Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-28 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 28, 1957 \ AMERIKAI LÁTHATÁR A képviselőház “Amerikaellenes Cselekményeket Vizsgáló Bizottsága’ márc 12-15-én több prog ressziv újság szerkesztőjét és ügyvezető tagjait idézte be kihallgatás végett. Már hetekkel ezelőtt próbáltak nagy port verni ennek az óriási szenzációnak látszó eseménynek. De valahogy még sem lett olyan nagy szenzáció amit szerettek volna látni. A newvorki újságok közül egyesek még egy sort sem írtak róla, — néhány, valahol a 30-ik oldal után tett egy pár soros megjegyzést. Ugylátszik a már “közismert” Lautner János (van-e olyan aki a nevet nem ismeri?) “tanúskodása” sem elég érdekfeszitő ahhoz, hogy az amerikai közvélemény érdeklődését felkorbácsolja. Huszonegy embert idéztek be a különböző munkássajtó részéről, közöttük a Magyar Szótól Deák Zoltánt, Rosner Sándort, Reich Klárát, Dattler Lajost, Fodor Nagy Árpádot és a Nők Világától Gyarmatv Katót. Mind a 21 ember tudatában volt, hogy ez a Képviselőházi Bizottság rajtuk, keresztül sok-sok millió bevándorolt amerikai ellen akar támadást intézni. Azt akarták elhitetni az ámerikai közvéleménnyel, hogy az, aki más nyelven olvas új- óságot, az már nem lehet jó amerikai. A bennszülött és bevándorolt polgárok közötti bizalmatlanságot akarták megteremteni és igy elmélyíteni a megkülönböztetés politikai mérgező hatását. A beidézettek derekasan megállták a helyüket. Hiszen, nemcsak magukról kellett elhárítani az ámerikaellenességi vád minden gyanúját, hanem megvédeni az amerikai magyarság progresszív sajtójának közel 60 éves múltját. Azt a hat évtizedet, amely visszatükrözte az idevándorolt magyarság szakadatlan küzdelmét a megélhetés megszerzésére, az uj otthon megteremtésére, a nyelv elsajátítására és végül a szakszervezetek megszervezésére. Ez a hat ember ezeket a cseI Hét hontalan newyorki nő fi a váróteremben lakott * Szomorú történet. Az ember azt hinné, hogy mese, ha nem jelent volna meg a New York Times hasábjain és nem került volna a bíróság .asztalára azt hinné az ember, hogy valaki kigondolta. De hát megtörtént. Hét nőt, — mind idő- 'Sebb asszőny —, elfogtak a Pennsylvania állomás várótoermében. December óta minden éjjel ott aludtak. A hét közül egynek volt pénze, a többi teljesen nincstelen. Koruk 45évtől 72 évig terjed. Jack L. Nicoll bíró nem akart hinni szemének, mikor a hontalan asszonyokat a rendőrség eléje állította csavargás vádja alatt. Az egyik — nyilván éhségtől — majdnem elájult és- a biró ^gyorsan elküldte a rendőrt 3 dollárral, hogy hozmon a társaságnak kávét és fánkot. : Thomas J. Murphy rendőr tanúskodott ellenük, hogy december óta minden éjjel a váróteremben jönnek össze. Úgy látszik a nők véletlenül találkoztak össze először és miután mindegyik magányos egyén volt, csatlakoztak egymáshoz, igy nem érezték magukat olyan egyedül. jCsak az éjjeleket töltötték a váróteremben, nappal ki-ki ment a maga útjára. • A 60 éves Mrs. St. John a Newarki Peace Missiont adta be otthonának. Anita Diggs 60 -éves, Lena Onorato 59, Rose Weischnitzer 48, jClarel Noone 57, Helen Mattson 45, és Dora 'Peck 72 éves. i Mikor a biró elé állították őket, az csak nézett. *Nohát ez valóban rendkívüli, ilyent még sohase lláttam, 7 nő csavarogjon a vasútállomáson” — Imondta.... .... ?;l '! A. tárgyaláson egy kivételével valamennyi ártatlannak vallotta magát. Arra a kérdésre, hogyan éltek napról-napra |azt felelték: Éjfél tájban jöttek a váróterembe lés reggel hatig maradtak. Akkor elmentek valá- jhova reggelizni és nappal a kirakatokat nézték, jha volt pénzük elmentek a moziba. Azelőtt egyelnek a földalatti vasutban is aludtak. "‘" Á birő felfüggesztette az