Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-10 / 2. szám
u AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 10, 1957 Segíteni fogji k Magyarország ujjáépitölf. írja W. T. Tisztelt Szerkesztőség! Figyelem a lapban szülőházé rombolásáról szóló híreket, mélyé: banda felelős, amely a vándorbo gény magyar testvérnek a kezéb szép Magyarországban, ahol mine amire a népnek szüksége volt. volt, hogy nem nyúlhattunk hoz termeltünk, azt nem élveztük. S tettünk, de nem a saját részünk) vakat mind kiszállították Auszt) szagba. A grófi had, amely a m idézte, most jön ki utánunk és it ^tatásban részesülnek; jobban, ide érkeztem. Engem nem szálló pen. én a hajó fenekén utaztam t együtt, ami elég kellemetlen volt hettem arról, hogy nem voltam Miért kellett' azt a szép és jó hagynom? Amikor már elértem ; erőmet eladhattam, vagyis árubí a grófi birtokon 20 krajcárért e számított mennyi órát dolgoztán ni,.20 krajcár, ha nem adtak 25 tek. Ha pedig elszegődtem 365 i volt a bérem, a későbbi években Tehát ez volt az erőm ára. Azok a szegényebb fajta embe annyit keresni, hogy család jail volna. így tehát kénytelen volt c szülőföldjét otthagyni. Vándor kezünkbe, s elindultunk a nagy zát keresni. Találtunk is, mert 1 lárt fizettem a szakszervezeti 1 centet kaptam egy órára, tehát volt a hazai béremmel szemben-] Remélem, hogy azok a magyar a háború borzalmai után felépó got és tizenegy éven keresztül é; nyit csak képesék voltak, ezt a re re fogják hozni és mi segítjliiik a maradtak és épiteni fognak. De az Ausztriába menekült grófokr ík rettenetes t az a Horthy- ot annyi sze- adta abban a ;n megtermett, \ baj csak az á, vagyis amit ántottunk, ve- :. Azokat a ja- ába, Németor- stani bajt elő- elég jó fogadhat én, mikor ittak repülőgé- bbi társaimmal De én nem te- grófi sarjadék. szülőföldet ott- it a kort, hogy bocsájthattam y nap, az nem Ha adtak en- krajcárt fizet- apra, 18 forint !0 és 22 forint. ek nem tudtak; at eltarthatták aládját és szép otot vettünk a itnak, jobb ha- )07-ben tiz dol- írtyáért és 28 lágy különbség munkások, akik itták az orszá- itettek, ameny- nbolást is helv- okat, akik meg- egy centet sem (k. \V. T. Kiábrándulást jésol a msi ekülleknek Tisztelt Szerkesztőség! Szerencsétlen szülőhazánkban nyék vitathatatlan bizonyságot hogy Magyarország a keleti és ) zött nem szabadulhat ki a reá j Izzadhat és vérezhet mindaddig sabb tudás minimális foka alatt hatalmak eszköze maradiamig: megalkuvás, valamint a könny« mg kiskorúságából végre nagyke Ili. Magyarország mai szerencsét! nein látták, hogyan csalták őket ] a “Szabad Európa Rádió” és a re.sztes-hadjárat” mozgatói, főle kából pénzelt propagandával búj galmas magyar népet a lázadás eem olyan buta az a nemzet, hog érteni, hogy mennyiben és mik< a történelem parancsszava szerin Rontása Oroszország tőszomsz« zeíjük el, mit művelne Amerika, vagy Mexikóban történne politik kés rendszer érdekeivel ellentől ért furcsa, vagy feltűnő az, h« teszi azt, amit Amerika, vagy 1 ország egy percig sem haboznán Jhatárjaikat fenyegetnék. Persze ma már az is, hogy mindenféle tek a hiszékenyeknek, akik sie nek álltak és elfelejtették a rí mondást, hogy “az Ígéret szép tartják, csak úgy jó!” Pedig