Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 1. szám

January 3, 1957

AMERIKÁT MAGYAR SZA

II

(A tudomány

IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH

világából I

AZ EMBER ÉS AZ ÁSVÁNY

Minden élőt elszakíthatatlan kapcsolat fűz az anyaföldhöz; az élet nemcsak támaszt keres a talajban, de táplálékot is. Közvetve vagy közvetlenül minden növényt és állatot a talaj változatos ásványai táplálnak.

Az emberek vegetativ létét biztositó kapcsolatokon kívül egyéb, a civilizáció előrehaladtával mind szorosabbá vált kapcsolatunk is épült ki az ásványvilággal.

Művelődéstörténetünk kutatói az emberiség megfutotta ut legkiemelkedőbb állomásait kő-, réz-, bronz-, vas — és acélkorszaknak mondják. A Föld meghódításához eszközöket — szerszámot és. fegyvert — az ásványország adott az embernek, csak ezek birtokában lehetett urává a földnek, óceánoknak és a levegőnek.

E sorok írója a kő- és rézkorszakot szívesebben nevezné a nyersen felhasznált, a bronz- és vaskorszakot a nyersanyagul felhasznált és az acélkorszakot és energiaforrásul felhasznált ásványi anyagok korának, mivel ez a megnevezés az emberi értelem megfutotta utat is jelzi.

A nyersen felhasznált ásványok korában, a történelem előtti időkben az ember a természettől kapott köveket használta eszközül, fegyverül. Rajtuk csak alaki változásokat tett, hogy kézhez- állóbbak legyenek. A fegyvernek, szerszámnak használt kemény kő mellett már ekkor szolgálatba állította az ember a lágy, a formázható követ, az agyagot, és ez a nyersanyag, a kerámia alapanyaga, fontosságában napjainkig csak emelkedett.

A történészek a fémek' korát attól számítják, mikor az ember, eleinte a kő mellett, majd a kő helyett az ásványként előforduló termésrezet kezdte szerszámai, fegyverei anyagául felhasználni. Ennek a minden eddiginél értékesebb ás- vánvi anyagnak a kereslete magyarázza, hogy a rézkorszakban találkozunk az első nagyobb szabású bányamüveletekkel. Az ember történetébe a rézzel körülbelül egyidőben vonul be az arany. Ezt a két termésállapotban lelhető fémet már ismerte, felhasználta az ember, de az igazi fémkorszak, a nyersanyagul felhasznált ásványok kora csak akkor következett, amikor az ember fölfedezte az ércek kohósitásának, a fémnek érceiből való előállításának műveletét. Hosszan, nagyon hosszan időzött ebben az korban, történetének egész ó-, közép- és újkorában.

Mindannyiunk előtt ismeretes az a hatalmas fejlődés, melyet az ember e korok évezredei során elért egyes tudományágak, az irodalom, a képzőművészet, a zeneművészet terén. És ez az ember a technikában csak botorkálva haladt előre.

A technika haladásának első feltétele ugyanis a természet tárgyainak és a felettük uralkodó törvényeknek alapos ismerete. Természettudományi ismeretek nélkül lehetetlen technikai tudományok előrehaladása. Az ember művészévé vált az anyagnak, de úrrá nem lehetett fölötte, hiszen nem ismerte. Az újkor emberének meg kellett ismerkednie az anyaggal és törvényeivel. A munka javát a XIX. század kutatói végezték el, a XIX. század a természet megismerésének, a természettudományi fölfedezéseknek a kora. Ebben a században tör élre a természettudomány, és eredményei nyomán hatalmas fejlődésnek indul a technika is. Az ember fölismerte az ásványi nyersanyagokban rejlő kimeríthetetlen energia- forrásokat, és mind tökéletesbedő gépei segélyével kihasználásukhoz látott. A legújabb korral kezdődik az energiaforrásul használt ásványi nyersanyagok kora, s ez a kor már történelmünk idejéhez mérten is, hihetelen rövid időn belül teljesen megváltoztatta az ember viszonyát környezetéhez. Az ember iparkodik, hogy úrrá legyen az anyagon és ezen keresztül a természeten. .

A termelésben és a közlekedésben az emberi munka és az állati erő helyébe a gépek munkateljesítménye lép. És a gépek anyagát ugyanúgy az ásvány világ szolgáltatja, akár energiaforrásukat. A nagyiparnak és az óriási távolságok gyors leküzdésére berendezkedő közlekedésnek hihetetlen mennyiségű ásványi nyersanyagra van szüksége. A múlt század elején termelt évi átlag 20 millió tonna ásványi nyersanyaggal szemben ma esztendőnként két és háromnegyed milliárd tonna súlyú ásványi nyersanyagtól fosztjuk meg a föld mélyét. Egy esztendő termelése meghaladja a

feudalizmus több évszázadának sommás eredményeit. És e roppant mennyiségből több mint kétmilliárd tonna csak a kőszén és a kőolaj. Hányszorosát .végzi el a bennük rejjő energia annak a munkának, melyet valaha csak emberi és állati erő végzett! A legújabb kor embere technikájának sikereit azért éri el, mert tudása képessé teszi őt arra, hogy az ásványokban rejlő anyagot és energiát mind tökéletesebben hasznosítsa.

