Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-18 / 16. szám

io AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 18, 1957 *J^é'ye/eKa j r'e 'MUNKÁS SORS Tiszt élt Szerkesztőség! A magyar nép már régen küzdött elnyomói ellen. Tudom, hogy a második világháború után is mi történt, az első világháború pedig nagyon megszomoritott, mert a férjem hősi halált halt és én, mint hadiözvegy akkor ju­tottam földhöz, ami a Károlyi Mihályé volt. Károlyit elűzték mint “hazaáruló”-t, mert a földjét odaadta a népnek nem pénzért, hanem hogy legyen kenyere. Én is, mint a többi öz­vegy és árva, valamint rokkant használtuk egy évig, a második évben már elvették tőlünk. A termésből a harmadát adták ide, a forgalmi bank áívv.te és akkor kellett elmenekülnie j Károlyinak szülőhazájából. ..... ö is vándorolt, akárcsak én, engem ugyan nem űztek el. de kerestem egy jobb hazát. A második világháborút is mcgéreztem, mert a fiam harcolt az amerikai hadseregben, a kiseb­bik pedig Koreában. Mind a kettő hazajött hozzám, de mig az idősebbik a harctéren volt, második férjemet megölte a bánya Pennsyl- vániában. Fimat pedig itt Detroitban, miután elvégez te az egyetemet, elvesztettem: vizbefult és nem tudom, hogy véletlenül-e vagy rossz kéz tette tönkre... Mrs. E.G. “fia sbbsn is csalódunk...” Részlet egy magyarországi levélből, melyet egy olvasónk küldött be hozzánk. Kedves sógor és sógorasszony: A forradalmat idehaza éltük át a családdal együtt. Igaz, hogy nálunk nem volt semmi za­var, mert mi nem állottunk mint parasztemberek közéjük, vagyis nem értettünk egyet velük. Mert tudtuk, hogy kik indították és azokra, akik a Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez forradalmat kezdeményezték nekünk semmi szük­ségünk nincs. Hát legyenek ott, ahol vannak. Igaz, itt is voltak hibák, mert bizony a Rákosi kormány sok mindentől megfosztott bennünket jogtalanul, amit a jelenlegi kormányunk is elis­mer. Tetszik tudni, ha egy kisparasztot anyagilag tönkrevágnak, hozzá még jogtalanul, nehéz azt helyreállítani és elfelejteni. Kedves sógorom, jelenleg Magyarországon nyugalom van és várjuk a kormányunk Ígéretei­nek beváltását, mert ha ebben is csalódni fogunk, mint a többiekben, beleértve a Habsburgokat is, a nép 80 százaléka külföldre fog vándorolni. Áron és családja Elismerő sorok Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelek egy 3 dolláros money ordert, ami nagyon csekély ahhoz képest, amivel tartozom, nemcsak a lapért, hanem kifogyhatatlan bizalmu­kért, ami mindig meghatott és meleg érzéssel bá~ mulatba ejtett. Az a tény, hogy létezik egy olyan “üzleti tevékenység”, mint egy “újság”, ahol tu­dom, hogy pénz nélkül lehetetlen elvégezni a munkát és mégis oly türelemmel, bizalommal és emberbaráti szeretettel és emberfeletti megél’- téssel vannak az előfizetőik iránt, mint önök. Az én élettapasztalatomban sem 'üzletileg, sem testi­lelki baráttal még nem találkoztam, akik olyan önzetlenül, olyan hittel és bizalommal szolgálták volna az emberiséget, mint a Magyar Szó és an­nak elődei. Köszönöm a kedves figyelmüket, igyekezni fo­gok többet is küldeni. Már régen szivemen volt, hogy kifejezzem véleményemet, de az időhiány és hanyagság, néha szóhiány is visszatartott az írástól. Pedig tudom, hogy Önök több olvasótól is megérdemelnének néha pár elismerő szót azért, ahogy kezelik a “rossz” előfizetőket, magamat is beleértve. L. G. Chicago 111. m Figyelemreméltó cikkben foglalkozik a magyar szakszervezetek lapja, a Népakarat maré. 2-iki száma a Nyugat-Európában működő szocialista