Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-04 / 14. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 4, 1957 Levél Szlovákiából (Részletek egy- levélből, melyet lapunk egyik olvasója kapotl .s ós juttatott el hozzánk — Szlovákiában élő unökaöccsétől.) Kedves Pista bácsi! Tudatom, hogy levelét és a fényképet megkap­tuk, melynek nagyon megörültünk. Mivel apám­nak nagy az Ftfoglaltsága, mert építkezni kezd­tünk a régi lakhelyen, igy mivel én egy Liptó megyei gyárban dolgozom és onnét minden két hétben hazajárók, ilckem több időm van a levél­írásra, helyette 'éli1 válaszolok kérdéseire. Nálunk megalakult a gazda szövetkezet, min­den gazdának még van a munka beosztása és azért kapnak' 'fizetést, terményben és pénzben és a magángazdálkodás ez alapon megszűnt, így most már nem muszáj a szegény embernek egy fazék aludttejért fél napig kapálni és egy kiló szalonnáért két napig kaszálni. Ebben a szövetkezetben egyformán huzza az igát minden ember. Ez nem azt jelenti, hogy a szövetkezet rossz, sőt ennél jobbat nem lehetett volna alakí­tani, mindenkinek egyformán van meg a min­dennapi kenyere és a munkája, csak különböző szakmával. Hiszen még tetszik ismerni a hazai gazdálkodást: egyik részének a földművelés, má­siknak az állattenyésztés, s igy tovább. Az álla­toknak nagy istállókat építettek a temetőnél lévő Berkalyai földeken. De ezen felül mindenki tart­hat sajátot is, amennyire tehetsége van, a fö­lösleget pedig a dolgozók az államnak adják és ezért kapnak fizetést. Mindenkinek meghagytak bizonyos mennyiségű földet és rétet, a többi pe­dig az államé nem pedig a grófoké, báróké, meg a többi földesuraké. Ez a rendszer csak a gazdagoknak nem Ízlik, mivel nincs meg a vagyonuk és nem dirigálhat­nak a szegénynek. Mikor volt az, hogy Vendégé­ben, a mi falunkban, minden második házban rádió van. Béres Józsi bácsinak volt az apjától annyi földje, hogy meg tudott élni belőle, mégis a szövetkezeti gazdálkodás mellett volt. Azért volt rossz neki me ghalni, mert látta, hogy az életszínvonal mégis csak jobb, mint azelőtt bár­mikor. Az öccse pedig mindig a Magyarország­hoz csatolt alsómezei földjei után aggódik, mi­vel a határ a falu szélén húzódik el. Szabó Ferenc bácsi pedig nagyokat sóhajt az alsómezei rész­vényei elvesztéséért, de a fiai szerintem köny- nyebben keresik meg kenyerüket, mint a föld- túrással, mivel sok volt a földjük, igy sok volt a munkájuk. Most már nem kell senkinek sem nagy erővel dolgozni a gazdálkodásnál, mert min­dent géperő végez, csak a kisebb munkát végzi az ember, az igás erő; a lovak csak pótmunkára vannak beosztva. A határőrzés komolyan van betartva, de en­nek is meg van az oka. Nálunk ugyanis nagy­ban ment a csempészés, kevés embernek volt érdeke dolgozni, a fekete üzletet tartotta min­denki jobbnak, amit csak a határzárlattal lehe­tett ellenőrizni. Ha hazajönne, bizony sok újat találna. Nagyon sok fiatal épített házat magának és szüleiktől külön laknak, aminek az az oka, hogy az életnívó annyira emelkedett, hogy mindenki, aki jól be­osztja élete sorsát, megengedhet magának min­den könnyebbséget.. . . ★ Hozzászólás a belhiehemi iagyar Ház kimúlásához Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam március 14-iki lapszámukban a beth- lehemi Első Magyar Testvéri Betegségéivzö Egy­let kimúlásának emlékére irt búcsúztatót. Elég­gé dicséretbéTtiéitó a cikk, de sok fontos tudni­való hiányzik belőle. Kedvem volna írni, de nehéz v kezem. Meg kellene örökíteni a 65 esztendő tör­ténetét és ez felejthetetlen lenne mindenki ré­szére. Tudvalevő, hogy a tizes és huszas években pri­mitiv körülmények között éltünk, amikor lefek­tettük a bethlehemi magyarság kultúrintézmé­nyének alapját. 