Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-18 / 16. szám
Thursday April 18, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Ki fizeti a legtöbb adót? Április 15-én járt le a határidő az egyéni jövedelmi adó befizetésére. Ez az a valóban ritka nap, amikor Amerika lakosságának majdnem minden rétege megegyezik egymással, legalább is abban, hogy túlságosan nagy adót fizetünk, és itt az ideje, hogy leszállítsák azt. Egy bizonyos, hogy a munkás fizetésének majdnem egyharmada teljes egészében adóra megy és szó sincs arról, hogy megkönnyítsék a munkásság terhét. 1943 óta nincsen egy amerikai munkás, aki hazavihette teljes keresetét. Ha kapott valaki fizetés javítást abból is azonnal kivágtak egy részt, amit sohasem látott a dolgozó egyén. A munkaadó minden munkás fizetéséből 6— 15%-ot levon már január elejétől kezdve, azaz 16 hónappal előbb, mint az adó esedékes, ami mint tudjuk, a következő év április 15-ike. A 16 hónap alatt a munkaadó és a kormány kezeli az adókat anélkül, hogy egy cent kamatot fizetne az előre levont adók után. Ezt az adótörvényt 1943-ban hozták létre, hogy a Il-ik világháború, költségeit fedezzék vele. Az eredeti terv az volt, hogy nemcsak a fizetések után járó adókat vonják le előre, hanem a részvények után járó osztalékokból, a háziurak jövedelméből és minden más jövedelemből is előre fizetnek, ez azonban sohasem jött létre. A kongresszus csak a fizetésekre vonatkozólag hozta meg a törvényt. A többieknél elég, ha költségvetést csinálnak és csak jelentést tesznek előre fizetés helyett, fizetni ráérnek, ha már minden lehetőt levontak hatalmas jövedelmeikből, az adóév végén is. ADNAK SEGÍTSÉGET IS, 1)E KINEK? A háború alatt nagyon felemelték az adókat, azok akik eddig nem fizettek is adókötelesek lettek. Kiskeresetű családok százasokat fizetnek évenként adóban, miután mindössze 600 dolláros jövedelmet engednek meg adólevonás nélkül. Azelőtt 1000 dollárt kereshetett valaki levonás nélkül, akkor, mikor kétszerannyit vásárolhatott az ezer dollárért mint manapság, vagy 1500 dollárt vonhatott le egy házaspár 1939-ben, amikor abból szerényen ugyan, de meg élhettek, mig ma 5000 dollár is kevés hozzá. A koreai háború alatt 20' i -ra emelték az egyéni adót és 1951-ben újabb 11 f -ot adtak hozzá. 1954-ben a kongresszus le szállította az adóteher egy részét és ezt a segítséget adta: Eltörölte az utolsó 11'«-os emelést. Eltörölte a profittöbblet megadóztatását és igy 3 billió dollár ajándékot adott évenként a nagy részvénytársaságoknak. Egy billió dollárt levágott a luxuscikkek adójából, a szőrmék, ékszerek, pipere-cikkek és kabarék adójából, de a cigaretta és a gazolin adókból egy centet sem engedett el. Ez azt eredményezte, hogy az 5000 dolláron alul kereső, már pedig ea a nép 70 százaléka, 9'<-os engedményt kapott, mig a nagy üzemek 91 százalékát kapták az adóleszállitásnak. A FIZETÉSÉRT DOLGOZÓK HELYZETE Ha valakinek teljes jövedelme csupán fizetéséből áll nem sok adóelengedésre számíthat sem az idén, sem pedig jövőre,, vagy bármikor. Nem vonhatják le utazási költségeiket, vagy ebédjeiket, mint azt az üzemek csinálhatják, akik “üzleti és szórakoztatási költségeket” bármikor levonhatnak adójukból. Ha valaki keveset keresett egyik évben, mert sokat volt munkanélkül, nem veheti le abból az évből mikor állandóan dolgozott és igy sokkal többet keresett, — abból nem kaphat vissza.. Az üzleteknél már másképpen- áll a helyzet. Azok egyensúlyban tarthatják keresetüket, mert nyolc évre visszamenőleg is levonhatják veszte- ségeiket és visszakövetelhetik az adójukat, ha rosszul megy az üzlet. Hiába fárad ki valaki testben és lélekben a munka következtében, nem vonhat le semmit adójából, de a munkáltató levonhatja elkopott gépeit és ez igy megy mindvégig. A NAGY KERESETŰEK ADÓJA Amennyire sújtja az adótörvény a fizetésért dolgozókat, annál jobban kedvez azoknak, akik osztalékokból, kamatokból, bérházaikból élnek. Az adóhivatal pontosan tudja, hogy mennyi