Ítéletet, de elhivatta % város népjóléti intézetének egyik képviselőjét, lekedeteket őszinte, emberi, amerikai cselekedeteknek tartotta, mert az a hat évtized, amely a mi sajtónk fennállásának időtartama, véres verejtékkel megirt történelmi fejezete az amerikai életnek. Több érdekes fordulata volt ennek a kihallgatásnak. Eltérően az előző nap kihallgatási menetétől, a mi sajtónk beidézett tagjai külön-külön úgy érezték, hogy az, ami a mi újságunk szerepét, célját, működését illeti, azon semmi titkolni való nincsen. Az hatvan éve nyílt ügy az amerikai munkásságnak és amikor a bizottság jogtanácsosa azt kérdezte Rosner Sándortól és Dattler Lajostól, hogy “kommunisták uralják vagy befolyásolják ezt az újságot”, akkor ők keményen azt válaszolták, hogy “nem”. “Ezt azt újságot a Magyar Szó olvasói uralják és befolyásolják, mert ez az olvasók lapja”. Nagy érdeklődést tanúsított Rep. Moulder és Rep. Sheerer a most idejött magyarok helyzetével kapcsolatban. Megtudták Rosnertől, hogy bizony jónéhányan hamar betelve, ilyen vagy olyan okoknál fogva, az amerikai élettel, feljöttek az újság kiadóhivatalába felvilágosítást kérni, hogy hogyan tudnának visszakerülni volt szülőföldjükre, Magyarországra. Arra a kérdésre, hogy ő, Rosner Sándor, visszaküldené-e ezeket az embereket, azt felelte, hogy elég sok pénzbe került már az idehozataluk, most meg egy újabb költséget fizessen az amerikai adófizető? Erre az egész terem, a képviselőkkel együtt kitört nevetésben. Végül Rosner megjegyezte, hogy inkább kerüljön több pénzbe az amerikai népnek, minthogy “rossz” amerikaiak váljanak belőlük. Amit a többi beidézettek magatartását illeti, egytől egyig bátran, önbizalommal és többizben szellemesen, vágtak vissza a célzatos kérdésekre. A. 0. hogy tegyenek valamit a nők érdekében. Az egyiknek saját zsebéből adott egy dollárt. A világ leggazdagabb városában hét asszony otthon nélkül csavarog, hiszen ha csak hét volna, de van hetvenhét is, még több is. Mi vár a megöregedett munkásnőre, ha nem sikerül valamit összekuporgatnia, már pedig soknak nem sikerül, mert olyan kevés a fizetése. Ha 40 éven felül van, nem veszik fel munkába. Aggkori segélyre az idén először jogosult 62 éves korában. Mit csináljon a kettő között, hova, kihez forduljon? E hét nő még irigylendő, mert most, hogy a sajtó foglalkozott velük, a népjóléti intézmény is segíteni fogja őket, de mi lesz a sok ismeretlennel, akik nem kerülnek a sajtó hasábjára? Hol van az ígért uj üzem? YOUNGSTOWN, O. — Az itteni acélvidék úgy néz ki, mint az ifjú leány, aki elkészülve várja kedvesét, de az nem érkezik meg. A várt kedves ez esetben egy beigért hatalmas General Motors üzem, lehet, hogy még megjelenik, de egyre türelmetlenebbül várják. Úgy volt, hogy Youngstowntól 12 mérföldnyi- re Lordstownban egy uj Chevrolet telepet állítanak fel. Arról volt szó, hogy kezdetben 8 ezer embert foglalkoztat a telep, majd később 20 ezer embernek ad munkaalkalmat. Ez nagyon szép volna, de General Motors elhalasztotta a telep felépítését. Erede+ileg már egy évvel ezelőtt kinyilatkoztatta General Motors, hogy a világ legnagyobb autőösszeállitó telepet építi Lordstownban. Megindult erre a nagy sürgés-forgás a politikusok, telekügynökök, gáz- és villany társaságok, telefontröszt és a telekspekulánsok között. Sokan már eléggé sajnálják a nagy lelkesedést. Ott var például a Lordstown Realty Company, ez farmerek és íizletesekből alakult, hogy felhasználják a nagyszert! alkalmat saját hasznukra, A fiatal cég 300 otthon építését tejyezte ki. Már néhány minta otthont fel is építettek, várva a vásárlók' beözönlését. A vásárlók nem jöttek. Victor Van Cantford clevelandi vállalkozó helyzete sem irigylendő. Elképzelte a nagy lehetőségeket és 3 