Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-21 / 8. szám
February 21, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZú í>Á" HAYóAif. (A/ííík. i t ki helyette másikat, de megint igen messze. Tavaly késő tavasszal ti is irtatok, hogy nagy esőzések, felhőszakadások voltak. A testvéremnek volt két lánc buzavetése és 2 lánc kukoricavetése és mivel 12—15 coliig állt viz alatt, nem lett csak 12 mázsa kukorica, melyből 5 mázsát elvett a kormány. A búzából csak 9 mázsa lett, abból is elvett a kormány 4 mázsa és 75 kilót. Úgyhogy neki nem maradt még magnakvaló sem és kilónként 3 forintos kenyeret kellett neki enni. Ti bíráljátok meg, hogy nem volt-e jogos a nép haragja. Szükséges az, hogy egy földművelő országból 11 éy alatt ipari országot építsenek? Többet kell a dolgozó népre gondolni. Tisztelettel A. D. • (Kétségkívül sok cikkem kiérdemelte az utolsó három hónapban — de azelőtt is — a kritikát. Mentségül csak annyit, hogy mindenkor legjobb belátásom szerint igyekeztem a dolgokat mérlegelni, véleményt formálni. A mi lapunk munkáslap, a legdemokratikusabb sajtóintézmény Magyar Amerikában. Olvasóinknak jogukban van kritizálni a lap szerkesztését, szerkesztőjét — aki különben sem állította és állítja —, hogy véleménye csalhatatlan. — Deák Z.) ® • • MEGEMLÉKEZÉS EGY TÖMEGGYILKOSRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Azt hittük, hogy elérkeztünk már a gonoszság, az ostobaság azon fokához, amit a romlott agy csak ki tud termelni. Amikor a repülőgépet lopó, utasokat vascsővel fejbeverő utonállókat nemzeti hősökként ünnepük, vagy a nyolcéves gyermeket, akivel az orosz katona játszott és aki csupa játékból kézi gránátot dobott a “muszkára”, szabadságharcosként üdvözlik, ennél gonoszabb, lélekrontóbb cselekményt alig tudtunk elképzelni. De nem váratott magára sokáig, megjött Horthy “eltávozása” formájában. A rádió csavargatása közben megütötte fülemet a trentoni állomáson, melyet egyébként a közönség “mekegő” állomásnak nevez, amikor egy magyar bemondó Horthy halálával kapcsolatban őt, mint a magyar nemzet, sőt a világ nagy fiát állította be a boldogtalan hallgatóság előtt. Nem akarom leírni mindazt az émelyítő hazugságot, ostobaságot, amit erről a kivén- hedt gonosztevőről elmondott. Ne rontsuk vele a közízlést. A sok közül egy párat megemlíteni éppen elég: “Nemzeti hős”, Kossuth-hoz és egyéb nemzeti nagyjainkhoz hasonlította, “A tisztjei rajongtak érte”. (Ebben igaza, volt a “mekegő”- nek, de nem mondta, hogy ezek Héjasok és társai, akik annyi ártatlan embert, dolgos kezet, zsidók százait küldték a halálba.) A mekegő sok fontos érdemét elhallgatta a “tisztességben távozó” Miklósnak. Említsünk belőle néhányat: Az első világháborúban herceg “montekukoli” admirális és társai szökése után Horthyra maradt az adriai hajóhad vezetése, mint a Habsburgok talpnyaló lakájára. A matrózok egybehangzó véleménye szerint a legkomiszabb zsarnoka volt az alárendeltjeinek. A magyarokat különösen gyűlölte. A legenyhébb szava volt “Schweine Ungarn” (disznó magyar). A gonosz bánásmód miatt Catarróban fellázadt a flotta. Horthy — bár kegyelmet Ígért — a legvadabbul torolta meg a lázadást. A háború bukásával — bár parancsot nem kapott — a flottát átadta az olaszoknak, utána pedig szaladt hüség-eskiit tenni Károlyinak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, de — kidobták. A románok segítségével a magyar volt uralkodó osztály Szegeden szervezkedett megdönteni a magyar Népköztársaságot. Horthyt, mint ismert embermészárost tették fővezérnek. Később ki is éi'demelte ezt a bizalmat. A románok segédletével, egy kis tisztcsoDorttal bevonult Siófokra és ezzel a “Szent Bertalan éjszaka” sötét réme borult szeretett hazánkra és a mai tragédia is onnan datálódik. Siófok, Orgovány, here- lés, kiszúrt szemek, Dunába-lövés, áldott állapotban levő anyák akasztása, Somogyi és Bacsó munkásvezérek Dunába fojtása, a zsidó diákok furkósbottal való verése az egyetemről, a numerus clausus, stb., stb. A “mekegő” rádió két perces tiszteletadási s? ünetet rendelt el az “elpatkolt” nemzeti hős tiszteletére. De végig “megfeledkezett” Horthy ama hőstettéről, hogy Amerikának hadat üzent és hős vitézei hány amerikai katonát öltek meg. Vs. HOL VOLT Á HIBA? \ <.t:. . i _ “Ha rendbejönnek a dolgok, jobb lesz, mint ¥011” Részletek egy magy arországi levélből Sashalom, 1957. jan. 9. Kedves Sógor és Mariska. Először is arról irok, hogy a mi családunkban íkinek nem történt baja, a lakása sem ment nkre egyikünknek sem, egyszóval szerencséin megusztuk a dolgot. Ami Pestet illeti, ott íár más a. helyzet. A főpusztulás a József- és menc-városokban van, a körút az Oktogontól egész a Boráros-térig tönkrement. Ezt azért im úgy kell érteni, hogy; teljesen, hanem nincs gy ép ház sem, vannak épületek, amelyek egé- zen leomlottak és sok súlyosan megrondálódott. ,ház nincs a József- és Ferenc-városban, a lékutcákban is nagy a pusztulás, úgyszintén z Üllői ut, meg a Baross utca végéig nagyon ■sunyán néz ki. Tudod ez úgy volt, hogy ahol a felkelők be- észkelték magukat, ott nagy volt a pusztulás, v Muzeuim-körut is meglehetősen tönkrement és Judán is volt kár. A tereken sirhantok, sok 15- .6 éves leány, fiú, asszonyok, férfiak sírjai, ’kik resztvettek a harcokban, no meg hát a go- vók nem válogatósak. Az volt a föbajj, hogy a becsületes munkások őzé sok ellenforradalmár, meg alvilági alak everedett, akik megakarták dönteni a szocializ- íust és a saját pecsenyéjüket akarták megsüt- i: visszaállítani a nagybirtokot, meg a nagytő- :ések uralmát, amire persze nincs szükség. Most íár kezdenek rendbejönni a dolgok, de még hosz- zu ut van addig, amig rendes kerékvágásban esz minden. A Rákosiék rontották el a dolgot, *e azt hiszem és bízok benne, hogy most már ;a rendbe jönnek a dolgok, jobb lesz, mint volt. ■Igyelőre munkanélküliség is lesz, de ez csak átmeneti jellegű. Én nagyon hálás vagyok, hogy gondoltatok rám, hogy esetleg ki is jöttem vola. Ezt könnyen meg lehetett volna tenni, hiszen 30 kilométerre Hegyeshalomtól dolgoztam a forradalom kitörésekor, de ugye én már sok mindenen keresztülmentem ezért az országért és ner tartom helyesnek, ha az ember hazája bajban van, akkpr egyszerűen odébb állunk. Ez majdnem hazaárulás, azért én itt maradtam és ha eddig kibírtam, ezután is ki fogom bimi. Azért nem kell azt hinni, hogy itt éheznek az emberek. Ennivaló van elég. inkább a ruhafélében van hiány, mert sok üzlet, áruház elégett, tönkrement és persze a banditák megragadták az alkalmat a rablásra; a vasúti kocsikat, áruházakat, raktárakat kirabolták; a rendőrség most szedi össze, amit még lehet. Mi már dolgosunk, de sajnos kevés az anyag, mert a gyárak még most sem termelnek úgy, ahogy kellene, nincs elég szenünk. De majd csak túl leszünk ezen is. Holnap indul a villamos a Rákóci utón, már a Nagykörúton is jár, de csak a Nyugatitól í Rákóci útig. Szóval lassan megindul az élet. Böske és Győző • • • “Ham hírfák a dézsmálást" Kedves Deák Szerkesztő! Ne neheztelj, hogy egy kicsit megbírálom az jtolsó három hónapban irt cikkeidet. Arra let- :em figyelmes, mintha te letértél volna a szocialista útvonalról és rátértél volna a szociáldemokrata vonalra. De mégis csak neked volt és /an igazad a magyarországi lázadásra vonatko- cóan. Én mindig azt gondoltam, hogy a náci, meg a íorthy-féle bandák csinálták az egész lázadást. !gaz, hogy kihasználták az alkalmat és el is cezdték és gondolták; hogy a magyarországi lépnek 75%-a velük van, még hozzá a Free Surope rádió ajánlta a rögtöni segítséget, csak cezdjék el. Győztek volna, ha az orosz katonák lem mennek a kormány segítségére. Ez egy hideg és egy kicsit meleg háború volt. ín nem akarom a magyarországi kormányt bi- álni, vagy tanácsot adni neki, hogyan kell egy >rszágot vezetni, de a dolgozó népre is kellett mlna gondolni. Ezt csak azért irom, mert éppen na kaptam a testvéremtől egy levelet, melyben i megirja, hogy az egész nép ki akart menekülni, nert már nem bírták a nagy dézsmálást, amit i fönnálló rendszer elkövetett rajtuk. Itt irom e, ahogy a testvérem irta (s én hiszek neki, lert ő megirja az igazat.) Y'an