emgiránsok változó politikai nézeteivel. Itt hozzuk a cikk egyes érdekesebb részleteit: A viszonylag korán jelentkező kijózanodás, és a keserű felismerések egész légiója figyelhető meg az emigráns-sajtóban — legélesebben a Brüsszelben megjelenő Szocialista Szemle, az úgynevezett “Magyar Szocialisták Permanens Európai Konferenciája Száműzetésben” elnevezé­sű csoport kiadványa lapjain. Alapvető kérdésekben sok fontos szempont vá­laszt el bennünket a Szocialista Szemle Íróitól, mégis van számos megállapításuk, amely nem­csak figyelemre méltó, de elfogadható is. Itt van például az október-novemberi események érté­kelése. “A demcMratizálódási folyamat szép eredmé­nyekkel kecsegtetett a múltban és sok optimiz­mussal tekintettünk a jövő elé. Bizonyos nem­zetközi reakcionárius köröknek azonban érde­kében állt ezt a folyamatot diszkreditálni, hi­szen a'.:, ikj következménye a szocializmus megerősödése lett volna” — állapítja meg a Szociab ta Szemle egyik cikke. (A szocialista kibontakozás perspektívái Kiss Menyhért jjrá- sa.), majd egy másik (A magyar kérdés a bel­ga szocialisták gyűlésein) igy folytatja: “A magyar munkásság érdeke a demokratizáló- /dás folytatása volt és az. ma is, nem pedig a nagy -/élveket magában rejtő felfordulás”. Az oV óbor-novemberi események értékelésé­vel, és az emigránsokból megalakult úgynevezett “Magyar Forradalmi Tanács” tevékenységének értékelésével foglalkozó irás (Akik Strasbourg- ban találkoztak, Adreánszky Istvánk cikke) még világosabban fogalmaz. Mindenekelőtt leleplezi a Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József irányítása alatt álló úgynevezett Forradalmi Ta­nácsot, leleplezi átlátszó frázisait arról, hogy ez fa,TícS “fenn kivánia tai’tani a földreformot, a bányák és az alapvető ipari üzemek államosítá­sa. éppúgy, mint más lényeges, az elmúlt tiz esztendőben létrejött gazdasági és szociális in­tézkedéseket”. A cikk ezt mondja: .. . kiadós “demokratákat” vettek maguk közé, mint Nagy Ferencet és Kovács Imrét, a reakcionárius parasztszövetség főkolomposait. Aztán Hajdu-Németh Lajost, a Keresztény Népmozgalom ismert szereplőjét. Ezek koráb­ban éveken át már annyit tevékenykedtek eb­ben az emigrációban a Free Europe Committee jóvoltából, hogy jól ismerik már a dörgést és könnyed mozdulatokkal tudják terelni az újon­nan érkezettekből Strasbourgban egybeverbu­vált a kát az emigráció husosfazeka köré. A technikája már ismert, hogyan kell megját­szani a nagy demokratát Nyugaton azoknak, akik korábban odahaza demokráciából nem ép­pen a legkitűnőbben vizsgáztak a nép előtt-.. Ki hiszi el Nagy Ferencről, Kovács Imréről és társairól, hogy ők a szocialista vívmányok vé­delmezői? Talán nem éppen ők voltak azok, akik korábban, amikor e vívmányok elérésére az első lépések történlek odahaza, elsőnek szálltak szembe azzal, gáncsolták és akadá­lyozták a szocializmus kibontakozását az or­szágban? A Nagy Ferencek, akik a gyáripa­rosokat, Chorint és társait bevették maguk közé s akikkel a g y á riparosok intim vi­szonyban vannak, lennének a biztosíték, hogy a magyar nép számára megóvják! a nemzeti tulajdonba vett gyárakat, melyeket verejtéké­vel a mi népünk épített újjá a második háború lomjaiból? Nem, ezek ilyesmire nem nyújta­nak biztosítékot!” Már ez az irás is megmutatja, hogy az emig­ránsok baloldalán elhelyezkedő csoportok kezde­nek elégedetlenkedni a leghangosabban ágáló uj emigránsokkal, elsősorban Kéthly Annával. Rendkívül érdekes az a támadás, amely a brüsz- szeli Vandervelde Intézet körül tömörült úgy­nevezett szocialista