12 óra napi és 24 óra hétvégi váltás munkaidő nem akadályozta meg a haladás lehetőségét, mindenkiben lángolt az akaraterő. Építője voltam a rezesbandának és a műkedvelő Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez gárdának, egyik színdarabot a másik után rendez­tük le nagy sikerrel. Megjegyzem, hogy akkor még az önérdek-ma­gyarokat, a kártevő rombolókat és besúgókat sen­ki sem védte, igy könnyű volt őket lehetetlenné tenni. Mindenki tudja, hogy ma más a helyzet és ennek köszönhető, hogy a magyar kultúrintézmé­nyek zsákutcába jutnak. Hiába volt a szép kez­det, hiába az összetartás a legnemesebb cél je­gyében, 65 év után nincs Első Magyar Testvéri Betegsegélvző Egylet többé. A bethlehemi ma­gyar társadalmi színpadról örökre lekerült. A jelekből Ítélve a Magyar Házat is veszély fenyegeti. Az egylet a 40-és években került a lej­tő útjára, amikor kitúrták Evert Ferenc titkárt, akinek 20 évi titkársága alatt fejlődött az egylet. Vele együtt virágzott a Magyar Ház is és ezért a szép munkáért köszönet illeti. De a szegénységi bizonyítvánnyal ellátott vezetőség még jegyző- könyvi köszönetét sem adott neki. A kiturás utá­ni évben $4.000 eltűnt és az ebből keletkezett zűrzavar a kétszínű barátokat menesztette és saj­nos a megmaradt tagság sem volt jobb. 1950-ban a tagság tudta nélkül 0 dollárról 8-ra emelték a tagdijat. Ezért nem egy tag meghara­gudott, mert nyolc dollárt fizetni nehéz volt. A négyéves huza-vona után a csatlakozás is jó üz­letnek bizonyult, ami állítólag több ezer dollárba került. Erről a kimutatást ne tegyék véka alá. Azt sem. hogy a vezetők $1,000 borravalót sza­vaztattak meg maguknak. Február 21-én, vasárnap este ment végbe a parentálási ceremónia díszvacsora keretében. Több. mint ötszáz tag és vendég jött össze és fáj­dalomtól megtört szívvel vettek, illetve akartak búcsút venni a 65 évet élt, köztiszteletben álló egylettől. A sok tiszteletes ur közül egy sem mondott búcsúztatót, pedig a közönség ezt várta. Talán ennek tudható be, hogy a terem méhkashoz ha­sonlított, a szónokokat senki sem vette figyelem­be. E sorok Írója szégyenkezve nézte a zsinatot és tűnődve megállapította, hogy a szónokok ta­nultak, mert tanítványaik fiai és leányai meg­mutatták, hogy nem akarják hallani a szocializ­mus gyalázását. Az uraknak tudni kellene, hogy a haladás örökös. Igazi keresztény nem becsmérli a szocializmust, hanem segíti. .Intelligens Krisz­tus-követő elismerő, hogy az emberiség boldogu­lásának egyedüli megoldása a szocialista társada­lom. Sajnos a legszomorubb az, hogy az egyházi ve­zető emberek ellentétbe kerültek sajátmagukkal, megszentségtelenitik a vallás nemes eszméit. Köztudomású, hogy nem a fenti egylet az utol­só ebben a bomlási folyamatban, van itt másik magyar intézmény is zsákutcában. Segítették azok a barátok, akiknek célja meggyalázni azt a nemes munkát, amit önzetlenül építettek. Bányamunkás U. i. A Református Egyletnél nincs társadalmi élet, nincs osztályvezetőség, igy havi gyűlések nincsenek, a tagok csak fizető alanyok. A havi ki­mutatást megkapják, de hozzászólás nincs. Erről azt lehet mondani, hogy homokba dugott fejjel figyelhetik a “Testvériség” jelszót. A Magyar Ház Egylet tagsága nem sokat nyert az ilyen “demokratikus” alapon lévő református közösség­gel, sőt jogaik is megszűntek. ★ Fáinak az Igazságból Tisztelt Szerkesztőség! Hej de félnek bizonyos körökben az igazság­tól. Látom, hogy meg akarják feszíteni az igaz­ságot, nem tűrik, hogy tudjon a nép és hogy iga­zán megismerje, hogy mi is megy végbe a föld­tekén. Lehet, hogy sokat fog ártani lapunknak, de lehet, hogy nem. De félnek ettől a mi kis lapunk­tól. Féltik a jó világukat, de azért nem segíte­nének, hogy mindenkinek csak egy kicsit jobb lenne! K. E. Részletek egy magyarországi levélből Kedves Jani bátyám! Kedves