Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-21 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ- .A___*• February 21, 1957" (/e/eí'Ca fze^/CeJ?úó>Áő>£ A SZERKESZTŐ ERŐSZAKOSKODÁSÁRÓL r- ' Tisztelt Szerkesztőség ! A lap irányával én sem vagyok megelégedve, de nemcsak én, de beszéltem több chicagói mun- kástárssal is, ezek sincsenek megelégedve. A baj az, hogy a szerkesztő erőszakkal akarja az ő nézetét, vagy véleményét az olvasókra nyomni. S az se való, hogy a szerkesztő minden levél után, ami neki nem tetszik, egy hosszú kommentárt fűz. Azt még a kapitalista lapoknál sem teszik. De egynek tényleg nagyon örülök, hogy ha a beküldött leveleket átolvasom, akkor csodálom, hogy még annyi öntudatos ember van az olvasók között. A szerkesztő mindig csak a hibákat keresi, amit Magyarországon elkövettek, a legjobb válasz arra a Gencsi Margit Írásaiban van (1956. nov. 29.), ahol többek között azt Írja, hogy most már elégedetebb hangú levelek érkeztek onnan. Ez igaz is. A múlt nyáron egy barátom mutatott egy levelet és egy fényképet. A nővérének leánya ment férjhez Budapesten. A vendégek szépen fel voltak öltözve és az uj házaspár a lakodalom után nem ment mindjárt vissza dolgozni, hanem két hetet a Balatonon töltöttek (a mézeshetek). Én is Budapesten nősültem 1907-ben. Délelőtt esküdtünk és akkor apósom 100 forintot adott, amiért használt bútort vettünk és másnap reggel elmentem dolgozni a Schlick gyárba. Bizony munkásember akkoriban nem mehetett mézeshetekre a Balatonra. Örültem a nyilatkozatnak, amit a chicagói lapbizottság kiadott. Maradjon a Magyar Szó továbbra is az amerikai magyar dolgozók osztálytudatos lapja. J. Schinage1 Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez magyart, mikor már annyi vérrel és szenvedéssel megszerezték és meg volt a hatalom, csak meg kellett volna tartani. De nem kellett nekik, mert ha kellett volna, nem lett volna szükség arra, hogy az orosz védje a magyart. De ugy- látszik a dicső magyar néphadsereg nem törődött a szocializmussal, a régi Ferenc Jóska-bakák jobban voltak kiképezve, mert azok belelőttek a saját anyjukba is. De a magyar népi hadsereg még a halálos ellenségnek is a fegyvert osztogatta és a dédelgetett parasztdiákoktól is többet vártunk volna. Az irók között pedig Háy Gyulától lefelé kevés őszinte volt és azt hiszem elég sok Szigeti Attila volt, akik a fogadó napjaikon olajat öntöttek a tűzre ahelyett, hogy fékezték: volna a gyűlöletet. Most még itt vannak a nyakunkon a szabadságharcosok. Kevés őszinte van ezek között, talán ezer közül egy. Nem éri meg a gazolint, hagyjuk őket. Nagyon sok másképen lett volna, ha Kruscsev hal meg Sztálin helyett, mert a magyar népet csak sztálini módszerekkel lehet és kell kormányozni. G. M. (Megértem a munkástárs elkeseredését. Higy- je el, nekem is úgy fáj a szivem az említettek fölött, mint az öné. De mégsem egyezem következtetéseivel. Különösen a legutolsóval. Deák Z). • » • EGY BÖRTÖNFELÜGYELŐ VÉLEMÉNYE Tisztelt Szerkesztőség! BOTRÁNYT OKOZÓ MENEKÜLTEK Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelek egy kis újságcikket, amely a helyi nagy angol lapban jelent meg a múltkoriban. Ez igazolja, hogy ezek az uj magyar jövevények (vagy szökevények) nagyon meg fogják bánni, hogy otthagyták az országukat. Igazolja ez a kis cikk azt is, hogy milyen jellemű elemekből áll egyrészük ezeknek a “szabadságharcosoknak!” Itt, Detroitban már is sok baj van velük, a helyi katolikus pap, aki egyik vezető védnökük volt, idegletörést kapott és elhagyta a várost. A sok közül csak egy esetet említek. A múlt este két ilyen szabadságharcos a sörözőt (kocsmát) elhagyva az utcán táncra szólított egy öreg magyar asszonyt, aki — mikor kérte, hogy hagyják őt, hisz ő öreg — a két hős nekiállt és a szegény asszonyt úgy összeverte, hogy kórházba kellett őt vinni. Más helyeken meg illetlenül viselkednek, fegyverük, revolver, stb. van nekik, lövöldözési gyakorlatot végeznek az őket befogadó magyarok házában. Kezd kiderülni, egy- résztikről, hogy ezek a szabadságharcosok nem mások, mint rovottmultu börtönviselt elemek, akik szégyent fognak hozni a magyarokra. .1. K. • (A csatolt lapkivágásban arról szóló hir volt, hogy Windsor, Ont.