Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-25 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 25, 1957 Ml A HORMON? Fordulatokban, izgalmas eseményekben gazdag mai életünknél sem érdektelenebb az a folyamat, amely a “csöndes” laboratóriumokban megy végbe, az élet rejtélyeinek megoldása érdekében. Hiszen minél jobban megismerjük az élő szervezetek működését, annál inkább képesek vagyunk irányításukra, s az esetleges zavarok elhárítására. A serény kutatások során ötven-hatvan éve egy uj tudományág alakult ki, nevezetesen a hormonkutatás. Merőben uj világ tárult fel a kutatók előtt ez utón, s bizony nem tellett bele sok idő, hogy eredményeit a nagyközönség is lássa. A biológiának, az orvostudománynak, a mezőgazdaságnak immár nincs olyan részterülete, amelyben a hormonok ne szerepelnének. Egyre több és több hormont fedeznek fel, és a szakirodalomban szó sincs róluk. Találkozunk velük az anyagcserével, a növekedéssel, a fogyással, a hízással, a nemek átváltoztatásával, a madarak vándorlásával, vedlé- sével kapcsolatosan, de meg a téli álmukat alvó állatok életében is. A kutatások során az is kiderült, hogy nemcsak az állatvilágban van rendeltetésük a hormonoknak, hanem a növényvilágban is, s hogy tömérdek növényélettani jelenség magyarázható meg velük. E hatóanyagok immár nemcsak a biológiai vizsgálatokban s a gyógyításban állnak előtérben, hanem a gazdasági életben is, igy a termelés fokozására irányuló törekvéseinkben is. Gyakorta beszélünk olyan dolgokról, amelyek lényegét voltaképpen nem is ismerjük. így vagyunk a hormonnal is. Nem árt tehát, ha közelebbről szemügyre vesszük. Az állati testben vannak váladéktermelő szervek: a mirigyek. Háromfélét különböztetünk meg belőlük, nevezetesen: a kiválasztó-, az elválasztó-, és a belsőelválasztó mirigyet. Az elsők olyanok, amelyekből kivezető csöveken keresztül a váladék a szervezetből valósággal kiiktatódik. így a vese, amelynek váladéka a vizelet, vagy mondjuk a verejtékmirigyek, amelyeknek terméke a verejték. E váladékok olyan anyagokat tartalmaznak, amelyekre a szervezetnek nincs szüksége, sőt ha a testben maradnak, még ártalmasak is. Az elválasztó mirigyek váladékukat ugyancsak csőrendszeren át, de a szervezet más helyére juttatják. Ott az élettevékenységek lebonyolításához szükség van rájuk. így a nyálmirigy terméke, a nyál, a szájba kerül, s ott elősegíti a táplálék feldolgozását. A harmadik csoport, a belsőelválasztásu mirigyek csoportja, nem csőrendszeren keresztül juttatja el termékét rendeltetési helyére, hanem egyenest a vérnek vagy a nyiroknak adja át. A váladék a vérrel és nyirokkal együtt eljut a szervezet valamennyi részébe, befolyásolja a különböző szervek működését. A vérbe került váladékok sajátos anyagait hormonoknak nevezzük. A hormon tehát a testnedvek szállította olyan szerves anyag, amelyet a szervezet bizonyos élet- folyamatok szükséges szabályozása érdekében termel. A szervezetben a belső elválasztást! mirigyek egész sora található. Közéjük tartozik az agyalapi mirigy (agyfüggelék), a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a csecsemőmirigy, a mellékvese, a hasnyálmirigy, az ivarmirigyek. E szervek nem önállóan működnek, hanem egymással szoros kapcsolatban álló rendszert alkotnak. E kölcsönös és viszonos függőség rendszerében az agyalapi mirigy az irányitó.A koponyaalap közepén elhelyezkedő agyalapi mirigy viszont függelékkel (a szárán át) szorosan kapcsolódik a központi idegrendszer ama részével, amelynek közelében van, nevezetesen a különféle anyagcsereközpontokkal: a fehérje-, cukor-, só-, vizközpon- tot magában foglaló köztiaggyal. A szoros kapcsolatokat összekötő több mint 100,000 idegrost is bizonyítja. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a szervezet e két rendszere — az idegrendszer és a belsőel- választásu mirigyek rendszere — nem egymástól függetlenül tevékenykedik, hanem szorosan együttműködve, egymás munkáját támogatva, mégpedig az idegrendszer irányításával. A mirigyeltávolitás következménye: kiesési tünetek jelentkezése Miként bizonyítható, hogy valamely mirigy belsőelválasztásu? Ennek módja a következő: A vizsgálandó szervet a lehető leggondosabban kiirtjuk, ügyelve arra, hogy semmi se maradjon belőle a testben. Ezután figyeljünk, hogy a kivételkövetkeztében milyen tünetek észlelhetők a kísérleti állaton. Az eredmények helytállósága érdekében például két egykorú kölyökkutyát választunk ki, s az egyiknek eltávolítjuk a pajzsmirigyét. