Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-14 / 11. szám
March 14, 1947 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A Tisza városa: SZEGED — Magyarországi riport — A Tiszaparton halkan ballagok És hallgatom, mit sírnak a habok? A Tisza beállt, jégtükre havasan csillog. Fölötte karcsú Ívként feszül a hid; a hid alatt hálóval bíbelődnek a halászok. Holnap meglékelik a folyó jegét, és megkezdik a téli halászatot. A parti sétányon a fiatalok fázósan, összekarolvá sétálnak. Most végződött a színházi előadás. Szegedre ráborul az este. Vajon miről álmodik a város? A város teste sértetlen. Nem hagyott rajta sebet sem október, sem november. A fegyveres harc elkerülte a Tisza partját. Juhász Gyula “Boldog és büszke” városa látszólag békésen él. De mi van a lelkekben? Felkavarta-e, megzavarta-e ez a néhány hónap? A talpazatáról “hivatalból” leemelt Lenin- Sztálin-szoborral szemben a Tisza partján áll az MSZMP székháza. Ezelőtt az egész épület a párté volt. Ma itt talált helyet a Szegedi Néplap és az MTI szerkesztősége is. A pártiroda csupán néhány helyiség. Kis Károly, az intéző bizottság elnöke fogad. — Tízezer párttagunk volt, most alig vagyunk túl a kétezren — mondja. — Kezdet ez, de kezdetnek biztató. A tagság kétharmada ugyanis munkás és munkásvezető. A napokban több munkástanács elnöke is belépett a pártba. Ellenben kevés a fiatal és az értelmiségi párttag. Az értelmiségiek, volt MDP-tagok is, várnak. Be-be- járnak hozzánk, mi is kimegyünk hozzájuk. Beszélgetünk, vitatkozunk, politizálunk. Még sok a kétely, sok az aggály. — Hogyan Ítéli meg az intézőbizottság a jövőt — kérdezzük. A felelet igy hangzik: — Ha meggondoljuk, honnan indultunk, biztatónak látjuk a jövőt. Optimisták vagyunk. Egy tiszai kislány gondjai Optimizmus, a jobb jövő hite árad ki a szegedi emberek szavaiból. Találkoztunk például egy “tiszai kislánnyal”. Azért kapta ezt a nevet, mert a Tisza partján született, s azóta is ott él a folyó mellett, az ujszegedi hatházban. Kószó Honának hívják, szövőnő. Kérjük, mondja el, van-e valami bánata. S — nem tudjuk, őszinte volt-e vagy elhallgatott valamit — ilyen “keserűségek” miatt panaszkodott: még most sem szerveződött meg az üzemi kulturgárda, még nem jutott el az idén a színházba, s a főváros “elhappolja” a jó szegedi színészeket., Igazi békebeli, irigylésreméltó gondok. Igen, kedves pesti olvasóim. Szeged egy gondolattal előbbre tart az életreébredésben, mint mi, pestiek. Késő éjjel még csörömpölnek a villamosok; a gyárakban energiazavaroktól mentes, teljes- üzemii termelés folyik, az üzemekben nincs anyaghiány; az élemiszeríizletek polcai telistele roskadoznak. Annál kevesebb az iparcikk. A textilgyáriak természetbeni juttatásáért például hosszú sor várakozik az állami áruház előtt. Ez az első jel jól mutatja, hogy azért koránt sincs minden rendben. Tombácz Imre, a végrehajtó bizottság elnöke, szegedi őslakó, egy hajlottkoru, de örök-fiatal ember nyilatkozik: — Szeged 1945 óta mellőzött város. “Odafent” nyíltan kimondták, hogy nem építkezhetünk! A textilmüzeken és néhány “skatulya”-házon kivid 1945 óta semmi sem épült Szegeden. (Találóan jegyezte meg valaki: “Itt semmi sem változott, csak egy csomó utcanév!”) Szeged nem ipari és nem mezőgazdasági város. Kulturális és tudományos központ. Ebben a vonatkozásban Budapesttel vetekszik. A szegedi professzorok, tudósok, egyetemek és tanintézetek európai hiriiek. Legalább annyira ismerik őket a világban, mint a szegedi papucsot és paprikát. Bartos Dezső, a Tudományegyetem rektora igy látja Szeged jövőjét. — Szegednek két fejlődési területe van, az egyik a könnyűipari, a másik a tudományos. Itt engedtessék meg, hogy e sorok Írója alig kétnapi élményei alapján javasolja a Miniszter- tanácsnak: Szegeddel külön foglalkozzék s