-ban két magyar menekült Torontóba utazott azzal a szádékkal, hogy visz- szatérnek Magyarországra. Egyikük, a 26 éves Horváth László beismerte, hogy börtönből szabadult ki, de inkább vállalja hátralevő büntetésének kitöltését, mint az álláskeresést Windsorban. A másik nem akarta megmondani nevét, félt a megtorlástól.) • • • “Dózsától napjainkig mindig magyar árulta a magyart” Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldök egy dollárt a Hungary in Travail c. kiskönyvekért, amit már olvastam a lapunkból magyar nyelven. Nem tudom érek-e vele valamilyen célt, mivel éppen a magyarok hoztak olyan vastag gyalázatot a szocializmusra, amit hosszú évtizedekig is nehezen mosnak le. Az ember szinte szégyenli magát, hogy magyar, mivel már jó féltucat forradalomban, Dózsától napjainkig mindig magyar árulta és gyalázta a Egy igen prancsnok képii és természetű munkatársam, akivel hosszabb ideig dolgoztam egy társulatnál, bizalmas barátommá vált. Hosszú szünet után családjával együtt eljött hozzánk látogatóba. Kérdem, talán valamilyen ellenszenv tartotta őt távol tőlem? Oh, nem — volt a válasz — de egy hires börtönből most kapott néhány napi szabadságot. Meglepődve kérdeztem, miért került a börtönbe és hogyan engedik onnan szabadságra? Elmondta, hogy újsághirdetés alapján kereste fel a felvételi irodát, kiállította az elébe tett felvételi ivet és pár hét múlva jött a behivó a börtönből, hogy foglalja el a mtihelyvezetési állást. így lett a börtönben lévők mesterévé. Szerinte a tanítványainak többsége teljesen ártatlannak tartja magát és várja kiszabadulása idejét, hogy leszámoljon börtönbe juttatóival. A kéznél lévő újságokból ismertettem vele a magyar helyzetről Írott cikket, hogy húszezer bebörtönzött előtt kinyíltak a kapuk is és véres harcot vívtak a bebörtönzőik ellen és most hónapok után is még tizenhétezer élvezi a szabadságot. Kérdeztem a barátomtól, hogy ilyesmitől félnek-e az ő börtönének vezetői? D. E. • • • “Nem szabadsághősök, hanem Magyarország sírásói!” Tisztelt Szerkesztőség! Szeretem az olvasók által irt leveleket, leginkább Rev. Gross és Gencsi Margit Írásait és azokét, akik nem sajnálják és nem dicsérik az Ausztriába szökött és onnét több országba, köztük leginkább Amerikába hurcolt szabadságharcosoknak titulált magyarokat, akik nem lelkesednek értük azért, mert a forradalomnak nevezett rombolást Magyarországon elkövették; akikről a Népszava napról napra dicshimnuszokat zen- gedez, szabadságharcos hősöknek nevezi őket. Nehéz elképzelni és szó nélkül hagyni, hogy olyanokat szabadságharcosoknak nevezzenek, akik a tiz év óta a magyar zsarnok-uralkodás alól felszabadult országukat forradalomnak nevezett vérengzéssel és rombolással tönkretették és a népet nyomorba döntötték. Nagyot fordult a világ, ha az ilyen cselekményt is szabadságharcnak és hősiességnek lehet nevezni. Voltak bajok is még és sokan nem voltak megelégedve a vezetőkkel. El lehet hinni, hogy nem tudott az a kormány a, népnek ez alatt a rövid idő alatt Kánaánt teremteni egy olyan országban, amely rövid tiz év előtt még romokban volt. De ha hanyagságból történtek volna is a kormány részéről hibák, vagy sére1- mek, amikkel a forradalmárok vádolják a vez< tőséget, azért még nem volt okuk arra, hogy _ háború romjaiból már nagy részben felépült