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a műtéten átesett állat a testvérétől eltérően növekedésben visszamarad. Vagy veszünk két kakast, s az egyiknek eltávolítjuk a heréjét. S mit látunk? Az ivarmirigyétől megfosztott állat taréja elsorvad. De ne gondoljuk, hogy a mirigyeltávolitás következtében csupán csak egy tünet észlelhető. Számos más tünet is jelentkezhet: annyi, ameny- nyi működést az illető szerv hatóanyagával befolyásol. A szerv működésének hiánya miatt mutatkozó elváltozást kiesési tünetnek nevezzük. Valóban a szerv kivétele okozza-e a kiesési tüneteket? (Igen, ha a szervezetet a kísérleti állat testének más területére ismét visszahelyezzük, mondjuk a bőre alá, a kiesési tünetek visszafejlődnek. Igaz, csak átmenetileg, mert idővel az átültetett mirigy felszívódik. De még ezek az egyszerűnek látszó vizsgálatok is gyakorta meglepő jelenségekkel zavarják meg a kutatókat! Előfordul például, hogy a szerv kivétele után nem mindig jelentkeznek kiesési tünetek. Ugyan mi lehet az ilyen jelenség oka? Az, hogy valamilyen műtéti hiba következtében egy mirigyrészecske benne maradt a testben. E bennmaradt részecskének a sajtjei gyors szaporodásnak indulva fokozott termeléssel igyekeznek helyrehozni a hormonhiányt. De szerepet játszhatnak merőben váratlan körülmények is. Ennek megáilapitására szolgáljon egy érdekes történet. Brown-Sequard, hires francia biológus a múlt század végén, már idős korában közölte, hogy valahányszor kutyák, macskák, házinyulak, tengerimalacok mellékveséit kiirtotta, az állatok mindannyiszor hamarosan elpusztultak. Véleménye szerint tehát a mellékvese rendkívül fontos, nélkülözhetetlen szerv. Nem sokkal ezután két fiatal kutató fehérpatkányokkal végzett hasonló kísérleteket. Nagy ámulatukra a mellékvese eltávolítása nem okozta az állatok elpusztulását, sőt kísérleti állataik a súlyos műtét után meggyógyultak. Szerintük tehát patkánynál a mellékvese nem életfontosságú szerv. A kutatók úgy vélekedtek, hogy Brown-Sequard állatai is csak azért pusztultak el, mert nem bírták ki a súlyos műtétet. Csakhogy alig múlt el egy év, s máris tisztázódott ez a látszólagos ellentét. A műtéten átesett és meggyógyult patkányokat megölték és szervezetüket szövettanilag teljesen feldolgozták. Vagyis az állatok egész testét nagyon finom metszetekre szétvágták, s a metszeteket egyen- kint, mondhatnék sejtről sejtre átvizsgálták. S mi derült ki? A patkányokban — a többi, már említett állatoktól eltérően — a mellékveséjükön kívül még más hasonló szövetii kicsiny szervek is vannak. E szervecskék a mellékvesék kiirtása után gyorsan meggyarapodnak és folytatják a kiirtott mellékvesék működését. A mirigyétől megfosztott patkány tehát ezért menekül meg a haláltól. íme megállapították, hogy vannak hormontermelő mirigyek. S fölmerült egy újabb kérdés: miként lehetne e hatóanyagokat a mirigyekből kivonni és szerkezeti fölépítésüket megismerni? A hormonok csekély mennyiségben szerepelnek, az anyagot termelő szervek is aprók, a kivonáshoz tehát tömérdek mirigyre van szükség. Ezért vágóhidakon gyűjtötték össze a szérveket, mondjuk 8000 szarvasmarhából származó mellékvesét, és igy kezdték el a kivonás nehéz munkáját. Eredményképp néhány gramm hatóanyag, hormon került a kutatók kezébe. Ezután következett az összetétel megállapítása, vagyis annak kiderítése, hogy az anyag tartalmaz-e szenet, hidrogént, nitrogént vagy más elemeket. Ha ez megvan a vegyészek a vegyület fölépítését kutatják, nevezetesen azt, hogy ezek az elemek miképpen kapcsolódnak egymáshoz. Az anyagot azután biológiai szempontból is megvizsgálják. Végtére is hozzáfognak szintetikus, vagyis mesterséges utón való előállításához. Manapság már tömérdek olyan hormon van, amelyet mesterségesen állítanak elő. A mesterséges hormon a tudomány egyik győzelmét jelenti a természet fölött. így már nem szorulunk rá a mirigykivonatokra. Hiszen vegyészeink olykor-olykor annyi hormont készítenek, amennyire éppen szükség van. Csakhogy nem minden hormont sikerül ez uton-módon előállítani. Vannak közöttük olyanok is, amelyeket még ma is csupán a mirigyből való kivonás utján nyerhetünk. Ezek fehérjeszerü