emigránsok részéről éri az Amerikában és Angliában tevékenykedő Kéthlyt. Élesen támadja az idézett brüsszeli emigráns­lap Szélig Imrét is, éppen amiatt, hogy ő is be­vonult a strasbourgi “Forradalmi tanácsba”, amelyet a lap következetesen — ebben teljesen egyetértünk — “Ellenforradalmi Tanácsnak” ne­vez. S milyen meglepő, hogy már egyes emig­ránskörökben is nyíltan felismerik az októberi események fő jellemvonását, leszögezvén a kö­vetkezőt : “A Strasbourgi Ellenforradalmi Tanács szelle­me nem képvisel mást, mint amit Nagy Imre képviselt a felfordulással”. Kéthly Annán — akit finoman csak “Peyer nyomdokain haladónak” nevez, csöppet sem di­csérő hangon a brüsszeli csoport —, Szélig Im­rén és a többi régebbi emigránson kívül megkap­ják a magukét az uj emigránsok is, Aczél Ta­másról például külön cikket ir a Szocialista Szem­le, amelyben leszögezi: “...szellemi atyjai ők (ti. Aczél és a többi uj emigráns iró) az októberi eseményeknek, de forradalmuk mögött sem szocialista meg­győződés, sem hazafias érzés nem dominál, csupán egyéni karrierjeik kollektiv mentéséről volt szó, láttuk, bármilyen áron. Októberben szocialista forradalomról zengedeztek s köz­ben a munkásosztály szerepét lebecsülték, hát­térbe tolták és a demokrácia hamis érvelései­vel tulajdonképpen egy szűk polgári koncep­ciót akartak az államvezetés előterébe tolni, amelynek érdekében nyiit szövetségre léptek veszedelmes i’eakcionárius erőkkel, vállalva még azt is, hogy ezek esetleges felülkerekedé- se — erre minden kilátás megvolt — végül őket is megsemmisíti a sző legszorosabban vett értelmezésében”. Hasonlóképpen leleplezi a Szocialista Szemle a jelenleg Bécsiben tevékenykedő úgynevezett if- juszocialistákat, Debellák Margitot, Egri Györ­gyöt, Gábor Györgyöd és Garamvölgyi Tibort is. Egyre élesebben mutatkoznak meg azok az el­lentetek, amelyek a januárban még egyszínűre mázolt emigráció teljes szétesését eredményezik. Megható képet lehetne festeni arról a társaság­ról, amely a Free Europe által létrehozott stras­bourgi ellenforradalmi tanács megalakulásának napjaiban szinte szétválaszthatatlanul összeboro­nálta Kéthly Annát, a “szocialistát”, Varga Bé­lát, a legitimistát, Pfeiffer Zoltánt, Barankovi- csot, Közi-Horváth Józsefet olyan kopott figu­rákkal, mint Kállay Miklós, Horthy miniszterel­nöke, vagy Fábián Béla, az úgynevezett “radi­kális demokrata”. . a gj A GENERAL BOARD of The National Coun­cil of Churches of Christ in the United States felhívást bocsájtott ki, hogy: “Adják meg a munkásoknak a létminimumhoz elég emgélhe- tést, megfelelő gondozást minden dolgozó. szá­mára és megfelelő védelmet a társadalom gyön­gébb tagjai számára.” A Central Conference of American Rabbis el­ítélte azokat a munkaadókat, akik nem adnak elég fizetést a munkásaiknak a megélhetéshez, vagy akik azzal akarják a vállalataikat gazda­ságilag megerősíteni, hogy munkásaik megélhe­tési lehetőségét csökkentik a bérek vágásával. • — Barátom, igazán okos és müveit feleséged van. Bármiről legyen is szó a társaságban, egy­két órás beszédet tud róla mondani. — Köszönöm a dicséretet, de te sem panasz­kodhatok metrt a te feleséged is mond egy-két órás beszédeket még akkor is, ha semmiféle tárgyról sincs szó. ★ Koldus.: Uram, nem adna pár centet, tegnap óta semmit sem ettem. Ur: (Előveszi a pénztárcáját és belenéz) Saj­nálom, nincs kisebb pénzem a húsz dollárosnál. Koldusrőh, én abból vissza tudok adni. Támogassuk LAPUNK FENNTARTÁSI KAMPÁNYÁT BALOLDALI HANGOK ÄZ EMIGRÁNSOK KÖZÖTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents