Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-07 / 10. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 7, 1957 Amerikai Magyar Szó Előfizetési árak: New York városéban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Bzerke<s7tősécr kiadóhivata*: 130 Ea*t 16th Street New York 3, N. Y. — Telefon: AL 4-0397 <s|!|||^d84 Hontalan magyarok sorsa A United Press hírszolgálat feb. 20-i keltezéssel szomorú riportot közölt az európai lágerekben senyvedő magyar hontalanokról. Newcastle, Angliában 82 magyar menekült fellázadt és éhség sztrájkol kezd. Másik öt magyar menekült ülő sztrájkot kezdett Pershoreban 33 dollárt követeltek (hetenként a heti 21 dollár helyett, amit kaptak mint napszámosok. Az egyik svájci táborban viszont televíziókat, rádiókat és autókat követeltek, a svájci magas életszínvonalnak megfelelően. Háromszáz menekült Franciaországban elhagyta a gyüj tőtábort és 30 mérföldet gyalogolt a havas Alpok mentén a Svájc felé vezető utón. Visszazavarták őket! Két menekült otthagyta Skóciában a tábort és Londonig gyalogolt, (kb. 300 mérföld!—Szerk.) Könyörögtek az amerikai követségen, hogy vigyék Amerikába öket_ Tizenhárom magyar menekült megszökött a délafrikai Johannesburg-i bányász iskolából attól való félelmükben, hogy “szovjet-tipusu” rabszolga munkára viszik őket az uránium bányákba. A menekülés nagy hűhója, a szívélyes fogadtatások, élelmezés és felruházásnak vége. A menekültek legnagyobb része Európában elvesztette jókedvét, csalódottnak érzi magát. Szabad Jóska, (persze ez nem az igazi neve), — az egyik menekült — most Angliában van, otthon újságíró volt. Azt mondja, hogy egyre nagyobb a nyugtalanság a magyarok között, nagyon elégedetlenek azok, akik Angliában a táborokban vannak. “Ennek komoly oka az, hogy a menekültek azt hiszik, hogy harcuk a kommunizmus ellen erkölcsi győzelem volt az egész szabad világ javára. Elvárnák, hogy megérdemelt emberi élet várja őket egy szabad társadalomban.” mondta a magyar újságíró. Az Európában levő magyar menekültek ezrei az Ígéret földjére igyekeznek, az Egyesült Államokba és Kanadába. Senki sem mondhatja meg nekik, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán mehetnek-e ? Angliában panaszkodnak a magyar menekültek, hogy a szellemi munkások, hivatásos egyének kénytelenek “közönséges” fizikai munkát végezni és hogy több fizetést kaptak a kommunista Magyarországon. Mások nem akarnak munkát vállalni Angliában, mert félnek, hogy akkor nem lesz alkalmuk az uj világba menni. Franciaországban a menekültek arról is panaszkodnak, hogy “Franciaország nagyon kommunista”. Az egyik menekült megjegyezte: “14 hete vagyunk egy táborban, ahol senki se áll szóba velünk a külső világból, senki sem hajlandó megmagyarázni, hogy mi lesz velünk. Csak el innen, el akarunk menni, ki ebből az országból, máshová, akárhová minél előbb.” (A fentiek, ismételjük, a United Press európai riportjaként jelentek meg a UP hírszolgálat használó több ezer amerikai napilapban Még ha eltekintünk a polgári sajtóval velejáró propagan- disztikus részletektől, akkor is kiviláglik a riportból a félrevezetett, becsapott magyarok tragikus sorsa. — Szerk.) A U. S. felvilágosító iroda egyik nemrégen elbocsátott alkalmazottja azt állítja, hogy a Kínában fogva tartott 10 amerikai közül legalább kettő a központi kémhálózat ügynöke. Charles Edmundsen azt állítja, hogy ezért nem akarják megengedni, hogy amerikai újságírók Kinába menjenek. Azt mondta, hogy a külügyminisztérium attól fél, hogy az újságírók igy megtudják, hogy a Kínában fogvatartott amerikaiak kémek voltak és ez megnehezíti Amerika abbeli