Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-28 / 13. szám
Thursday, March 28, 1957 AMERIKAI .A!AGYAR SZÓ 3 A szenátusi vizsgálat és a liberálisok Egyelőre még nem jelentek meg nyilatkozatok ilyen értelemben, de jól értesült körökben már beszélnek arról, hogy a szenátus egyes liberális tagjai kezdik felismerni a veszélyt a szenátus “zsarolási-szédelgetési (racketeering) vizsgálatában. Egyes szenátorok hivatalában már elhangzott olyan bizalmas nyilatkozat, hogy a szenátusi vizsgáló bizottság nem fog tudni ellenállni a kisértésnek, amely a sajtó óriási érdeklődése formájában jelentkezik és politikai tőkét fog kovácsolni belőle a maguk és a hoz- ájuk hasonló politikai felfogású személyek számára. A kiszemelt áldozatok a szenátus úgynevezett “liberális blokk” tagjaiból kerülnének ki. Ezek a liberális szenátorok a kongresszus jelenlegi ülésszakán erősen éreztettek befolyásukat, még pedig olyan irányban, amely nem nagyon tetszik a déli reakciós demokrata kollégáiknak vagy a republikánus szenátorok többségének. Ezeket a feltételezéseket következőkkel támasztják alá washingtoni sajtókörökben: 1. A szenátusi vizsgálóbizottságot (elnök: McClellan Arkansasbói) főleg déli demokraták és republikánusok uralják. Ez az a hagyományos szövetség, amely évek óta meghiúsította az északi liberális szenátorok törekvéseit, különösen egy igazságos polgárjogi törvény hozatalára. 2. Az első nyílt, támadás már meg is történt egy északi piberális szenátor ellen: Morse oregoni szenátort megpróbálták összekapcsolni a Portland: szállítómunkás szakszervezet körüli állítólagos visszaélésekkel, melyeket most vizsgál a McClellan-bizottság. u. Azok a városok, amelyeket eddig célpontoknak említett meg a bizottság (New York, Los Angeles, San Francisco, Scranton, Pa.. Philadelphia, Chicago) általában véve az amerikai politikai liberalizmus központjainak tekinthetők, ahol a dpmokrata párt fő támaszát a szervezett munkások adják. Ha e városokban a szervezett munkásság komolyan kompromittálódna, az kihatna a demokrata párt esélyeire. A liberálisok meg vannak győződve, hogy a rikító hircimek hatásaként az egész munkásmozgalom rossz színben tűnik fel. A “tiszta” szak- szervezetek éppúgy szenvednek, megbélyegződnek, mint azok, amelyekben valóban fordultak elő visszaélések. Ennek elkerülhetetlen következményeként roppantul hátrányos helyzetbe kerülnek majd azok a demokrata liberálisok, akik szakszervezeti támogatással indulnak a választási harcba és akiknek megválasztása a szakszervezeti tagok támogatásától függ. Nem kerülte el figyelmüket az a tény sem, hogy habár a bizottság nanirendje még nincs teljesen kidolgozva, egyetlen déli állam vagy (Kaliforniát kivéve) republikánus kontrol alatt levő állam nincs programjukra helyezve! A bizottság élén John L. McClellan áll. Arkan- sasi ügyvéd, akinek cége olaj és földgázcégeket képvisel. McClellan szorosan együttműködik a demokrata párt szenátusi vezérével Lyndon Johnsonnal a liberális törvényhozás ellensúlyozásában. A bizottság többi tagjai között szerepel Mc- Caríhy és Mundt szenátorok, a szenátusi boszorkányhajsza kiemelkedő képviselői. Ott van aztán Goidwater Arizonából, a szélsőjobboldali republikánusok szószólója munkásügyekben. Ervin north carolinai szenátor egyike a polgárjogi törvényhozás leghevesebb ellenségeinek a délen, ő is tagja a bizottságnak éppúgy, mint Íves newyorki, Kennedy massachusettsi és McNamara michigani szenátor. McNamara, az amerikai szakszervezeti munkásság egyik nagy barátja a szenátusban, különleges, megkötött helyzetben van a bizottságban. Miután ő maga is AFL tag volt, képtelen kritizálni a vizsgálat