dolgoztasson ki uj és jobb terveket Szeged jövőjéA “FŐVÁROSI NEMZETI BIZOTTSÁGI A HORTHYISTÁK — MAGYARORSZÁGI RIPORT — A “Fővárosi Nemzeti Bizottság” megalakításában a következő pártok 2—2 képviselője vett részt: 1. Kisgazda Párt; 2. Szociáldemokrata Párt; 3. Keresztény Magyar Párt; 4. Paraszt- párt; 5. Demokrata Párt; 6 Keresztény Ifjúság Szövetsége; 7. Magyar Szocialista Munkáspárt. Bevonták ebbe a “nemzeti bizottságba” még külön az “ifjúság” valamilyen — nem a Keresztény Ifjúság Szövetségéhez tartozó — képviselőjét is. A november elsejei ülés A régi koalíciós pártok mellett a Keresztény Magyar Párt színrelépése volt jellemző ebben a restaurációs testületben. Ez a párt a horthysta idők fővárosi keresztény pártjának örökébe szeretett volna lépni. A csoport a “pártszervezést” éppen csak hogy elkezdte, s a fővárosi tanács néhány hivatali szobáját foglalta le (Írógépeket és gépirónőket igénvbevéve), hogy ott “országos központját” megszervezze. Segítőtársa volt a Keresztény Ifjúság Szövetsége nevű, ugyancsak újonnan alakult, s a horthysták egyetemi és középiskolai “bajtársi szövetségeire”. “Turul” egyesületére stb. emlékeztető szervezet, mely vezető szerepre törekedett az ifjúsági mozgalomban. A “Nemzeti Bizottság” november 1-én tartotta az első és november 2-án az utolsó ülését Mindkét ülésen a jobboldali szociáldemokrata. Becht- ler Péter elnökölt. Első ülésének egyik első határozata az volt, hogy a tanács végrehajtó bizottsága helyett visszaállítják a polgármesteri tisztséget és a plenáris tanács helyett a régi “közgyűlést.” A kisgazdapártiak javaslatára nyomban “megválasztották” polgármesternek az egykori Kisgazdapárt jobszárnyának egyik régi képviselőjét, Kővágó Józsefet, polgármesterhelyettesnek pedig Bechtler Pétert. (Kővágó azóta elhagyta Magyarországot jelenleg New Yorkban van — Szerk.) Ezután a kereszténypárti dr. Zajgovári Károly sietve javasolta, hogy az “osztályvezetőktől felfelé minden vezetőt nyilvánítson leváltottnak a nemzeti bizottság.” Vita után úgy határoztak, hogy azokat menesztik, “akiket a nemzeti bizottság nem erősít meg”. Kiküldtek egy albizotságot a személyek felülvizsgálására. Az albizottságban eg.v-égy képviselője volt a kisgazda-, a szociáldemokrata-, a keresztény- és parasztpártnak míg a kommunistákat kizárták belőle. Visszahozni a horthyista tisztviselőket A fővárosi “Nemzeti Bizottság” november 2-i ülésén először ismét a komunista vezetők leváltásával foglalkoztak. Az ülésen elnöklő Bechtler Péter bejelentette: Az oktatási osztályon az osztályvezető és annak helyettese lemondtak. A javaslat az, hogy Szoboszlait hízzák meg az oktatási osztály vezetésével. “Szoboszlai egyébként kiváló pedagógus, és azelőtt ennek az osztálynak a vezetője volt — mert nem volt vonalas —, és internálótáborba is került. ..” Zajgovári Károly, a kereszténypárt részéről külön indítványt jelentett be: “Eddig egyetlen osztályvezetőt sem váltottak le. Valamennyi osztályvezető és azoknak a helyettesei az átkos emlékű Magyar Dolgozók Pártjától kapta kinevezésé^ Ha már ez az állás megüresedett, akkor a kereszténypárt részről azt indítványozom, hogy a fővárosi oktatási osztály vezetője dr. Magyar István piarista tanár legyen és a kereszténypárt nem tesz ellenvetést azzal szemben, hogy a helyettese Szoboszlai lesz.” A kommunisták eltávolításának tervével együtt Zajgovári rögtön előállt azzal a követeléssel, hogy a felszabadulás után eltávolított összes horthystákat hozzák vissza a fővárosi üzemek élére. Az ülés jegyzőkönyvében erről a következőket olvashatjuk: “Zajgovári Károly bejelentette, hogy a kereszténypárt részéről indítványt kíván tenni. Indítványozza, hogy a Nemzeti Bizottság rendelje el azt; hogy a politikai magatartásuk miatt 1945 óta elbocsátott összes dolgozókat a főváros és üzemei ugyanazokra