Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-07 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ March 7, 1957 —.ám .....................■ "■ ...........i ............. .... ■ HOZZÁSZÓLÁS A LOS ANGELESI LAPBIZOTTSÁG NYILATKOZATÁHOZ Lapunk január 31-iki számában megjelent chicagói, a február 28-ikán közölt los-angelesi és newyorki lapbizottsági nyilatkozatok valamint a lapunk hasábjain közölt levelek túlnyomó többsége olvasótáborunk legöntudatosabb, legáldozatkészebb rétege nyugtalanságát, aggodalmát tükrözi vissza a Magyar Szó szerkesztőségi irányvonalát s különösen a magyarországi eseményekkel kapcsolatosan elfoglalt álláspontját illetően. Kötelességemnek tartom s gondolom, olvasóink joggal elvárják, hogy az elhangzott kritikák legfontosabbjaira válaszoljak. Ez annál is fontosabb, mert nemcsak arról van szó, hogy lapunk az elmúlt időszakban, speciálisan az elmúlt év folyamán megfelelt-e hivatásának, hanem arról is, hogy mi lesz programja, célkitűzése, álláspontja a jövőben. Az elmúlt évben, sőt években a progresszív munkásmozgalom mélységes ideológiai tisztázódás) folyamaton ment és megy át. E folyamat lényegét legegyszerűbben talán a dogmatizmus- sal, szektáriánizmussal való szakításnak lehet mi- nó'siteni. A magunk szerény működési terepén igyekeztünk az egyetemes munkásmozgalom néhány tanulságát figyelembevenni és alkalmazni. Elkerülhetetlen volt, hogy lapunk, mint munkásai jság, vissza ne tükrözze a nemzetközi és amerikai munkásmozgalomban végbemenő ideológiai erjedést. Az egyszerűség és rövidség kedvéért — és már csak azért is, mert külön-külön válaszolni az összes nyilatkozatokban és munkáslevelekben felvetett kritikákra, csaknem lehetetlenség lenne — a los*-angelesi munkástársak nyilatkozatához fűzöm megjegyzéseimet annál is inkább, mert az ő kritikájuk magábafoglalja a lappal kapcsolatos legtöbb kifogást. A los-angelesi lapbizottság nyilatkozata két fő vádpontot emel lapunk szerkesztése ellen — melyért dec. 13-ig én voltam csaknem kizárólagosan felelős: 1. “A Magyar Szó már legalább egy évvel az október 23-iki magyarországi események előtt letért ... az osztályharc útjáról. Fokozatosan feladta szocialista múltját”. 2. “Az eltolódás a magyarországi esemé- ! nyékkel kapcsolatban úgyszólván semmi kü- 1 lönbséget nem hagyott a Magyar Szó és a szovjet-gyűlöletre uszító tőkés újságok között. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban előfordult szerkesztőségi hibákat úgy az ügyvezető Bizottságunk, mint feb. 17-iki kerületi konferenciánk kritikai és önkritikái szempontból tárgyalta s erről nyilatkozatot adott ki, amelyet a los-angelesi nyilatkozattal együtt, közölt lapunk. A benne foglalt kritikát elfogadom és igyekezem szerkesztőségi munkámat utasításai szellemében végezni. A los-angelesi nyilatkozat másik vádpontja szintén igen súlyos: “az osztályharcos, szocialista alánról való letérés” vádja. E valóban súlyos kritika alátámasztására a magyarországi események helytelen szerkesztőségi kezelése mellett egy cikk közlését hozták fel bizonyítékul a los-angelesi munkástársak, mely “felszámolta” a sztálinizmust és leninizmust és melyet a szerkesztő nem kommentált. A Los Angelesből beküldött kommentárokat pedig nem közöltük. A tény az, hogy a kérdéses cikkhez volt szerkesztőségi kommentár. A los-angelesi munkás- társak hozzászólásai közlésének, illetve nem közlésének problémáit lapunk ügyvezetője személyesen és levélileg ismertette a los-angelesi munka-társakkal és igy arra nem térek ki. A los-angelesi munkástársak, köztük a leg- nagyrabecsültebb külmunkatársaink, éppoly jól tudják, mint egész olvasótáborunk, hogy Írásaikat rovataikat, cikkeiket, leveleiket lapunk évek óta a legnagyobb készséggel közli, munkájukat hálás köszönettel fogadjuk, értékeljük. Ha tehát a -okszáz irás közül három közlése problémát jelentett számunkra, akkor azt nem szabad sem alábecsülésnek, sem közömbösségnek, sem a szocializmusról való letérésnek betudni, hanem annak, hogy legjobb belátásunk, a lapunk iránti felel sségérzetünk késztetett bennünket az adott elhatározásra. Ezzel