Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-07 / 10. szám
VÉSZJEL INDIÁMBÓL Indiana állam törvényhozó testületé megszavazta a “Munkához való jog” törvényt. Nem fér ahhoz kétség, hogy ez a legsúlyosabb csapás, amelyet a nép ellenségei az amerikai szakszervezeti mozgalomra mértek a Taft- Hartley-törvény megszavazása óta. Mielőtt a fejlemény teljes jelentőségének taglalásába mennénk, álljunk meg egy percre a törvény nevénél, mert az magábavéve is roppant tanulságot tartalmaz az amerikai nép számára. Vajha megértenék és felhasználnák azt! Tipikus, mondhatni klasszikus példája ez a tőkésosztály, a nép ellenségei módszereinek, a mellébeszélésnek, ködösitésnejc, a tények fejtetőre állításának. A “Munkához való jog” törvényének n'evezik ezt a bunkósbotot, melynek valódi célja a szakszervezeti mozgalom gyengítése, leszűkítése, feldarabolása. A tény persze az, hogy a tőkéseknek nem az a gondja, hogy minden munkásnak joga legyen a munkához, hiszen ők szémrebbenés nélkül dobnak ki munkából százezreket, milliókat, ha nem csinálnak velük profitot, hanem a szakszervezet gyengítéséhez, rombolásához való jogot akarják maguknak és az elmaradottabb munkásoknak biztosítani. Ezt ma már tisztán látja az AFL-CIO 17 milliós tagságának többsége. Amit nem látnak még, az az, hogy ugyanígy a fejtetőre állítják a tőkések a tényt, amikor haladó embereket felforgatóknak a szocialista államok megdöntésére irányuló politikájukat “felszabadításnak” nevezik. De térjünk vissza az indianai eseményekre. Indianát megelőzőleg már 16 államban léptettek érvénybe ilyen “Munkához való jog” álnévvel gúnyolt szakszervezetellenes törvényeket. Indiana állam azonban az első fontos, ipari állam, melyben a nagyiparosoknak (mert ezek a törvény értelmi szerzői) sikerült ez a népellenes merénylet. A 16 állam, ahol eddig sikerült az aknamunka, farmervidék, iparilag kevésbé fontos állam volt. Indiana azonban a harmadik legnagyobb acélipari állam (egyedül Pennsylvania és Ohio szárnyalja túl e lekintetben). Harmadik autótermelés terén is. A “Munkához való jog” féle mozgalom Indianát kulcsállamnak tekintette és most, hogy tervük sikerült, máris bejelentették, hogy rohamra indulnak az összes vezető ipari államokban. Persze fejjel ők sem mennek a falnak, nem kezdik a támadást New York vagy Michigan állammal, ahol a legerősebb a szakszervezeti mozgalom. A következő lepesüK valoszinuieg Delaware állam lesz, ahol a DuPont trösztnek vannak nagy üzemei és ahol a szakszervezet már rég szálka az iparbárók szemében. Indiana állam szervezett munkássága, tudatában van . a törvény jelentőségének és várható következményének. Óriási tüntetéssel válaszoltak a provokációra. 10,000 szervezett munkás vonult fel Indianapolisban és követelte a kormányzótól a törvényjavaslat megvétózását. De mint oly gyakran a múltban, most is túl későn eszmélt fel a munkásság az őt fenyegető veszélyre. Hogyan sikerült az iparbáróknak egy ilyen fejlett ipari államban, mint Indiana elegendő politikai erőt mozgósítani a “munkajog” törvényre? A folyamatban levő szenátusi vizsgálat a szakszervezeti mozgalomban előforduló visszaélések ügyében kétségtelenül kedvezőbbé tette a légkört a munkásellenes törvényhozásra. Ennél sokkal fontosabb tényező az AFL-CIO vezetőinek másirányu “elfoglaltsága”. Meanyék az utóbbi hónapokban rendkivül el voltak foglalva a magyar “szabadságharcosok” támogatásával, a szocialista államok elleni uszítással, vagy a saját szervezetükben levő haladó elemek üldözésével. Ilyen körülmények között nem volt sok idejük a “munkajog”-törvény elleni mozgósításra. Február 