és fél milliós bevásárlási központ HOVA, MERRE, AMERIKA? A kormány szerint bárkit az uccáról bevihetnek és kikérdezhetnek politikai felfogásáról Washingtonban március 13-án a kongresszus elleni tiszteletlenség vádja alatt elitélték William A. Price újságírót, a new yorki Daily News volt reporterjét. Price újat húzott James Eastland belső biztonsági albizottságával azon az alapon, hogy nincs joga beavatkozni abba, hogy valaki mit hisz és mi a privát véleménye. Richmond B. Keech szövetségi biró három napig tartó zsűri nélküli tárgyalás után bűnösnek mondta ki Phiceot 8 különböző alapon, de a büntetés kimondását bizonytalan időre elhalasztotta. Price úgy nyilatkozott, hogy ha kell ügyét a legfelsőbb bíróság elé viszi, hogy bebizonyítsa azt a hitét, hogy az alkotmány első függeléke értelmében egy polgárt sem kényszerithetnek arra, hogy politikai meggyőződéséről bárkinek feleljen. Hozzátette, hogy az Eastland bizottság vizsgálata főképpen a sajtó és az ujságirók ellen irányul, ami megszegi az alkotmány első függelékét, mely törvénybe iktatta a sajtószabadságot. Semmi értelme a kikérdezésnek Leonard Boudin newyorki és Harry L. Rand washingtoni védőügyvédek szerint Price kikérdezése semmiféle törvényhozásra nem irányult és a kongresszusnak nincs joga az alkotmány ellen törvényt hozni. De William Hitz alügyész most ismét kihangsúlyozta, hogy a kongresszusi vizsgáló bizottságnak joga van bárkit az uccáról behívni és megkérdezni tőlük, hogy nem kommunisták-e? Majd hozzátette, hogy ezt a bizottságok nem tették eddig, mert nem volt rá idejük. Keech biró említést sem tett a sajtószabadságról. Szerinte az Eastland bizottság működése jogos, törvényhozási munkában van elfoglalva és kérdései jogosak voltak A N. Y. Times-t is támadták 1956-ban több, mint 50 újságírót idézett maga elé az Eastland bizottság. Price január, 5-én tanúskodott és két órán belül táviratilag értesítették, hogy állásából elbocsátották. 1940 óta volt a Daily News alkalmazásában, kivéve a négy és fél évet, amit a háborúban, illetve a hadiszolgálatban töltött el, mint repülőtiszt. Az Eastland bizottság azt mondta, hogy kommunista aktivitást talált a sajtóban, a rádióban, televízióban és politikai dolgokban. A behívott tanuk, akik a New York Timesnál dolgoztak, ellenállást tanúsítottak legtöbb esetben a bizottságai szemben. Price-al együtt másik hármat vádoltak kongresszus elleni tisztele lenleséggel: Seymour Peck- et, Robert Sheltont és Alden Whitmant, mindhárman a New York Timestól. Sheltont már elitélték, de felebbezett, a mási kettő ügye még nem került tárgyalásra. és bérházak építését vette tervbe. 30—40 üzletet és 20 vagy több 2—3 szobás bérházi lakásokat tervezett. Terve keresztülvitelére megvásárolt egy 50 akkeros területet, nem kis harca volt ezért az iskolaszékkel, amely szintén ezt a területet szemelte ki magának. E pillanatban Mr. Cantford nem igen örül győzelmének. A GM május elsején kijelentette, hogy megváltoztatta tervét, akkor csupán azt mondta, hogy hat hónapra elhalasztja az üzem felépitését. Most pedig, bár hangsúlyozza, hogy nem adta fel végképpen az üzem tervét, de egyelőre elhalasztották az egész kérdést, fogalmuk sincs róla, hogy meddig. Ez évben szó sem lehet az üzem felépi- tésérő], mondta a nagy társaság szószólója. Az üzlet nem elég jó ahhoz, hogy uj gyárat létesítsenek. A telkek ára természetesen felszökött, mikor hire járt, hogy GM üzemet tervez a közelben. Amit eddig 150—200 dollárért megvásárolhattak, 5—6,000 dollárra szökött fel. Mikor a hat hónapi eltolást kinyilatkoztatták először az építkezésre, a telkek értéke megállt 2—3.000 dollár között okkeronként. Most már 500 dollárért sem kell senkinek. Rosszak az üzleti kilátások. A SZABAD SAJTÓÉRT