a országok belügyeibe való fegyve ra vonatkozóan igen kényesek, eéggel határosak. Bezzeg most, hogy feldulattí ban lévő otthonaikat és csakis i tása alatt beengedik a szerencsi kába s ezzel hallgatásra birjá esetleg kitudódjon, kik és hogj jpz 56-os évvégi vérfürdő levezet latos tragédiából kifolyólag IV írét megtisztult a gyenge és me Ötnek remélhetőleg utolsó tömegé történő esemé- iyujtanak arra, ymgati prés kőimért sors alól. amig a maga- nozog. A nagy- szolgalelkiiség, mü hiszékeny- uvá fog fejlődn menekültjei •pré azzal, hogy “Szabadság ke- • innen Ameri-' ogatták a szor- •a. Hiszen még ne tudná meg- jt nem tűrhető az egység meg- tságában Kép- ha Kanadában i változás a tőién. Tehát mi- gy Oroszország nglia vagy más k megtenni, ha közismert titok segítséget igér- jégükben kötél- ri magyar közzó, de ha meg- lai ígéretek más es beavatkozás^ őt a lehetetlenc szülőhazájuk-; lem-nvomás ha- Jeneket Ameri- . őket. nehogy^ in rendelkeztek seben. E sajná- igyarország is-, bizíhatatlan ele-! 51. Hogv azután miként és hogyan fog megélhetéshez jutni a' gyökeréből kirántott tömeg egy olyan társadalomban. melyben naponta nehezebb és élesebb a harc a szerény megélhetést ajánló munkaalkalmak utáni küzdelemben, erről .semmi sem elég meggyőző, csakis az idők gyors közelsége tanúskodhat majd a legékesebben, mikor legtöbbjük tulkésőn fog meggyőződni milyen balgák volt’ak, mikor bedőltek a sok üres propagandának. Ezekkel szemben csak nagyon sajnálatos érzés van mindannyiunkban, akik nem önkéntes elhatározásból, de a kényszer hatása alatt hagytuk el szülőhazánkat. A hosszú évek legtöbbünket megfosztottak a kárörvendés képességétől, igy legtöbbünk a (helyes és konstruktiv kritikát gyakorolja és ha némileg lassabban is, de valamicskét mégis tanultunk a történelemből. Úgy a magyarországi, mint a lengyel események egyenesen a szovjet kommunista párt 20- ik kongresszusához vezetnek vissza és az úgynevezett “egyéni kultusz” megsemmisítésének égisze alatt indultak romboló útjukra, melynek utóhatása még dialektikus elbírálással sem eredményezhet mást, mint amit az ilyen tettek köve- telésszerüen előidéznek. Már pedig .ilyesmiben nem egyének a hibásak, hanem az összes vezetők együttvéve mindenütt, ahol szocialista eszme és befolyás létezik. Idealistának, a haladó eszmék bármelyikében, nehéz elfogadnia, hogy például a katolikus egyház szervezetileg jobb alapra építette hazát és gazdálkodásában felelős személyei több kötelességérzettel bírnak, mint a népszerűbb politikai szervezetkben, melyek szen- tebb hivatás betöltésére volnának hivatva a népek elnyomott rétegeinek felszabadításában. Ki az, aki ma leghelyesebben tudna igaz értelmet adni a lezajló eseményeknek? Egy régi lapolvasó 'k “lagprország mm volt, hanem lesz” Tisztelt Szerkesztőség! Vérző szívvel bár, de hűségesen olvasgatom a Magyarországról szóló tudósításokat ’ és az olvasóink által beküldött leveleket is. Már többször akartam Írni magam is, de az ilyen magamfajta, nehezen dolgozó asszonynak nehezen megy kezébe venni a tollat még akkor is, ha helyén van az esze és a birálóképessége. Engem különösen érdekel, hogy olvasóink mit írnak, hogyan gondolkoznak. S ezeket összegezve arra az eredményre