23-ig alig volt komolyabb cikk az AFL- CIO hivatalos lapjában erről a veszedelmes fejleményről. Pedig akkor a kérdés már el volt döntve Indiana államban. Nem kevésbé fontos a katasztrófa előidézésében Meany magatartása a szenátus “labor rocketeering” vizsgálatában. Meany nyilvánosan hangoztatta teljes bizalmát a szenátusi bizottságban, ami csaknem egyértelmű volt annak bevallásával, hogy az amerikai munkámozgalom vagy nem akar rendet teremteni saját házatáján, vagy képtelen arra. Ez aztán jeladás volt a szenátusban még mindig szép számban található munkásellenes elemek részére a vizsgálat megindítására. Csak naiv emberek tételezhetik fel azt, hogy a McClellan-bizottság tagjai a munkásság iránti olthatatlan szerelmüktől vezéreltetve vizsgálják a visszaéléseket és hogy ők ezáltal a szakszervezeti mozgalmat erősíteni akarják. (Folytatás az 5-ik oldalon) Példátlan könyvajándék! 665 oldalas angol-magyar, magyar-angol szótár INGYEN a Magyar Szó uj előfizetőinek. — Lásd a 13-ik oldalt! Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 mid^t&e Act of March 2, 1879, at the P.O. of N Y NY ——--------------------------------——/ágA-ú'’ —-____________________________ * Vol. VI. No. 10. March 7, 1957 (^ IN7 NEW YORK, N. Y. 15r v;'v. ■ • Dr. Saunders, az amerikai gyermekvédő szervezet elnöke kijelenti: A “MENEKÜLTEK” KÉT ÖTÖDÉ BÜNÖZÖ! Dr. Richard P. Saunders, a nagy amerikai gyermekvédelmi szervezet, a Save the Childri i Federation elnöke,, ausztr ,i látogatásáról visz- szatér e kijelentette a sajtó képvi élői előtt, hogy tévedés mindenkit, aki az elmúlt hónapokban a magyar határt átlépte “szabadságharcos”- nak nevezni! Dr. Saunders szerint a menekülteknek csupán egy-ötö- de “szabadságharcos. Kétötödük közönséges bűnöző, vagy kalandor. A hátralevő két-ötöd pedig olyan emberekből áll, “akik nehéz, szűkös életkörülmények elől jöttek ki, melynek a kommunizmus csupán egyik tényezője volt.” Mit jelentenek ezek a megállapítások számokban ? Ha a magyar határokat az októberi események következtében átlépők számát 200,000-re tesszük, akkor Dr. Saunders szerint 40.000 a külföldre került “szabadságharcosok”, 80,000 azonban közönséges bűnöző, börtöntöltelék és kalandor és egy másik 80 ezer a főleg gazdasági okokból emigráltak száma! A továbbiak folyamán Dr. Saunders kijelentette, hogy Ausztriában jelenleg körülbelül 2000 húsz éven aluli magyar fiatal, többségük lány, csatangol, kik komoly erkölcsi problémát egyáltalán Legtöbbjüket egyáltalán nem lehet politikai menekültnek tekinteni s a szociológusok “különleges gondozásra szó ruló, bűnözésre hajlamos fiataloknak” tekintik őket. Fölösleges hangsúlyoznunk Dr. Saunders nyilatkozatának jelentőségét. Akár azt, amit mondott, akár azt, amit nem mondott, bár szinte ki- kivánkozik szavaiból. Dr. Saunders nem mondta meg, hogy az Amerikába gyorsan behozott 28,000-nyi magyar csoport jellemző keresztmetszete-e a Magyar- országból kiözönlőknek vagy nem. Ha igen, akkor az azt jelenti, hogy a 28,000 magyar menekült között, Dr. Saunders arányszámait véve alapul 5—6000 fegyveres felkelő (“szabadságharcos") van. Lehet közöttük aztán 10— 12,000 olyan, akik a “szűkös élet” elől hagyták el hazájukat, másszóval, akik megragadták az alkalmat, hogy ingyen és könnyen Amerikába emigrálhassanak. És végül van vagy lehet közöttük 10—12,000 börtönből kiszabadult bűnöző vagy ilandor. (Két-ötöd!) Dr. Saundersnek a N. Y. Timesban közölt interjúja nem tér ki ezekre a fontos részletekre. Lehet (de nem valószínű) az is, hogy az Amerikába behatott 28.000 magyar emigráns mind “szabadságharcos”. Ez