törekvését, hogy kiszabadítsa őket. ftfachrovicz elitéli az uszítást Március 6-án uj állam született Nyugat-Afri- kában. Ezelőtt Arany-partnak hívták és az angol birodalom egyik gyarmata volt. Ghana, az uj állam függetlenséget nyert és jóformán csak név- leg tartozik az angol birodalomhoz. Ghana az Aranypart ősrégi neve, mint önálló állam ismét azt vetee fel. E történelmi esemény mélyreható visszahangot fog kelteni egész Afrikában. Ghana nem az első afrikai gyarmat, mely felszabadult járma alól, de Ghana az első, mely modern, önálló államot készül létrehozni, ahol különböző régi, néptörzs, büszke tradíciókkal, különböző nyelvezettel került össze, az angol gyarmatosítás következtében. Szaharától délre az egész afrikai gyarmati világ sóvárgó szemekkel figyeli hogyan oldja, meg Ghana gazdasági, politikai problémáit, miután valamermy inek ugyanazok a gondmik Kwame Nkruma miniszterelnök sikeresen függetlenségre vezette az Aranypartot, de nem lesz könnyű dolga, ha kormánya átveszi a hatalmat. Meg kell oldani az egyes törzsek különválási tendenciáját, különösen az asanti törzs szeretne külön válni. Meg kell oldani a gazdasági problémákat, melyeket a gyarmat egy termésre épített közgazdasága, a világpiacon okoz. Eddig ezt a közgazdaságot Angliából irányították Az Aranypartok egyetlen kiviteli árucikke a kakaó melynek tonnája 1,100 dollárról 500-ra esett egy év leforgása alatt. A bizottság, mely az egyéni termelőktől átveszi és piacra dobja az egyetlen termést legalább 700 dollárért kell, hogy eladja, hogy kifizetődő legyen. Anglia visszavonulása Az egész világ várja mi történik Ghánában, nem csupán az afrikai gyarmatok. Washington nagyon szívesen betölti az “űrt,” amit Anglia eltávozása hagyott és máris szervezett egy uj “Afrikai Ügyek Irodáját.” Elképzelhető, hogy milyen fontosságot tulajdonítanak az afrikai ügyeknek, illetve Ghana születésének, mikor Nixon alelnököt küldték Ghana fővárosába Acrába a március 6-ikai ceremóniákra. Dr. Dubois a baloldali 83 éves néger történetíró és tudós viszont nem kapott útlevelet, hogy a néger köztársaságot meglátogassa születésekor, hiába kapott meghívót Ghánából. Nixon persze meglátogatja a szomszédos országokat is. Még a fajvédő délafrikai köztársaság is elküldi képviselőjét Ghánába. Nagy a felhajtás az angol kivonulással, mert úgy tesznek, mintha Anglia volna a jótevője a gvqrrv>ónknak, melyeket önszántából felszabadit. Az afrikaiak azonban másképpen látják. Tudják, nogy inctia és Burma csupán nagy harcok árán érték el fiigetlenségiiket, azt is csak akkor, mikor a Il-ik viágháboiu után Angliának sem gazdasági, sem katonai ereje nem volt, hogy újra elnyomhassa a felkelő népek függetlenségi mozgalmát. Azonkívül nem voltak európai települések sem Indiában, sem Burmában ami jó kifogást adhatott volna a további katonai beavatkozásokra. A stratégiailag és gazdaságilag fontos gyarmatokon, ahol nagyszámú fehér telepes lakik, vagy ahol a függetlenségi mozgalom gyenge és szervezetlen az imperialista kormányok csellel, vagy erőszakkal, de fenntartják uralmukat, ha szükséges a legbrutálisabb, eszközökkel. Kenya, Délafrika, stb. Ezek a gyarmatok érzik meg legjobban Ghana születését. Washington politikája elég rövidlátó mikor megtagadta az útlevelet dr. W. E B. Duboistól, akit Kwame Nkruma személyesen hivott meg mert együtt dolgoztak a Pan African Imperializmus elleni Kongresszusban, Nkruma nemrégen megírt önéletrajzában nyíltan kifejezi csodálatát Marx és Engels tanai iránt. Ennek dacára Nixon tiszteletét teszi Ghánában, de Dubois nem mehet csak akkor, ha aláírja, hogy semmiféle kommunista kapcsolatai