a helyekre fogadják vissza, ahonnan elbocsátották őket. Minthogy azonban az egyszerűen igy nem történhet meg, indítváről. Ez a város nemzeti kincsünk. Szépsége éa kulturáltsága folytán Budapest után első idegen- forgalmi gócpontunkká válhatna. Érdemes törődni vele, áldozni rá. Ma már semmi ok sincs mellőzésére,^ j Elhamarkodott cselekedetek Most pedig, ha már az idegenforgalomnál tartunk, hadd említsünk meg egy másik szegedi jellegzetességet, egy különös idegenforgalmat. Legutóbb Szeged lett a disszidálok' határvárbsa. Egyik vasárnap 160 ember “került vissza” a határról. íme, egy disszidálási eset fordulata. Egy éjjel a Tisza-hidon őrködő karhatalmista észrevett egy gyanúsan viselkedő férfit. Az igazoltatás után kiderült, hogy a szerencsétlen öngyilkosságra készült. A rendőrségen elmondta, hogy bánatában szánta el magát, mert egyetlen fia disszidált. Akkor éjjel a rendőrségen maradt. Reggel, amikor kilépett az utcára, egy újabb karhatal- mistába ütközött: ennek oldalán ott lépkedett —■ az eltűntnek hitt fiú! Boldog, sirós találkozás! A normális kerékvágásban A textilkombinátban normális az élet. A felszín itt is, a városban is csendes. De a mélyben még forrnak a lelkek. A város tele van röpcédulákkal, feliratokkal: mind az aktiv ellenforradalmárok elleni harcra szólít fel. Ilyen aktiv megmozdulás már alig-alig van. A város józansága védi a rendet és a nyugalmat. Tivábbra is készül a szegedi papucs (bár az anyagkiutalás csekély) ; dolgoznak a hires tiszai halászok (bár egy holtágtól önkényesen megfosztották őket); tanul az egyetemi ifjúság (bár még vannak megoldatlan problémái) ; az élet szekere visszazökkent a normális kerékvágásba. A Tisza jege még áll, de a fagy enyhül. Egy- egy madár rászáll a Jégre, megrázza tolláit, s újra felszökken a magasba. A hídon megjelennek az első járókelők. Uj munkanap virrad a városra. S Juhász Gyula szavai csengenek fülünkben; Megállók a felhős tavaszég alatt S mig megy a viz és az idő szalad. Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg. nyát kiegészítette azzal, hogy a Nemzeti Bizottság egyelőre szólítsa ezeket, hogy haladéktalanul nyújtsák be kérelmüket a Nemzeti Bizottsághoz, megjelölve benne az elbocsátási ügyirat számát és az elbocsátás indokát... Bechtler elnök: bejelentette, hogy nála többen jelentkeztek olyanok, akiket 1945-48 között elbocsátottak', és rehabilitálásukat kérték... Véleménye szerint minden érdekeltnek Írásbeli kérelemmel kell fordulnia a Nemzeti Bizottsághoz. Zajgovári: Hogy azután ez miképp történik, az részletkérdés: kéri a Nemzeti Bizottságot, elvi határozatot hozzon arra nézve, hogy az 1945 óta politikai magatartásuk miatt elbocsátott összes alkalmazottait a főváros és vállalatai visszaveszik. Elnök: Odáig nem lehet elmenni, hogy: “politikai magatartás” — mert hiszen voltak nyilasok is! Az elvi határozatot a következőképpen fogalmazta meg: Akiket 1945 óta politikai okokból elbocsátottak, azok számára szükségesnek tartja a Nemzeti Bizottság a rehabilitáció lehetőségét. Zajgovári Károly szót emelt a “rehabilitáció” kifejezés ellen. Mint mondotta, indítványa úgy szólt, hogy akiket 1945 óta politikai okokból elbocsátottak, a főváros és intézményei kötelesek visszavenni. A “rehabilitáció” más probléma. Elnök: Vagy pedig állásba helyezi őket a főváros valamelyik intézménye és ezzel rendben van. Ez a legjárhatóbb ut. Ezt határozatként kimondotta. Kérte azonban a Bizottságot, hogy a nyilvánosságra hozatalról ne döntsenek. Ezt a kérdést is meg kell beszélni Kővágó Józseffel.. Zajgovári kijelentette, hogy a legközelebbi (november 5-i) ülésen káp majd indítványt a Nemzeti Bizotság ebben az ügyben. ★ Erre azonban már nem került sor. T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! m.. . —. - . ■ ,— mm «? .T ■ ■ _______________2.