esetben az amerikai hatóságok olyan intézkedést hajtottak végre, ami a többi magyar -emigránsokat befogadó államoknak, Angliának, Franciaországnak, Németországnak, Svájcnak és Ausztriának aligha fog tetszeni. Mert ha az Amerikába hozatott magyarok mind “szabadságharcosok”, akkor az azt jelenti, hogy az összes menekültek s szökevények, a Dr. Saunders által említett egy-ötödnvi igazi“szabadság- harcos” többsége itt van Amerikában, viszont annak a 170,000 személynek, akiket a fentemlitett nyugateurópai országokra hagyott Amerika, fele közönséges bűnöző és kalandor, fele pedig olyan ember, akiknek kivándorlása gazdasági és nem politikai okból történt. Jelentőségteljes Dr. Saunders nyilatkozata — különösen az amerikai nagyközönség szempontjából, melyet á polgári sajtó teljesen egyoldalúak informált a magyar- országi eseményekről — abból a szempontból, hogy jellemző módon járul hozzá a magyarországi események, a felkelésben résztvevők összetétele elemzéséhez. Azok között, akik Magyar- országot az októberi események következtében elhagyták, feltételezhetően nagyszámban lehettek az eseményekben legaktívabban résztvevők. Különben a tömeges határátlépést egyáltalán nem lehetne politikai jelenségnek tekinteni. Mire lehet következtetni ebből a feltételezésből? Azt, amit a haladás hívei kezdettől fogva következetesen hangoztattak, hogy tudniillik azok közé, akik a gazdasági és politikai hibák következtéjén tüntettek (ebbe a kategóriába tartozhatott a Dr. Saunder által említett utolsó két-ötöd egy része) belekeveredtek a bűnöző elemek, a börtönökből kiszabaditottak ezrei is (a második két-ötöd). A fegyveresek nagyrésze pedig, akiknek politikai és gazdasági motívumait Dr. Saunder valószínűleg nagyon tudatosan nem igen feszege^ te, részben horthyisták es nyilasok, részben a Dr. Saunder által is említett közönséges bűnözők és csak igen kis rétegben lehetett felizgatott, fejét vesztett diák, munkás — intellektuel. Dr. Saunders megállapításai kétségkívül nagy visz- hangot fognak kelteni nemcsak az amerikai magyarság összesége, hanem az egész amerikai közéletben. A viszhang egyik első megnyilvánulása talán az lesz, hogy volt lehetséges, hogy a mi tehetséges alelnö- künk, Mr. Nixon, aki olyan gyorsan a magyar határon termett, nem látta azt, nem mérte fel azt amit dr. Saunders látott, és felmért. Ha pedig látta és megértette, hogy-hogy nem szólt arról senkinek?? Az Indonéziában kitört kerületi függetlenségi mozgalom egyik vezetője oly értelemben nyilatkozott, hogy a mozgalom célja a kommunistáknak a kormányba való felvételének megakadályozása. 200 algíri felkelőt öltek meg a franciák a múlt hét végén. Tárgyalás alá kerüli Ghaunl Péter ügye Los Angeles, Cal. Március 7-én megkezdték a tárgya- lástChaunt Péter polgárpapirjának visszavonása ügyében, Chaunt Péter 1921-ben jött az Egyesült Államokba Magyar- országról és 19 évvel ezelőtt lett Amerika polgára. A Walter-McCarran-törvénv azonban örökké Damok- les kardja gyanánt leng a külföldi születésű polgárok feje felett. Másodrendű polgárokat csinál belőlük, akiknek polgárságát örökösen veszélyben tartja. Három éven keresztül zaklatták Chaunt Pétert a tárgyalás előtt. Ugv látszik nagy szenzációra készül a kormány, mert 10 fizetett tanút sorakoztat fel Chaunt ellen. Ott lesz köztük több közismert besúgó, John Lautner. Manning Johnson, Howard Rushmore stb. A tárgyalást a “Federal Building”-ben tartják Mathes biró előtt. John W. Porter védi Chaunt Pétert. Los Angeles bevándoroltakat védő bizottsága kéri a magyarságot, hogy töltsék meg a bíróság épületét a tárgyalás folyamán..
