Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-07 / 10. szám
March 7, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 AMERIKÁI LÁTHATÁR I ''Szólalj már meg, IKE!” A fajvédők elleni nyilatkozatra kérik az elnököt az ügyvédek “Lázadás” az acélunióban Az acélmunkások szakszervezeténél a legutóbbi választások alkalmával a “rank and file’’ elnök jelölt, Don Rarick mckeesporti acélmunkás rendkívül sok szavazatot kapott. A legutóbbi jelentések szerint legalább egyharmadát kapta az összes szavazatoknak. Ez félelemmel tölti el a régi vezetőket, akik úgy érzik, hogy csupán nekik van jbguk arra, hogy örökös s nagy fizetéssel járó állásaikat megtarthassák; a bürokrácia különben sem tűr semmiféle demokratikus megnyilvánulást. Rarick kampánya a szakszervezeti tagdijak körül forgott. Havi 3 dollárról 5-re akarták felemelni, a tagsági dijat az 1,200,000 tagot Számláló szakszervezetben. Don Rarick az egyes lokálok előtt kihangsúlyozta, hogy meg kellene vizsgálni a szakszervezet pénzügyi vezetését. A tagság érzelmét befolyásolta a sok vita ami most folyik a szakszervezetekben előforduló megvesztegetési botrányokról. David J. McDonald szakszervezete sem kerülheti el ennek hatását az AFL-CIO szervezetén belül. Az egyik munkás vezér rossz hírneve, hatással van a többiekre is. Rarick vizsgálatot kérő beszédében emlitést tett arról, hogy “valamiről tudomása van”. Már most akár igaz, amit Rarick állít, akáf nem, vagy csak a szavazatok érdekében tette ezt a nyilatkozatát, tudnia kellene, hogy egy különleges kongresszusi vizsgálat manapság nem szolgálná a munkásság érdekeit. Bármilyen nehéz a munka, egyedül a munkásság képes arra, hogy tisztogatást rendezzen saját szervezeteiben. Miután a munkásság szemmel láthatólag mellette áll, a “rank and file” bizottság hivatása a szakszervezeten belül, hogy azt létrehozza. A munkások vezetőit érzékenyen érintik a tagság köréből jövő komoly megmozdulások. Már (hosszabb idő óta érzik az elégedetlenség megnyilvánulását. Rarick azt állítja, hogy egész életére kényelmes állást ajánlottak fel részére, magas fizetéssel, ha eláll a versenytől. Akár igaz ez, akár nem, annyi bizonyos, hogy McDonaldék sem pénzt, sem a szakszervezet munkaerejét nem kímélték a Rarick elleni kampányukban. Miután nem sikerült benevezését megakadályozni, mindent elkövettek, hogy szavazata a lehető legkisebb le* gyen. Rarick csoportja annál nagyobb győzelmet aratott, ha meggondoljuk, hogy még postabélyegre is alig volt elég pénzük. McDonaldék több mint egy millió dollárt költöttek a válaszás előtti kerületi konvenciókra. Az acélszakszervezetben látszólag nem létezik gengszter uralom. Ha itt mégis ilyen nagy erjedési folyamatot látunk, mi lehet a gengszterek által uralt szakszervezetekben, ahol valósággal gyűlölik a vezetőséget? Sok munkásvezér jobban fél saját tagjaitól, mint a szervezetében élősködő gengszterektől. Ez a magyarázata az AFL-CIO végrehajtó bizottságának legutóbbi gyűlésén elfogadott “erkölcsi” határozatnak, mely látszólag- a gengszterizmus ellen szól, de a valóságban a vezetők a “kommunisták” vagy bármely “totalitáriánus” befolyás, vagy az úgynevezett “felforgató” csoport ellen használhatják. A vezetők rettegnek tagságuktól. Különösen tartanak a Rarick-féle szóképes egyszerű tagoktól. Ha ezek akcióba lépnek a korrupció kipusz- titására, ugyanazt az érzést egy-kettőre a szak- szervezet bürokratái ellen is fordíthatják. A bürokratáknak bárki bál-milyen csekélységben is ellent mer mondani, azonnal “vörös” lesz. El sem bírják képzelni, hogy valaki egyszerűen lelkiismereténél fogva ellentétbe kerülhet velük anélkül, hogy politikus