jutottam, hogy olvasóinkat s akikkel alkalmam volt még eddig személyesen beszélgetni a régi hazánkban folyó borzalmakról, — bár mindenkit mélyen megrázott, ami természetes is — de nem gyengítette, hanem megerősítette a szocializmus iránti bizalmát. Megértik és elitélik a 12 év alatt elkövetett súlyos bűnöket, de az a múlté — mint más ezer meg ezer az emberiség ellen elkövetett bűn, ami a történelemben felvan jegyezve épp úgy, mint azok a bűnök, amelyeket a jelenben másutt — és mások’ követnek el. De'látják, hogy az utolsó pár év alatt a kormány mindent elkövetett, hogy amennyire emberileg lehet, jóvá tegye azokat és kárpótlást nyújtson a népnek. S mindenkinek hangja azt a bizalmat fejezi ki, hogy minden fasiszta intrika — külső vagy belső — letűnik, elleni, a lebombázott, összedőlt házak pora, helyre áll a rend, a vonatok és gyárak megindulnak, a fasiszta, urinaplopók nem arathatnak diadalt a munkásnép rovására — még ilyen mindent felülmúló segítséggé} és erőlködéssel sem. Sajnos, a vérző sebek lassan gyógyulnak be, és a halottaknak nem adhatják vissza az életet. Az eddig ideérkezetteken nem látszik a nagy éhség, nyomor. Ez az a réteg, amely mindenáron a tej jel-mézzel folyó Amerikába akart jönni. Nagyrésze megtanult angolul, mintha csak tudtak volna arról a tervről, amely egyszer megadja nekik a lehetőséget, hogy kijöjjenek. Jól vannak öltözve, ami még az állítólagos “árkon, bokron, pocsolyán át” való menekülés után is meglátszik rajtuk. Többen otthagytak szép lakást, jó üzletet, sőt Opel autót is, abban a biztos tudatban, hogy itt szebb lakás és jobb üzlet várja őket. De a legszomorubb az, hogy azok a tanulók, akiknek kiképzésére, jövőjének megalapozására a! kormány a legtöbbet áldozott és amelyek legtöbbje munkásszülők gyermeke, — akiknek szülei talán a legjobban igyekeztek egy demokratikus állam kiépítésén — azok is beszivták a mérget. Én nem osztozom azok nézetét, akik annyira sürgetik a szovjet katonák kivonását. Félek a következményektől. .Nem fontos, hogy szovjet — lehetne lengyel, román, vagy éppen jugoszláv is. Ér hiszek abban, hogy a betegeknek nélja erőszakkal is be kell adni az orvosságot, ha megvan mérgezve az ellenmérget! Nem kell oda csapat- kivonás. Nem kell semmiféle “látogató”, jól tudjuk, kik lennének azok és azt is, hogy mit “látnának!” Nem kell semmi* más, mint józan, meggondolt fej, megértés! Higgadtság. Úgy látszik, hogy mindez a mostani kormánynak megvan. “Ha nem dolgoztok fiaim, nem esztek — és a gyermeketek sem eszik!” (Ez nem a gyermek büntetését jelenti, hanem a nyomós okot, amely az apát észretériti). “Nem bányásztok fiaim? fázni fogtok — családotokkal együtt.” Igaz, az ártatlanok is szenvednek, de ez mégis jobban célhoz vezet, mint erőszakkal hajtani őket munkába. És erős kézzel tartani a gyeplőt, — mert jaj a munkásoknak, ha a fasiszták mégegyszer hatalomra jutnak! Nagyon helyes volt, hogy a Szerkesztő rákoppintott a Pápay Lajos tollahegyére. Végig olvasva a sok zöldséget amit összeirt, bárki megállapíthatta, hogy ennek az embernek már szopós korában volt annyi esze mint most van. Maga az az állítás, hogy a “Rákosi és Gerő által elkövetett hibák”-ra (még ha azokban a gyilkosságok is benn foglaltatnak) megfelelő