Századunkban a kőszén, a kőolaj és a vasércek termelt mennyisége és értéke messze fölé emelkedik az összes többi bányatermékeknek. Pedig ezek száma is erősen megnövekedett. Hány olyan anyagot kutat, termel ma az ember, melyet egy évszázaddal, sőt évtizedekkel ezelőtt nem is ismert. Gondoljunk az acélnemesitő fémekre (wolfram, vanádium, tantál, titán, króm, kadmium), vagy a könnyű fémekre, elsősorban az alumíniumra és a magnéziumra. Mindezek érceiből ma már sok millió tonnára rúg az évi termelés.

Folytathatnék az ásványi nyersanyagok felsorolását, hiszen nincs az iparnak olyan ága, melyben ne volna szükség ásványra, illetve belőle nyert anyagra. De nézzük talán azt, mi a sorsa az ember által igénybe vett ásványi anyagoknak. Egy rövid mondattal felelhetünk reá: atomjaikra bomolva szóródnak szét. Mikor az ember a kiaknázott kőszénnek és kőolajnak sok százmillió tonnáját elégeti, széntartalmuk széndioxid alakjában oszlik el a levegőben. Hasonlóan rögtön szétszóródik a' mezőgazdaságban, a vegyi iparban hasznosított ásványok anyaga is. Ha nem is ilyen gyors ütemben, de mégis ez a sorsa minden fémnek is, elkopik, elrozsdásodik az ember használatában, és anyaga szétszóródik. Amiként fokozódik az ásványi nyersanyagok termelése, úgy fokozódik a belőlük szétszóródó mennyiség is. A modern ember vágtató technikája évtizedek alatt rabol ki ásványi lelőhelyeket, melyek keletkezéséhez évmilliók kellettek.

Nem kell-é félnünk a lelőhelyek kimerülésétől? Ne aggódjunk-e amiatt, hogy hovatovább elfogy a kőszén, a kőolaj, vasérc! A geológusok felelete megnyugtató; Földünk a legfontosabb ásványi nyersanyagokkal bőven el van látva.

Néhány évtizeddel ezelőtt sokkal kevesebbre becsülték a Föld kőszén-, kőolaj-, vasérc- és általában ásványi nyersanyagkészletét, mint manapság, jóllehet azóta tömérdeket elfogyasztottak. E kissé furcsán hangzó ténynek több oka van.

Az első ok, hogy jobban megismertük Földünket. Az első világháborút megelőző időkben az ember a szárazföld felületének csak 21 százalékát ismerte geológiailag tökéletesebben, 52 százalékát már kevésbé és 27 százalékát egyáltalában nem. A legmélyebb fúrás sem hatolt akkor 2000 méternél mélyebbre. Ma a föld minden zugát bejárja a geofizika és geokémia segítségét is igénybe vevő geológus és 6000 méternél mélyebbre ha- .tol fúrója a földkéregbe.

A második ok, hogy igényeinket a hasznosítható ásványokkal szemben erősen leszállítottuk. A múlt századokban csak gazdag lelőhelyeket tártak fel, a bányász csak dús ércet fejtett. Az érc fogalma újabban hihetetlenül kitágult. A régi klasszikus ércek mellett érc ma az agyagszerü bauxit, érc a dolomit, ez a hegyeket alkotó kőzet, de érc a tenger vize és a szénhamu is. Manapság a bányászatban és a kohászatban nemcsak a fém- fényü ásványokat nevezik érceknek — mint régebben —, hanem minden olyan ásványanyagot, amelyből valamely fémet lehet előállítani. A nagy fémtartalmú kisebb ércelőfordulások mellett mind nagyobb a szerepe a csekély fémtartalmú, de óriási kiterjedésű előfordulásoknak, melyeket régen művelésre egyáltalán nem tartottak érdemesnek. Kazahsztán, úgyszintén Észak-Ame- rika több millió tonna fémrezet tartalmazó “rézérceinek” réztartalma nincs több, mint átlagosan 1 százalék, a világ leggazdagabb molibdén-előfor- dulásának átlagos fémtartalma 0.6 százalék, és az egyre keresettebb wolfram ércei akkor is kiaknázásra érdemesek, ha átlagos wolframoxid- tartalmulí nem haladja meg a 0.4 százalékot.