vezetését, mert rögtön azzal vádolnák, hogy “tartozását rója le a szakszervezeti mizgalommal szemben”, sőt hogy azt felébehelyezi az állam érdekeinek, sőt azzal is, hogy mentegeti a visszaéléseket. McNamara nem szívesen vállalta a tagságot a bizottságban. Hangoztatta, hogy sokkal megfelelőbben védheti a szenátusban a munkásság törvényes érdekeit, ha nincs ilyen bizottságba besorozva. De éppen szakszervezeti körökben gyakoroltak rá nyomást az állás elfoglalására. Ebben a helyzetben kitűnő alkalma nyílt a republikánusoknak és a déli konzervatív demokratáknak különböző manőverekre az északi liberális szenátorok ellen. Goidwater szenátor például az egvik ülésen nagyban loboghatta Morse egyik beszédét, melyet az oregoni Szállitómunkásunió nyomtatott ki s terjesztett a tavalyi választásokon. Hogy a bizottság Oregonban kezdte a vizsgálatot annak egyik oka talán az, hogy a demokraták elsöprő győzelmet arattak ebben az államban a tavaly őszi általános választásokon. A bizottság legközelebb Scranton, Pa.-t és Philadelphiát szemelte ki vizsgálata szinteréül. Az egyik washingtoni politikai megfigyelő kijelentette, “Ha a bizottság ugyanazt lesz képes elérni e két városban, amit Portlandon ért el, akkor a demokraták valóban bajban lesznek.” Pennsylvaniában, akárcsak Oregonban, liberálisabb demokraták nagy sikereket értek el 1956- ban. És ami döntő a jelenlegi helyzetben: 1958- ban kormányzót és szenátort fog választani az állam! CORLISS LAMONT A “NIGHT BEAT” TELEVÍZIÓS PROGRAMON Corliss Lamont humanista, iró és tanár, Mike Wallace érdekes TV programján a “Night Beat”- en jelent meg a múlt hét egyik estéjén. Lamont időszerű kérdésekre válaszolt. Többek közt ily kérdésekre is választ adott: mi a véleménye a vallásról, a polgári jogokról, a Szovjetunióról, a boszorkányhajszáról, a hidrogén-bombáról, a szocializmusról stb. Wallace az iránt is érdeklődött, hogy hogyan lehet az. hogy Thomas Lamont bankár és milliómos fia, aki bőségben nőtt fel és akinek mindene meg volt, osztálya ellen fordult és radikális lett. Az utóbbira azt válaszolta Lainont, hogy mindig nagy rokonszenvet érzett embertársai iránt s felbátoritotta öt ebben családjának liberális tradíciója. Pontosan ez a tradíció tette radikálisa. Közgazdasági, politikai és filozófiai tanulmányai meggyőzték öt arról, hogy “úgy Amerika, mint a világ többi népeinek csak az hozhat biztonságot, örömet és boldogságot, ha tervszerű, demokratikus, szocialista gazdálkodást hoznak létre”. “Nem érzi magát bűnösnek apja milliói miatt?” — akarta tudni Wallace. “Nem” felelte Lamont. “Jottányi bűnt sem éreztem soha miatta”. Majd folytatta azzal, hogy sohasem akarta az emberiség színvonalát leszállítani, sőt, inkább felemelni volt mindig óhaja, “Legyen mindenkinek magas életszínvonala és bőségben éljen mindenki”. Arra a kérdésre, hogy szenvedett-e családja az ő radikalizmusa miatt, azt felelte, hogy ellenkezőleg “sokat tréfálunk a családban és sok uj eszmét kapok tőlük. Családom minden tagjával a lehető legjobb viszonyban állok”. Azt mondta, hogy édes apja nem egyezett meg gazdasági nézeteivel és a Szovjetunióról való véleményével, de eszébe jutott, hogy 1940-ben együtt jelentek meg a Madison Square Garden színpadán az “Amerikai Szovjet Barátság” égisze alatt. Tagadta azt,. hogy kommunista volna, vagy «lüalräs» Tóin» a kommunisták kesébe« mái»»* a «yitíánoeság' előtt beszél. .