Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-21 / 12. szám
A tZAMtSAG EKJE (Deák Zoltán ünnepi beszéde lapunk barátainak márciusi ünnepélyén N.ew Yorkban.) Tisztelt Ünneplő közönség, A magyar nép és az egész világtörténelem együk legszebb, legemlékezetesebb napjának, 1848 március tőikén ünneplésére jöttünk össze. A szabadságért való küzdelem egyidejű az emberi társadalom történetével és fejlődésének egyik legfontosabb mozgató eleme. Háromezer esztendővel ezelőtt már kulcstétel volt a szabadság ügye a legelső társadalmak egyikében, Júdeábán: “És hirdessetek szabadságot a föld minden lakosának" hangzik a parancs Mózes III. könyve 25-ik rész 10-ik versében. Ezt vésték be Amerika alapítói is abba a harangba, mellyel hirüladták a világnak a függetlenség kikiáltását. Ez a parancs már osztályokra oszlott társadalom számára hangzott el. Meg kell értenünk, hogy a szabadság eszméje elképzelhetetlen társadalmi, termelési viszonyok létezése nélkül. Volna-e értelme a szabadság hirdetésének, mondjuk egy kietlen szigeten part- ravetett embercsoport részére, melynek nincsenek szerszámai, élelmiszerei jószágai, lakhelyei? A szabadság kérdése mindenkor elválaszthatatlanul össze van kapcsolva az ember társadalmi élete feltételeivel. Ezeket a feltételeket meg kell ismerni a gondolkozó embernek különben a szabadság elvont eszme marad. Nem véletlenség, hogy erre is történik utalás a jó könyvben: “És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tészen titeket.” János evangéliuma 8. rész 32. A szabadság hirdetése és az igazság megismerése: örök vezérfonal az emberiség szabadságkeresésében, abban a mai napig véget nem érő küzdelemben, hogy megtalálja azokat a feltételeket, melyek között az egyén érdekei teljességgel összeegyeztethetők legyenek a társadalom érdekeivel. Magyarországon lS4S-ban a társadalom egy részének érdekei, nyilvánvalóan nem voltak összeegyeztethetők a társadalom legszámosabb rétegeivel, a parasztságéval, a szegény nemességével. Ezért kellett nekik kihirdetni a szabadságot, a maguk érdekeinek megfelelően, 1848 március 15-ikén. Ez természetesen ellenzésre talált — ez az élet törvénye — azok táborában, akiknek nagyon is megfeleltek az 1848 előtti viszonyok. íme, dióhéjban 1848 története. Mondhatjuk-e, hogy az 1914, vagy 1941-45 előtti viszonyok megfeleltek a magyar nép üdnyomó többsége érdekeinek? Mondhatjuk-e azt, hogy a magyar nép meg volt elégedve helyzetével, amikor egy emberöltő alatt több mint két millió ember hagyta el gazdasági okokból az országot és vándorolt ki külföldre, főleg az Egyesült Államokba? Nyilvánvalóan változásra volt szükség, különben a magyarság kivándorlása folytatódott volna amig az ország elnéptelenedett volna, mi annál is inkább fenyegetett, mert a két világháború fólyamán másik kétmillió magyar élet veszett el. E kétségbevonhatatlan tények a hátterei a magyar nép mai problémáinak, melyek megoldása közben olyan sok megpróbáltatásokon kell szülőhazánk népének keresztülmenni. í E megpróbáltatások annál is súlyosabbak, mivel általános világfeszültség közepette folynak le. A II. világháború végén minden jóérzésü ember abban reménykedett, hogy a boTzalmas háborúk sorozata után az emberiség végre a tartós béke nyugodt révébe érkezett, amidőn minden népnek alkalma lesz a maga életének újrarendezésének feltételeit demokratikusan kivitatva, azokat oly alapokra helyezni, amelyek legjobban megfelelnek nemzeti sajátosságainak, anyagi