Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-04 / 14. szám
6 AMERIKA! MAGYAR SZÓ Külpolitikai Szemle ZÖLDSÉG, TENNISZLAB6A ÉS... ÉLETSZÍNVONAL — Párizsi riport -— A “213”-as a legtöbbet idézett, talán még a lottó pályázóinak álmaiban is legtöbbet szereplő szám ma Franciaországban. Az árak emelkednek, de a béremelést lehetővé tevő árindexet mesterségesen leszorítják: ez a 213-as rejtély titka. Mozdulatlan “mozgó bérskála” A sokszor emlegetett index születésnapja: 1952 julius 18-a. Ezen a napon jelent meg a mozgó bérskáláról szóló törvény, azzal a céllal, hogy a dolgozókat az ár- e m e lkedések ellen megvédje. A törvény kimondta: ha az árak egy bizonyos szintet meghaladnak, önműködően emelni kell a bérminimumot. Az indexet 213 árucikk és szolgálta— igv nevezik a francia lapok a 149.1-es sorompót. Ramadier pénzügyminiszter a Guy Mollet-kor- mány egy éve alatt 16 különböző rendelettel állta el a sorompót emelgető árdrágítók útját (ha megkerülik a sorompót, az viszont már nem rá tartozik). Szubvencióval támogatta a párizsi gáztársaságot, öt frankkal csökkentette az egy liter borra eső adót, adókedvezményben részesítette a cukor- és csokoládégyárakat, csökkentette a mozijegyek adóját és igy tovább, sőt az állam magára vállalta a párizsi háztartási szemét eltakarításának bizonyos költséghányadát is. Az utóbbi akcióval, amelyet a hegyestollu francia újságírók a kormány “szemétláda-hadmüveletének” kereszteltek el, sikerült az indexek 0.4 ponttal csökkenteni. Ezután következett a “tejeskanna- hadmtivelet”: a kormány februárban elhatározta, hogy a kannatej árát 45 frankról 41 frankra szállítja le. A tej literének négyfrankos árcsökkentése — a különbözeiét természetesen a kincstár fedezi adócsökkentés utján, vagyis általában a többi adófizető terhére — egyrészt a mozgó bérskála életbeléptét volt hivatva megakadályozni, másrészt a vaj és különösen a sajt gyors áremelkedését “ellensúlyozni”. A sajt pedig Franciaországban — komoly dolog: a mindennapi kenyér és a mindennapi vörösbor mellett csak az illatos camembert vívta ki a “mindennapi” rangot. Miután visszakanyarodtunk első kérdésünkhöz és megfejtettük, hogyan lesz a drágább sajtból olcsóbb tej, tovább mehetünk: mibe kerülnek ezek a “hadműveletek” az államháztartásnak, a fogyaszt óknak ? Tizedespontok és tapasztalatok Lcto uuii,yuiuiu liucíii Maumtuu arányosa adja. A számítások kiinduló pontja: ha az 1949. évi árakat 100-nak vesszük, akkor a 149.1-es árindex esetén a bérminimumot 5 százalékkal automatikusán növelni kell. Más szavakkal : ha 1949-hez képest Mintegy íelényivel növekednek az árak, emelni kell a béreket is. Nos, a mozgó bérskála törvényét még nem alkalmazták: nem mintha az árak nem emelkedtek volna, nem mintha egyes legfontosabb árucikkek nem drágultak volna meg több mint 50 százalékkal, hanem pusztán azért, mert a hivatalos árindex mindmáig nem érte el a bűvös 140.1-es határt. Öt esztendő egymást váltogató francia pénzügyminisztereinek a leghíresebb bűvészekét és más cirkuszi szemfényvesztőkét felülmúló “művészete” ebben áll — s elmondhatjuk, hogy a párizsi politikai cirkuszporond “legtrükkösebb” zsonglőré éppen a jelenlegi pénzügyminiszter: Ramadier. Hogy kellően méltányolhassa az olvasó a kisebb-nagyobb százalékokkal dobálózó pénzügyi szaktekintélyek büvészetét, ismertetni kell az index-törvény néhány különös játékszabályát. ! 1. Hogyan válogatták össze a 213 árucikket? Megállapíthatjuk: rosszul. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvény alapjának tekintett elméleti “családi költségvetést” alkotó cikklistából mondjuk a háziasszonvok nem felejtették volna ki a gyümölcsöt, a zöldfőzeléket. Márpedig a kenyér, a liszt, a hús és több más fontos élelmiszer mellől a gyümölcs és a zöldség egyszerűen hiányzik a statisztikusok “bevásárló-kosarából”. Pedig ezek nem kevésbé fontosak, mint például a tennisz- labda, a szemétlapát, az öntözőkanna, vagy a zseblámpáelem. . . Ha tehát mondjuk a főzelék ára emelkedik, ez egyáltalán nem mutatkozik meg a törvényes árindex növekedésében, másfelől mondjuk a tenniszlabda árának szilárdsága vagy éppen csökkenése komoly indexlefaragó —- más szavakkal: béremelést gátió—.tényező. Minden különösebb bizonyító eljárás mellőzésével azt is megállapíthatjuk, hogy a francia munkásosztály és dolgozó parasztság a zöldségféléknek sokkal nagyobb fogyasztója, mint a tenniszlabdafé- leségellnek. . . 2. Hogyan lehet az áremelkedés ellenére is csökkenteni az árindexet? Ez már zsonglőrmutatvány. Az áremelkedés a francia gazdaságban általános jelenséggé vált. Emelkedtek a szén- és acélárak (éljen az európai “szén- és acélközösség!”), emelték legutóbb a benzinárakat (éljenek a szuezi kaland ejtőernyősei és az olajkirályok, akik remek — nekik remek — üzleteket kötöttek!), sűrűsödnek az inflációs jelenségek (hja, az algériai háború sokba kerül s a számlát valakinek csak meg kell fizetni!), egy szó, mint száz: drágul az élet. A físzemétláda-kadmiivelet” A 213-as index jelenleg 148.9-en áll; vagyis alig két tized pont választja el a “riadóhatártól” A kormány “szocialista” érvekkel indokolja manipulációit: a béremelkedést előiró mozgó bérskála megakadályozásával “az infláció ellen” harcol, a pénzzel vagy adócsökentéssel “támogatott” árak a drágulás ellen hatnak... Valójában az áremelkedés már régóta meghaladta 1949 óta az 50 százalékot és csak különböző triikökkel tartható hivatalosan — és néhány tizedesponttal —- a 149.1-es szint alatt. Másrészt ezek a trükkök sokba kerülnek. A fogyasztók, és az adófizetők egyaránt többet vesztenek a vámon, mint ameny- nyit a réven nyernek. Az elmúlt évben a francia állam adókedvezményben 46 milliárd frankot, szubvenciókban 28.8 milliárd frankot, összesen közel 75 milliárdot költött a Ramadier-féle számjáték költségeire és ezzel a hatalmas összeggel az indexet mindössze 3.12 ponttal sikerült csökkentenie. A kormány azonban a legügyesebben megpörgetett tizedespontokkal sem tudja elhitetni a háziasszonyokkal vagy a munkásokkal, hogy többet keres vagy többet vásárol, mint tegnap. Az utóbbiak ugyanis jobban hisznek az üzletekben, a piacokon szerzett tapasztalataiknak. A tejár miatt felbolydult francia parlamentben tehát sokkal többről: a kormány gazdaságpolitikájáról van szó, lényegében arról, kivel fizettessék meg a háborús politika költségeit. Höméro-hiiíö alorvosok . . . Az egyetlen reális megoldás a tüneti kezelés bátor elvetése, a dolgozó tömegek életszínvonalának emelése, a katonai költségvetés csökkentésé: egyszóval békepolitika lenne. A bajt zsonglőrkö- déssel nem lehet orvosolni. Idézzük Maurice Du- verger hasonlatát — a kitűnő polgári publicista a Monde hasábjain “A politikai elmebaj” (önmagáért is beszélő) cimü cikkében ezeket irja: “Az az orvos, aki úgy akarja csökkenteni a lázat, hogy a hőmérőt teszi hideg vízbe, ahelyett, hogy a beteget gyógyítaná: Moliere tollára kínálkozó balga! Mollet és Ramadier doktorok a valóságban éppen ezt csinálják. . .” Duverger elmondja: törvény szabja meg, hogy kötelező a mozgó bérskála. De abban a pillanatban, amikor életbe kellene lépnie, kiagyalnak egész sor ellenkező hatású intézkedést, kitalálnak mindenféle trükköt és buktatót, hogy meghiúsítsák. Az eljárás más és más, de eredménye mindig ugyanaz. Forma szerint nem történik jogtalanság, s éppen ezért minden tiltakozás lehetetlenné válik, mert a jogászok országában értenek hozzá, hogyan sértsék meg a törvény szellemét, miközben