nincsenek. Kár, hogy Amerika kormánya nem elég nagylelkű ahhoz, hogy megengedje Afrikának, hogy üdvözölhesse Amerika legjobbjait. Hiába, úgy látszik a félelem sokak Ítélőképességét megzavarta Washingtonban. Maehrowicz michigan demokrata képviselő támadja az ujonan alakult “Polgárok külügyi Bizottságát”, mert programjuk brutális, embertelen. Célja az, hogy “forrongásra uszítsa a szocialista országok népeit.” Különösen kikelt Maehrowicz e bizottság ama tanácsa ellen, mely arra akarja bírni a kormányt, hogy a “tüzet tűzzel támadja” és bátorítsa a “szabadságharcosokat” a szociálista országokban. “Cinikusnak és erkölcstelennek találom” mondta Maehrowicz nyilatkozatában. Úgy hangzik mint a régi jelszó: “Menjetek üssétek egymást, én majd nézem, hogyan megy”. Ez a fenti bizottság közben azt is óhajtja, hogy Amerika szakítsa meg a diplomáciai összeköttetést a USSR-ral, és pszihológiai háborút javasol a szociálista kormányok ellen. Segítséget óhajt nyújtani az ottani földalatti mozgalmakhoz. A szóbanforgó csoport vezetői Alvin M. Bentley michigani republikánus képviselő, Ralph W. Gwynn, NY. Donald J. Jackson, Cal. Lawrence H. Smith Wise, és Wint Smith kongresszusi tagok. AKIK ELPARENTÁLTÁK MAGYARORSZÁGOT Fájdalomtól megtört szívvel búcsúzott a “Szabad Európa Rádiója” Horthy Miklóstól. Hosszasan méltatta működését és végezetül “levett kalappal” áldozott emlékének. Nincs is mit csodálkozni rajta. Az agg fehérterrorista és a müncheni uszitóközpont jól összeillett. A legutóbbi események során is a “Szabad Európa” igyekezett az utat előkészíteni és Horthy hamarosan jelentkezett is, hogy “készen áll” a hatalom átvételére. A kormányzó ur tehát készen állt. hogy újra megrendezze a fehér lovas parádét — és az ellenforradalmi vérfürdőt. Akkor húszezer embert mészároltak le Horthy pribékjei. Az október végi, november eleji napokban nem futotta az idejükből, de megmutatták, mire képesek. A vérengzést a Szabad Európa Rádió alaposan buzdította. Nem lehet tehát meglepődni mostani mély gyászán. Csak az a feltűnő, hogy az állítólag magyar hirmagvarázó Horthvval együtt Magyarországot is eltemeti: “Tragédiája ennek az aggasztyánnak, hogy országa előbb halt meg, mint ő. Mindkettőjüket búcsúztatjuk véglegesen, kalapunkat levéve. . .” így a “Szabad Európa”. De bármennyire szeretnék is a müncheni szerkesztők eltemetni Magyarországot, le kell mondaniuk erről az örömről. Súlyos események játszódtak le az elmúlt hónapokban Magyarországon. Óriásiak a károk, amelyeket elszenvedtek. A magyar nép azonban nem kér sem a temetésből, sem a dollárokkal olajozott szemforgató részvétből. A NAPTÁR NEM ÉR 50 CENTET, DE 5 DOLLÁRT KÜLD ÉRTE Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök $ 10-t, újítsák meg lapomat, valamint 5 dollárt a naptárért, ami nem ér meg egy fél dollárt sem. Miért? Nincs benne szótár, humor. munkás levelek, Old Farmers Almanach és sok minden más, hogy az megfeleljen egy átlag öntudatos munkás embernek. Ugyanakkor túl magas egy egyszerű munkásnak. Nem irok semmit sem a “szabadság harcosokról”, mert már fáj a fejem, a hasam, no meg mindenem tőlük. Megpróbáltam tolmácsolni egy néhánynak, de felhagytam vele. Nekem még mindig fáj az ur szó. » M. W. (Chicago) Deák munkástársnak üzenem, hogy a magyar néptömeg műveltségét illetően ő nagyon optimista, igen ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar nép meg tudja védeni magát, s képes arra, hogy önmagát kormányozza, ő nagyon fiatalon kerülhetett ide és fogalma sincs a néptömeg műveltségéről. Bárcsak neki volna igaza! W. K. immun? / . / i _ / -'a ff fí ■ 0 'f/O fjt /f T") /tf EGY UJ ÁLLAM SZÜLETÉSE