országot újból lerombolják és vérfürdőt csináljanak. Ami kárt az oroszok tettek, azokért is csak a magyar forradalmárok a felelősek. Az oroszov a második világháború után, mint megszálló é. rendfenntartó katonák voltak és vannak még ott és ezért jogosak voltak arra, hogy úgy a külső, mint az ország belsejében lévő támadásoktó' megvédjék az országot. Azért nem mentek ki onnét még tiz év elteltével sem, mert meg voltak győződve arról. hog> a külföldi propagandával, a milliószámra leszórt röplapokkal, a kiszökdösött Horthy nyilasokkal annyira meg tudták a népet mételyezni, he ~ nem volt tanácsos a magyar kormányt és a magyar népet magára hagyni. A forradalmárok nagy bűnt követtek el az ország népe ellen. Sajnos, hogy magyar irók, költők is resztvettek benne, sőt amint a hírekből tudjuk, nagy részben ingerelték a népet a lázadásra, ök, akiknek mint íróknak látni kellett volna, hogy az ország pusztulását idézik elő lázitásaikkal és szónoklataikkal. Inkább csillapitanioki kellett volna a népet, nem lázadásra ingerelni, magyar a magyart, testvér a testvért gyilkolni az amúgy is kisszámú magyarságot pusztítani. Sokkal többet nyertek volna, ha türelemmel vannak a kormányukkal szemben, mert az évek során mindig több és több javítást tehetett volna a kormány. Ehelyett inkább hallgattak a munkásnép ellenségeire, a fasiszta bandák csábításaira, akik kiszökésük óta csak azt lesték, hogy mikor masírozhatnak vissza Budapestre és az ország többi részeibe, s ott mielőbb elkezdhessék a nekfik nem tetsző nép lemészárlását. Sajnos részben sikerült is nekik, mert amint olvastuk, a kormányhoz hü embereket, rendőröket százával akasztottak, amikor vérszemet kaptak Nagy Imre rövidéletii kormány alatt. Az orosz katonák tehát azért nem mentek ki, mert nem akarták, hogy vérfürdőt csináljanal romba döntsék az országot, melyet nehéz küz delmekkel, orosz segítséggel építettek fel. Ha valakit szabadságharcosnak kell nevezni akkor azok a szabadsághősök, akik a második vi lágháboru végefelé az orosz hadsereghez csatla koztak és segítették Magyarországról kiverni : Hitler-seregeket és akik az oroszokkal egy üt felszabadították az országot nemcsak Hitler se regeitől, hanem a magyar fasiszta zsarnokkok tói is. Ezek voltak az igazi hősök, s nem azok akik már tiz év óta akarták a fasiszta úri né' részére visszajátszani az országot. Ezek ner szabadsághősök, hanem Magyarország sírásói. S. F. N. lí. • • • A magyar soha nem fart össze Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom önöket, hogy a lappal meg vágyó elégedve, egy öntudatos ember sokat tanulh; belőle. A hazai helyzetre vonatkozóan elég sa. nos, hogy megint tönkretették szegény rnagya véreinket. De hát erre nem kellett volna sor ki rülni, ha a nép összetart, de a közmondás is a> mondja, hogy megverte az Isten a magyar mert az soha össze nem tart. Nem egymást ke lett volna gyilkolni, hanem a szeméttől kelle volna kitisztítani az országot. Mikor Magyarországon voltam, egy bérlőn voltam béres Hamván, Gömör megyében. Olya rossz ökrei voltak, hogy alig tudtak menni. B’. zát szállítottunk háromszor naponta. Már háro órakor fel kellett kelni és este tizenegykor, vaj még később feküdtünk le. Mondtam a többié nek: emberek, ezt nem bírjuk ki sokáig. H mit csináljunk? — mondták ők. Azt, hogy re gél csakis a rendes időben keljünk fel, mon tam én. Ugv lesz — mondták és én tényleg a re des időben keltem fel, de mire kimentem, m mind befogtak, csak én nem. így ők megmara tak, engem pedig elcsaptak. Úgy mentem az óv gyárba dolgozni. R- J. • • • ELISMERŐ SOROK Tisztelt Szerkesztőség! A lap maga nemében igazán a helyzet mag; latán áll. Nincs száma, amit figyelemmel át vennék. Itt ott elvetett sulykokat nem kell t szigorúan megítélni. V. J>________