Ezeknek a fémben szegény, de óriási tömegben előforduló érceknek feldolgozását az egyre fokozódó kereslet követeli meg, és az ércfeltárás és feldolgozás folyton tökéletesedő módszerei teszik lehetővé. Az ember megtanult az anyaggal takarékoskodni. Hogy a technika haladtával növekedni fog tovább az ásványi nyersanyagok utáni kereslet, nem kétséges, de hogy az ércekkel szemben támasztott igény is tovább fog még le- szállani technikai tudásunk haladtával, az sem vitás.

További ok, hogy a ma vegyésze számos ásványt már mesterségesen állít elő.

Vannak ásványok — aminők az ércek —, melyeket mint nyersanyagokat hasznosítunk. Vannak viszont, melyeket természetes állapotukban használnak fel, igv a szódát, a salétromot, a nagyon kemény vagy nagyon lágy ásványokat stb. Ez utóbbiak azok, melyeket részben már gyárakban állítunk elő a kívánt mennyiségben.

Alsó-Egyiptom és Észak-Amerika szódás tavai sok millió tonna számra tartalmazzák ezt a fontos nyersanyagot. A forgalomba kerülő meny- nyjség jelentősebb hányada mégis mesterségesen előállított szóda, mert gyári előállitása még mindig olcsóbb, mint a természetes szóda termelése, tisztítása és szállítása. A keménységben mindjárt a gyémánt után következő korundnak két, drágakőül használt változatát — a rubint és a zafirt — ma millió karát számra állítják elő. de a termelt mennyiség java nem mint drágakő, hanem mint csiszolóanyag kerül forgalomba. A régebben csak a természetben előfordult salétromot, mely a mezőgazdaságnak és a vegyiipamak is nélkülözhetetlen nyersanyaga, ma a levegőben korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló nitrogénből mesterségesen előállított, megfelelőbb anyaggal helyettesíti. A péti gyárban is készül e fölöttébb fontos ásványi mütrágyaanyag.

Az ó- és középkor s a reneszánsz a hegyikristályt műtárgyak készítésére használta. Ma a hegyikristályt jobban keresik, mint valaha, de sajnos teljesen tiszta, hibátlan példányai, melyek piezoelektromos kvarclemezek készítésére alkalmasak, egyre ritkábbak. Mivel azonban a rádió- technikában és a legpontosabb időmérő eszközben, a kvarcórában szükség van reájuk, megkezdték a kvarckristályok mesterséges előállitását. Ma még csak néhány centiméteres példányokat tudnak készíteni, de aligha kétséges, hogy a mesterséges kvarckristályok nagysága hamarosan növekedik.

Állandóan szaporodik a mesterségesen előállított ásványi vegyületek száma. Az ember iparkodik függetleníteni magát a természet ama szeszélyétől, mellyel egy-egy szükséges ásványi nyersanyag előfordulását csak a Föld néhány pontjára korlátozta, illetve kevesebbet produkált belőle, mint amennyire a ma technikájában szükségünk volna.

Mikor Curie asszony a századfordulón felfedezte a radioaktivitást, a tudománynak az anyagról, annak legkisebb, változatlannak vélt részecskéjéről, az atomról alkotott felfogása megdőlt. Ma már tudjuk, hogy egyes elemek — a rádióak- tivelemek — atomjai állandó bomlásban vannak. Mi ezt a bomlást sem megakadályozni, sem siettetni nem tudjuk. Képes azonban immár a tudomány mesterséges atombomlást előidézni.

A mesterséges atombomlással pedig olyan óriási energiaforrás birtokába jutottunk, amilyenről azelőtt rövid idővel a legmerészebb elme sem mert volna álmodni.

Az ember remélhetőleg nem jut majd Goethe bűvészinasának sorsára, aki kiszabadította ugyan a bezárt szellemet, de parancsolni már nem tudott neki, s igy elpusztult. Kell. hogy necsak higgye, de tegyen is azért, mindenki, akiben a jóérzésnek csak csirája is van, hogy az ember azt a mérhetetlen energiát, melyet tudásával hatalmába kerített, az emberiség jólétének és boldogságának, nem pedig a rombolás démonának szolgálatába állítsa.

Mi, az idősebb generáció tagjai, évtizedeken át kisérhettük figyelemmel az energiaforrásul használt ásványi nyersanyagok kora fejlődésének gigászi méreteit az alkotás, építés, de sajnos a rombolás, a pusztítás terén is. Élvezhettük a fejlődés áldásait és szenvedtük a pusztítás borzalmait. A fiatalabb generáció számára van fenntartva, hogy minden eddigit felülmúló hatalmas változások tanúja legyen. Hisszük, hogy élvezni és nem szenvedni fogja az emberi szellemnek az. elemek atomjain aratott újabb diadalának eredményeit. És bizonyára megéri, hogy egyetlen embertársát sem nyomorítja embertelenül nehéx munka, mert ezt mind az ásványokban rejlő energiaforrások hajtotta gépek végzik majd.

Koch Sándor