lehetőségeinek. Sajnos ez nem igy történt. De a szabadságért, boldogulásért folyó küzdelem azért nem szűnt és nem szűnhet meg sehol a világon. Bármekkorák a megpróbáltatások, folynak azok tovább a világ minden részében. A középkeleti eseményeket is csak ebből a szemszögből érthetjük meg. Hazánkban a néger nép követeli az őt megillető egyenlőséget és polgárjogokat. A szervezett munkásság szintén érti, hogy például a “Right to work” törvények az ő szabadsága, jogai, gazdasági és politikai életfeltételeit érintik. Folytathatnám a felsorolást sokáig, de nem szükséges, hiszen valamennyien ismerjük a további részleteket. Legyen a mai nap az együttérzés napja valameny- nyiünk szivében mindazok irányában, akik a földkerekség minden részében a szabadságért, a népek testvériségért, a békéért, az igazságos, méltányos életért, a szeretetért harcolnak. Legyen a nap örökké emlékezetes életünkben. Vezérelje ma és mostantól kezdve mindenkor lépéseinket a magasztos célkitűzés, hogy sietes- sük a napot, amidőn “az ő szablyájából kaptákat, és az ő dárdájokból sarlókat csináljanak, és egy nép más nép ellen fegy(Folytatás a 2-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1?52 ur ler the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N. Y. Vol. VI. No. 12. March 21, 1957 NEW YORK, N. Y. 15<f mely fóruma előtt, amely a magyar nép nagy többsége szempontjából világitotta volna meg a tényt, hogy az a kétmillió magyar, aki az első világháború előtt kényszerült k i v ándorolni Magyarországból, a régi rendszer csaknem teljes csődje következtében tette ezt a lépést és e kétmillió magyar közűi igen sokan megértették az októberi eseményekben az őket kivándorolni kényszerítő társadalmi csoportok restau- rációs kísérletét. Ez a kijelentés, melyet Deák Zoltán, a Magyar Szó szerkesztője tett Scherer (R. 0.) képviselő egyik kérdésére, csak egy részlete volt a kihallgatásnak, melyre lapunk szerkesztőjén és ügyvezetőjén, Rosner Sándoron, a kiadóhivatali titkárnőjén Reich Klárán kívül a kiadóvállalat két tisztviselőjét, Fodor Nagy Árpádot és Dattler Lajost is beidézték. A képviselőház “Amerika- ellenes Cselekményeket Vizsgáló Bizottságáénak nevében Moulder, Missouri-i demokrata képviselő kijelentette, hogy jelenlegi kihallgatásuk célja a “kommunista propaganda és a vasfüggöny mögül beszüremlő külföldi propaganda” kivizsgálása a baloldali amerikai sajtóban, köztük az idegennvelvü újságokban. Mr. Moulder, a sajtónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta. hogy “E bizottság teljesen elismeri a szabad po litikai cselekvés és a szabad politikai véleménynyilvánítás jogát. . . minket nem érdeke' a törvényes politikai tiltako zás, minket a kommunista összeesküvés titkos cselekményei érdekelnek.” A bizottság jogtanácsosának kérdésére Deák Zoltár megmondta mióta szerkesztő jé a Magyar Szónak és hn<r azelőtt a Magvar Jövőnél dől gozott. Érdeklődtek sajtónk nak a feloszlatott IWO beteg segélyző és biztositó intézménnyel való kapcsolatai felől. Megkérdezték szerkesztőnktől, hogy járt e a második világháború óta Magyar- országon. melyre kijelentette, hogy igenis járt, mert szerkesztői kötelességének tartotta, hogy sokezres olvasótáborunknak szemtanú beszámolót adhasson a háborúban elpusztult szülőhaza állapotáról s az újjáépítésről. Scherer pennsylvaniai republikánus képviselő, az albizottság másik tagja aztán felvetette a kérdést, hogj* honnan szerzi lapunk az információit. Deák