orvosságnak és “nagyon csekély szerepnek tekinti a külföldön élő ‘agent provokátorok’ aknamunkáját”, amely által fiatalok, öregek százai lettek meggyilkolva, egy szép jövő felé indult ország nyugalma megzavarva és tiz évi építkezés lerombolva. Én elhiszem — mint ő mondja, hogy “világéletében szimpatizált és számos esetben részese volt az öntudatos munkásmozgalomnak” DE ÖNTUDATOS MUNKÁS NEM VOLT! A Szerkesztő elfeledte megkérdezni, mit ért Pápay Lajos azalatt a tétel alatt, hogy“ amig az elrabolt tulajdonok tartottak, építettek belőle néhány szociális intézményt tulmagas áron, de az utánpótlás a tudatlanság miatt csődbe jutott.” Egyáltalán nem értem, mit akar evvel mondani Pápay LajosKik raboltak? Mit és honnan? Én úgy tudom, hogy amikor a németek kivonultak, minden el- mozdithatót magukkal vittek, hogy még a zárakat is leszedték az ajtókról, ott nem maradt semmi elrabolni való! Magyar testvéreim — fel a fejjel! Segítsük az otthon szenvedőket tőlünk telhetőleg! A menekültek nagyrésze a rémülettől fejvesztve futott el és azok visszatérnek és a történteken okulva — tízszeres erővel fognak a munkához, az újjáépítéshez, és MAGYARORSZÁG NEM ... HANEM LESSZ! ! M. G. ★ Kedves Szerkesztőség ! A magyarországi tragédiához én is hozzá szeretnék szólni. A' Népszava irta, hogy a történelem nem jegyzett fel ilyen tömegvándorlást, mint ezen időben van Magyarországon. Hát ez nagyon téves állítás Legyünk egy kicsit igazságosak, nézzünk vissza egy kicsit az elmúlt időkre. Például mikor én is kijöttem, 1898-ra és azután. Akkor még nem ilyen formában volt a nagy kivándorlás, pedig ám akkor még tej jel-mézzel folyó Kánaánból jöttlüink ide. Később azután a magyar hatóságok kezdték megszüntetni a kivándorlást, majd Amerika is. Abban az időben nem százezer hagyta ott a magyar hont, hanem több, mint egy millió. A dolgos magyarok szétszóródtak Amerikában, mindenütt ott voltak a bányákban, gyárakban ahol én is dolgoztam fiatalon. Langron, Tiltonsville, Ohio; Carmel, Pa, stb. Ezeket a helyeket én mind ismerem, mind tömve voltak magyarokkal. Otthon hagyták a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. A hajón, melyen jöttem, majdnem minden utas magyar volt és szlovák s természetesen akiknek volt egy kis eszük az üzlethez, azok boldogultak is ebben az uj hazában. No meg jöttek a papok: is utánunk, mert hát ki is tudna ezek nélkül meglenni ! Én már több mint 40 éve Biblia-tanuló vagyok, de nem a bibliai alapon akarok hozzászólni az ügyhöz, pedig ezen az alapon volna talán illő a mai világeseményekhez hozzászólni. Mert nemcsak Magyarországon, (hanem másutt is vannak ilyen események, de más formában. A Népszava cikkírója is helyesen Írja, hogy forrongó világ van, de a .Népszava nem beszél békéről, csak leszámolásról és ez be is következik. Eisenhower' elnökünk egy tűzhányó hegyen áll, kezében egy fehér, de nagyon beteg békegalamb. Meddig tud ■ ja a kezében tartani, azt senki sem tudja, még ő maga sem. Vagy kiütik a kezéből, vagy meghal de minden bizonnyal be fog következni a, világ- & pp-5<3. nmeivel n M^srvar Szó is ir, ha nem szüntetik meg a hidegháborút. Ezt pedig megszüntetni nem tudják, hanem még jobban gerjesztik, hogy meleggé váljon. L. C.