az elszigetelt, különleges esettel nem túl eres alapra építették kritikájukat e pontban a lo--angelesi munkástársak. Ez annál is inkább sajnálatos, mert igenis helyénvaló, hogy időnkint megvitassuk, megtárgyaljuk, milyennek is kell lenni egy osztályöntudatos, szocialista világnézetű munkásujságnak és hogy ha jelei mutatkoznak annak, hogy egy munkáujság letér a helyes vanulról, akkor rámutassunk határozottan, hogy milyen formában jelentkezik a letérés. Mik a feladatai egy szocialista világszemléletü munkásujságnak a mai időszakban, hazánk mai körülményei közepette? Miről Írjon, miért harcoljon egy ilyen újság? Véleményem szerint a következőkért: 1. A béke ügye védelméért és fenntartásáért. A béke jelszavát lepelnek használó imperialista manőverek leleplezéséért. A népek közötti barátság hirdetéséért, a békés együttélés szükségességének hirdetéséért, magyarázásáért. 2. Harc a dolgozó osztály és a társadalom minden becsületes rétege érdekeinek védelméért. A nép demokratikus vívmányai fenntartásáért, kibővítéséért, érvényre emeléséért. Ez magába foglalja minden mozgalom támogatását, amely a szabadság és demokrácia fő ellenségét képző monopolisták hatalmának korlátozására, visszaszorítására irányul. Leleplezni a szabadság- és demokráciaellenes törvényeket, mint a Taft-Hartley-, Smith-, McCarran- Walter-törvényhozást, népszerűsíteni a visszavonásukra irányuló mozgalmakat. 3. Harc a politikai meggyőződésük miatt üldözött polgárok és nem polgárok jogainak, szabadságának védelméért. NÉHÁNY KIEMELKEDŐ CIKK A BEVÁNDOROLTAK VÉDELMÉRŐL, SMITH ÉS Mc- C ARRAN-TÖRVÉNYEKRÖL: A szabadságjogok eltiprói, ápr. 1. Eisenhower és a McCarran-törvény, márc. 1. Megölte a McCarran-törvény, márc. 23. A Nelson-ügy, ápr. 12. A Celler-javaslat, ápr. 19. Mi a McCarran-törvény jelentősége? máj. 10 A bevándoroltak védelme, aug. 9. A monopóliumok, a szabadság legnagyobb veszélyeztetői, jun. 28. Miller és az amerikaellenes bizottság, jul. 5. Egy amerikai munkás kálváriája, máj. 21. 4. Támogatni a néger nép egyenjogúságáért, polgárjogaiért folyamatban levő országos küzdelmet. Kitartó, következetes felvilágosító kampányt folytatni a még a legöntudatosabb munkások körében is elterjedt faji fennsőhb- ségi képzetek, a fehérsovinizmus ellen. Betöltötte a lap e szerepét az elmúlt időszakban? Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy betöltötte. Had idézzek csak egy néhány kiemelkedő cikket, amely az elmúlt időszakban lapunkban e téma körül megjelent: Prof. DuBois: A néger nép helyzete USA- ban. Riport a Till-gvilkosságról. Az alabamai terror, márc. 1. Alabama hősei, márc. 8. Beérett Eastland vetése, feb. 16. Paul Robeson: Harcom az útlevélért, jun. 21 Az NAACP harca Alabamában, aug. 16. Akik érvényt szereztek a demokrácia elveinek, máj. 17. Gandhi szelleme kisért Alabamában. ápr. 5. 5. A szocializmus eszméinek népszerűsítése. A mi korunkban, amikor az emberiség egyhar- mada már szocialista rendszerben él, e feladatot magunkfajta munkásujság elsősorban a szocialista országok gazdasági, kulturális politikai vívmányai népszerűsítésével, az ily államok természetében rejlő békepolitika ismertetésével, a békés együttélési politika hangoztatásával érhetjük el. Magyar téren az amerikai magyaf nép barátságának ápolása, előmozdítása volt a főfeladatunk ezzel kapcsolatban. Az októberi tragi- gus események utáni speciális helyzetben arra törekedtünk, hogy az amúgy is elszigetelt haladó szellemű magyarság ne szigetelődjön el még jobban a szenvedélyektől fütött légkörben az amerikai magyarság zömétől. Ezért javasoltunk olyan segélyakciókat, amelyek természetüktől fogva rokonszenves visszhangra találnak a politikailag más állásponton levő magyar testvéreink szivében is. Az az érzésünk ez az álláspontunk helyes volt. ' Ezekben látom és láttam sajtónk legfőbb teendőit a mai időszakban. Vannak munkástársak, akik őszinte meggyőződéstől vezéreltetve azon állásponton állnak, hogy lapunknak sokkal többet kellene foglalkozni a tudományos szocializmus elméleti kérdéseivel. Megfelelő formában ezt a jogos igényt ki lehet