volna. A bürokrácia régen járatos abban, hogy hogyan lehet valakiből “vörös-et csinálni ha ellentétbe kerül velük. Ugvlátszik egyetlen pontot sem találtak Rarick múltjában, melyet vörösnek bélyegezhettek, igv tehát “trockiistának” nevezték ki, miután az egyik kampány vezetője valamikor tagja volt a “Szociálista Munkás Pártnak”. Nem fukarkodtak azzal a célzásaikkal sem, hogy a kommunisták Raricket .akarják elnöknek. Már most, hógv ez kárára, vagy hasznára volt-e nem lehet megállapítani, de az bizonyos, hogy rengeteg szavazatot kapott. A “National Lawyers Guild” polgári szabadságjogokért küzdő bizottsága négy napon keresztül tartó konvenciójuk alatt szövetségi tör- vényhozatot sürgetett az egyenjogúságukért harcoló négerek védelmére. “Itt volna az ideje, hogy nyilatkozón elnökünk kormányunk megváltozhatatlan állás foglalásáról. Nemzeti becsületünk és méltóságunk megköveteli azt”, mondta az ügyvédek bizottsága. Csupán a szövetségi kormány garantálhatja szavazati jogaikat törvénnyel, a megkülönböztetés ellen. Komoly büntetéssel volna csak lehetséges megszüntetni a szervezett brutalitást, ami a néger nép ellen végbe megy. Olyan törvényre van szükség, mely a helyi rendfenntartó erőket helyettesítheti, mikor azok nem hajlandók védelmet nyújtani. Meg kell mutatniok. hogy az alkotmány minden államban köztársasági kormányt ismer el. A konferencia jelentése szerint az amerikai szintér legnagyobb eseménye az emberi méltóság és szabadság ama felismerése volt, mely a néger nép integrálási mozgalmát képezi. A bíróság uj állásfoglalása A konvenció Jelentése úgy találta, hogy a két utolsó évben, a “jogok törvényén” esett csorbulások iránt uj figyelmességet mutat a bíróság a hideg háború következményeképpen, bár nem lehet azt mondani, hogy az alkotmányos kérdések iránti érzékenység következetes vagy egyöntetű volna. A multbelb mulasztások az alkotmány 13, 14 és 15-ik pontjával kapcsolatban éppen úgy, mint a mai tekintetbevételük ezek iyánt szintén a hideg háború következménye, de most legalább a haladás érdekeit szolgálja. Mint a demokrácia védelmezői az egész világ előtt nem tűrhetik többé a törvényesített faji megkülönböztetéseket saját határaikon belül. Bár ez nagyon fontos, de a kezdeményezés a néger nép szabadságvágyából indult ki. Az ügyvédek bizottsága dicsérte a legfelsőbb bíróság határozatát, mellyel a fenyegetések da^ cára, a 14-ik függelék fenntartása mellett döntött. Az egyik bizottság tárgyalásánál, Herman Taylor, Raleigh észak-karolinai ügyvéd, nemcsak az állami és helyi bíróságokat okolta, de emlitést tett arról, hogy egyes esetekben a szövetségi biMEDINA BÍRÓ IS ÉRZI A VESZÉLYT Amellett, hogy valaki mit mond, az is fontos néha, hogy hol mondja. Ez áll fönn a hires Harold Medina szövetségi biró megjegyzéseire, amit az “Amerikai Forradalom Fiai” nevű szervezet előtt mondott el. Tudvalevő, hogy ezek a forradalmárok fiai, csakúgy mint a leányai nem nagy érdeklődést mutatnak az utóbbi időkben a polgári jogok törvényeivel szemben, sőt némely pillanatban szinte szégyenlettel emlékeznek elődeik múltjára a forradalommal kapcsolatban. Mikor meghívták Medina bírót arra, hogy szervezetük előtt szónokoljon, kétségkívül sok köze volt ahhoz, hogy milyen módon kezelte és küldte börtönbe a biró a 11 kommunistát a Smith-törvény alapján. Biztosan azt várták, hogy a biró ur szép anekdotákkal fogja őket szórakoztatni, a kilenc év előtt történt tárgyalással kapcsolatosan. E helyett a biró ezt az alkalmat választotta ki, hogy a “BILL OF RIGHTS”--ről adjon egy kis Ízelítőt, igen még az ötödik függeléket is kiemelte. Azt mondta: “Akár szeretjük, akár