ve- gyületek. Felépítésüket még mai napig sem sikerült^egállapitanunk. Közéjük tartoznak az agyalapi mirigy hormonjai, vagy a hasnyálmirigy -egyik hatóanyaga: az inzulin. A hormonok csekély mennyiségben termelődnek. Az egyes mirigyek között szoros kapcsolat ügyel arra, hogy a szervek bizonyos egyensúly állapotában legyenek. Ha csak egyetlen mirigy működésében is valaminő okból zavar támad, a szervezet egész tevékenysége megsinyli. Megeshet, hogy a mirigy a kelleténél kevesebb hormont termel. Ezt csökkent működésnek, hipofunkció- nak nevezzük. Olyankor fordul elő, amikor bizonyos kórfolyamatok miatt a mirigy kötőszövete- sen elfajul és működésre képes sejtjeinek száma megcsappan. De előfordulhat az is, hogy a kelleténél több hormon termelődik. Ezt fokozott működésnek, hiperfunkciónak nevezzük. Többnyire akkor következik be, ha a mirigyben daganat keletkezik, és a daganat sejtjei is hormont termelnek. íme, lassanként szorgalmas munkával sok mindent sikerült a természet titkaiból ellesnünk s a hormonok rejtélyes világát megismernünk. Az igy nyert eredményekből épül fel apránként a belsőelválasztásu mirigyek működésével foglalkozó tudományág. A reávonatkozó irodalmat immár számos vastag kötet tartalmazza. Az aldrovanda, a rovarevő növény Somogy megye nyugati részén, Somogyszob mellett terül el Magyarország egyik legérdekesebb természetvédelmi területe: a Baláta-tó. Háromszáz hold kiterjedésű ősláp ez. Különleges növényei között is legértékesebb az Aldrovanda nevű rovarfogó növény, amelynek Magyarországon ez az egyetlen lelőhelye. 1922-ben találta meg itt Boros Ádám. Később az aszályos években a láp majdnem teljesen kiszáradt. Az Aldrovanda eltűnt. Másfél évtized óta az a nézet uralkodott, hogy valószínűleg utolsó magyarországi lelőhelyéről is kipusztult. Ez: év tavasán a láp rendkívül magas vízállása mellett ismét megtalálta a szerző — vélhetőleg — minden természetbarát őszinte örömére. Rekettyefüz-bozót, meg nádas és gyékényes foltok között csillog a kávébarna lápi viz. Közvetlenül a viz felszíne alatt százával úszik egyes helyeken az Aldrovanda. Nehéz azonban észrevenni ezt a mindössze 7—8 cm hosszú kis növényt. Nemcsak barnás-zöld színe miatt, hanem azért is, mert szinte elvész a viz színét ujjnyi vastagon boritó hinár-növények tömegében. Növényünk a békalencse, a rence, a kedves kis úszó páfrány, a rucaöröm és egy érdekes úszó moha társaságában éli rejtett életét. Az Aldrovanda különleges életű vízinövény. Örvösen álló levelei rovarfogásra alakultak át. A vízben légtartói segítségével lebeg. Gyökere nincs. A vízben oldott szervetlen sókat egész felületén veszi fel és azokból a napfény segítségével, mint a többi zöld növény, készíti a testét felépítő szerves anyagokat. Táplálkozását azonban még más módon is kiegészíti. Levéllemezei nyitott állapotban legyezőszeriien kitárulnak. A közéjük került állatkák érintésére a levéllemezek összecsukódnak és az állatot foglyul ejtik. A levéllemezek belső oldalán levő emésztő mirigyek ekkor fehérjéket oldó erjésztőket választanak ki, amelyek az állat fehérje-vegyületeit feloldják. A levéllemez ezután mirigyei segítségével felszívja az oldott fehérjét. Ezután a levéllemezek ismét szétnyílnak és az emészthetetlen állati részek kihullanak. Az Aldrovanda meg tud élni rovarok emésztése nélkül is, de kétségtelen, hogy a levelek által felvett fehérje hatására jobban tenyészik, mert nitrogén-igényét ez utón jobban ki tudja elégíteni. A hideg idő beálltával a növény szára és levél- örvei elpusztulnak, csak a szár végén levő un. csucsrügy marad életben. Ez a téli rügy, amely a fenékre süllyed és az iszapban telel át. Tavasz- szal a viz szinéi'e emelkedve újra teljes növénnyé fejlődik. Az Aldrovanda trópusi származású. Ezzel magyarázható melegigénye. Magyarországon csak a tulmelegedő, sekély náddal, sással árnyékolt vízben él. Hőigénye és magtalansága érthetővé teszi nagyfokú ritkaságát. Az egész Földön csak mintegy félszáz lelőhelye ismeretes, amelyek — Amerika kivételével' — minden világrészen megtalálhatók a melegebb vidékeken. Balátai lelőhelyéhez legközelebb az erdélyi Ré- tyi-Nyirben és a Dráva menti Gordisa mellett él. Magyarországon is volt még néhány lelőhelye a mocsarak és folyó-holtágak lecsapolása előtt. Ma már csak a Baláta őslápjában találják. 12_______
