést mielőtt aláirja. Legyen tisztában, hogy mit számítanak a hitelért, mennyit követelnek, ha, esetleg nem képes fizetni stb. Azt is, hogy miképpen lehet a hitelt gyorsabban fizetni. 3. Figyelmesen vizsgálja meg a gyáros garantálását arra, amit vásárol. Fontos az is, hogy 30 napi próbaidő után visszavegyék, ha elromlik a háztartási-gép, vagy amit vásárol. 4. Tudakozódjon az állami törvényekről és biztosítsa magát arról, hogy az elárusító aláveti magát a törvénynek. Ha nincs állami törvény a hitelre vonatkozólag, legjobb ha a szakszervezetén keresztül, vagy vásárló csoportokon keresztül eszközli vásárlásait.” AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1956-ban a szél által okozott talajkopás (erosion) 9,045,000 acre földet rongált meg. Vigyázat a hitelre vásárlásnál | Munkásmozgalom