nem, akár tudatában vagyunk akár nem, tény az, hogy válságos időket élünk, az a nagy veszély fenyeget bennünket, hogy szabadságjogaink egy részét, vagy az egészet, mint a szabad szó, szabad vallás gyakorlása, a törvény előtti egyenlőség, törvénytelen házkutatások és letartóztatások, stb. lassan, először róság is ellene megy és megtagadja a legfelsőbb bíróság döntését. Sok államban külön kell harcolni minden egyes iskola integrálásáért. Egyes szövetségi bíróságok is akadályokat gördítenek az útba. A szavazásra való regisztrálásnál megkövetelik, hogy jól tudjon olvasni a polgár, de volt olyan eset, mikor például egy másodéves egyetemi hallgató olvasása sem elégítette ki a jegyzőt. Taylor leírta a polgári jogok védelmében harcoló ügyvédek nehéz helyzetét. Az egyetlen jutalom részükre igen sokszor az a tudat csupán, hogy ha veszítenek is egyes esetekben, egészben véye előre viszik a beolvadás ügyét. Ahol a néger nép képes volt a rendőrségi brutalitásokat, “frame up”-okat a bíróság elé vin- nni, ott lehetővé vált a űégerek elleni támadást csökkenteni. Miss Frances Levinson ügyvéd Taylorral együtt beszélt az északi államok integrálásának szükségeiről, ahol még mindig gyakorolják a megkülönböztetést, különösen a lakások, házak kiadásában. A néger kérdést tárgyaló bizottság élén Hubert T. Delaney, volt new yorki biró állt. A tárgyalások után határozati javaslatot fogadtak el, mely szerint teljes erejükből harcolni fognak a polgári jogokért és a faji megkülönböztetés ellen, különösen az iskolákban. Egyben felhívást intéznek az elnökhöz, hogy hasson oda, hogy betartsák a törvény határozatait. A Guild bizottsága rámutatott arra is, hogy az NAACP-t 100 ezer dolláros pénzbírságra Ítélték és törvénytelennek nyilvánították Alabamá- ban. Texasban is betiltották e szervezetet és Georgiában adókérdés ürügye alatt követelték e szervezet könyveit és a bíróság elleni tiszteletlenség vádját hozzák ellenük, ha nem tesznek eleget a követeléseknek. Virginiában tiltó parancsot kérnek olyan csoportok ellen, amelyek anyagi támogatást nyújtanának a “National Committee for Advencement of the Colored People” szervezetnek. A Guild szerint mindez arra irányul, hogy meg bénítsák a szevezet munkaképességét, hasonló technikát alkalmazva ellenük mint a politikailag nem tetsző csoportok működése ellen. Követelik, hogy tagjaik nevét regisztrálják, mondják meg támogatóik nevét, stb. Mindez hasonló McCarthy boszorkányhajszájához. kisebb formában, majd egyre jobban és jobban kiszakítják az alkotmányból, mint például az egyén olyan jogát, hogy nem hajlandó maga ellen tanúskodni, ami most állandpan támadás alatt van... t “Szívesebben látnám, hogy minden egye3 kommunista szabad legyen, mint elhagyni, vagy egy keveset is feladni nagyszerű szabadságjogainkból, különösen elvenni azt a jogot, amit alkotmányunk 5-ik függeléke garantál... “A történelmi okok, amik a “Jogok törvényét” létrehozták ma éppen úgy fennállnak mint akkor, amikor létrehozták őket és az alkotmány függelékeként elfogadták”. . Reméljük, hogy a polgári sajtó nem jut most hirtelen arra a konklúzióra, hogy Medina biró már nem kommunista ellenes. Amit kihangsúlyozott, tulajdonképpen az alapvető kérdése és fogalma minden szabad társadalomnak, jobb ha húsz kétes egyén elmenekül, mint egyetlen ember legyen ártatlanul elitélve. Ez volt tulajdonképpen a jogok törvénye létrehozása mögötti gondolat. A “BUREAU OF MINES” adatai szerint az Egyesült Államokban 188,000 mérföld hosszú csőhálózat szolgál olajszállításra. E csövekkel tehát a Földet hétszer körül lehetne övezni. Az összes csövek űrtartalma 3 billió gallont tesz kist *