betűjét tiszteletThursday, April 4. ben tartják. Hogyan lehetne a francia né zatkész a közösséggel szemben, amikor kői zjóí arra tanítják, hogyan játszhatja ki a nyék szövegét? Hogyan lehetne bizalma azo akik kormányoznak, amikor látja, hogy ők guk mily nyíltan visszaélnek az ideiglenes^ zükben levő hatalommal? Az árindexszel manipuláció az általános kormányzati irá. hoz tartozik. é Egy bizonyos: a francia politika labdar szei és hőmérőhiitő orvosai nem az áremeH ellen, hanem az árindex emelkedése ellen j’ koznak. És ez a kettő Franciaországban —i a 213-as példa mutatja — különböző dolog. * Jean-Pierre l)up< Indonézia elnöke az ostromállap bevezetéséről Oí Sajtóhangok nyugati intervenciós törekvés Sukarno indonéz elnök március 14-én est( dióbeszédet intézett az ország népéhez, ai ben felszólitotta, erősítsék meg az állam bi ságát. Sürgette a fegyveres erők tisztjeit éi osztottjait, tartsák magukat az ország t nyeihez a közrend fenntartásában. Sukarno. magyarázta, miért volt szükség a' hadiállap a rendkívüli állapot életbeléptetésére és kij tette, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi j zetben erősödött a külföldi felforgató tevéi ség és az indonéziaiak között fokozódik a pá ra szakadás és az ellenségeskedés. Különbőz dékeken államcsínyt hajtottak végre és me rezték maguknak a hatalmat. Nem engedh4 hogy ez a fejlemény tovább folytatódjék^ különben megsemmisítik államunk alap' egységünket — fűzte hozzá. Mint mondott ez volt az első eset, hogy életbe kellett léS az ostromállapotot és a rendkívüli helyzete"1 rá lettünk azonban a nehézségeken, mert ej társaság és az állam biztonságát az egyéni a csoportok érdekein felülinek tekintettük. < 'Sukarno indonéziai elnök pénteken (mároj bejelentte, hogy. Suvirjónak, a Nemzeti Pár nőkének adott megbízást az uj kormány me; kitására. a GÁLÁI LáiA KOLOSTORÁBA! — Rév Miklós riportja — j Lhassza — a buddhizmus Rómája, a Dalai ma szent városa, a világ összes fővárosai köz legközelebb fekszik a Naphoz. 3600 méter mj san, vad hegyektől övezett völgyben terül ; város, a Nagy Láma téli palotájának, a Pa) nak vörös és fehér kőtömege körül. Hatvan lakója közül 16—20,000 a láma, szerzetes és legszebb épületei a kolostorok, legfőbb ide; forgalma: a Kina más i’észeiből, Indiából, Ne ból s Mongóliából érkező zarándokok. Félho lyos kolostoraiban évente tízezer tonna szá: égetik el a jakvajat, hatalmas oltári vajtartók és apró mécsesekben. Trapzéalaku, lapos tetejű házai, bizarr kön be vagy állatbőrbe öltözött lakói, aranvbroká hímzett kötényü, ékszerekkel cicomázott as| nyai, gazdag arisztokratái és rongyos jobbá* valami ősi azték városra emlékeztetnek. Eh a különös világban a legfontosabb: a vallás. A házkodás módjától a gyerekszülésig mindent ; bályóznak a buddhizmus szent könyvei, s a led tor-városokban élő lámák nemcsak a lelkek u a lhasszai kormányhivatalokban is ott vanna fő egyházi méltóságok. A város és tartom, első embere a Dalai Láma egyszemélyben p és király, a legfőbb egyházi és világi méltói Ebben a csodálatos középkori világban már mények: Hazafias Nőszövetség, Ifjúsági Szol vekednek a másutt is ismert demokratikus inf ség működik, s az összkinai Buddhista Egye let lhasszai szekciójának megalakításakor a Di Láma mellett a tibeti munkabizottság első titk is nagy beszédet mondott. “A valaha hatalr Tibet fénye elhalványodott, nagyon elmar tunk — mondják a haladó tibeti arisztokraták egyházfők — de tudjuk, hogy a reformok el rülhetetlenek és a reformok utján eljutunk a nyes jövőhöz!” A Dalai Láma, amikor fogad t, Csepel hegyikocsikkal érkezett tizenkét magyí világosan megmondta nekünk: “Tibet jövője a szocializmus. De odáig még hosszú s nehéz a dályokkal teli ut vezet.”