^VgjpjHik no kan a, kőaéj>, «fit é Felső ószöálybae is, akik nagyon is érdeklődnek a szocializmus iránt és akik Amerika és Szovjetunió közötti megértésért fáradoznak. “Semmiesetre sem én én vagyok az egyedüli” — jegyezte meg Lamont. Kimutatta, hogy ő is, mások is, sokszor dolgoztak együtt a kommunistákkal bizonyos célokért anélkül, hogy egy pillanatra is feladta volna saját meggyőződését. “Soha semmiféleképpen nem éreztem, hogy kihasználnának” •—• lehet, — hogy előfordult néha, nem mondhatom, * Arra a kérdésre, hogy az utóbbi események óta is hisz-e abban, hogy a Szovjetunió békét akar, azt felelte, hogy “a Szovjetunió szeretne megegyezésre jutni az Egyesült Államokkal, hogy véget vethessenek a hidrogén és atombombának, hogy Németországot egyesíthessék és általánosságban békét hozzanak létre.” Azt hiszi, — mondta, hogy előbb utóbb ismét egy gazdasági válság lesz hazánkban és az egyetlen kiút abból egy szocialista tervgazdaság lesz, amerikai szocializmus, melynek alapja nem kevesebb, hanem több, szélesebbkor!'! demokrácia lesz. “Nem olyan diktatúra lesz, mint a Szovjetunióban van" — tette hozzá. “Átheista ön?” — kérdezte Wallace követeiden. “Nem”, felelte Lamont. “Vannak a vallásnak bizonyos oldalai, mint a babonáság amit elvetek, de főképpen az az álláspontom, hogy ragaszkodom minden, egyes polgár abbeli jogához, hogy megmondhassa amit gondol, az egyházéhoz is. Az utolsóig harcolnék, hogy minden egyháznak szabadsága legyen.” Más kérdésre azt válaszolta Lamont, bogy a McCarthyizmus hatalma lefelé megy, saját felmentése mutatta meg ezt a legjobban, mikor nemrég a kongresszus elleni tiszteletlenséggel vádolták. ííff| Megegyezett abban, hogy Bertrand Russel “Freedom is what Freedom does” című legújabb könyvének bevezetése (Angliában adták ki) túloz egy keveset a polgári jogok kérdésében az Egyesült Államokban. AUSZTRÁÍJÁBAN a túlságosan elszaporodott nynlak irtására eorópai bofb'stkat ’i.rtipMrtálnak', •amelyek a. gyulákat kiölő ‘‘niyxtfmahosiw” nevű ■járványt terjesztik. ■--- . jefiö&i-.*&..>akS5ttara^ú .Ajp’ieuihírrd^CoíJrte.ii. • \ Ki a jé rendőr? Az alábbi a ‘Hudson Dispatch’, Union City, N.J.-i újságban jelent meg “A jó rendőr az, aki hajlandó hosszú órákat dolgozni, szókimondó, szemét a politikán tartja, és főképpen nagyon szereti munkáját.” Ez a filozófiája Mark Falion rendőrkapitánynak, a Jersey City-i 4-ik rendőrségi kerület parancsnokának, aki 32 éves gyakorlatból beszél, mint rendőrtiszt, hát csak tudja. A rendőr-parancsnok bizalmasan elmondott egy esetet, mely a börtönbe küldhette volna, de a polgármester és a városi rendőrparancsnok utasítását követte: “Vagy . 25 évvel ezelőtt a CIO szervezni próbálta a munkásokat Jersey Cityben, a város atyák ellenére, akik azt hitté,k, hogy a szak- szervezet kommunisták kezében van. Tizenket- tőnket bevittek a rendőrségi főirodába gangszte- reknek felöltözve és rendeletet adtak, törjük szét a piket-vonaláf és romboljuk szét gyülésező helyeiket. “Meg is tettük sikeresen, de ha valaha kitudódott volna, hogy ezt rendőrök csinálták, valamennyiünkét börtöntbe vihettek volna.” ' Falion megjegyezte, hogy azért mondta el ezt, az esetet, hogy megmutassa milyen fontos a rendelet követése. “Úgy bizony a felettes tehet egy rossz lépést, de a rendeletet akkor is teljesíteni kell először, kérdezni csupán később szabad” fejezte be mondokáját. ZENÉS FEJTÖRŐBŐL “hadüzenet”. Pénteken a johannesburgi szerkesztőségeket telefonhívások özöne árasztotta el és az emberek egymás után kérdezték meg, mi igaz azzal a rádióban elhangzott “hírrel” kapcsolatba», hogy Törökország hailat- üzent Görögországnak. A valóságban az történt, hogy ezek zenei fejtörő végén kapcsolták be. Jsészfdékeiket., araikor is a szpíker felkérte hallgatói!,, nevezze meg az -idei- tsxytígryöc tiépsztgtS ;sfáí?erét.. * a .jtTürüfeffszág -.hadat La. ni Gürögorszáf:n;W* i meg. ' ’ vieíá.i. f íj -'Ca