fizetést kap valaki és előre levonják abból az adót. A nagy jövedelműek negyedévenként előirányozhatják, hogy mennyi lesz a keresetük és az év végén ráérnek befizetni, ami rájuk jut. Bár adójuk százalékaránya magasabb, módja van rá, hogy megtakarítson amennyit csak akar adójából. Van egy fajta jövedelem elosztási trükk, mely az 'AFL-CIO szerint 3.5 billió dollárt takarít meg évente a gazdag adófizeőknek. Ott van a “tőke szaporodás” kieszelése, amely alacsonyabbá teszi az adózás százalékát és egy másik billiót takarít meg részükre évenként. A nagy üzemvezetők különböző alapon kapnak jövedelmeket, részvényekben, nyugdijakban. A szórakozás és üzleti költségek adómentesek, ebbe rengeteget bele tehetnek; tagdijakat a legelegánsabb klubokban, vagy európai kéj utazásokat levonhatnak az egész családjuk részére, stb. Elsőrendű ügyvédek, adószakértők dolgozzák ki részükre, hogy minnél kevesebbet kelljen fizetniük. Kongresszusi kijáróik örökösen azon dolgoznak, hogyan kaphatnak “adó segítséget” a kongresszus által. A nagy részvénytársaságok “kölcsönök-tör- lesztése”, “értékcsökkenés,” “alábecsülés” stb. hangzatos szavak címén évi 5 billió dollár adót takarítanak meg. A magas jövedelmű egyének még ugv is vághatnak le adójukból, hogy jövedelmük egyrészét egyszerűen nem jelentik be. . Ez utóbbit nézzük csak meg a “National Bureau of Economic Research Studies in Income and Wealth” 1951-es kiadásának 302-ik oldalán: “A be nem jelentett adók- százaléka 1946-ra:” Civil, polgári egyének fizetése és keresete 5'-'. Üzleti jövedelem 29 Kamatok jövedelme 63 százalék, osztalékok 24f , házbérek 55'-. Van éppen elég adat mely bizonyítja, hogy a nagyjövedelműek százmilliókkal csapják be a kormányt évenként. Nos és akkor ki fedezi a különbséget ? A TÖBBI ADÓK Térjünk csak vissza a munkásokhoz, vagy azokhoz, akik egyszerűen fizetésért dolgoznak. Az állami költségvetésre fizetett adók csak egy részét képezik bajaiknak. 33 államban és rengeteg városban 3 százalékos vásárlási adó van, mely szintén kötelező. Ha van háza valakinek, az után külön adót fizet. Ha pedig a más házában lakik, a ház adója házbérébe van beszámítva. Adót fizetünk külön a gazolinra, a cigarettára, a telefonra, a gáz és villanyra, ha egy moziba megyünk, tucatszámra fizetünk mindenféle adókat. Igaz, mindenki egyformán fizet, a bankár is, meg a munkanélküli is. Ezeket az adókat legalább látjuk s ismerjük. Hány különféle adó van még azonkivíil eldugva, amit nem láthatunk, de azért meg kell fizetnünk. A nyersanyagok termelői, a gyárosok, nagykereskedők, sőt a kiskereskedők is, ha valamire adót fizetnek, azonnal az árhoz számítják. A vásárló fizeti azt meg teljes egészében. Kevesen tudják azt, hogy ezek az eldugott adók a ruházatban, a szénnél, dohánynál, gazolinnál, stb. több mint 50' - -át teszik ki a valódi árnak. Az automobilokra 28'--os adót fizetünk. Ha kiszámítjuk1, rájövünk, hogy keresetünk egyharmadát adókra fizetjük. Mindemellett semmi garanciánk nincs, hog yaz adók nem mennek-e még feljebb. Jogunk van arra, hogy megkérdezzük, hogy mit kapunk e rengeteg adóért, legalább törleszt- jíik-e államadósságunkat vele, és mikor lehet már levágni az adóból? 71.9 billió dolláros állami költségvetésünk legnagyobb tényezője az államvédelem költsége, legalább 43 billió dollár. Ez azt jelenti, hogy minden személy, gyermek és felnőttre 250 dollár adó esik USA-ban. Legalább okosan, meggondoltan költik el e védelemre szánt hatalmas összegeket? Van határa annak, hogy hány tankot, atombombát stb. készítünk hazánk védelmére, vagy örökön örökké csak költjük a fantasztikus összegeket anélkül, hogy vége volna? A Hoover Bizottság a következőket találta a szervezeti és végrehajtó osztályra vonatkozólag, mikor megvizsgálta a dolgokat: A kormány raktárai tömves tömve vannak 10—20 billió értékű katonai h’olmikkal. Rengeteg katonai felszerelést potom áron adnak el, vagy elhagyják, megsemmisítik, mint haszontalan cikkeket. Körülbelül 2 billió