bátyám itt Nógrád megyében alig volt valami, csak Salgótarjánban dec 8-án volt egy nagy tüntetés, amit ugyancsak a reakció vezetett és ennek több, mint száz áldozata volt. Én ugyan nem voltam ott, sem a rokonságból senki, az öccsém az egész forradalom' alatt min­dig az üzletben volt és kiszolgált, mert mindenki csak vásárolt. Most már az üzemek rendesen dolgoznak, mint régen. Nem mondom, a gyárak­ból sok embernek el kellett menni, főként szén­hiány miatt és más nyersanyag hiány miatt nem tudnak úgy dolgozni, de ezek majdnem mind a bányába jöttek dolgozni, mert az a legfontos- sabb. Különben nehézségek akadnak, mert nem min­dent lehet úgy zökkenő nélkül beszerezni, mert sok minden újból tönkrement. Ezenkívül majd­nem három hónapig mindenütt sztrájkoltak, ép a bánya dolgozott annyit, hogy legyen áram, víz­ellátás és fűtés. Az élelmiszerellátás a legne­hezebb időben is meg volt. Családunk ilyen ne­héz időkben is megél és itt mindenkinek meg van a megélhetése. A háború óta az építkezés szé­pen halad, most már a legkisebb családnak is külön lakása van, szóval itt is tizszér annyi az épület, s mindenütt, mint a háború előtt volt. Én is most épitkezek, éppen tető alatt van a há­zam, majd a nyáron szeretném befejezni, ha si­kerül. Egyébként az öcskösnek is jó dolga volt, csak még legényember és ugylátszik világot akar próbálni és ezért ment ki Ausztriába. Tudták a kötelességüket Tisztelt Szerkesztőség! Az idei kalendárium kitűnő összeállítású és a lap még sohasem volt ilyen nyílt, felvilágosító a mai viszonyokra vonatkozóan, mint most. A mun­káslevelezők kritikáját nem szeretem, akik a szerkesztőt okolják, mert azt irta, hogy vonuljon ki az orosz hadsereg magyar területről. Ez ré­szemről igenis helyes volt, mivel sem a szerkesz­tő, sem más nem tudta abban az utolsó órában, hogy mi lesz holnap. Mi is kaptunk levelet az óhazából feleségem testvéreitől, akik azt Írják, hogy a diákok, akik pár hónapig jártak egyetemre, beözönlöttek Bu­dapestre rögtöni állásokat követelve. Hogy lehet azt teljesíteni, bármiféle kormány is van ural­mon? Senkit sem dobhatnak ki az állásából csak azért, hogy őket beültessék állásokba. Ilyen elé­gedetlenek közül többen visszatértek falujukba, s akiknek haragosuk volt, úgy álltak bosszút, hogy kézigránátot dobáltak be a lakása ablakán és összeroncsolták az egész családot, férjet, fele­séget és gyermeket. Házról-házx'a járva a vezetők után, törtek, zúz­tak, de amikor az oroszok jöttek, ki merre tu­dott, futott. írják továbbá, hogy most már hely­reállt a rend. Tisztelettel: Upfon Sinclair él - és sokáig éljen! Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó márc. 21-iki számában az “Is­merős Nevek Károlyi Könyvében” cimü EHN rovat végén az áll, hogy Károlyi sok más kortár­sával együtt Upton Sinclair is eltávozott az élők sorából. A helybeli napilapom most hozta a hirt, hogy Upton Sinclair ugyan eltávozott, de nem az élők sorából, hanem Corona városából. A nagy író, aki most volt 78 éves él és kívá­nom is, hogy még sokáig éljen. A “Jungle,” a “Dragon’s Teeth” és a Lanny Budd könyvsorozat írójára még nagy szüksége van Amerikának és az egész emberiségnek. H. S. Ötöt- XX. »X »X X XX X! XX XX XX,X X-'XX.XIX X.lX jxéxíxíx' X. X X XX X. X, X.X X» EGY AMERIKAI ORVOS hosszasan kutatta annak okát, miért horkolnak a férfiak. Arra a meglepő következtetésre jutott, hogy ez kizáró­lag szerelemből történik. Az orvos ezt a követke­zőképpen indokolta meg: A horkolás történelem előtti időkből származó szerelmi bizonyíték. Ak­koriban ugyanis a férfiak legnemesebb felada­tuknak a nők védelmét tekintették. Nappal bal­lát használtak erre a célra, éjszaka nedig horkol­tak, hogy a vadállatokat távoltartsák a barlang­tól.

Next

/
Thumbnails
Contents