és ki is fogjuk elégíteni. De vigyázzunk arra, hogy ne változtassuk lapunkat elméleti közlönnyé, vagy szektalappá. A los-angelesi munkástársak nyilatkozata végén célzás volt arra, hogy “elvtelen irányváltoztatás nem fog uj tömegeket szerezni, ellenben saját táborából fog sokakat elveszteni.” Beszélhetünk-e irányváltoztatásról a mi lapunk esetében? Egy olyan lap esetében, amelynek minden száma nyílt, bátor kiállás volt az amerikai polgárjogok védelméért, melyben cikkek százai jelentek meg a Smith, a McCarran-Walter-tör- vények ellen, amely következetesen kritizálta a wall-streeti külpolitikát, a Cadillac-kormányt, amelyben a leghaladottabb amerikai magyar munkások közel 300 levele mellett a haladó magyar amerikai irók rovatainak százai jelentek meg? Ez, véleményem szerint igazságtalan eltorzítása lapunk jellegének. Tény, lapunk szerkesztésében igyekeztem azon kérdéseket, szempontokat hangsúlyozni, amelyekben megegyezünk minél több dolgos amerikai testvérünkkel, ahelyett, hogy az egymástól szétválasztó kérdéseket helyeztem volna előtérbe. Igyekeztem elkerülni azt, hogy felégessem a hidakat, amelyeken át egyszer talán mégis eljuthatunk 500,000 amerikai magyar munkástársunkhoz. Én nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy ezeket lehetetlenség a reakció befolyása alól felszabadítani, hogy nem érdemes megse kísérelni véleményünket, lapunkat velük megismertetni. Hogy mily sikerrel végeztük ezt az elmúlt időszakban arra a következőket tartom érdemesnek megjegyezni: Az amerikai progressziv sajtó a hidegháború elmélyülése, tehát 1949 óta súlyos visszaesésen ment át. A spanyol progressziv lap megszűnt. Az olasz és német lap több ezres heti cirkulációból pár száz példányban megjelenő négy kicsiny, fél- tabloid oldalon megjelenő újsággá szűkült. A newyorki angolnyelvü progressziv lap vasárnapi kiadásának cirkulációja az 1949-iki 20 százalékára csökkent e nyolc év alatt. . ..Ezzel szemben a mi lapunk 1949 óta megtartotta olvasóinak kb. 60 százalékát, de ha eltekintünk s» természetes veszteségtől, az elhalálozástól, akkor csak 20 százalék a veszteség. 1955 szeptember 1 óta lapunk több mint 500 uj előfizetőt nyert, ezek közül több mint százat a múlt év november 1-e óta vettünk fel. Ez azt mutatja, hogy a lehetőség meg van lapunk terjesztésére, különösen ha nem azzal a pesszimista, negatív megközelítéssel kezeljük a kérdést, amely sajnos a L.A.-i nyilatkozatban jelentkezik. Én nem hiszem, hogy egészen komolyan gondolták a L. A.-i nyilatkozat Írói azt, hogy. nincs vagy nem volt különbség lapunk és a reakciós sajtó között. Nem hiszem el, hogy szivükre tett kézzel mondanák azt, hogy az ő szemükben nem tett volna semmi különbséget, számukra közömbös az, hogy tavaly november vagy ami azt illeti, 1955 novembere óta a Magyar Szó kopogtatott volna be” 50:—60,000 olyan magyar otthonba Amerikában, ahova a Szabadság, Népszava, Magyar Hírnök. Jó Pásztor vagy a Katolikus Magyarok Vasárnapja kopogtatott be. Nem hiszem és úgy gondolom, ők sem állítják ezt komolyan. Szilárdul meg vagyok győződve, hogy a munkássajtó egyik legfontosabb feladata az, hogy minél több munkás kezébe jusson. Evégett úgy kell azt a munkásujságot szerkeszteni, hogy terjesztését megkönnyítsük a lap épitői számára — anélkül, hogy elveinkből jottányit is feladnánk — úgy kell szerkeszteni, hogy ipinden munkás érdekesnek találja elolvasását, hogy azonnal felfedezze benne saját érdekei képviseletét, védelmét. A los-angelesi lapbizottság kritikáját, éppúgy, mint a többi lapbizottságaink szóbeli és írásbeli kritikáját, lapunk olvasótáborának jóakaratu, következetes tanácsait hálásan fogadom. Tudom, hogy ha egyes kérdésekben nem is egyeznek nézeteink, a lapunk és mozgalmunk iránti legőszintébb feddhetetlen jóakarat vezérelte minden so: rukat. Remélem, hogy ez az eszmecsere számos fontos kérdést tisztázott és fog tisztázni, melynek eredményeképpen lapunkat megfelelőbben fogjuk tudni szerkeszteni, eredményesebben terjeszteni és ezáltal hathatósabban fogjuk szolgálni az amerikai munkásság és a nép ügyét. vf HÍfc:Ú. Deák ZoUán