értékűt eladnak az országban 5—7 százalékáért annak, amibe készítése került. VESZÉLYES RÖVIDLÁTÁS A newyorki lapok bőven foglalkoztak azzal a tiltakozási akcióval, amelyet egyes zsidó-.polgár- jogvédelmi szervezetek, valamint az “Ember” c. hetilap kezdeményezett két nemrég ideérkezett nyilas, Serényi és Málnási ittlétével kapcsolatban. Az ügyről következő kommentár jelent meg a buenos airesi zsidó hetilapban, a “Hatikva”-ban,: “Serényi nem kívánatos Amerikában -— dg. ő 12 évet ült! Miért tiltakoznak ellene azok, akik szótlanul tűrték, hogy nála nem kevésbbé bűnös fehér terroristák, ébredők, fasiszták s nácik tisz- tamultu bevándorlókat megelőzve özönlöttek ide. ök már polgárok, fontos pozíciókat töltenek be. Többségük nem vezekelt bűneiért, egyesek büntetésük kitöltése után jöttek be. Pedig akkor még törvény tiltotta a nácik és fasiszák bevándorlását ! ..... “Lehet, hogy fel kell majd sorolni őket, de itt eltekintek tőle. Ma, mikor német tömeggyilkosoknak fontos állásuk van Bonnban és Berlinben,1 a- Szovjetunióból hazatérő SS-eket virággal fogadják, Veesenmayer teljes nyugdiját élvezi, nem dobom nyilvánosságra azok nevét, kik magánéletbe húzódtak, talán meg is tagadták korábbi elveiket. Igaz, az ő büntetlenségük és Serényi-Mál- nási sorsa közt nincs helyes arány, de hagyjuk őket a jólétet élvezni, térjünk fontosabb tárgyra. “Nem volt újság nekem, mégis döbbenten oP vastam a Hatikva cikkeit arról, kik dolgoznak a Free Europenál s a külföldi magyar sajtóban. Kiegészíthetném ezt sokkal hosszabb listával, olyan nácikéval, fehér terroristákéval, ébredőkével, akik itt tovább régi mozgalmukat és elveiket szolgálják vagy akik e múltjuk dacára szerepet kaptak az amerikai s az emigráns közéletijén, sajtóban, mozgalmakban. “Ők veszélyések, akár ma is nácizmusért dolgoznak, akár ‘liberális’ demokratikus szervek alkalmazzák őket. Azon már nem változtatunk, hogy a történelem legnagyobb bűnhalmazatának tettesei jórészt elkerülték a büntetést. De az hihetetlen, hogy olyanokat engednek dolgozni saj,- tóban propagandában, információban, akik e bűnhalmazat pártolói, propagálói vagy tettesei voltak. S azoknak is nehéz felmentvényt adni, akik e bűnhalmazat pártolói, propagálói vagy tettesei voltak. S azoknak is nehéz felmentvényt adni, akik nem tették meg, ami módjukban volt, hogy ezt megakadályozzák. “Nem tették meg, sőt velük sok esetben alattuk dolgoztak: nyugati parlamentárizmust. jogállamot tisztelő magyar demokrata politikusok, Írók, újságírók. Sajtó és más egyleteket alakítottak velük, együtt szerepeltek és tüntettek, egyazon újságban írtak. Megvolt rá a mentségük: feledjük a múltat, fogjunk össze a közös ellenség ellen! De akkor mért a felháborodás most, hogy két újabb nyilas — vagy volt nyilas — jött Amerikába? És miért egyes zsidó szervek és lapok felháborodása, akik mostanig épp azért haragudtak, ha valaki a neonácizmust emlitette előttük? “Eszembe jutnak egyes magyar liberális újságok, akiknek nem volt szabad vagy akik nem mertek a horthyzmus, katonai terror, német hit- lerizmus ellen irni. De Szálasiék szembenálltak a kormánnyal, a nyilasokat szabad volt támadni. Az olvasók ezzel megelégedtek, nem vették észre, hogy más, nem kisebb veszélyek is voltak Magyarországon és körülötte. Az igazi publicitás-', nak e játékban nem kell résztvennie. Nem követi kormányok, szervezetek, szerkesztők utasítását,, kit mikor támadjon. Nem azt támadja kiről feltehetői, hogy épp akkor nem tud visszaütni, hanem mindig azt, aki éppen akkor a legnagyobb veszélyt jelenti.” “...szabadságunk a sajtószabadságolt áll vagy múlik és azt nem lehet korlátozni anélkül, hogy el ne veszítsük” Thomas Jefferson NAGYSZABÁSÚ BANKETT Az amerikai magyar munkássajtó alapításának 54 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA a Magyar Házban, 2141 So. Blvd. MÁJUS 11-ÉN, SZOMBATON 8-KOR ESTE Kitűnő magyaros vacsora személyenként S3* Program Kitűnő szónokok Rezervációért hívják esténként: WE 3-2522