neki 4 lánc föld- e nagyon messze a falutól. Mivel ő már 68 éves s beteges is, ezt eladta és vett közelebb a fa- uhoz. Ezt a szövetkezet elvette tőle és adott neTisztelt Szerkesztőség! Az óhazai helyzetről az a véleményem, hogy a magyar kormány akkor követett el hibát, amikor a múltban azt hirdette, hogy azok, akik külföldre menekültek, hazamehetnek és nem lesz bántodásuk. Tehát mentek is sokan, akik készítették a talajt, a többi pedig az ország határnál várta az alkalmat, bizván abban, hogy a US mindjárt ott lesz segítségül. De nem sikerült. Én azt hiszem, hogy a menekültek nagyobb része most másodszor menekült S. R. “ Oöndörhajif" politikusok (Folytatás a 3-ik oldalról) megyei, városi és egyéb helyi bizottságok által költött összegeket nem kell bejelenteni. Szakértők szerint erre a választásra 200 millió dollár körüli összeget költöttek. Megtudjuk a jelentésből, hogy a pártkasszát mindkét pártnál a gazdag emberek töltik meg, habár a republikánusok részére jóval bővebben adakoztak. Hogy a két párt között milyen kevés különbség lehet a gazdag emberek szempontjából nézve, misem mutatja jobban, mint az, hogy 49 ilyen, gazdag ember mindkét párt részére adott jelentékeny összegeket. Ezek tehát mindkét párt vezetőinek jóakaratát igyekeztek megvásárolni. A legnagyobb adakozók között is a DuPont család vitte a vezető szerepet, amelynek minden tagja, — még az ötéves gyerek is, — adományozott 5000 dollárt (ez a maximum) a republikánus párt kasszájába. Csupán ez a család 248,423 dollárral segítette Ike megválasztását. Persze az olajbárók sem maradtak el és igy nemcsoda, hogy Eisenhower minisztériumát az üzletvilág vezetői töltötték meg. A bizottság egyik tagja, szenátor Curtis (R. Neb.) ugyan azt hangoztatja, hogy a demokratákat a szakszervezetek segítették roppant nagy összeggel, mert azon munkások, akik Stevenson mellett agitáltak “ajándékozták” az idejűket s ha azt legalább az óránkénti egy dolláros minimális bérrel számoljuk, akkor beláthatjuk, hogy ott is “milyen nagy csalás történt”. Másszóval szenátor Curtis szeretné eltiltani a munkásokat attól, hogy a jelöltek felett vitatkozanak. A fizetés A DuPont, Ford, Mellon, Olin, Pew, Reynolds, Field, Rockefeller és a többi multimilliomos iparbárók persze nem azért fektettek olyan rengeteg nagy összegeket a választásokba, hogy azért csak valakinek a hajgöndörödését lássák, hanem azért, hogy az eddigi nagy profitjukat továbbra is biztosítsák. És mert ezt a nagy profitot eddig a háborús ipar támasztotta alá, Ike beterjesztette az 1958-as költségvetését, amelyben a hadikiadásokat két és fél billióval emelte. Midőn a multhéten az újságírók megkérdezték tőle. hogy mi eshetőség van arra, hogy a Szovjetunió megtámadja az Egyesült Államokat, az elnök szinte dühösen felelte: “Ugyan, hiszen tudják azok, hogy az öngyilkosságot jelentene!” De ha nem kell tartani az oroszok támadásától, aljkor miért kell emelni a hadikiadásokat? Nyilvánvaló, hogy a depresszió elkerülésére, vagyis Ike is fél a haj\göndörödéstől. Egyszerűbb nyelven ez a nagy hadikiadás azt jelenti, hogy a kormány igy fizeti vissza a választási támogatást. De miután orosz támadj veszélye nélkül erős kritikát vonna magára a hadi kiadások emelése, igy mint a zsidó hitregében a pusztában éhezőknek a manna, úgy jött segítségükre a magyar forradalom és ellenforradalom, amivel fel lehetett éleszteni a már lanyhuló háborús szellemet. Ez magyarázza meg azt a rendkívüli hü-hót, amivel az amerikai sajtó a magyar zavargásokat ismertette, holott ugyanakkor Egyiptomban sokkal több ember vesztette éleét s nagy harcok folytak (és folynak azóta is) Algériában, Ceylon szigetén és más helyeken is. Az olaj bárók persze még külön is megkapták a fizetést a támogatásukért. Először is felemelhették a gazolin árát, most pedig, az arab király látogatása után kitűnt, hogy a Közép-Kelet ösz- szes olajtartaléka az amerikai érdekeltség kezére fog kerülni. És amig az olaj (meg a profit) ilyen bővén folyik, — mondják a hivatalos szakértők, — nem lesz pangás, nem lesz hajgöndörödés sem. _z_