Zoltán felsorolta a lapokat, melyeket felhasználunk lapunk összeállításában: New York Times, Wall Street Journal, Christian Science Monitor, stb. Egy ily bizottság előtti tanúskodás nem éppen a legmegnyugtatóbb élmény és szerkesztőnknek' nem j utot- tak eszébe a ^öbbi lapok címei, melyeket állandóan használunk lapunk összeállításában : New. York Herald-Tribune New.York Daily News, New Yrork Post, Labor’s Daily, U. S. Steelworkers Journal» United Auto Workers Journal, AFL—CIO News, The Reporter, Nation, 1 The Churchman, - U. S. News and Wofld Report, I. F. Stone’s Newsweekly* National Guardian, stb. Scherer képviselő hozzátet- te, hogy bizonyára olvn cu’v a Daily Worker! is, melvre szerkesztőnk k i j e lentette, bogy igen, azt is olvassuk. Moulder képviselő megkérdezte, hogy kapunk-e magyarországi újságokat, melyre Deák kijelentette, hogy igenis előfizetünk több magyarországi. folyóiratra. Azután egy uj terepet érintettek a kongresszusi képviselők. Scherer képviselő felvetette a kérdést, hogy ha annyira szeretjük a magyar népet, el- itéltük-e az orosz csapatok behívását. Deák szerkesztő válaszában rámutatott, hogy az ő egyéni véleménye az volt, hogy a szovjet csapatok behívása a budapesti tüntetések elnvo- mására “végzetes és tragikus tévedés” volt és ebbeli nézetét nevével aláirt cikkben fejezte ki. (Folytatás a 2-ik oldalon) _ 'Vizsgálják’ a szakszervezeteket Több évig eltartható “vizsgálatr a” céloz a Wall Street Journal McCarthy is jelentkezik a színpadon és az autóipari szakszervezet “kivizsgálását” szorgalmazza. — A szállítómunkások mellett sok más uniont is vizsgálni fognak. A szélsőbaloldalon kezdték. — Filmírókkal, újságírókkal, radikális pártvezérekkel. Aztán jött a progresszív mun- kásbiztositó. Behívták a baloldali idegennvelvü sajtó szerkesztőit. És egyszerre csak sor került a másfélmillió tagú szállítómunkás szakszervezetre. Most pedig előállt McCarthy, hogy az autóipari munkások szakszervezetét is kell vizsgálni a “racketeering” vádjában. Szó sincs róla, lehet és bizonyára van is sok rendellenesség, sok visszaélés egyes szakszervezetekben. Persze, ha valaki a vezetőségben vagy tagságban bűnt követ el, akkor van ép elég törvényünk, melynek alapjáh a bűnös egyént felelősségre lehet vonni. De egyesek visszaéléseiért most másfélmillió amerikai munkás életszínvonalát biztositó szervezetet állítottak pellengérre. És ez csak a kezdet. Jönnek a többi szak- szervezetek is. Mennyi időt fog igénybe venni, amig egyesek vétkei, visszaélései alapján a másfélmilliós szervezet jó nevét, tekintélyét, reputációját kezdik aláásni. Vagy talán ez volna a tulajdonképi cél? A Wall Street Journal {washingtoni tudósítója mán arról jelent, hogy sok képv:- selő uj megszorítások alá szeretné vetni a szakszervezeteket. Mások az antitröszt törvényt szeretnék kiterjeszt i a szakszervezetekre. Beck idézésével, Hoffa letartorta(Folytatás a 14-ik cldalcnj TANUSÁGTÉTEL lapunk működéséről, az amerikai tép érdekeit sértő ÜSeGarran-WaKer« törvényről, a magyar nép évezredes szenvedéseiről a képviselőházi bizottság előtt A magyar nép történelmének egyes kiemelkedő eseményeire már nem egy ízben volt hivatkozás a kongresszus csarnokaiban vagy a kongresszus naplójában. De tudomásunk szerint a múlt hét csütörtökén, március 14-én hangzott el első Ízben nyilatkozat az amerikai kénviselőbáz bár-»-—--------------------------—------------------------------------—-----:-------------1
